Feljegyzések a fotelból – Szomorkás vasárnap este
Azzal a tudattal ébredni vasárnap reggel, hogy ma otthon a fotelból kell meccset nézni, vegyes érzéseket okozott. Egyrészt hiányoltam, hogy ebéd után nem kell útra kelni és a Szentély semmivel sem pótolható hangulatával átitatva átadni magunkat a bizsergető napsütésnek. Másrészt adott egy kis plusz reményt arra, hogy folytatva az elmúlt hónapok hagyományát, győztesen kerülünk ki a két zöld-fehér együttes párharcából. Ez is adott egy kis pikantériát az estének, hiszen bár számunkra csak egyetlen zöld-fehér klub létezik, de ettől függetlenül igazán soha nem tudtam igazi „ellenfélként” tekinteti a Haladásra, ahogy a Győrre sem. Még akkor sem, ha a szombathelyiek „sztár” játékosa gondolt egy nagyot, és írói munkásságának részeként elég lekezelően beszélt a Fradiról. A „nálunk jobb képességű játékosok vannak” állítás először alaposan felverte a vérnyomásomat, hiszen az ilyen üzengető stílus inkább a kissé erőszakra hajlamos ökölvívókra jellemző.
Egy világjáró, majd a szokásos módon hazabandukoló játékostól azért mást vártam, legalább azt, hogy tisztelje az ellenfelet. Ehelyett Halmosi inkább megmondta a tutit… bár ne tette volt. Hogy miért, arra a végeredmény ad választ. Öt perc alatt elvesztettük azt a lehetőséget, hogy cáfoljuk Halmosi állítását. Mely még így sem igaz, mert nem mindig a jobbik csapat nyer. A gondom az, hogy sajnos most nem vagyok biztos abban, hogy ezen a mérkőzésen nem a jobbik csapat nyert. A hazaiak akarták a győzelmet, többet is tettek érte, mi meg úgy gondoltuk a szokásos „talált” gólunk után, hogy ennyi elég, hozzuk a szokásos vidéki győzelmünket és szép lassan elindulunk felfele a tabellán. A kényelem most megbosszulta magát. Pedig figyelmeztetőjel volt bőven, a 86. percig a Haladás mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne tudjon egyenlíteni, ráadásul egy teljesen szabályos góljukat nem is adták meg.
Az utolsó öt perc azonban mindent átírt. Három pont helyett üres zsebbel utazhatunk haza, a felzárkózás helyett ismét felértékelődött a soron következő két mérkőzés (Vasas, Zalaegerszeg), melyeket mindenféleképpen be kell húzni ahhoz, hogy nyugodtan várjuk a bajnokság hajráját. Az élmezőny illúziója is tovaröppent. Persze csak akkor ha volt valaki aki kergetett ilyen hamis álmokat, mert bizony éppen ideje lenne beismerni, hogy a jelenlegi játékosállományban nincs benne az előrelépés lehetősége. Bár képesek vagyunk bárki ellen partiban lenni, de valahogy nem tudjuk átlépni saját árnyékunkat.
Tavasszal eddig négy fordulón vagyunk túl, a szerezhető 12 pont helyett csak négyet szereztünk, mely még akkor is kevés, ha az ellenfeleink játékban nem kerekedtek fölénk. De ez most nem tud vigasztalni. Ahhoz jó, hogy magyarázatokat keressünk a négy pontra, de a szurkolóknak ez már nem elegendő. Nem akarunk mi túl sokat, de néha bizony fáj, ha az ellenfél egyik játékosa azt nyilatkozza, hogy a jobb képességű játékosok alkotják a csapatát, mint a Fradi. Ilyent évekkel ezelőtt ki sem ejtettek volna a szájukon az ellenfelek. Egyrészt az illendőség miatt, másrészt a Fradi játékosállománya miatt. Amely szép lassan elfogyott, megmaradt a régmúlt andalító illata, melybe a jelen sajnos folyamatosan belerondít.
