Feljegyzések a fotelból – Egy idős Fradista könnyei
Amikor a hármas bírói sípszó véget vetett a szombat esti szenvedésnek csak meredten néztem magam elé. Már álltunk a lelátón és talán kiabáltunk is nem éppen szalonképes jelzőket az öltözőbe bandukoló játékososok felé, de a fejemben Ady Endre Finita című versének néhány mondata kalapált. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, hogy „vége van, a függöny legördült” ahol egy komisz darabot játszottak mely végleg megbukott. Én is egy komisz poétának éreztem magam, ki „lángra gyúl, remél, szeret”, és akit rútul becsaptak, és akitől az sem kérdezték meg, hogy „kell ennél hálásabb szerep”? A lépcsőn már némán lépkedtünk lefele a kijárat felé. A mondatok még mindig ott dübörögtek az fejembe, párosulva azzal a borzalommal, amit ma játék címszó alatt le akartak nyomni a torkunkon. Gyorsabban értem le a többieknél, ezért a kijárat előtt megálltam. Nem akartam felnézni, nem akartam a mellettem elhaladó szurkolótársakra kínosan mosolyogni. Szégyelltem magam.
A szégyenérzet talán egy pillanatig tartott csupán. Kiábrándultan megvontam a vállam és a lépcső felé néztem, hátha meglátom barátaimat. Tekintetem helyettük egy idős, jóval hetven fölött járó Fradistára tévedt, akinek fénylett a szeme, aki nem mutatta meg ugyan könnyeit, de belül sírt, a könnyek nem az arcára hulltak, hanem a szívét marcangolták. Észrevette a pillantásomat és felém lépett. Szinte menekülést kérve tekergettem a fejem, hátha megérkeznek a barátaim és el tudok menekülni attól a pillanattól, melytől már akkor rettegni kezdtem, mikor megláttam őt. „Én még ilyent nem láttam…nem is értem” – mormolta felém. Rám nézett, várta a biztatást, várta a reményt, de képtelen voltam megszólalni. Pedig meg kellett volna érinteni, át kellett volna karolni és meg kellett volna kérni, hogy meséljen azokról az évekről amikor még öröm volt Fradi meccsre járni, amikor még olyan játékosok bővülték a labdát akik nem szégyent, hanem dicsőséget hoztak a Ferencvárosnak. De én csak álltam ott, néztem azokat a megfáradt szemeket, melyek még látták a „csodát” és melyek most halkan könnyeztek. Egy ilyen mérkőzés után vajon mit is csinálhattak volna?
Mert amit szombat este, a Pápa elleni mérkőzésen láttunk, az sokunk számára a véget jelentette. Én is úgy álltam fel a lelátón, hogy egy ideig nem teszem be a lábam egy olyan helyre, ahol csak egy „komisz poétának” tekintenek, akit rútul becsapnak, ahol nem vagyok fontos, mint szurkoló, és ahol nem nagyon tudják, hogy mit jelent a Ferencváros. Tegnap nyakon öntöttek egy vödör mocsokkal, amit még a több évtizedes rajongásom sem tud már elviselni. Egyszerűen vége van, besokalltam, ennyi volt, finita, a bíró mellett a Ferencváros is sípolt hármat. A múlt megmarad persze, azt nem lehet feledni, azt nem lehet eltörölni, azt tovább kell ápolni és gondozni. De a jelenünk halott, ott tartunk mint fél évvel ezelőtt, és bár volt néhány tétova lépésünk előre, de az elmúlt két hétben vissza is araszoltunk. Pedig nem vagyunk rákok (bár én „horoszkópilag” az vagyok), nekünk azt ígérték, hogy előre fogunk lépni, hogy lerakjuk egy Ferencváros alapjait.
