Feljegyzések a fotelból – Könnyed húsvéti szórakozás
Érzelmekkel teli héten vagyunk túl. Elbúcsúztattuk a Szentélyt, utoljára léptek pályára közelmúltunk kedvenc játékosai és egy hatalmas markoló nem csak a tribün falába harapott, hanem a szívünkből is kitépett egy darabot. Sokunk számára az eltelt negyven év egyet jelent a Fradizmussal. Tudjuk, hogy csak a kőfalak omlanak le, az emlékek, a győzelmek, a soha semmihez sem hasonlítható hangulat örökké velünk marad. Mégis nehéz a búcsú, nehéz a költözés. Másfél évig albérletben leszünk és bár tudjuk, hogy vannak olyan pillanatok amikor az élet bizonyos dolgokat örökre elválaszt egymástól, mégis nehéz lesz mindazokat az élményeket átültetni a Puskásba, melyek mindig is a 12. játékost jelentették a csapat számára. De van reményünk arra, hogy 2014 őszén egy új világ köszönt ránk. Ahhoz persze nem csak új stadionra lesz szükség, hanem egy olyan csapatra is, mely végre visszaadja azt a rangot a Ferencvárosnak, amit 2006-ban jogtalanul elvettek tőlünk.
Néhány nappal ezelőtt lerakták az új stadion alapkövét. Néhány hónappal ezelőtt egy új edző lerakta a megújuló Ferencvárosi labdarúgás alapkövét. Biztatóan indult a tavaszi szezon is, a derbi hangulata még mindig velünk van. Jó lett volna magammal vinni a Népstadionba is, de a húsvéti „vendégforgalom” miatt otthon, a fotelból voltam kénytelen nézni az Eger elleni mérkőzésünket. Mielőtt bárki tudatlansággal vádolna, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ma a Puskás Ferenc stadionban játszottunk, de számunkra a dicsőséges hatvanas évek a Népstadionhoz kötődnek, így nehéz megszokni az új nevet. Puskás Ferenc nagyságát sem kérdőjelezi meg senki, hiszen Öcsi bácsi nem csak az aranycsapat meghatározó játékosa volt, de néhány mérkőzés erejéig (pontosan nyolcszor) a Fradi zöld-fehér mezét is magára húzta, igaz csak „vendégként”.
Ahogy mi is csak vendégek vagyunk a róla elnevezett stadionban és bár azok az évek amikor ott voltunk kénytelenek játszani, sikereket hoztak. Az Eger már megszokhatta, hogy „otthon is vendég”, de számunka az eltelt negyven év a Szentélyben az igazi otthont jelentette. Ráadásul a mai volt az első mérkőzésünk a Puskában, melynek zöld gyepén előtte csak néhány órát töltöttek a játékosok – ha egyáltalán labdával és nem kezükben hólapáttal ismerkedtek a környezettel. Ettől függetlenül a biztos kiesőnek látszó egriek ellen csak a győzelem volt az elfogadható, ráadásul úgy, hogy a Ligakupában kétszer is győztesen hagytuk el a pályát – igaz, azokat a pályákat nem Puskás Ferenc stadionnak hívták.
Nem emlékszem arra ki mondta azt (talán egy angol edző), hogy ha háromszor kell egymásután ugyanaz ellen játszani, akkor egyszer a gyengébbnek vélt csapat is „találhat” győzelmet. A megállapításban természetesen van egy kis igazság, hiszen a Pápa is „talált” egy győzelmet a Ligakupában, de itt bajnoki mérkőzést játszottunk és ahhoz, hogy a végső célt elérjük, egy „örök igazságnak” nem nagyon volt helye.
Úgy is indult a találkozó, hogy a legnagyobb ellenfél nem az Eger csapata lesz, hanem maga a pálya, mely ahhoz képest, hogy a magyar válogatott otthona, nagyon siralmas állapotban volt. Egy nagyszerű és szinte már „törvényszerű” Böde fejesgól után jött a Leonardo-Jenner varázslat és a holland kiválóság olyan mozdulattal lőtte a hálóba a második gólunkat, hogy abban a pillanatban felpattantam a fotelból és kirohantam a konyhába egy hideg sörért. Épp olyan lendülettel siettem vissza, nehogy lemaradjak az újabb gólokról, de ami utána jött az inkább hasonlított egy Csehovi darab lassú vonalvezetéséhez, mint egy brazil karneválhoz.