Tudom, hogy most elsősorban a vereség utáni hangulat vezérel, de egyszerűen ott dobolnak a fülembe Halmosi mondatai, melyekkel most csak az illemszabályok emlegetésével tudok védekezni, mert ha őszintén próbáljuk értékelni a mai mérkőzést, akkor nem tehetünk mást, mint elfogadjuk azt, hogy a Haladás megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. Helyzetünk ismét nem volt, amin már csodálkozni sem lehet, hiszen csatárok nélkül csak az ellenfél tizenhatosáig lehet játszani ezt a játékot. Ettől függetlenül 86 percig még tartottuk magunkat. Az ellenfél büntetőt hibázott, lőtt két kapufát és egy szabályos gólt, amit szerencsénkre nem adtak meg. A második Haladás büntetőn esetleg lehetne vitatkozni, de nincs sok értelme.
A végén elnézést kéne kérnem a kissé szomorkás hangulatom miatt, de ez a vasárnap nem úgy zárult ahogy szerettem volna. Talán Seres Rezső melankolikus dalát kéne dúdolgatnom a szomorú vasárnapról, de inkább abbahagyom az írást, kisétálok a konyhába, kinyitom a hűtőt és kiveszek belőle egy hideg sört.
Az legalább lehűti a felfokozott idegállapotomat.
– lalolib –
16 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Szomorkás vasárnap este bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Laci! Köszönjük a biztató és nagyon is megfontolandó gondolataidat. A holnapi Vasas meccs előtt, mely ismét fordulópontot lehet, új impulzusokat adtál. A Szentély lelátóján képzeletben velünk leszel! Mindörökké Ferencváros!
Tisztelt szurkolòtí rsak
Örömest vettem a sok hozzí szòlí sotokat. Bebizonyult szí momra ùjra, hogy a jò csapatnak drukkolok.
Demokrata és keresztény tradìciòbòl a Fradiní l van az embernek a legtöbb szabadsí ga a közös feladatoknak a közös elrendezésében részt ví lalnia.
Mindenki ùgy jí rulhat hozzí , ahogy ezt a legjobban tudja, és mindenkinek nem csak meg van engedve az egyéni megoldí sok keresése és kivetelezése, hanem ezt el is ví rjí k tôle.
Ví rtam hozzí szòlí sommal, egyrészt mert – Sví jcbòl nem lí togathatok el a szentélybe – és ìgy minden hozzí szòlí sra ùgy is csak bòlinthattam volna (ahogy ez egy jò marhí hoz illik), de nem tudtam volna véleményt formí lni, mert nem lí ttam a meccset. Mí srészt a kedélyek ilyenkor – jogosan – elég forròk és izgatottak, ùgy hogy az ember, ha megfontoltan pròbí l fogalmazni, mindjí rt rossz szurkolònak tartjí k. Aztí n egy „veterí n“ idôsebb bí csi ìrt, akinek igazí n nem kellene tanòrí t tartanom, hogy micsoda az a hí rom E-betû.
Mi is a idí lis önszemlélet ? Szembetûnôen az, ha az ember arra kényszerül, hogy valamit jònak lí sson, ami valòjí ban rossz és valamilyen ideològií nak dôl be.
Szerintem azonban van ennek az ideí lis szemléletnek még egy mí s oldala is.
Kritizí ljuk és bìrí ljuk magunkat. Ez minden jogos és rendben is van, de ne itéljük el magunkat amiért, azért és akiért az vagyunk, akik vagyunk.
Az idei vetés mí r egy ùj vilí g kenyere. Egy vilí gnak, melyrôl nekünk kevés vagy egyí ltalí n nincs semmi fogalmunk. Csatlakozok lalolib szavaihoz, hogy az idei, vagy a mai Fradi az is a Fradi. Ezért és emiatt legyünk hí lí sak és szeressük.
Ha valaminek csak ebben a vilí gban van értelme, arròl sajní latos mòdon be kell vallani, hogy annak nincs. Az egész mùltal és jelennel foglalkozò A mai Fradi a jövô Fradival olyan szoros kapcsolatban van mint a bùzaszem a kenyérrel. Aki ezt a Fradi elveti, az a jövô Fradijí t is elveti.