Az alapok helyett csak kérdések és kételyek özöne maradt. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a játékosok egyszerűen elfelejtenek focizni? Vajon Détári Lajos mennyi kárt okozott a mérkőzések utáni kirohanásaival? Vajon a szándékosan gerjesztett légiós-magyar ellentét mennyire befolyásolja az öltőzi hangulatot? Vajon milyen edzői húzás volt Oláh középpályára állítása? Vajon miért égeti magát és rombolja le saját múltját Lisztes és Rósa? Vajon a tapasztalt BZ hogy a fenébe tudja kiállíttatni magát néhány perc leforgása alatt? Vajon miért nem tudják pszichikailag felkészíteni a társaságot? Vajon hány mérkőzésen bizonyíthatnak még a „tehetséges” magyar fiatalok? Vajon Abdi és Morales miért nem kapott annyi lehetőséget mint Kulcsár vagy Pölöskey? Vajon Détári milyen szakmai megalapozottsággal nyilatkozhatta, hogy Pölöskey lesz a tavasz meglepetése? Vajon azt a Beliczkyt, aki az elmúlt két mérkőzésen bizonyított, vajon milyen szakmai okok miatt ültette a cserepadra? Vajon miért van az, hogy mérkőzésenként más-más felállásban lépünk pályára, hogy mindig vannak „bűnösök” a kispadon vagy száműzöttek a fakóban? Vajon mi magyarázza azt, hogy Döme úgy dobálja a játékosokat egyik posztról a másikra, mintha azok polihisztorok lennének? Vajon hogyan számolnak el a sportemberi lelkiismeretükkel azok, akik szándékosan tönkre akarják tenni Abdit? Mert azt még megérteném (bár nem tudnám elfogadni), hogy szerintük Abdi alkalmatlan a játékra. De akkor miért nem engedjük el azonnal? Dömének igazán tudnia kéne, hogy mit jelent egy játékos számára ha hónapokig jeges tömlővel kényszerítik tétlenségre. Ez bizony bűn, ezt nem szabad egyetlen játékossal sem megtenni!
A hitegetés a nagyszavak időszaka ismét lezárult. A szurkolók lakatot tettek az ajtóra, kíváncsi leszek, hogy azok akik bennmaradtak vajon dörömbölni fognak-e, vagy talán tovább ülnek az asztal mellett és jóízűen lakomáznak miközben különböző nagy ívű díszletekkel veszik körbe magukat elfelejtve azt, hogy szereplők nélkül nincs előadás. Mert lehet itt üzengetni a facebook oldalon, de tudni kell, hogy a „face” főnévként arcot jelent, de igeként már szembenézést. Jó lenne ha nálunk igeként értelmeznék.
Mert igazán nem is a vereség fáj. Még talán a kiábrándító játékon is át tudnék lépni. De annak az idős Fradistának a csillogó szempárját a mérkőzés után, már nem tudom megbocsájtani.
– lalolib –
A gond az kedves László, hogy nagyon kevés a tehetséges magyar fiatal. Aki meg az, azt vagy elviszik a gazdag klubok (Videoton, Győr, Debrecen), vagy irány külföld. Ott meg általában elvesznek.
Ráadásul egy Ferencvárosnál nincs idő kisérletezésre, itt eredmények kellenek. Ezért kellenének jó idegenlégiósok, akik mellé esetben be lehetne épiteni a fiatalokat. Persze hozzánk légiós sem az elit jön, de azért egy Klein, Otten, Jovanovics, Hakola vagy éppenséggel lalolib kedvenc játékosa, Abdi, igenis a jelenlegi magyar fociban minőséget jelentenek. Rájuk lehetne építeni, de nem azokkal akik jelenleg magyarok és fiatalok.
Talán majd évek múlva ha beérik Dragó munkája. Addig meg igenis kell még hozni külföldről játékost és nem szabad tovább élezni az ellentéteket mert evvel csak ártanak a Fradinak.
Bár a közönség is szeretne magyar játékosokat látni, de egy győzelemnek azért jobban tud örülni.
A Pápa ellen már csak kiegészitők voltak a légiósok. Sajnos meg is látszott a játékon.
