Feljegyzések a fotelból – Pokolból a Mennyországba
Ahhoz elég nagyot kéne füllentenem, hogy azt állítsam, a szokásos mérkőzés előtti idegesség lett volna úrrá rajtam vasárnap reggel. Lassan már megszoktam, hogy ez a fajta feszült várakozás, az egész napos bizsergető érzés úgy illant el az elmúlt évek alatt, mint ahogy a viharos szél „tüntette” el a meggyfák virágszirmait. Ehhez meg húsvétnak sincs köze, főleg a főtt sonkának mely hústartalma úgy tűnt el az évek során mint a Fradi bajnokesélyes álmai. Évekkel ezelőtt anyám már reggel felrakta a sokát főzni, melynek illata estére a lassú fortyogás közepette körbelengte az egész házat és olyan állapotba hozta az ízlelőbimbóinkat, hogy mire a húsvéti vacsorára került sor még arra sem volt alkalma, hogy sóhajtson egyet, mert azonnal eltűnt a család férfitagjainak falánk torkán. Ma meg a „spárgával” fogságba ejtett műsonka a kukta szorításában fél óra alatt kész. Ezzel oda az illúzió, oda a feszült várakozás és oda az egész húsvéti hangulat.
De hát sokat változott a világ, amikor anyám még igazi sokát főzött, a Fradi is igazi focit játszott. Amikor a konyhát a sonka illata lengte be, akkor még úgy készültünk egy mérkőzésre, mint anyám az ünnepi ebédre. Mert akkor még ünnep volt meccsre járni. A sors úgy hozta, hogy húsvét vasárnapi ünnepén léptünk pályára Zalaegerszegen, összekapcsolva a múlt emlékét, a jelennel, ahol már a sonka sem az igazi. A foci meg főleg nem az. Ettől még persze szeretjük és bár nem gyomorgörccsel ébredtem, de a laktató vasárnapi ebéd után már eszembe jutott, hogy este bajnoki forduló.
Van egy idegesítő reklám, ahol a városi fiú lemegy bemutatkozni a lány szüleihez, ahol természetesen tele asztal várja, egy igazi ízes vidéki lakoma, ahol próbára teszik evési „képességeit”. A srác teljesíti is az elvárásokat („tudd enni ez a fiú!”), de nem önerőből, hanem egy gyomorgyógyszer segítségével. A gyógyszer nevére nem emlékezek (majd megkérdezem az orvosomat és a gyógyszerészemet), de a húsvéti mérkőzés 60. percéig úgy éreztem, hogy a gyomrom annyira összeszűkült, hogy ezen már csak a gyógyszer tud segíteni. A gyógyszert most nem fehér tabletta jelentette, hanem Juha Hakola pályára lépése.
Addig amíg eljutottunk Hakola parádés góljaihoz a Fradi tábor megjárta a pokol összes létező és kitalált tornácát. Az üst már forrt, már kevergették a fortyogó masszát, már mindenki arra várt, hogy elsüllyedjünk benne, amikor a csereként beálló Lisztes megsérült és beállt a finn középpályás. Az már más kérdés, hogy vajon mi történt volna, ha Krisztián nem sérül meg. Számomra az is talány, hogy vajon Hakola, aki eddig is bizonyította, hogy remek játékos, vajon miért koptatja mostanság a kispadot. De ha már a hiányzókat emlegetjük, számomra továbbra is hiányzik Abdi és Otten is, de az utóbbi játékos „igazoltan” van távol, addig Liban mellőzése továbbra is rejtély. De most nem szabad összeesküvés elméleteket gyártani, most arról szóljon az ének, hogy végre olyan utolsó harminc percet láthattunk, mely méltó volt a legendás Fradi szívhez.