A mag meg elvetendô, nem elvetendô, hisz vele kapcsolatban csìrí zik mí r az ùj vilí g.
Lehet, hogy az utòkor egészen mí sképpen fog itélkezni a mostani Fradiròl. Lehet, hogy nem a sikerek és a kudarcok fognak a központban í llni, hanem az, hogy egy nehéz és mindent felforgatò szélvészként mindenen í tsöprô idôban hû tudott maradni és ki tudott tartani abban a szellemben, mely életre hìvta és éltette, ameddig…
A kérdés az fog lenni, hogy miben volt hû és miben volt kitartò. Lehet, hogy az utòkor pont ezt a Ferencví rost fogja ezért becsülni.
Egy pí r szòt a sikerrôl és az erényrôl.
Szép dolog a gyôzelem és a siker is. De az ember a siker rabszolgí ja, ha nem gyôznek erényei felette. Az igazi gyôzelem az erényeink gyôzelme magunk felett. Az ember az erényeinek tí rsa és fejlesztôje. A siker azonban az embert rabszolgí jí ví teszi és bí rmikor felí ldozni kész érdekei érdekében.
Mindenki ùgy tanult jí rni, hogy egy lí bí t a mí sik elé teszi. Két lépest egyszerre az ember csak ùgy tehet, hogy pofí ra esik. Meg kell ví rni az egyik lí bnak, mìg a mí sik utòl éri, csak akkor teheti ùjra elôre.
A siker kényszere sajnos ezt az egyszerû tényt figyelem kìvül haggya.
A siker érdekében nem engedik a fiatalokat focizni. (Mi lenne, ha kikapní nk ?!). A siker érdekében sokszor felí ldozzuk azokat, akik kitették lelküket.
A kérdés jogos: „Hí t te meg hol élsz ?“
Szerintem ferencví rosi tradìciò, hogy ez a vilí g a jövô vilí g érdekében ebben a vilí gban annak a vilí gnak a munkatí rsa. Vagyis az ember mí r egy ùj vilí g polgí ra. Hol is talí lhatní nk a hí rom betût ezen a földön ?
Legyünk ôszinték. A hí rom betû egy ùj vilí g törvényei mí r. Mink meg nem annak az ùj vilí g meg- és elitélôji, hanem munkatí rsai vagyunk.
Természetesen: Hajrá Fradi!
Nehéz itt okosat mondani fenti, aktívan meccsrejáró kollégák után. Én már csak itt a fotelben élvezkedem hétvégenként, de mentségemre szóljon, én akkor jártam a Faszentélybe, amikor Frici (Friedmanszky) volt a gólkirály…
Na mindegy, MOST ez van! Hiányzik nagyon egy-két igazi góllövő játékos, ez biztos. Ahogy elnézem itt jópáran meg sem próbálják, hogy kapura rúgjanak, lehet, hogy meg van nekik tiltva? Ilyen gyenge támadóink nagyon régen nem voltak (lsd. Statisztika a pepsifocin), márpedig GÓL nélkül nem fog menni ez a dolog.
Pedig a Döme ha valamihez, akkor a góllövéshez értett. Lehet, hogy be kellene állnia?
Tisztelt szurkolótársak tehát nemcsak én láttam nagyon vékonynak a produkciót és már hetek
hónapok óta ez megy. Plussz elakarják hitetni velünk hogy az jó,de lehet hogy bennünk van a hiba
hiszen valószínű nem egy meccset nézünk.De azért HAJRÁ FRADI!
A vasárnap esti meccsen a Hali reálisan 5-1-re is nyerhetett volna, akkor sem szólhattunk volna egyetlen rossz szót sem. Legfeljebb önmagunkat okolhatnánk. Van honnan fejlődni és van hová. Kérdés, hogy EZEKKEL, HOVÁ????
Kedves lalolib és a többiek!
