Eladva! – Magyar kézen a Fradi
Amit Kevin McCabe Fradi-tulajdonosi mivolta első napjától hirdetett – nevezetesen, hogy a klubot egy napon visszajuttatja magyar kezekbe – a jövő héten megvalósul. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt, vagyis az állam veszi meg a területet stadionostul, az FTC pedig megvásárolja a Zrt. többségi részvényeit, de hogy az angol üzletember anno így tervezte-e a hátraarcot, arról az Üllői úti székházban faggattuk személyesen.
A hatodik tenderen sikerült megvásárolnia a Ferencvárost. Megérte az erőfeszítést?
- Miután a futball a szerelmem, meg – dőlt hátra az Albert-stadion egyik foteljében Kevin McCabe, az FTC előző tulajdonosa. – Ha azt veszem, hogy mennyi pénzt buktam ezen a szerelmen, már nem annyira. Most mosolyog? Ha ekkora összeget veszítene egy üzleten, mint én a Fradin, biztosan nem mosolyogna.
Ha annyi pénzem volna, mint önnek, lehet, hogy mégis… De akkor megbánta, hogy beleszeretett a magyar csábítóba?
- Annyira nem, mint amennyire néhány másik afféromat. Szóval veszítettem ennél többet is már, sajnos, még ha a ferencvárosi bukfenc tényleg irdatlanul nagy summát is jelent.
Azt elárulja, hogy végül is mennyit fektetett be a klubba, és mennyit tudott kivenni?
- Amit kerestem időközben, szóra sem érdemes az invesztícióhoz képest. Mégis úgy gondolom, tettünk számos jó lépést, mindenekelőtt a nagyon mélyen lévő, súlyos adósságokkal küzdő klubot sikerült kirángatnunk a slamasztikából, feljutottunk az első osztályba, a Ferencváros prosperált, bár szerettük volna, hogy sikeresebb legyen.
Az ön ferencvárosi szerepvállalásának létezik olyan olvasata is, mely szerint a feljutáson kívül nem ért el semmit.
- Korántsem így értékelem az elmúlt időszakot, miközben tény, a gazdasági válság az oka, hogy nem tudtuk megvalósítani a terveket. Az alapelv az volt, hogy építünk egy új stadiont üzletekkel, szállodával, éttermekkel, megújítjuk a többhektáros területet, és fejlesztjük a futballklubot. Egyetlen oka van, hogy nem sikerült megvalósítani az elképzeléseket: a recesszió. Hosszú évtizedek óta az üzleti szférában dolgozom, üzletember vagyok, amióta az eszemet tudom, de ilyen rossz gazdasági környezet még sohasem volt. Ahhoz, hogy a tervekből valóság legyen, egyedül a banki hitel hiányzott. Anélkül képtelenség ilyen volumenű beruházást véghezvinni. Elárulhatom, hogy mindenben megegyeztünk az egyik osztrák bank magyarországi leányvállalatával, tényleg csak az aláírás hiányzott, amikor az anyacég azt mondta: nem. 2008 novemberét írtuk. Azóta számos bank jelentett csődöt világszerte, hogy mást ne mondjak, egy tizenhetedik században alapított brit pénzintézet is, jóllehet mindaddig hihetetlennek tűnt, hogy egy bank tönkremehet.
Idehaza sokan úgy gondolják, nemcsak a krízis tett önnek keresztbe, néhány munkatársa is. Hogy megvezették olyanok is, akikben megbízott, mint például Terry Robinson vagy Berki Krisztián.
- Maradjunk annyiban, több mint két ember okozott nekem csalódást. Igazából zavart a gondolat, hogy bizonyos embereknek megengedtem, hogy belátásuk szerint dolgozzanak, mégsem végeztek jó munkát. Mindennél többet elmond arról, miként gondolkodom róluk, hogy egyikük sem dolgozik már nekem vagy a Sheffield Unitednek.
Ha már az angol klubja… Túl büszke a United harmadosztályú tagságára sem lehet.
- Nem is vagyok, miközben azért a dolgok jelen állása szerint feljuthatunk a Championshipbe. De a futball már csak ilyen, nem mindig a kedvünk szerint alakulnak az események.
A Sheffieldet élete végéig tulajdonolja?
- Biztos, hogy nem. Most sem úgy gondolkodom azonban róla mint a tulajdonomról, egy futballklub mindig a drukkereké. Én, mondjuk úgy, jó gondnokként próbálom őrizni. A tulajdonlás pedig nem olyan, mint a szurkolás, nem száll apáról fiúra: A Bramall Lane mellett születtem, a gyermekeim viszont sosem éltek Sheffieldben. A klub a shefneldieké. Legalábbis az egyik feléé. Ezért is hangsúlyoztam mindjárt a ferencvárosi szerepvállalásom első napján, hogy idővel a Fradit is vissza akarom adni a magyaroknak. Még ha nem is így terveztem.
Ha a Fradi rendre bajnokságot nyer, a BL-ben szerepel, kötve hiszem, hogy bármelyik zöld-fehér fanatikust zavarta volna, hogy angol a főnök.
- Én pedig úgy gondolom, hosszú távon nem jó, ha külföldi a tulajdonos. Érteni kell a helyi kultúrát, a szokásokat, illik megjelenni minél többször a közösségben. Ettől még a Fradi a második klubom. Hogy ezek nem csak szavak, szerettem volna a gyakorlatban is érzékeltetni, így amellett, hogy tényleg jókora mínusszal eladom a tulajdonom az MNV-nek, néhány százmillióval támogatom is a klubot.
Akkor nem utoljára láttuk az Albert-stadionban.
- Ezt garantálom.
(Nemzeti Sport, 2011. december 23. Galambos Dániel)
Azt nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz hír? Ettől mennyivel lesz jobb a Fradinak? Az meg tényleg nagyszerű gesztus, hogy az ismert történések után még támogatja a Fradit.