A magyar fiatalok mentalitásával is vannak gondok. Ha megnézzük az elmúlt éveket, sorolni lehetne azuokat akiket tehetségesnek kiáltottunk ki és ma már a Fradi környékén sincsenek. És nem azért mert elzavarták őket, hanem mert nem tudtak bizonyitani.
Vagy itt van a második csapatunk. Ha Lipcsei Peti nem tudja beléjük nevelni a Fradi és a foci szeretetét és tudását, akkor vajon mit várhatunk?
Persze a pénz nagy úr bár a mostani kormány végre költ a focira, stadionokat akar építeni, támogatja az utánpótlást, de mégsem látom azt, hogy ebből valami ki fog sülni.
Végül még egy kiegészítést. Én megfordítanám amit írtál a bizalomról. Fontos az, hogy a fejlődéséhez legyen bizalom, de ennek fordítva is jelentkeznie kéne. Ha van bizalom és most tényleg van, akkor abból vissza is kéne adni. Minden erővel a focira kéne konceltrálni, plusz edzéseket és gyakorlásokat beiktatni.
Bocsi ha egy kicsit hosszú voltam,de érdekes dolgokat irtál és szerettem volna reagálni rá.
Kedves Bencefix
Nem remélem, hogy most az utolsò szò az enyém legyen.
Optimizmusod nem naiv. Az ellenkezôjét bizonyìtod hozzí szòlí saidal.
Szép dolog bìzni. Szép dolog bìzni a Ferencví ros jövôjében.
Bìzunk azonban a fiatalokban is, hiszen ônélkülük ez nem fog sikerülni. A bölcsesség nem fog velünk sìrban szí llni, hanem – és ebben bìzok én is – egy pí r fiatal szurkolò és labdarùgò a Fradiban meg fogja elégelni, ami most folyik, vagyis a kiszí mìtottsí g és az anyagiassí g diktatùrí jí t.
A sport, mint testi kultùra a kultùrí nak egy formí ja. En is azt gondolom, hogy egy sportolò is legyen legalí bb szellemileg és lelkileg olyan kultiví lt, hogy megértse, hogy mire ví lalkozott, amikor a zöld-fehér dresszt magí ra öntötte.
Akí r milyen jò zongorista is egy ember, ha nem tud lelket önteni a zenében, akkor nem mûvész, hanem teknikí s. A „meg nem értetett zseniket“ ide értem.
Hí t akkor fiatal mûvészekre lenne szükségünk ?
Hogyan ví ljon egy fiatal azonban derék emberré, ha nem bìznak benne ?
A fiatalok szellemi és lelki elhanyagoltsí gí t okolom fôleg a Fradi problémí iért. Ezért magamat is okolhatní m. Magí nügynek véltem sokí ig, amit tôlem elví rtak a fiatalok.
Viselkedésben, nyilatkozatban, munkí ban vagy bí rhol tanùsí got tenni arròl, ami nem anyagi, hanem szellemi, vagy lelki.
Akí r milyen nagyhangùan is hangzik, szükségünk van olyan emberekre, akiket mintaképnek vehetnénk, akik képesek arra, hogy pontot és vesszôt tegyenek bí rmilyen elkezdett jí tékszakaszban.
Akik a semmibôl valamit tudnak csiní lni, nem a valamibôl semmit.
Abban kell bìzni, hogy az ilyen emberek megint a Ferencví rosban fogjí k rùgni a bôrt.
Egyszòval mûvészekre lenne szükség.
Nem csak a gyors siker, hanem az elkedvtelenìtés is hamar elrontja a fiatalokat.
Bìzunk ezért a fiatalokban. Ez a középkor és az idôsebb kor feladata.
És még valami. Előre is elnézést Tőletek a naiv idealizmusom miatt!
