Feljegyzések a fotelból – Gól az elején a végén, közte béke és nyugalom
Két héttel ezelőtt még azt hittük, hogy újra miénk a világ, hogy a nagy összeborulás után és a Loki legyőzésével már sokkal nyugodtabban várhatjuk a Mikulást. A zöld-fehér ajándék fele már a puttonyban pihen, a másik felére van még négy meccsünk, melyből egyik sem ígérkezik sétamenetnek – főleg a Videoton elleni „hatpontos” rangadó -, de a megegyezés adott annyi plusz energiát és erőt, hogy abban reménykedtünk, innentől már egy Big Bad traktor sem tudja leszorítani a csapatot a harmincas kilométerkőig vezető útról. Aztán még fel sem ébredtünk az előző esti kábulatból, vasárnap reggel olyan hírek fogadtak, melyek úgy tarolta le a magyar médiát, hogy attól még az 1997-es Paka-szupertájfun is vigyázzba vágta volna magát. A hírkavalkád azóta is tart, egyre bővülnek a rendőrségi dossziék, naponta rúgják ránk az ajtót, nehogy gyorsan felejtsünk, hogy örökre belénk égessék – ilyen borzadály még egyszer nem fordulhat elő egy labdarúgó mérkőzésen! Erre persze nincs garancia és hiába is hisszük azt, hogy „a Vizsgálat lezárult, felejtsük el!” után újra tisztán ébredhetünk, ez bizony örökké belénk fog ivódni és sokáig skarlát betűként fog éktelenkedni rajtunk. Ezek után nem maradt más, mint a puttonyból kilopott Mikulás ajándék „második részét” bezsebelni és nem engedni a behemót traktornak, hogy leszorítson minket az útról és a paksi elágazásnál nehogy rossz irányba forduljunk.
Az utóbbi időkben mumusnak számító Paks ellen elég hamar dűlőre vittük a dolgainkat. Egy kicsit szokatlanul az első tíz percben le is zárhattuk volna a meccset, nyugodtan dőlhettünk volna hátra, de a nyugodt pihenő helyett csak egy bizakodásra okot adó góllal nyitottunk. Botka remekül ment el a szélén, a válogatott Szabó János (nem PaDöDö) csendes szemlélője volt ahogy a hátvédünk remekül beadja, Paintsil meg jött, mert jönnie kellett és haláli nyugalommal 8-10 méterről a kapuba passzolt. Előtte két perccel Priskin hagyott ki ajtó-ablak helyzetet és ha 10. percben Paintsil tekerése is bemegy, elég gyorsan elrendezhettük volna az esetleges atomveszélyt.
Olyan gyorsan jött a gól, hogy még idő sem maradt arra, hogy az összeállítással foglalkozzak, igaz túl nagy meglepetés nem ért minket. Arra számítani lehetett, hogy Varga Roli sérülése nem jön rendbe, így Lovre kezdett jobb futóként. Azt nem volt könnyű megállapítani, hogy végül is 4-4-2-ben, vagy a szokásos 4-2-3-1-ben kezdünk, hiszen olyan gyorsan jöttek a helyzetek és a gól, hogy idő kellett a felállás „tanulmányázásához”. A paksiak is így érezhették, hiszen az első 25 percben azon kívül, hogy békésen labdázgattak, igazi károkat nem tudtak okozni a védelmünknek. A félidő utolsó negyedóráját bealudtuk egy kicsit, mi is elszenderegtünk a békés játszadozásban, aminek a mérkőzés egyetlen paksi helyzete vetett végett, amit végül is Vági mellé fejelt, így a félidőt egyetlen kaput eltaláló lövés nélkül fejezték be a hazaiak.
Mi sem sziporkáztunk, de hátul stabilak voltunk, középen a Spirovski-Gorriarán kettős uralta a pályát, előttük meg Paintsil fickándozott – kapott is érte néhányszor, de ettől még nagyon is barátságos hangulata volt a mérkőzésnek. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy a közvetítés szerint kizárólag Fradi-szurkolókat lehetett látni, szemben a kamerával meg a paksi valóság köszönt vissza. Tudom, hogy a lelátó még nem készült el, de vajon nem lehetett volna a kamerát arra az oldalra állítani, hogy ne egy zárt kapus mérkőzés taszító képét lássuk? Sokan még emlékeznek a régi időkre, amikor nem volt kiépített közvetítő szoba, nem volt kávé és üdítő, ha esett az eső, egy nejlonnal letakarták a kamerát és kész.
