Egy KK döntő utózöngéi, avagy „nem lehet ám a Fradival kikukoricázni!”
Este 9 óra. Fényárban úszik a Beer-vendéglő, a Ferencváros tanyája. Amikor belépünk az ajtón, Woggenhuber Oszkár éppen ezt veri a zongorán: „Nem lehet ám a Fradival kikukoricázni!…” Az asztalok mellől kórusban harsan fel: „Megláthatja bárki, aki rá kíváncsi!…” A nóta végén mintha egyetlen torokból hangzana, hallik a kiáltás: – Hajrá Fradi!
Ha vizsgáztatni akarnám a kedves olvasót akkor egyszerre két kérdést is feltennék. Vajon mikor, melyik évben nem lehetett „kikukoricázni” a Fradival, és vajon ismerős-e a Woggenhuber Oszkár név? Az első kérdésre hosszabban fogok válaszolni, mivel a mai speciális lapszemlénk folytatása a néhány nappal ezelőttinek, ahol az 1937-es KK döntő első mérkőzésének sajtóvisszhangjával foglalkoztunk. Woggenhuber Oszkárról meg azért tartom fontosnak, hogy megemlékezzünk, hiszen a kor zongoravirtuóza szerezte a Ferencváros első indulóját és évtizedeken át ő volt a „Ferencváros igrice”, vagyis a „hivatalos mulattató”, aki végig zongorázta a csapat harmincas évekbeli sikereit. A dal után eljön az agyon csépelt zongora mögül és egy kedves anekdotába fog: – Kint voltam a Hungária-Újpest meccsen. Kár volt a – potyajegyért. Semmit sem láttam a mérkőzésből. Folyton csak a Fradira gondoltam.”
Az előbbi kis jelenet 1937. október 25.-én este játszódott, egy nappal a KK döntő visszavágó mérkőzése után, amit Rómában a Lazio ellen vívott meg a Fradi. Az első mérkőzésen 4:2-re győztünk (gyenge játékkal, emlékezzenek a néhány nappal ezelőtti lapszemlére), amit az olasz fővárosban sem adtunk alább, hiszen egy nagyszerű és parázs hangulatú mérkőzésen nyertünk 5:4-re, ezzel második alkalommal is elhódítottuk a Közép-európai kupát.
Mivel a visszavágó mérkőzésről egy régebbi muzeális lapszemlénkben részletesen foglalkoztunk, ma ismét a másnapi újságból szemezgetünk. És ha az előbb megemlékeztünk a „Ferencváros igricéről”, akkor néhány gondolatot kell írni a kor egyik legismertebb újságírójáról, Aszlányi Károlyról is, akinek a visszavágó utáni színes anekdotáiból idézni is fogok néhányat. Aszlányi Károly nevét ma már kevesen ismerik, pedig számos regényt (köztük sok gyerekeknek szól), színdarabot írt. Első regénye, a Pénz a láthatáron roppant sikeres. Huszonkét éves, amikor a Nemzeti Színház bemutatja Szélhámos kerestetik című darabját. Művei közül talán A hét pofon és a Sok hűhó Emmiért című regényei a leghíresebbek. Az utóbbiból már halála után készült film. Aszlányi a harmincas évek sikerembere. Bohém természetű, elegánsan öltöző sztáríró. Jó anyagi helyzetét jellemzi, hogy saját autóra is telt neki. Imádta a sportot, szépírói munkája mellett a Nemzeti Sportnak is dolgozott. Imádta a Fradit, sokat ugratták egymást a humorista Salamon Bélával, akinek legendás volt az MTK iránti rajongása.
Ha egy ilyen írói vénával megáldott ember szíve zöld-fehér, akkor nem is csodálkozhatunk rajta, hogy a mérkőzést helyszínen megtekintő újságíró nem annyira magával a mérkőzéssel foglalkozik, hanem az „elcsípett” pillanatokat örökíti meg az utókor számára. Ráadásul a telefonon megküldött kis anekdotákat közvetlenül a mérkőzés után mondta tollba. „Tisztelt olvasó, elnézésedet kérem! Egyrészt azért, mert ebben a nagy örömben tegezlek…másrészt mert hosszasan fogalmazni sem volt időm…” – ilyen bevezetés után 10 könnyed kis anekdotával eleveníti fel a KK győzelmet. Mindenkinek ajánlom őket, egyrészt remekül visszaadják a mérkőzés hangulatát, másrészt Aszlányi írói stílusa remek olvasmányt is ígér.
Rómából most térjünk vissza a Beer-vendélőbe ahol még mindig tart Woggenhuber Oszkár által „vezényelt” mulatság. Vacsora után a zongorista visszaült a helyére. – Halljuk, halljuk! – kiabálja a szép számú vendégsereg. Oszi leül a zongorához, a Ferencvárosi hívek felé fordul és ezt kérdezi:
– Na, most mi következik?
– A Fradi induló! – hangzik egyhangúan. És felcsendülnek a Fradi induló hangjai, a szurkolók poharakon és tányérokon verik a taktust. Jó kedvük van. 1937. október 24.-én a Ferencváros másodszori is elnyerte a Közép-európai Kupát!
Néhány pillanat múlva azon kapom magam, hogy képzeletben én is ott ülök a vendéglőben,és összeölelkezve a szurkolókkal teli torokból kiáltom a világnak: Hajrá Fradi! Hajrá fiúk, mert fő a győzelem!
– lalolib –
NEMZETI SPORT 1937.10.25. 12. oldal
NEMZETI SPORT 1937.10.25. 16. oldal
2 hozzászólás a(z) Egy KK döntő utózöngéi, avagy „nem lehet ám a Fradival kikukoricázni!” bejegyzéshez