Dr. Lakat Károly emléktáblát avattunk
„Az olyan ember számára, aki gyerekkorától rajongott egy klubért és szinte odanőtt a pályához, a kispadon ülni talán még nehezebb, mint a zöld gyepen harcolni.” – dr. Lakat Károly, a Tanár úr jellemezte ezekkel a szavakkal azokat a nagyszerű éveket, melyeket a Ferencváros kispadján töltött. Szenvedéllyel, tudással, alázattal. De nem csak edzőként, játékosként is legendás alakjává vált labdarúgásunk történetének. Szerkesztőségünk ezért is vállalta fel, hogy abban a házban, ahol 1953 és 1988 között élt, egy emléktábla elhelyezésével tiszteleg a Ferencvárosi labdarúgás legendája előtt. A Tempó, Fradi! Alapítvány, mely keretében működik a klubtörténeti és-statisztikai oldalunk is, kezdetektől fogva dicsőséges múltunk feldolgozását, ápolását tartja legfontosabb feladatának. Az elmúlt években felkutattuk és megkoszorúztuk dr. Sárosi György síremlékét Genovában, a Fradi család támogatásával felújítottuk Toldi Géza síremlékét és idén februárban megrendeztük az I. Novák Dezső utánpótlás emléktornát.
A mai napon dr. Lakat Károly emléktáblát avattuk a Tizedes utca 3. szám alatti ház falán. A Borongós, esőre hajló, hideg idő ellenére sokan tisztelték meg a játékost, az edzőt, a barátot és sokan voltak olyanok is, akik csak az eredményeit ismerik, de tudják, hogy azok nélkül nem lehettünk volna huszonnyolcszoros bajnokok.
Varázslatos, hogy minden szempillantással kap az ember egy kis ízelítőt a régmúltból. Mintha a múlt feltámadna hamvaiból, s emlékeztetne rá, hogy még mindig itt van. Előttünk állt a még letakart emléktábla, de körülöttünk a Ferencvárosi és a magyar labdarúgás legendái, kiválóságai, akik azért jöttek, hogy leróják tiszteletüket dr. Lakat Károly emléke előtt.
„Játékostársainak ő volt a Tanár, később már Tanár Úr, közelebbi ismerőseinek, játékosainak Karcsi bácsi, a futballt szerető millióknak pedig az a játékos, később sikeres edző, sőt, mesteredző, akinek pályafutását bajnoki címek és olimpiai bajnoki címek ékesítik.” – ezekkel a mondatokkal nyitotta meg Budai Máté az avató ünnepséget, majd adta át a szót, Nyilas Eleknek, a Tempó Fradi Alapítvány kuratóriumi elnökének.
A Ferencvárosi labdarúgás múltját és jelenét az erkölcs-erő-egyetértés hármasán túl a folytonosság és hagyományok tisztelete köti össze. Ennek jegyében tisztelte meg jelenlétével az avatást Dr. Springer Miklós, az FTC Baráti Körének alelnöke, aki alapító elnökünknek az unokája és aki Lakat Károlyt játékosként és edzőként is ismerte és tisztelte.
Múlt és jelen – elválaszthatatlanok egymástól. Mint egy soha véget nem érő gyorsváltó, mindig vannak és lesznek is olyanok, akik átveszik az örökséget és tovább viszik a bennünk élő Fradizmust. 2014. augusztus 10-én avattuk az új stadionunkat, melynek egyik terme Dr. Lakat Károly nevét viseli, ezzel is adózva a Ferencvárossal három bajnoki címet szerző legenda emlékének. A stadion elkészültében fontos szerepet töltött be Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke, aki jelenlétével és beszédével tisztelte meg az avató ünnepségünket és aki Dr. Láng Zsolttal, II. kerület polgármesterével leplezte le a Tempó Fradi! szerkesztősége által tervezett és a Graviston Kft által kivitelezett emléktáblát.
„A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak.” – 2015. november 27-én újraéltük a múltat, papírdarabok helyett egy márványtáblára véstük az emlékeket, hogy örökké velünk lehessenek.
Köszönjük a FTC Baráti Kör és az üllői129.hu oldal támogatását, a II. kerületi önkormányzat gyors és segítő ügyintézését, a Lakat család segítségét és mindazoknak akik jelenlétükkel megtisztelték avató ünnepségünket.
Amit a szem lát, nem látja ugyan a szív, de a látvány hatása beszivárog a lélekbe. Amit a szív lát – üzenet: a lélek üzenete a gondolatoknak. Mindörökké Ferencváros!
Vásárhelyi Zsombor fényképalbuma
Tempó Fradi! Szerkesztősége
http://www.mlsz.hu/blog/2015/11/28/emlektablat-avattak-dr-lakat-karoly-szuletesenek-95-evfordulojan/
Nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott. Mi köszönjük nektek!
Nem is tudom, mikor éreztem legutóbb ilyen jól magamat egy Fradi eseményen, maga az emlékezés is rendkívül jókedvű volt, és utána a beszélgetés… Egy asztalnál ülni Juhász Istvánnal, és úgy beszélgetni, mintha legalább évtizedes barátok lennénk, aztán Lakat Károllyal. Egy dolgot sajnálok, hogy 17.10-kor el kellett indulnom haza, holnap reggelig hallgattam volna.