Pedig Leonardo mindent elkövetett annak érdekében, hogy egy kis szambával szórakoztassa a közönséget. A tánc meg volt is, de ezeket helyenként egy kis lazasággal párosított, így újabb gól nélkül kellett elkönyvelnünk az első félidőt.
Az igazi szambához Somalia parádés gólja kellett, aki ismét „borsot” tört egy fiatal dózsás orrá alá, bizonyítva, hogy van aki tud gólokat lőni jobbal és ballal is, és van aki csak méltatlan nyilatkozatokat tud tenni. Ami utána jött, már tényleg fieszta volt, futószalagon jöttek a helyzetek. Végül a Knock-Out elmaradt (azt a csapat Erdei Zsoltra hagyta), de így egy négyes lett a vége, folytatva az Eger elleni hagyományokat. A végén már mindenki gólt akart lőni, melyben az egri kapus parádés védései akadályozták meg a csapatot.
Természetesen nem szabad elszállni ettől az „edzőmérkőzés” jellegű győzelemtől, mert tényleg nem volt egy szinten a két csapat, de arra jó volt, hogy a húsvéti sonka mellé, a Puskás stadiont is megszenteljük.
Kellemes és áldott húsvéti ünnepeket!
7 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Könnyed húsvéti szórakozás bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Már megbocsásson a világ, számomra a Népstadion mindig Népstadion marad, most nem részletezem, miért…
De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy mivel a TV kénytelen volt „kijjebbről” közvetíteni, meg lehetett figyelni olyan finomságokat, amelyeket egyébként nem biztos. És ezek Leonardo passzai voltak. Ilyen passzokat Mészáros Dodódtól, Szabó Lacitól és elvétve Ebedli Zolitól láttam.
Ugyanis nem oda küldte a labdát, ahol a játékostárs állt, hanem ahova érkeznie kellett. A második gól előtt Jenner mindenütt volt, csak ott nem, ahova a labda jött. Éppen ezért ez a rész üresen maradt. A negyedik gól előtt úgy indította Svábot, hogy megint egy üres területre küldte a labdát. És mind Jenner, mint Sváb éppen időben érkezett oda.
Mit fognak ezek produkálni, ha összeszoknak!?
Tisztelt Fradista társaim!
Én is beállok azok közé,akik belátják,hogy kár volt leírni 1-2 játékost.Feljegyzéseimből kiderül,hogy néhány futballistát egyszerűen nem is játszattam volna az első csapatban ill. felbontottam volna a szerződést velük.A tegnapi napon 5 játékos szerepelt közülük és boldog vagyok,hogy 1 kivételével rámcáfoltak,hogy a sok munka és Moniz tréner lelkesítése kifizetődő, még nekik is.Nem akarok rosszat Pericsnek sem-kénytelen voltam leírni a nevét -remélem egyszer Ő is “beindul” igazán.
Nagyon tetszett Böde Dani egyszerű,de szókimondó nyilatkozata,mint az is ,hogy ezen a talajon nagyon nehéz játszani,de sikerült és szerintem jót alakítottak a srácok.Tudom ,mert játszottam a szeretett klubunkban,kár,hogy Moniz-szavait idézve-nem voltam kitartó,mert mindennek ez a kulcsa-na jó akkor is számított a szülői támogatás-,de nem én vagyok a fontos,hanem ,hogy van egy egységes focizni is tudó,nemcsak akaró Csapatunk és sok sima és nem sima győzelmünk lesz még!
Remélem a Győr hamarosan kipukkad ,mert még a bajnoki cím is meglehet ilyen játékkal és elszántsággal!
Hajrá Fradi!!!
Ha már Karcsi vallomást tett, megteszem én is: én Sváb Danit követem meg. Egyre jobb, egyre lendületesebb és egyre jobban ad be!
Gondolom Moniz filozófiája “kifizetődő”: munka, gyakorlás, munka, gyakorlás.