Nem értem, hogy az hogyan lehetséges, hogy a mai játékosaink láthatóan sem intellektuálisan sem mentálisan nem értik, nem tudják, nincsenek tisztában azzal, mit is jelent a FERENCVÁROS futballistájának lenni… A Fradi vezetői pedig elmélkedhetnének azon, hogy komoly elméleti képzést és tanfolyamot igényelne-e a mai korban is a Ferencváros múltja, szellemisége, erkölcsisége. Az, hogy mit jelent a 3 E és kik voltak az FTC legnagyobbjai! Mert, ha valaki ezeknek nincs tudatában, akkor csak egy jól fizető állásnak tekinti ezt az egészet és egy ilyen SZÉGYEN után is röhögcsélve és ellenfelét ölelgetve mászik le az Üllői úti stadion sokat látott gyepéről….
Kedves Nagy László!
Amit írtál a régi Fradikra igaz és általánosságban is helytálló. Ám az utóbbi évek másodrendű zsoldosai és „meg nem értett zsenijei” esetében ez értelmezhetetlen. Amikor 1974-ben az új üllői úti stadion avatóján vérszegény játékkal kikaptunk a Vasastól, az öltözőben néhány játékos röhögcsélve törölközöve állt az FTC címeres mezen. Dalnoki Jenőnél soha többé nem kerültek a csapat közelébe. Amikor a Simi-filmet nézve hallom-olvasom Simon Tibi szlogenjét: „..Rosszul lehet játszani, de lélektelenül soha”, akkor éktelen dühvel tölt el egyes futballista utánzatok nulla mentalitása. És megértem Lalolib könnyes bácsiját, aki megélte a legnehezebb és legboldogabb korokat is, de ilyen mélységeket soha…Őszintén bízom benne, hogy fog Ő még nézhető Fradit látni…
Tisztelt szurkolòtí rsak
Mivel az M2-t Sví jcban is foghatom, ìgy meg tudom most érteni elkeseredettségeteket.
Az elkeseredettségem odí ig megy, hogy egy kicsit kezdem magam szégelni nagyhangù hozzí szòlí somért, melynek – ùgy tûnik – édes kevés köze van a lí tott dolgokhoz.
Mégis: figyelmeteket egy pí r dologra szeretném terelni:
az egyik: A Ferencví ros megint ott van ahol kezdte, vagyis ott, ahol a mùlt szí zadfordulò elején a Postí s-csapattòl kikapott és még mí s csapattòl, melyeket ma mí r allig vagy egyí ltalí n nem ismernek.
A Postí s neve most Lobí rd-Pí pa. A jovô sorsí t nem akarom hasonlìtani a Postí séhoz, azonban a Fradi megmaradt. A Postí s meg sem az elsô, sem a mí sodik osztí lyban nem focizik mí r.
Amit a Rapid csapatalal valò foglalkozí som közt megjegyeztem, és ami az elsô Ferencví ros elsô éveirôl is lehet mondani az, az, hogy egy jí tékostòl csak akkor vontí k meg a bizalmat, miutí n egy posztròl a mí sikra tették és egy poszton sem tudott bizonyìtani.
Jelenleg Détí ri Lajos ezt teszi.
Szerintem ez is egy ferencví rosi hagyomí ny.
A jí tékosok kipròbí lí sa sajnos nem megy kudarc nélkül. Ez egy keserû pirula mindazoknak, akik a mùlt sikerek elkényesztettek, vagy a jelen kudarcok elkeserìtettek.
Addig egy jí tékosban (és egy edzôben bìztak) és nem vontí k meg tôle a bizalmat.
A elsô évek Ferencví rosí t pont ez jelemezte: A jí tékos felelôs annak a lelkes szurkolònak lelkes jí tékkal tartozni.
A szurkolò is tartozik felelôségel, mert a lelkes jí tékért, lelkes bìztatí st ví r el a jí tékos is.
En még egy sìrò Fradistí t ismerek: Ez Schlosser Imre volt, aki pont a Postí stòl elszenvedett „lehengerelés“ miatt fakadt sìrva az öltözôben.