Bár most hangosan szól az ének, de a refrén előtt meg kell emlékezni az első hatvan percről is, mely „méltó” folytatása volt a Vasas elleni szenvedésünknek. Hibák szinte futószalagon követték egymást és a szerencsének és a hazaiak tehetetlenségének köszönhetően „csak” kétgólos vezetést szereztek. A második zalai gól után nem nagyon volt olyan Fradi szurkoló aki bízott volna abban, hogy itt pontot tudunk szerezni. Jött Hakola, majd a szinte a semmiből Simic szépítő találata és pillanatok alatt kialudt a pokol üstje alatt a láng. Juha beállása felpörgette a játékot, ehhez hozzájárult, hogy feljavult Jovanovics és Józsi is, valamint az, hogy elfáradtak a hazaiak.
Hakola egyenlítő gólja után már a mennyország kapuit ostromoltuk, és bár úgy látszott, hogy nem tudunk belépni rajta, de utolsó utáni percben a finn megszerezte második gólját is, mely már a győzelmet jelentette! Hatásvadászként írhatnám azt, hogy őrjítő egy meccs volt, méltó a régi ZTE-Fradi hagyományokhoz, de az igazság azért valahol középúton sétálgat. De most kétlem, hogy ez egyetlen Fradista szívet is érdekelne, és bár számtalan kérdés motoszkál bennem melyekre jó lenne szakmai válaszokat kapni, de az a csapat, mely képes a pokolból a mennybe jutni, most tényleg ünneplést érdemel. Persze nem sokáig és nagyon is visszafogottan, de ezzel a három ponttal végleg elszakadtunk az alsóháztól és a soron következő két hazai meccsünk – melyek nagyon nehéznek ígérkeznek – már arról szólhatnak, hogy tudunk-e közelíteni az élmezőnyhöz.
Egy ilyen mérkőzés után, a gőzölgő sonkák és főtt tojások közepette a csapat végül is kellemes húsvéti ünnepeket szerzett. Még akkor is, ha az első hatvan perc maga volt a „Rémálom az Elm utcában”, de szerencsére Freddy Krüger nem tudta befejezni a vérengzést. Egy kicsit bizarr a felvetés, de valaki fentről intézkedett, hogy Hakola a pályára tudjon lépni és vezetésével a csapat meg tudja fordítani a mérkőzés kimenetelét.
így vált egy sajnálatos sérülés fordulóponttá, és így kerültünk a pokol tornácáról a mennyországba. Jó lenne ott is maradni.
– lalolib –
10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Pokolból a Mennyországba bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Lalolib!
A Te mondataid mindnyájunkban hasonló érzéseket ébresztenek! Tudod mi a baj? Hogy ezeket a sorokat épp azok nem olvassák, ezt a kellemes hangulatot épp azok nem ismerik, akik tehetnének érte, hogy valamit visszacsempésszenek a lelkünkbe a régiből… Sajnos ez van. De remek érzés ennyi régi, IGAZI fradistával hasonló szépeket álmodni. Hajrá Fradi!
Két hete kínozott az a perverz gondolat: “mi lesz, ha a nyeretlen zete épp ellenünk szerzi meg az első győzelmét???” Számomra, aki ‘957vóta kisérem figyelemmel Fradikánk eredményeit, egyáltalán nem tűnt lehetlennek ez a lehetőség, különös tekintettel Prukner Úr lelkében dúló érzelmekre…
Nos, 50 percig teljesen úgy tűnt – sajnos igazam lesz, mivel sikerült a múlthetinél is gyengébb játékot produkálni. Vajon mi a titok? 50 percig egyetlen gólhelyzet nélkül játszani (bárki! ellen!) míg a bajnokság tökutolsó csapata 3-4 góllal vezethetne, ha nem lőné fölé helyzeteit!!! Vajon miért???
Őrjítő kérdések: mi van ha Simic mellérúgja? Mi van, ha Lisztes nem sérül meg? Mi van, ha a Zete berúgja a 3.-kat (4.-ket) is??? Ha a 8 pontos Zetét nem tudjuk megverni, mi lesz az ETO, s a Kecskemét ellen?
Jó, jó – most ez van, ez a csapat adatott. Örüljünk az 1-0-nak és a 3-2-nek, persze, hiszen ez 6 pont. Csakhát ez itt a FRADI! S nehéz beletörődni, hogy a BL még a debrecentől is fényévekre van, mi meg a debrecentől….!?