Lassan barátkozhatunk a kiesőjelöltség kétes dicsőségével. A Ferencváros múltja egész egyszerűen jobb futballistákat követelne. Ezek a fickók már nem, vagy még nem, néhányan pedig egyáltalán nem tudnak hatékonyan és eredményesen futballozni! A meccsenkénti alig egygólos átlag minden idők legimpotensebb szégyen-Fradiját feltételezi… Ehhez a csel, lendület és kapuralövés nélküli „csapathoz” pedig sajnos lezüllött Détári Döme is, akinek indulatait talán meg lehet érteni, de annak vektora nem a riporterre és a játékvezetőre, hanem a csapatára kellene, hogy mutasson. Igazatok van, ez a csapat és a tréner nem méltó a zöld-fehér színekre, sajnos.
Ha nem következik nyáron komoly átalakítás, ez a garnitúra mindíg a bennmaradásért fog küzdeni, már, ha egyáltalán NB I-es lesz… Meg kell verni a Vasast és a ZTE-t, mert baj lesz! Most EZ a Ferencváros, de nagyon nehéz elfogadni, hogy valójában NEM LÉTEZIK FTC nevű klub…
Aludtam rá egyet és végig is olvastam a szurkolótársak véleményét. Nem könnyü egy amatörnek szakmai dolgokról beszélni, de most muszáj. Hiba volt a háromvédős rendszer egy olyan csapattal szemben, ahol nagyszerű futók vannak. Sajnos mindkét oldalunkon Grúz és Klein is került emiatt kellemetlen helyzetbe. Jovanovics még aránylag jól tartotta Halmosit, de Junior nem találta a helyét. Mivel a két középpályás futónk el fog foglalva a védőkkel, így támadásra már nem futotta az erőből. Ezzel meg is ki is húzták a méregfogunkat.
Elől meg továbbra is tragikus a helyzet.
Kulcsár bár lőtt egy gólt, de mellette egyetlen értékelhető megoldása sem volt. Ő nem csatár, ezt mindenki tudja, egyedül Döme nem. Pölöskey meg tény, hogy harcol és küzd, de más semmi. Ez a Fradihoz meg irtó kevés.
Úgy látom, hogy az ellenfelek kezdik kiismerni a taktikánkat és remekül alkalmazkodnak hozzá. Változtatni kéne, de ahhoz nincs elég játékosunk. Félek attól, hogy a kiesés elkerülése lesz a célunk. És ezt már nyugodtan és kipihentem látom így.
Tisztelt Uraim, kedves Olvasóink!
Öröm volt olvasni a hozzászólásaitokat. Nem, nem hibbantam meg, én már tavaly ősszel feladtam és ennél cifrábbakat írtam, és akkor még finoman fogalmazok.
Hogy akkor miért is örülök?
Az oldalt azért készítjük hogy szeretett csapatunk múltja örökké, de legalábbis az internet meglétének végig fennmaradjon. Azaz, lehetőségeink és zöld-fehér szívünkhöz mérten objektív képet adni a jövő olvasóinak, generációinak a máról, és a tegnapról. A Ti hozzászólásaitok pedig nagyban segítenek ebben.
Márpedig lehet „itt-ott” írni, nyilatkozni bármit az „igazságot” mindig is az ezerfejű cézár (mi a szurkolók) mondta és fogja is megmondani, mert a játék, A FRADI mindig is nekünk és rólunk (is) szól.
teljes mértékben egyetértek.
Balaginho,
A hivatalos oldalunk mérkőzésközvetítésinek valóságtartalma az utóbbi időben kissé deficites lett.
Igen, igen, természetesen kimegyek a Vasas ellen is, remélem azért Balaginho sem gondolkozik majd túl sokat! Most elkeseredettek, talán dühösek is vagyunk, de a Fradi örökre FRADI marad, legalábbis nekünk mindenképpen!
Addig pedig marad még egy sör a késői vacsorához…
Az fradi.hu „humorrovatában” olvastam. 1. „Csapatunk rászolgált volna a győzelemre.” 2. Détári: „A játékvezetővel nem kívánok foglalkozni.” Ezek szerint én más meccset néztem. Mindkét 11-es jogos volt, egy érvényes Haladás gólt nem adtak meg, örülhettünk, hogy kiállítás nélkül megúsztuk.