Az akkori edzô szavait javasolom most Nektek:
„Nem baj fiùk“. A legközelebbkor ôket fogjuk lehengerelni.“
Es ìgy is lett.
Sajnos én nem jí rhatok az Üllôi ùtra meccsekre. De legalí bb jí rjatok helyettem.
Nem értem Dömét. Már hetek óta kapkod, igaz a sérülések is nehezitik a dolgát.
Ha itt van Józsi és Jovanovics akkor teljesen más lett volna a vége. Sajnos Lisztes már nem tud vezér lenni. Lassan már passzolni sem.
Józsi Gyuri nélkül nincs ember aki összefogja a játékot, aki összegyüjti a labdát és jól tud passzolni. Ettől függetlenül tovább kell lépni és mindent elkövetni, hogy az Újpestet megverjük. Mert az kötelező feladat!!!!
„K..va gyenge!” Ez nagyon találó kifejezés a tegnapi játékra. Sajnos a meccs végén mi, a szurkolók szégyenkeztünk a látottak miatt. Jobban örültem volna, ha a játékosok a hármas sípszó után szégyenkezve befutnak az öltözőbe. Nem, ők „ünnepeltették” magukat a meccs közben hátat fordító szurkolókkal, majd kedélyesen beszélgetve, pacsizva vonultak le az ellenfél játékosaival. Ki értette ezt a tegnapi viselkedést, teljesítményt? Amikor egy „öreg” fradista játékosnak megemlítettem, hogy a Vasas kiejtése érdekében okosan leadjuk a meccset, akkor csendesen megjegyezte, ezek még arra is képtelenek. Valóban azok voltak, ha eltaláltam a szándékukat.
A mérkőzés után a nagy Döme nem értette, hogy mi történt a csapattal. Tudatom vele, hogy én sem, mi sem. Tudom, csúnya dolog, de kezdek abban reménykedni, hogy megbukik az edzői vizsgán… Néhány játékosnak pedig azt üzenem, jó lenne, ha tudnák, hogy mikor illik/kell leadni a Fradi szerelést életkor, illetve teljesítmény miatt.
Éljen a 113 éves Fradi!
Már énis lemondtam arról,hogy kimenjek a stadionba.Pedig évekig elképzelhetetlen volt,hogy ne legyek ott.Őszintén sajnálom és meg is értem az idős bácsika reagálását. Gondolom a régi emlékek viszik még ki mert számára a Fradi Albertet, Vargát és Novákot jelenti és nem a mai játékosokat.De sorolhatnánk a neves edzőket is, hiszen a Fradi kispadján olyanok ültek akkortájt akik értették a foci alapjait.
Ami a tegnapi meccset illeti, kb. fél óráig bírtam idegekkel. Kapcsolgattam ide és oda, de a végét már meg sem néztem. Ahogy láttam a lelátó is üresen tátongott,de az a csoda,hogy vannak akik még pénzt is adnak ezért a játékért.
Tudom,hogy nem szabad két vereség után egyből világvégét kongatni, de tényleg történnie kéne már valaminek. Az még rendben van,hogy Kubatov elnök úr elnézést kér,de arra kiváncsi leszek,hogy Döme hogyan fogja értékelni az öltözöben a játékot.Az már haladás,hogy nem vagdalkozott meccs után és nem követelt fejeket. Igaz akkor a saját filozofiáját kellett volna birálni. Arra is kiváncsi leszek,hogyan tudja valahogy összerázni a társaságot a derbi előtt. Mert ha ott is elvérzünk azt már túl sok lenne.
Egy fontos dolgot még ki is hagytam, a kommunikáció hiányát. Józsi már két hete sérült, de nem tudunk róla semmit. Jovanovics sérüléséről meg a topliga.hu oldalon értesültünk a meccs napján. Annyira titokzatosak vagyunk, hogy az ellenfelek ebből merítenek erőt, hiszen nem kell készülniük a várható hiányzókat helyettesítőkből.
