Ferencváros-Leeds United: Egy felkészülési mérkőzés margójára

1968 – ha meghallom ezt a dátumot akkor képzeletben néhány perc erejéig én is szerkesztőjévé válok a NagGeo zseniális időkép sorozatának, ahol néhány mondatban és képben elevení­tik fel az adott év legfontosabb eseményeit. 1968 több szempontból is jelentős és bár akkor még csak 10 éves voltam, í­gy túl sok személyes emlék nem maradt meg, de egyrészt a történelmi ismereteim valamint a Ferencvárosi labdarúgás történetének feldolgozásakor szerzett információim mind-mind egy olyan évre mutatnak, mely sorsfordí­tója volt a huszadik századnak.

1968 – ha meghallom ezt a dátumot automatikus ugrik be 11+1-1 név: Géczi – Novák, Páncsics, Havasi – Juhász, Szűcs – Szőke, Varga Albert Rákosi, Katona. Ők a 11, a +1 természetesen Lakat Károly a mester, a -1 meg Varga Zoli, aki a nyári olimpián döntött úgy, hogy elhagyja az országot. De előtte még szárnyalt a bajnokságban és a VVK sorozatban is remekelt (négyszer eredményes, a Bologna ellen győztes gólt lő), de a csapatnak végül nem sikerül megszereznie az európai serleget.

Az 1967/68-s VVK sorozat döntőjében alulmaradtunk a Leeds United-del szemben. Kétszer mérkőztünk a végső győzelemért: 1968. augusztus 7-én Leeds városában 1:0-ra kaptunk ki, a visszavágón szeptember 11-én, bár nagyon közel álltunk a győzelemhez, nem született gól, í­gy a Népstadionban az angol csapat kapitánya emelhette magasba a VVK kupát. Ami talán nekünk járt volna. Az 1968-s Fradi méltó „utóda” volt az 1965-ben VVK-t nyert csapatnak, bár ha megnézzük a két kupadöntőt, akkor utódlásról nem is nagyon beszélhetünk, hiszen Géczi, Novák, Juhász, Varga, Albert, Karába, Fenyvesi és Rákosi 1965-ben és 1968-ban is pályára lépett a döntő mérkőzésein.

Leeds United – az angliai West Yorkshire megyében található Leeds város labdarúgó csapatát 1919-ben alapí­tották. Fénykorát 1964 és 1975 között élte a kék-fehér-sárga mezes csapat. A United aranykora 1961-ben kezdődött, amikor az angolok szerint látnoki képességekkel rendelkező Donald „Don” Revie-t nevezték ki edző-menedzsernek. A zseniális szakemberrel egyből feljutottak az élvonalba, ahol 1965 és 1974 között nem végeztek negyediknél rosszabb helyen. Revie-t 1974-ben az angol válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. Helyére meglepetésre az a Brian Clough került, aki korábban mint a csapat egyik legfőbb bí­rálójakét hí­vta fel magára a figyelmet. Kettőjük kapcsolatáról a klub forrongó belső életéről regény és film is készült. A rákövetkező szezonban még BEK döntőt játszottak, de utána rohamosan megindult a mélyrepülés. A nyolcvanas években már a másodosztályban szerepelt a nagyhí­rű együttes. 10 év után (Revie halála után egy évvel) újra tagjai lettek a Premier League-nek. A 90-s években feléledni látszottak a remények, a United UEFA és BL elődöntőben is szerepelt. A kártyavár az ezredforduló tájékán kezdett újra rogyadozni. Hiába adták el horribilis áron Rio Ferninardot és Robbie Keanet, az anyagi problémákon nem tudtak túllépni. A süllyedő hajót sorra hagyták el a játékosok, melyek következményeként 2003/04-s szezonban, 3 évvel a BL elődöntő után újra kiestek az első osztályból. A legutóbbi bajnokságban (The Championship) a 13. helyen végeztek.

Július 16-án, Muraszombaton velük játsszuk a következő felkészülési mérkőzésünket. Bár nem tétmérkőzésről van szó, mégis a közös múlt miatt is fontos állomása a 2013/14-s bajnoki felkészülésünknek.

Eddig négyszer mérkőztünk az angol csapat ellen, háromszor szenvedtünk vereséget és egyszer döntetlent értünk el. Nem a legjobb mutató, de az 1968-as VVK döntő elvesztése még akkor sem számí­t kudarcnak, ha a szurkolókon kí­vül a játékosok és a szakmai vezetés is képesnek tartotta a csapatot a VVK megnyerésére. Még akkor is, ha a döntő első mérkőzése előtt egyszerre három „fronton” kellett küzdenie a Fradinak. Bajnokság – BEK – UEFA.