Kedves Becefix!
“…ahol éjfél körül már több tucat szurkoló várta a friss Népsportot és ízelgette a nyomdaszagú sikert.” – ezt a mondatodat egyszer azért el fogom “lopni”. 🙂
Ahogy olvastam egyből az jutott eszembe, hogy nálunk vidéken még a reggeli kávét sem vártuk meg, egyből rohantunk az újságosbódéhoz ahol mindig sorba kellett állnunk a sportért. Ha nem voltam elég fürge és elfogyott a közeli bódénál akkor képes voltam fél órát gyalogolni a következő elárusítóhelyig. Útközben meg sorra jöttek az ismerősök, ment a cikizés, egy győzelem után csakis Fradista kézfogás volt elfogadható. Valahogy tényleg más világ volt. Nem volt szabad, ez tény, de néha bizony sokkal boldogabbak voltunk. Amihez persze kellett egy Fradi is, Varga Zolistól, Nyílon át Szokolai Laciig.
Jó-jó, biztosan öregszünk és ezért nosztalgiázunk annyit, de mikor ilyen mondatokat olvasok mint melyeket leírtál, nagyon kellemes bizsergés fut végig a hátamon.
@mjozef22: Tudod ami jó, azt lehet szeretni…Ahogy a csapat utolsó fél óráját is lehet szeretni még akkor is, ha ott is voltak hibák, de legalább harcosan és lendületesen játszottunk.
Aludva a tegnapi meccsre azért happy hangulatom továbbra sincs. Győztünk a tök utolsó ellen egy égi szerencsének köszönhetően. Ha Lisztes nem sérül meg akkor Hakola esetleg a vége felé jön be esetleg.
Igaza van YSE is, nincs olyan játékosunk aki folyamatosan jól tud játszani. De olyanok azért vannak akik még formán kivül is többet tudnak hozzá tenni a játékohoz mint Döme egy-két kedvenc játékosa.
Most Dömének is szerencsére volt mert ha kikapunk elég kényes helyzetbe került volna.
Fradista barátaim!
Lalolib mostani jegyzete ismét telitalálat! Nagyobb, mint a 0-2-ről berámol hármas idegenben, a sereghajtó ellen.:-) Elmerengtem a régi készülődéseken, Fradi-sapka, Fradi-sál, kereplő, duda, pénz “szotymag-tökire” ( …” A tökmag, a szotyi!”…) a telházas meccsek előtti karneváli hangulat, a lelátók szurkolása kánonban, a ” Bólints, Tibi!” etc. Jobb azért egy ilyen fordítás utáni hangulatban olvasni és érezni valamit a régi “rezonanciából”. Valami keveset. Mert, ha évtizedekkel ezeleőtt hasonló sikert láttunk-hallottunk, akkor – nekünk fővárosiaknak – jött a kötelező túra a “Blahára”, ahol éjfél körül már több tucat szurkoló várta a friss Népsportot és ízlelgette a nyomdaszagú sikert.
A tegnapi meccs örömteli mozzanatai voltak: Simic higgadt szólógólja, Hakola két ügyes és pontos találata és a találkozó utólsó harmada, ahol végre támadtunk és fociztunk… Ennyi. A siker örömteli, de túllihegése – csatlakozva az előttem szólókhoz – felesleges. A Győr és a Kecskemét elleni derbyk majd eldöntik, hogy csak apró fellángolást látunk, vagy ismét “‘dobog” netán a Fradi-szív..? Hajrá Fradi, szerezzetek örömet a szurkolóitoknak,mert ŐK megérdemlik!!!
Kedves FOTELSZURKOLÓ FANOK!