Talán Abdi sorsáról is illene tájékoztatni a szurkolókat. Az őszinte szó többet ér az elpalástolt igazságnál – mondták a görög bölcsek.
Eddig az idényig el nem tudtam képzelni, hogy ne menjek ki a stadionba, ha tudok. Ma már tv-ben sem bírom végignézni ezt a labdarúgásnak hívott izét. A magyarfociba pénzt tenni egyenesen bűn.
Aki megtudja magyarázni a tegnapi napot azt kérem jelentkezzen edzőnek a Fradihoz. Aki nem a játékosok nemzetiségét nézi, azt kérem jelentkezzen edzőnek a Fradihoz. Aki focistának tartja Abdit, azt kérem jelentkezzen edzőnek a Fradihoz. Aki ismeri a játékosok képességeit, azt kérem jelentkezzen edzőnek a Fradihoz. Aki a mostani játékosokhoz tud fazont igazítani, azt kérem jelentkezzen edzőnek a Fradihoz.
De minél előbb mert az utolsó órában vagyunk.
Kedves lalolib!
A mérkőzésen dühös voltam. Most meg remény vesztett. Az idős bácsika a mérkőzés után könnyezett én meg most. Apám jutott eszembe aki már nincs köztünk, de akinek köszönhetem a Fradi iránti szeretetemet.
Azért remélem, hogy két hét múlva a lelátón fogsz ülni ismét ülni éss szurkolsz a Fradinak! Mert muszáj.
Én sem értek sok mindent főleg Döme butaságait nem. Úgy viselkedik mint egy gyerek. Ha tudom, hogy milyen játékos volt valaha, azt hinném, hogy soha nem volt köze a focihoz.
Kedves olvasóink!
Az első négy hozzászólás még egy üres bejegyzéshez érkezett -akkor még nem tudhattuk, csak sejthettük, hogy mit hoz a reggel „Fotelszurkoló” ügyben – pontosabban az alábbi pársorhoz:
Szeretnénk most meg fordítani, pontosabban a FOTELSZURKOLÓ foteltársa szeretné, ha most az olvasói, rajongói adnák meg írásának az alaphangot…
… még másfél órát utazni kell, így csak holnap jelenik meg írásom…
… olyan feldúlt vagyok, hogy nem merem kitenni, amit gondolok…
… szabályzatunk szerint írásom cenzúrázása reggelig is eltart…
u.I. : Az fog megmaradni,
… és a Ferencví ros is vele, mert mellette kitartott.
Tisztelt Bencefix
Mi keresni valòja van egy Ferencví rosnak egy teljesen a piac í ltal irí nyìtott és idomìtott vilí gban ?
A piac embere a rövid tí vlaton bí r sikeres, de hosszù tí vlaton sikertelen ember, mert nem lehet raktí ra, és a gyors í rùcsere rabszolgí ja. Nincs valòjí ban sem jelene, sem mùltja, sem reménye, mert csak a mí nak él, és legfeljebb a holnapnak.
Mivel nem lehet raktí ra, nincs tulajdona sem. A rövid tí vlatù siker nem lehet a 12. jí tékos ìzlése, hanem a megbìzhatòsí g.
A megbìzhatòsí g meg a kitartí s olyan „arùk“ mellett, melyeknek nincs kellettjük.
Ne essék félreértés. Nem a megbìzhatò elvtí rsròl van itt szò, hanem a szabad munkatí rsròl, mely bí tran ví lalja a felelôséget azért, amit tesz (vagy nem tesz).
A siker nem minden. Ha a csapat veszt is, de legalí bb lelkes volt, akkor ezt inkí bb meg lehet bocsí jtani, mint amikor gyôz és pocsékul jí tszik.
A bizalomért jò teljesìtmény jí r. Ez az üzlet. A szentélyhez azonban csak kellô tisztelettel közeleghet az ember, ùgy hogy meghajol. Az ember magí t a nagyobbhoz viszonyìtsa és ahhoz irí nyul, mert oda akar irí nyulni.