Kedves Antinho!
Sajnos a hideg sör után sem lett jobb kedvem és a szomorúságom is megmaradt. Amikor nap mint nap „találkozom” a Fradi dicső múltjával és olyan játékosokról van lehetőségem írni akikért még ismeretlenül is lehet rajongani (még túl az ötvenes is), nem könnyű a máról bármit is papírra vetni.
De hát ez is a Ferencváros, és bár igazuk van azoknak az idősebb uraknak is, a jelen mégis csak hozzá fog csatlakozni a múlthoz. Még akkor is ha erre nem lehetünk büszkék.
Ráadásul még vigasztalni sem tudjuk itt egymást, hiszen ahogy olvasom Te is régóta jársz meccsekre, és látod azt, amit legszívesebben nem is néznénk.
Ettől függetlenül szombaton irány a Szentély, mert ott a helyünk, történjen bármi is.
Ez szégyen volt! Közünk nem volt a meccshez! Sajnos, nincsenek meghatározó játékosaink, védőink lassúak és nem tudnak szabályosan szerelni, nincs egy normális szabadrúgás-lövőnk, nincs…, nincs csapatunk. Mi lett volna a vége, ha bemegy az első 11-es és Karsai megadja a gólvonalon fél méterrel túljutott labda esetén a Haladás gólt? A Pölöskey, Kulcsár párostól mit vár Détári? Lisztes és Józsi egymás mellett? A cseréket megint nem értettem. Abdinak és Beliczkynek kezdenie kellett volna, hogy bizonyíthassanak. Mi van Hakolával? Morales többet futott egy félidő alatt, amikor játszott, mint a mai középpályások az egész meccsen. Pirultam a közvetítés alatt. Nagyon gondolkodom azon, hogy a Vasas elleni kiesési rangadóra egyáltalán kimenjek-e.
Kedves lalolib!
Folyamatosan olvasom írásaidat, melyek reális képet adnak egy-egy mérkőzés után! Én már túl vagyok a hideg sörön, de még mindig nem tudtam igazán megnyugodni. A 4 pont valóban kevés, és őszintén szólva egyáltalán nem látok semmi pozitívumot tavasszal. A Pécs ellen nyertünk, de egy borzasztó gyenge ellenféllel szemben. Nem értem Dömét, miért kellett ilyen felállásban játszani, miért nem lehet a sajnálatos módon megsérült Somália helyett rögtön Beliczkyt játszatni, ha már egyszer idehoztuk. Volt egy jól működő védelmünk (legalább ez előrelépés), és most ez is felborult a 3 védővel. A Kispest elleni második félidőben és most sem volt igazán épkézláb veszélyes támadásunk – kivétel Kulcsár gólja – csak „játszadoztunk” a mezőnyben, már amikor nálunk volt a labda…
A múlt héten, éppen a Szentélyből hazafelé tartva 3, már idősebb úr arról beszélgetett mögöttem, hogy kijönnek a meccsekre, de tulajdonképpen muszály EZT nekik nézni?! Ez nagyon kevés…
Szóval, Neked szomorkás a hangulatod, nekem pedig nagyon elkeseredett…, 1978 óta (33 éve csak a Fradi) a jogtalan kizárás és a nyolcvanas évek 13. helyezése után most látok a legkevesebb reményt arra, hogy legalább a mezőny első feléhez tartozzunk! Sajnos a csapatunknál most nem is ez a legnagyobb probléma…
Nem kell mentegetni itt magad, a szokásodhoz hiven még finoman is fogalmaztál. Sajnos ennyit tudunk.Jobb volt a Haladás és amit a meccs végén Döme nyilatkozott,az meg nem kerül aranybetűvel az évkönyvbe. Volt talán két támadásunk, melyből az egyik gólt lett. De más nem.
Nem állunk valami jól, de most jön két könnyebb meccs, az be kell húzni és kész. Azt is be kell ismerni, hogy ebből a játékosállományból több nem hozható ki.
Ezt nheéz megemészteni, de muszáj, mert jövő héten ki kell menni és szurkolni kell a csapatnak.