Nem füstölgök tovább, hiszen kezdődik a második félidő, mely az elsőnél is békésebb és nyugodtabb játszadozással telt. Gyakoroltuk a zárt védekezést, néha-néha meg is iramodtunk, a paksiak meg minden elképzelés nélkül passzolgattak (néha egy-egy sarkazással tudatták, hogy azért focizni is tudnak), melynek a vége általában beívelés lett, amit aztán vagy Otigba, vagy Balzic könnyedén kifejelt. Visszagondolva, a második 45 percben érdemleges nem történt, vagyis az utolsó percekben igen, azt is mi követtük el. Először a Paintsil helyére beálló Moutari hagyta ki a kihagyhatatlant, amin annyira begurulhatott, hogy néhány perc múlva Gorriarán remek labdájával kilépett és simán beverte a másodikat. Utána el is mondott egy gyors imát a szögletzászlónál, amin a bíró is meghatódhatott, mert gyorsan füttyentett is hármat.
Gól az elején és a végén, ezzel miénk a három pont. Mindez békében és nyugalomban, amire valljuk be férfiasan, mostanság nem volt jellemző. Mi sem játszottunk fényesen, de mivel a „mumusunk” még magát is alulmúlta, így minden megerőltetés nélkül miénk a három pont. Négyből meg van az első, jövő héten a lassan biztos kiesőnek számító Haladás ellen lépünk pályára, vagy az új stadionban, vagy Sopronban, ez még kérdéses, hiszen stadionjuk van, de olyan üzemeltető, akinek pénze is van, még nincs. De ez legyen az ő gondjuk, nekünk itt is, ott is nyernünk kell és utána jöhet a Videoton, mely meccs sok mindent el is dönthet.
Bár a Mikulás csomag egyik fele kizuhant a puttonyból, de a másik fele szépen gyarapszik…és gyarapodjon is tovább, mert a harmincas kilométerkő minket vár!
15 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Gól az elején a végén, közte béke és nyugalom bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A Paks jí téka a „szépségben valò belehalí s”-al jellemezném.
Mink pont azt csiní ltuk, amit ilyenkor tenni kellett. Gyors tí madí sokkal és ellentí madí sokkal felszí ntani a talajt, belévetni a magokat, és — mivel a meccs lassan folyt és ment — kiví rni, amìg ki nem nyìlnak a babérok.
Azok meg kinyìltak. Igaz csak a meccs végéig kellett ví rnunk. De megérte a türelmet.
A folytonos középpí lya reklamí lí sa mí r unalmas, ezért csak azt teszem, hogy hangoztatom, hogy nem teszem.
Azonban kialakulòban van.
Priskint szokí s mostaní ban — szerintem nagyon is — kritizí lni.
Higgadtabb csatí rt allig lí ttam a Fradiban mí r régòta, azaz, amiòta kisérebem az NB-1-et.
Egy ilyen emberre mindig szükség van.
Ha meg van engedve, akkor Albert Flòrií nt is inkí bb a higgadtabb személyek közé soroltak (a pí lyí n). Azonban nem akarom összehasonlìtani Priskint és Albertot.
A Fradi — ùriember mòdjí n — hagyta meghalni a Paksot a szép jí tékí ban. Egynéhí nyszor felvillant az is, hogy Mink is képesek vagyunk ilyesmire, habí r a sarkalí st a Paks többet gyakorolhatta.
Ezen azonban nem mùlott a meccs.
„Megtanultunk gyôzni”. Ha muszí j, minden í ron. Ha nem muszí j, akkor ùgy ahogy a Paks ellen.
Idézem Jòzsef Attilí t: „…jí tszani is hagyd …fiadat.” A Paksot is jí tszani hagytuk. Nem erôltettünk rí semmit.
Feltünt nekem, hogy nem muszí j mindig minden í ron nyerni.
Csak ne csiní ljunk szokí st belôle.
A legtöbb gondolatoddal egyetértek, idevéve a Priskinről írottakat is. Az utolsó két mondatot én úgy értelmezem, hogy nem szükséges mindig erőszakosan győzni. Esetenként lehet erőszak nélkül is.
Tisztelt YSE
Örültem annak, hogy Ön egyetért a legtöbb gondolataimmal, a Paks-meccsel kapcsolattal.
Az utolsò mondatom egy kis magyarí zí sra szorul, hiszen — semleges szemmel, ha ez szí momra egyí ltalí n lehetséges, hiszen én ìrtam — egy kicsit gùnyosnak is lehet értelmezni.
Nem gyùnyosnak gondoltam.
Csak arra szerettem volna felhìvni a figyelmet, hogy valami ví ltozott, illetve ví ltozòban van a Fradi jí tékfelfogí sí ban (a „mindent bele”, mindig lelkessen, harcolni, küzdeni” mòdosulni kezd és én nem tudom mi ennek az oka).