Hova irí nyul a Ferencví ros ? Milyen kényszerek keringenek egy csapat körül, mely mindig a szabadsí g és a szabadon ví lalt elkötelezettségnek a hìve volt ?
A szurkolòtí bora még mindig a Ferencví roshoz irí nyul.
A jí tékosok is azt teszik ? Megcsòkoljí k-e még a zöld-fehér zí szlòt mielôtt kiindulní nak a pí lyí ra ?
Milyen szertartí sokat végeznik a szentélyben ma ?
Minek hajt az ember fejet ma ?
Az erkölcsökért csak erkölcsiessen lehet harcolni. Az erkölcsökért harcolòk és az erkölcsökért rajongòknak ìgy ugyanaz a kenyerük. Azonban csak az ember lehet erkölcsös. A gép erre nem képes.
Ezért a csapat sosem alapozott a közvéleményen (azok is csak emberek) és sosem kényszerült arra, hogy elhitesse a közvéleményel, amit maga szeretett volna elhinni önmagí ròl.
Az ilyen dolgokal nem kellett törôdnie, mert valòdi sikere (az erkölcs gyôzelme az ember felett és az ember segìtségével) és a szurkolòinak követelményeit nem lehetett szétví lasztani.
Ahol a Ferencví ros jí tszott, ott az erkölcs jí tszott az ellenfél erkölcsével.
Az erkölcs azonban sok szìnekben jí tszik. Ùgy mint a fehér szìn sok szinekbôl í ll, és a zöld „csak“ egy része az egésznek, ez a „csak“ magí t önfejûnek jogosnak tartotta, hogy képviselje az erkölcs ezt az egyéni részét.
Természetes dolog, hogy az ember ví lalja az emberségét (és hibí it is), ha erkölcsös akar lenni.
De az erkölcs csak egy szìnben gyôzhet, vagy veszthet, de nem jí tszhat döntetlent (Minden esetben gyôz) és nem veszthet és nem gyôzhet egyszerre.
A közös rajongí s az erkölcsért, nem csupí n a szurkolòit kielégìtenie volt eddig sikerének a legfôbb alapja.
Ezért a 11 mezônyjí tékosnak meg kell lenni az önfejüknek is. Az nem jí tszhat a Fradiban, aki fél a sají t közönségétôl.
Az pedig, hogy ne féljen, ahoz idô is kell, hogy megismerjék egymí st a jí tékos és a közönség.
A légiòs politika a Fradiní l nem ví lik be. Kényszer. Ìgy nem is felel meg a természetének, hiszen mindig a sají t neveltje volt a kedvence, ha meg is becsülte a jò légiòsokat.
A Ferencví rosnak jelenleg nincs sikere.
Még mindig „fô a gyôzelem“, de milyen í ron ?
A Ferencví ros a szegények gazdagsí ga, mert maga is szegény maradví n, nem tud vetélkedni a gazdag Klubokkal.
De ki mondja azt, hogy muszí j neki ?
Ki mondja azt, hogy dùdolni muszí j neki azt a nòtí t, melyet mí r ùntig ismerünk ?
Végül az legyen a célja, hogy minnél gazdagabb legyen ? A Gazdag Klubok szí ma jelenleg gombaszerûen nôl, ezekbôl nincs hií ny.
Ha ez ví lik céljí ví , akkor nem lehet majd egy mí s Klubtòl valòjí ban szétví lasztani.
Akkor a fradizmus nem lenne mí r egy vallí s, hanem egy fogalom.
Az, hogy a Klub még létezik, egy nagyon is elhallgatott és elmagyarí zott „siker“, amely nem a pénzen, hanem a hûségen alapozik. Igazi csodí nak is tekinthetô. Egy mí s klubbal mí r régen felszí moltak volna, mely nem ùgy kegyeg, mint ezt elôìrjí k.
Talí n egy mí s nemzedék fog rí döbbenni, hogy mibôl menekült ez a jelenlegi Ferencví ros.