Amit a Jenner -Leonardo kettős tud a labdával, azt tényleg a régi idők fociját idézi (modern kiadásba), akiket nem igazán lehet lefogni, plussz van még egy Bödénk is, aki két emberrel a nyakán is játszi könnyedséggel fordul le, és az ellenfelek nem értik, hogy miért pattannak le egy ütközésnél, mint gumilabda a betonfalról.
Sokkal többet ad vissza a taktikából és egy-egy játékos megítéléséből, ha a helyszínen nézünk és nem a TV előtt egy mérkőzést. 2×15 perc kivételével nem játszottunk jól, de aki sportolt, az tudja, hogy nem egyszerű 2:0 után 10 ember ellen felpörögni újra. Sokszor nyögés a vége egy ilyen szitunak, pedig mindenki fiesztát szeretett volna. Mi tegnap a kettő között kaptunk valamit, amit a mérkőzés végén a szakadó esőben a helyén maradó közönség és a fiúk meg is ünnepeltek.
Apropó közönség, óriási ötlet volt a B-közép elhelyezése. Nem tudom ki volt, de gratula érte, mert ezzel egész jó kis hangulat alakul ki, és a pályán sem veszik el a hang. (A felező vonaltól jobbra a VIP – ez a Puskásban a teljes egyik oldallat jelenti 😉 – lelátóval szemben voltak a srácok, aminek következtében minden rigmus egy vízhanggal tért vissza.)
Jennert játéka, gólpassza, gólja alapján teljesen jogosan választotta két legendánk (Szűcs-Rákosi) a legjobbnak (Leonardo is lehetett volna, ha 10 centivel lejjebb megy a labdája a kilépése után), de nálam (a lelátó körülöttem elhelyezkedő részének többségével azonos véleménnyel) Somália volt a nap embere.
Nem csak a gólja, bár azt sem felejtjük a dózsás nyilatkozata kapcsán egy ideig, hanem amit dolgozik egy meccsen. Hihetetlen sokat fejlődött, meccsek óta megfigyelhető, hogy duzzad az erőtől (nem csak Ő, nyilván intenzívebben kártyáznak), nem értik az ellenfelek, hogy most pattant le rólunk és már megint itt van (vagy ott ahová passzoltak), és elvitte a zsugát. Lehet, hogy nem mindig látványos, de nagyon hasznos. Kíváncsian várom a mester újabb húzását, a jobb-bekk poszt után, hol szorít neki helyet, ha Jovanivic vissza kerül (tegnap Moniz feltolta Böde köré, és onnan járta be a pályát a végén).
Kellemes gondok, egy iszonyúan rossz talajú pályán lejátszott mérkőzés után (ahol a rosszmájúak szerint utoljára a 70-es években Kádárék cseréltek gyepet. Érdekes, hogy Moniz mérkőzés előtti nyilatkozata -egy nappal korábban készülhetett- a csapat a Szentélyben edzett, ahol már akkor le volt tolva a hó).
Nem volt ez egy nagy meccs, láttunk azért néha focit is (emlékszünk még azokra a hónapokra, amikor a 85. percben rúgtunk először a kapu felé), nem járunk a fellegekbe, csak hoztuk a kötelezőt (az se ment mindig, még Moniznál sem), és egyre optimistábban várjuk, hogy mire lesz ez elég a felsőház ellen, mert ezek a kellemes percek csak akkor válnak igazán valós értékké, ha odaérünk a dobogóra.
Karcsi! Ezt már régóta vártam Tőled!
Kellemes húsvétot szereztek a fiúk. Nem volt egy karnevál,de tényleg tragikus volt a pálya és nem könnyű kétgólós előnnyel és emberelőnnyel igazán felpörögni. Ettől még ebben a rossz időben remekül szórakoztunk.
Jó lesz nekünk a Puskás, nagy a tér, jókat lehet futni. 🙂
A Jenner-Leonardo kettős meg a focit is visszahozta. Tényleg tudnak varázsolni,bár Leonardo egy kicsit önző volt. Ha passzol, még 2 gólt lővünk.
De így jó is volt. Áldott húsvétot kedves Fradista barátaim!
A mai nappal követem meg Somaliát.