Ezért egy kicsit elnyugtalonòdtam attòl gondolattòl, a „nyugodt, higgadt” jí téktòl és elképzeltem, mi lenne, ha beí llna mindig (vagyis mindig többet) ez a helyzet, hogy nem adunk be bele mindent, nem vagyunk lelkesek stb.) és azt tesszük ami kell, Sem többet, Sem kevesebbet.
De ne fessük tùl feketén a dolgokat !
Az, hogy erôszak nélkül is lehet gyôzni, ha nem muszí j mí sképp, ez mí r egy ésszerû jí téknak is a jele.
és ki mondta azt, hogy a Fradi lelkes jí tékí ban nem szabad ésszerû jí tékot felfedezni.
A nem szurkolásról senkinek nincs véleménye?
Ha igazak a „pletykák”, akkor a „nem szurkolók” ebben egyeztek meg egymással, hogy csak a Ferencváros drapériát rakják ki. Plusz, ritkán szoktunk foglalkozni a szurkolással – inkább a játékkal, ami döcögős három pontosra sikeredett, de ezt már megszoktuk.
Azt kifelejtettem a hozzászólásomból, hogy az általam korábban bírált Otigba ezen a meccsen végre jól játszott, azt mutatta, amit várni lehet egy nemzetközi tapasztalattal rendelkező középső védőtől. Rengeteg labdát elfejelt, jól passzolt és ezúttal nem voltak vitatható szerelései. Csak így tovább!
Nem a károgás a célom, de ez a tévések ellen nagyon kevés lesz…És épp most veszítjük el a semmit érő válogatott pilinckázás miatt Vargát, Doll beáldozta Bödét is, bravó…Elég rég voltam ilyen elkeseredett és borúlátó egy győztes meccs után. A 3 pontnak örülök, de ennyi. Priskin finoman szólva sem kedvencem, de most, hogy Dani kiesett sajnos nem nélkülözhető. Lovrencsics Balázs „darabos, mint a dorogi brikett”, de talán küzdőszellemben jobb, nem tudom..(?)
A védelem és a középpályás szűrés most rendben levőnek tűnik, kérdés, hogy a „Lazovicok” ellen is hatékony lesz-e.. Előtte azonban megyünk a Halihoz, azt hozni kell, utána lehet elmélkedni az őszi elsőség kérdésén. Én is játszatnám Bőlét, Paintsilt és Moutarit, és nagyon remélem, hogy Roli felépül a Vidi meccsig. Hajrá Fradi!
Mivel „annyi meccsemlék van, ahányan látták” én is hozzáteszem a magamét.
Hát ez azon mérkőzések közé tartozott, amelyet nézve nem ment fel az egyébként sokat rendetlenkedő vérnyomásom. Egyszer izgultam komolyabban, amikor a második félidő közepén balról kaptak szabadrúgást nagyon jó helyzetből, de szerencsére kár volt izgulnom. A védelmünk jól játszott, Gori és Szpiri tették a dolgukat,s végén uruguayi „duracell nyuszink” még egy gólpasszt is kiosztott. Egyébként:
Priskin és Böde szerepeltetése már a nevük miatt is fontos a meccs elején, mert legalább egy-egy játékost az ellenfél védelméből lekötnek. Böde – mint Doll meccs utáni nyilatkozatából kiderült – sérülten vállalta a játékot, várni kellett, meddig bírja. Én inkább azon tűnődtem, hogy akkor miért játszott egyáltalán? Hiszen rá is sérült. De az előzőekben szerintem megtaláltam a megoldást.
Botka cseréjét – hacsak nem sérült meg – az indokolhatta, hogy megint felment benne a pumpa – erre a közvetítő is utalt – és nem akarta Doll, hogy kiállíttassa magát újra.
Ami a két fürge „könnyűsúlyú” csokigyerekünket illeti, valóban erre a talajra valók voltak. De elgondolkozom azon, hogy hányan kívánták őket az elmúlt fordulókban (udvariasan fogalmazva) melegebb éghajlatra…
Végülis ez a meccs is azt bizonyította, hogy „megtanultunk győzni”.
YSE! Őszintén még most sem vagyok Mountarival kibékülve! Ennek oka talán a kiismerhető játéka!Paintsil meg tud váratlant húzni,gyors,van rúgótechnika,jól cselez.Egyszóval veszélyes!Ami a sérültjeinket illeti.Böde ha rásérült, az Doll felelőssége! Nem játszattam volna,ha már eleve sérült.Ennyire nem rövid a kispadunk. Varga Rolit már másodszor vesztjük el a harmatgyenge válogatottunk miatt! Ami Priskint illeti,képtelen vagyok ebbe a Fradiba elhelyezni….A névről csak annyi jutott eszembe,hogy volt rá példa,elég lett volna csak Priskin mezét a pályára kitenni,a szél komolyabb munkát végzett volna vele mint maga a mez tulajdonosa.Megtanultunk győzni,ezt készségesen elismerem.Maradjon is így,főleg a tv-sek ellen.Ott minden kiderül, mire is vagyunk elegek!