Azonban hií ny van egy olyen Klubbòl, amelynek zí szlají ban sem az elsô, sem a mí sodik, sem a harmadik helyen nem a pénz í ll.
Az, hogy a Ferencví rosnak nincs pénze, az mí r egy régi nòta. Akkor fùjjí k, mikor nem megy jòl a dolog.
De el is felejtik ezt a nòtí t, mihelyst jobban döcög a haraszt.
Ez annak a jele, hogy van neki valami mí s is.
Az a valami, ami élteti az a fontos. Az a maradandò. Az fog megmaradni, amikor a most sikeres Klubok mí r régen nem fognak létezni.
A betû (és a siker) öl. A szellem elevenìt.
Azt, hogy tud-e ennyi ügyetlen és képzetlen focista bundázni, én nem tudom. Ha pedig ezt a futballt el lehet adni röhögcsélve és ölelkezve a meccs végén, akkor baj van. Az ügyészség vizsgálódni kezd, szegény Dalnoki Jenő bácsi pedig, ha élne örökre szétkergetné ezt a bandát.
Hagyjuk ezt a szombati értékelhetetlen semmit és nézzünk kicsit távolabbra.
Amennyiben a Ferencváros élén komoly emberek és igazi FRADISTÁK ülnek, akkor ezt a keretet nyáron keményen meg kell erősíteni. Legalább egy tucat szerencsétlen futballistának álcázott labdaszedő gyereket, idős bácsit és kövéren totyogó és ügyetlenkedő légióstól kell elzavarni innen és igazolni ambíciózus , tehetséges hazai fiatalokat és egy-két „klasszist”. Aki pedig ezentúl arról csacsorászik – legyen az regnáló politikus, sportdiplomata, edző, vezető, szurkoló vagy Fradi-ellenes szájtépő, hogy ez nem a gulyáskommunizmus, hanem a „piac” dönt és az FTC-re ezek szerint nincs pénz, annak két dolgot ajánlanék szíves figyelmébe:
1) A jelenlegi vidék-bajnokságban a Győr (Questor- Tarsoly Csaba ) , Diósgyőr ( Leisztinger ) és Videoton ( Garancsi ) főszponzorai és milliomosai nem a piac, hanem a politika által orientáltan érkeztek, többségükben a fővárosból (!) szálláshelyükre. Tehát miért épp arra a Ferencvárosra nem jutott pénz és potentát, ahol egy jól sikerült partdobás után kimennének 10 000-en? Netán Győrben és Fehérváron 10-20ezer fanatikus követelte ki a „piac” pénzét..? (röhej, lásd Vidi bajnoki cím ünneplés 4000 fanatikussal…)
2) Az FTC nem Kádárék idején lett naggyá, hanem eredményei és szurkolótábora már a századfordulón (1900 után ) kialakult, jöttek a sikerek és özönlött a nép a meccsekre a 10-es és 20-as években, a profizmus kezdetén, a háború előtt és után és a szocializmus utáni gengszterváltást követően is.
Azaz: Fradi volt, Fradi lesz és igenis óriási igény van egy JÓ FERENCVÁROSra, amely igényes futballal vonz tömegeket, csak valamiért ezt valakik nem akarják. Uff! 🙂 Hajrá Fradi!
….te is azt szeretnéd, hogy a Vasas essen ki… a mérkőzés előtt én is úgy gondoltam, hogy van az az eredmény, ami miatt nem bánkódnék, de láttam barátom arcán a megvetést, hogy bizony ilyet egy igazi Fradista nem mondhat….
… Most mégis nyugodt vagyok, hisz remélem Ő is megérti, hogy a mai mérkőzés egyetlen a Fradizmust képviselő játékosát mindenki köszöntött, megbecsült, megtapsolt…és a 2. félidő elején a B-közép felőli kapu elé érve zúgott a
Szervusz Lajos….
Szervusz Lajos….
Szervusz Lajos….