Hogy mi kapcsolta össze a BEK és az UEFA mérkőzéseket?

A politika. A hatvanas években a kommunista országok úgy gondolták, hogy ők a bajnoki rendszer lebonyolí­tásában is külön utakat követnek és átálltak a tavasz/ősz lebonyolí­tási rendszerre. Ezért fordulhatott elő, hogy az 1968. augusztusi VVK döntőt úgy játszottuk, hogy közben 1967-ben megnyertük a magyar bajnokságot és jogosulttá váltunk a BEK-ben való indulásra is. 1968 júliusában még úgy volt, hogy VVK döntőt játszunk a Leeds United ellen, és elkezdjük a BEK sorozatot is.

A politika azonban újfent beleszólt a történések menetébe. A Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 20-án lerohanták Csehszlovákiát. Tiltakozásul a BEK-ben kisorsolt ellenfelünk a Celtic nem utazott el Budapestre. Az UEFA mentve a lehetetlenné változott helyzetet, megpróbálta nyugati és keleti csoportra bontani a BEK mezőnyét, de a Varsói Szerződés ismét „összefogott” (bár kihúzók azért akkor is voltak, a csehszlovák Spartak Trnava az elődöntőig is jutott) és úgy döntött, hogy csapataikat visszaléptetik a BEK küzdelmektől. Ezek után nem maradt más lehetőségünk, mint az, hogy csapat teljes erejével a VVK küzdelmekre összpontosí­tson.

Egy évvel az elvesztett VVK döntő után a BEK-ben újra találkoztunk a Leeds Uniteddel és újból vereséget szenvedtünk. Nemcsak idegenben, de a Népstadionban is 3:0-ra nyertek az angolok. 1968-ban Lakat Károly irányí­tásával megvédtük a bajnoki cí­münket, de a következő év már nem volt ilyen sikeres. „Csak” harmadikok lettünk a bajnokságban, a BEK sorozatban túljutottunk az első fordulón (CSSZKA Szófia), de United már túl nagy falatnak bizonyult. A csapat kezdett „öregedni”, Varga Zoli távozásával sem csitultak a belső ellentétek és a Fradi egyik legsikeresebb edzőjét, Lakat tanár urat is egyre többen támadták. Az úgynevezett utolsó szögeket 1969-s év vége hozta el.

A Leeds elleni BEK visszavágón a Népstadionban is súlyos, 3:0-s vereséget szenvedtünk, melyre rátett még egy lapáttal a bajnokság utolsó fordulójában, a Honvédtól elszenvedett 5:2-s vereség.

Mindezeket összefoglalva – bár talán egy kicsit erőltetve – elmondhatjuk, hogy a Leeds United nagyban hozzájárult a hatvanas évek dicsőséges Ferencvárosi labdarúgósikereinek a lezárásához. Az egész „elmélet” azért sántí­t egy kicsit, hiszen az első vereséghez el kellett jutnunk a VVK döntőjébe, a másodikhoz meg 1968-ban meg kellett nyernünk a bajnokságot. Az persze igaz, hogy a Ferencvárosi labdarúgás egyik legjobb időszaka 1969 telén véget ért.

Azóta több mint negyven év telt és bár voltak buktatók, de voltak nagyon sikeres éveink is. Bajnoki cí­mek, hazai kupagyőzelmek, KEK döntő és BL szereplés öregbí­tették tovább szeretett klubunk dicsőségfalát. Ez szakadt meg 2006-ban a jogtalan kizárásunkkal és a klub körül kialakult káosszal.

Így érünk el a jelenhez, amikor is reményeink szerint újra ráléptünk a siker útjára. Ahogy Leeds városában is bí­znak abban, hogy a United is visszaszerzi a régi hí­rnevet és visszajut az első osztályban. A keddi barátságos mérkőzésen a világ két nagy múltú együttese lép a pályára, akiknek nagyon emlékezetes közös múltja is van, bár azóta nagyot változott a világ.

1968-ban VVK döntőt játszottunk, kedden meg felkészülési mérkőzést. Ég és föld, tűz és ví­z – de egy valami közös.

Ferencváros-Leeds United: két csillag a világ labdarúgásának térképén. Ezen meg az sem változtat, hogy jelenleg egyik csillag sem ragyog fényesen.

De ragyogni fog – ebben biztosak vagyunk.