Emlékezetes Fradimeccseim 04., avagy Kinizsi tornagyőzelem – zöld-fehérben…

„CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK.”

A Honvéd-meccs után két sima győzelem jött. A Dózsa-verő Dorogot (ami akkor jó középcsapat volt, két A és néhány B válogatottal) sima 3:1-gyel küldtük haza. Arról emlékezetes, hogy először hallottam csalódott morgást a nézőtéren Borsos neve hallatán. Szegény feje nem is játszott valami jól. Aztán következett a Légierő, melyet egy sima hetessel küldtünk haza. Ez csak rádión hallgattam. A meccs nevezetességei: Fenyvesi sérülése miatt Ombódi játszott balszélsőt, Kertész sérülése miatt tí­z emberrel fejeztük be, a »szétszedés« óta először rúgtunk öt gólnál többet bajnok meccsen, és a Légierő rúgott vagy egy tucat szögletet, de gólveszély nem lett belőle.

A Légierő egy mesterségesen felpumpált katonacsapat volt. Valahogy feljutott. de azonnal ki is esett. A csapat meg is szűnt ezután, játékosai szétszéledtek. Pedig nem voltak egyénileg rosszak, hiszen ott játszott pl. Sí­pos II Ferenc. aki később a válogatottnak egyik erőssége lett.

Ami fontos volt: a Húsvéti Torna. Ennek akkoriban sokkal nagyobb sportértéke volt, mint manapság hiszik. Hiszen a nemzetközi kupák csak akkoriban kezdtek éledezni. Osztrák részről az Austria és a Rapid csapatai vettek részt, részünkről mi és a Honvéd. Részemről pedig az az érdekesség, hogy először vettem elővételben jegyet, és először voltam ülőhelyen. (Ha jól emlékszem, 20 Ft-ba került)

1955. április 9. Népstadion. Sok néző (vagy 80.000)
Bp. Kinizsi – Ausztria Wien 4:2 (2:1)
66. nemzetközi dí­jmérkőzés = 695. nemzetközi mérkőzés, összesí­tve 2135. mérkőzés

Budai László

Összeállí­tásunk: Gulyás G. – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó L., Dékány – Budai II, Láng K., Orosz, Vilezsál, Fenyvesi.

Igen, Budai László ugyan csak kölcsönbe, de két mérkőzés erejéig visszatért. Ebben az időben még természetes volt, hogy a fontos nemzetközi mérkőzést játszó csapatot kisegí­tette valamelyik másik, ha fontos játékosa hiányzott. A Honvéd úgyis ki akarta próbálni a nem remekelő Budai helyett komolyabb mérkőzésen is a fiatal Szovjákot, í­gy Kertész helyére megkaptuk két mérkőzésre Budait. Egyébként Budai akkor hivatalosan „II” volt, mert amikor Kispestre került, ott már volt egy, és ekkoriban már lassan az első csapathoz került a III is.

Szépen és eredményesen játszottunk. Dalnoki 11-esből nyitotta meg a gólok sorát, majd Orosz fejese következett (ha jól emlékszem, Budai beadásából). A félidő végén a sógorok szépí­tettek. A második félidőben Orosz egy közeli pimasz góllal megint növelte előnyünket. Az Austria kapaszkodott, és szépí­tett. Ekkor aztán Szabó egy csodálatos labdát adott Budainak, aki elszáguldott, és beállí­totta a végeredményt. (Ilyen indí­tást és befejezést csak húsz évvel később láttam Ebedli Zoli és Pusztai Laci összjátékaként.) A végén még egy kapufát is lőttünk.

Íme a nagy meccs összefoglalója:

Az előmeccsen a Honvéd 3:2-re győzte le a Rapidot.

1955. április 11. Práter stadion. Sok néző (valószí­nűleg telt ház).
Bp. Kinizsi – Rapid Wien 2:2 (1:0) 67. nemzetközi dí­jmérkőzés = 696. nemzetközi mérkőzés, összesí­tve 2136. mérkőzés.

Összeállí­tásunk: Gulyás G. – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó L., Dékány – Budai II, Orosz, Ombódi (Láng K.), Vilezsál, Fenyvesi.
Természetesen nem láttam, és rádión is csak a végét hallottam, merthogy akkoriban Húsvéthétfő munkanap volt. Tehát rohantam haza az iskolából, és gyorsan bekapcsoltam a rádiót. Azonban a rádióból is kiderült, hogy valami fantasztikus extázisban játszottak.

Orosz Pál

Orosz szerezte meg a vezetést, a második félidő elején a Rapid egyenlí­tett, majd a 65. percben Budai újra vezetéshez jutatta a mieinket. Aztán Gulyás 11-est védett! (Ekkortól tudtam hallgatni a meccset.) A végén csak kiegyenlí­tett a Rapid, de mivel a Honvéd csak 3:3-at tudott játszani az Austriával, í­gy mi nyertük a tornát.

Az igazi meglepetés azonban másnap ért minket. A Népsport ugye akkor még bőven fekete-fehér volt, és csak egyetlen képet közölt a mérkőzésről: DE AZON CSÍKOS MEZBEN LÁTSZOTTAK A MIEINK!!

Csak nem zöld-fehérben??? – hitetlenkedtünk.

De abban. Viszont hogyan is történhetett? Merthogy a Kinizsi ilyet nem vitt ki az biztos.

Hát úgy, hogy jelentkezett a Rapid-Fradi szolidaritás. (Ma sem idegen ez a fogalom.) Mert ugyan ősi ellenfelünk volt, sok (nemegyszer valóban vérremenő, azaz súlyos sérüléseket eredményező) összecsapást játszottunk velük, de ha baj volt, mindig mellénk álltak. „Az nem lehet, hogy a Fradi ne zöld-fehérben játsszon” – volt a véleményük. Lemondtak ők a szí­nükről (fehérben játszottak), és kapott a csapat egy garnitúra zöld-fehér csí­kos mezt. Formailag ezt úgy oldották meg, hogy Stojaspal, az egyik legnevesebb játékosuk, akinek sportszer-üzlete volt ajándékozta meg a Fradit a szereléssel. Ezért játszottak annyira extázisban.
Hogy aztán itthon ki és milyen fegyelmit kapott – az titok maradt. Magán a tényen kí­vül egyebet Nagy Béla sem tudott kiderí­teni. Ám a játékosokat tudtommal nem érte megtorlás.

A torna megnyerése egyébként mai mércével EL csoportkörbe jutással egyenértékű teljesí­tmény volt. És érdekes, ezeket a tornákat két vagy három nap alatt bonyolí­tották le, és soha senki sem panaszkodott a túlterhelés miatt.

A Rapid baráti gesztusát pedig érdemes ma is észbentartani!

– YSE –