Ma már egyre többen várjátok, hogy egy-egy mérkőzés után megjelenjen barátom és szerkesztőtársam írása a FOTELSZURKOLÓ. A félreértések és a felesleges kattintgatások elkerülése végett szeretnék egy szolgálati közleményt megosztani veletek, mely fényt derít a megjelenés várható időpontjára. A meccseket együtt nézzük, lehetőleg mindhárman, és a Szentélyben egymás mellett is ülünk Lalolib-bal, a különbség csak az, hogy a szerkesztőség tagjai az idegenbeli mérkőzéseken a technika jóvoltából skypén beszélget, és otthonában nézi a TV-t, míg a hazaiakat az Üllői úton. így a jövő heti Győr elleni mérkőzés után is várhatóan csak másnap fog megszületni a mű, az eredménytől függetlenül, hisz a “fotel” ilyenkor még egy sörre, és bő két óra utazásra van a klaviatúrától.
Addig is mindenkinek ajánlom az eddig megjelent 91 részt:
https://tempofradi.hu/cikktar/lalolib-a-fotelszurkolo
Láttam már pár ilyen mérkőzést közel 60 éves szurkolói létem alatt, amikor mintha két Fradit lett volna egy mérkőzésen belül a pályán. Én éppen ezért valamennyire reménykedtem a fordulatban. Aztán történt, ami történt.
De szeretném megjegyezni, hogy jelenleg NINCS olyan játékosunk, aki állandó jó formát tudna nyújtani. Hakola tud éppen olyan rosszul játszani, mint a többi. Semmi biztosíték nincs arra, hogy kezdőként valami nagyot nyújt. Ezek vannak, ezeknek kell szurkolnunk…
Őszintén szólva, a második bekapott gólunk után már gondolatban a “fotelszurkolós” hozzászólásomon gondolkoztam – nem biztos, hogy nyomdafestéket tűrt volna – amikor jött Simic gólja és végre jött HAKOLa, akit már hetek óta szeretnék a csapatban látni…! Végre lett kapura lövésünk és valamiféle elképzelés is kirajzolódott. A játékhoz pedig szükség van némi kreativitásra is! Nagyon remélem, hogy ezt gondolja Döme is, mert jövő héten jön a Győr, és Pinyőt ismerve az ETO nem fog leblokkolni, ha rúgunk egy gólt. Hacsak nem a harmadikat sikerül valahogy belőni, persze ehhez szerintem szükségünk lenne Juha mellett Liban Abdira is…
Ezt nem hiszem el! – kiálltana ilyenkor egy celeb. 0:2 után már ki akartam kapcsolni a tévét, de Simic gólja még maradásra késztetett. Jól tettem, mert bár óriási szerencsével, de nyertünk. Azt tényleg jó lenne megtudni,hogy vajon kik rendelték el Lisztes sérülését, mert bár nem illik ilyent leírni, de most jól jött. Azt én sem értem, hogy Hakola miért van a kispadon. Abdit meg felejtsd el, vele már nem számolnak az Üllői úton.
Áldott húsvétot kivánok minden Fradistának és természetesen a Tempó Fradinak. Kedves Lalolib! Ahogy eljutottál a sonkától a mennyországig, hát az nem semmi.
Kedves Lalolib, most gyors voltál! A mérkőzésről annyit, hogy a szünetben elmentem a TV elől. Nem volt egy helyzetünk sem az első félidőben, a ZTE három góllal is vezethetett volna. Ezt a teljesítményt arra vezetem vissza, hogy megint 10 játékossal kezdtük a meccset. Kulcsár megint 0 volt, nem értem a beállítását. Azt sem, hogy az első félidő alapján miért nem őt cserélték le Juniorral együtt. Hakola miért nem kezdett? A Vasas ellen is a csapat egyik legjobbja volt, ott a lecserélése annyiban indokolt volt, hogy sérülés után tért vissza a csapatba. A félidőben végrehajtott kettős csere normális dolog? Lisztest sajnálom, de őt kár egy egész félidőre becserélni, sajnos eljárt felette az idő. A védelmünk ezúttal katasztrófális volt, ezt bizonyítja, hogy Grúz kiemelkedett belőle.
Kedves Fradisták! Nehogy azt gondoljuk, hogy megérdemelt győzelmet arattunk a tök utolsó csapat otthonában, hogy van csapatunk, hogy van… Szerencsére jön két könnyű hazai meccs a Győr és a Kecskemét ellen. 🙂 Hajrá Fradi!