Imre bátyám!
A pumpáról csak annyit, hogy az ne menjen fel! Ráadásul oka sem volt rá, hiszen régen játszottunk ilyen „barátságos” meccset. Az első félidőben talán még 10 szabálytalanság sem volt, ez pl. Pinyő csapata 10 perec alatt szokta elkövetni. 😉
Dani beállítása utólag tényleg nem volt egy szerencsés döntés. Az is lehet, hogy ő is játszani akart volt csapata ellen, erre talán majd ő fog válaszolni – ha kérdezik.
Priskin szerintem is súlytalan, főleg balfutóban. A Haladás ellen simán eltudnék képzelni egy Varga, Paintsil csatársort, mögötte a Lovre-Spirovski-Gorriaran-Bőle középpályával.
Megtanultunk győzni, ezt nehéz elvitatni. Az utolsó 8 meccsből 7-et nyertünk, ez még egy „gyatra” játék mellett is értékes.
Böde játszatáshoz:
Az általam nem kedvelt Sebes Gusztáv mondta állítólag: „Ha Puskás azt mondja, tud játszani, akkor játszik…”
Az általad felvetett ötlet az összeállításra valóban jónak tűnik, de pl. előbb Vargának meg kell gyógyulnia hozzá.
Hát igen. Ha megmagyarázza valaki hogy Priskin mit csinál a Fradiban akkor okos ember. Ráadásul a Costa Rica ellen is bűngyenge volt. Nem tudom TV-n mennyire jön át, de a helyszínen égbekiáltó a lassúsága és a küzdőszellem maximális hiánya. Nem ide való, szerintem csak Dollnál van kibérelt helye a csapatban. Dehát nekünk mindig is volt ilyen emberünk:pl Kleinheisler. Mostanában tényleg szenvedve nyerünk. A kérdésekre válaszolva ez baromira nem lesz elég a Vidi ellen vagy nemzetközi szinten. Most viszont a 30. a lényeg. Hajrá Fradi!
Egyre gyakrabban tudunk rossz játékkal győzni. Az összeállításról néhány szót. Mint laikus szurkoló biztos, hogy az esőtől feláztatott rossz minőségű paksi pályán nem két „nehéz tüzérrel” kezdtem volna. Én Bőlével, Paintsillel és Amaduval kezdtem volna… Mivel az összeállítással sem értettem egyet, következésképpen a cserékkel sem. A jól játszó és gólpasszt adó Botkát nem cseréltem volna le. Priskint viszont legalább a félidőben. Danit sajnálom a sérülése miatt, de ezúttal nagyon lassúnak bizonyult. A jól fejelő paksi védőket a földön lehetett volna megverni a már említett gyors csatárokkal, nem pedig felívelgetésekkel. Tudatos támadásépítést nagyon keveset tudtam felfedezni. Lehet, hogy rossz a szemem. Nem pöfögök tovább, örülök a három pontnak. Hajrá Fradi!
Igaz ami igaz,Leonardo! Újabban nem, de idén biztos nem a sziporkázó játékunkkal nyerünk.Viszont nyerünk. Ez mire lesz elég a Vidivel szemben,majd kiderül.Ami az összeállítást illeti.Nos Priskin nálam még mindig a nullás kategória.Amit Doll mester játszatott vele a villanyosok ellen, az full rizikós volt.De Priskin hozta a szokottat, a semmit. Amit meg csinált az arra volt jó, hogy a paksi fiúknak legalább pontrúgásaik legyenek a Fradi 16-osa környékén. Dani megint maródi lett,sajnos.Varga megint hiányzott.Bőlét én is várom a középpályán, benne van lendület,tűz!Miért nem játszatják,az a jó kérdés.Viszont tényleg a lényeg,győzünk.3 pont megint felíródik!! Ja és Páncél Józsi, ügyes,gyors,gólját is megrúgta,bár a meccs riportere,mérgemre, azt mondta hogy túlkombinálja! Viszont azt nem vette már észre,hogy a paksi gyerek, belehalt”sarokkal passzolásba”,csinálta vagy 30 x a gyönyörtől elaléló riporterünknek!De hát kit is érdekel ez a „szépség”,hisz nyertünk! Hajrá Fradi!
Igazatok van, én csak tippelek, hogy az ázott, csúszós talajon nem akarta Bőlét kockáztatni – más indokot nehezen tudok elképzelni. Már az elején látszott, hogy a Paks ellen gyors megugrásokkal lehet csak eredményt elérni. Botka cseréjét én sem értettem – de lassan már ez is megszokottá válik…és a 60. percben. Ez már Doll-törvény. 🙂