Hegyi Mátyás
Hegyi Mátyás 1906-tól Fővárosi TC, Magyar Testedzők Egylete, 1909-től Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (KAOE), Józsefvárosi Torna Club (JTC), 1910-től III. ker. Torna és Vívó Egylet (III. ker TVE), 1914-től Ferencvárosi Torna Club (FTC). Az FTC-vel kétszer nyert (nem hivatalos) bajnoki címet. 1918-tól óbudai Vérhalom SC, 1920-tól III. ker. TVE, 1921-től Csehszlovákiában az Ungvári TK, 1922 májusától a PMTK [Pozsonyi Magántisztviselők Torna Köre], majd az Érsekújvár, 1923-től ismét a III. ker. TVE (118 bajnoki /14 gól) játékos-edzője, 1925-től másfél évig a német Darmstadt edzője volt.
Hegyi egyszerre több egyesületben is rúgta a gólokat. Az FTC már a nyolcadik (!) egyesülete volt.
Pályafutásáról, az FTC-ben eltöltött évekről egy 1926-os Nemzeti Sportban így emlékezett meg:
– Miután felszabadultam a lakatosoknál, a III. kerületben játékra jelentkeztem. Nagy csalódásomra azonban elutasítottak. Mérgemben több klubhoz is jelentkeztem, valóságos futball-hiéna lett belőlem. Mindenhol más néven szerepeltem. A KAOE-nél Nagy Mátyás, a JTC-nél Nagyhegyi, egy másiknál Sashegyi, sőt Naphegyi név alatt is voltam igazolva. Egyik klub sem tudta, hogy a másiknál igazolva vagyok. Lassan azonban közismert lettem, úgyhogy több klubban való szereplésem lehetetlenné vált. 1910-ben végre a Kerület érintkezést keresett velem. Csak baj volt a leigazolással. Melyik a valódi nevem? Kieszközölték, hogy a TTC-ben Nagyhegyi név alatt való igazolásom legyen az érvényes. A TTC elnökének közbenjárására rögtön kiadtak, természetesen Nagyhegyi néven, így ezt a nevet kellett használnom egészen addig, mígnem az FTC-hez kerültem.
Közben súlyos sérülés ért, egyre kevesebbet törődtek velem. A lábam azonban a hosszú sérülés után meggyógyult. Ekkor a mellettem dolgozó Englohner, az FTC futóatlétája rábeszélt, hogy kérjem átigazolásomat az FTC-hez. Erre nem éreztem hajlandóságot, hogy azonban lerázzam magamról, azt mondtam, hogy jó, jó, csak írjon alá egy átigazolási blankettát a nevemben. Midőn az átigazolások nyilvánosságra kerültek, az enyémé elkerülte az óbudaiak figyelmét. Törődtek is velem! Csak később, amikor látták, hogy a lábam ismét jó, akkor kaptak észbe. Sejthették, hogy a blanketta körül valami suskus van, ezért a Szövetséghez fordultak. Itt azután visszafizethettem a kölcsönt, sérelmeimet. Kijelentettem, hogy a blankettát nem én írtam ugyan alá, de a Fradinál maradok! így kerültem egész véletlenül, mintegy dacból az FTC-hez.
Négy évig játszottam a Fradiban.
Örökké felejthetetlen lesz számomra az itt töltött idő. Az újdonság erejével hatott reám minden: az első meleg fürdő, masszázs, a kitűnő szerelés, a vezetőség elsőrangú bánásmódja, a hangulatos klubvacsorák, a drága jó franzstadti cimborák. Akkoriban volt egy rendkívül jó szokás. Minden elsőcsapatbeli játékosnak a klub terhére számlája volt a klubvendéglőben és kávéházban. Ezt azután alaposan ki is használtuk. Tréningek és mérkőzések után két-három bécsi szelet, 10-15 palacsinta meg se kottyant. Havi számláim elég tekintélyes összegre rúgtak, de sohasem szólt senki, hogy fizessem ki. Becsültek, mert lelkiismeretesen megrakkoltam a számlák ellenértékét.
A legemlékezetesebb élményem az FTC-ben a háború alatt történt velem. Prágában a Slavia ellen játszottunk (1917.IX.23.). Az első félidőben a csehek borzasztóan durván játszottak, s hamarosan lerúgták három emberünket. A megfélemlített csapatnak azután sorra lőtték a gólokat. Nagyon mérges voltam, és a második félidőben bizony „kentem” a Slavia játékosokat. Egy alkalommal Bielkát, a kedvencet terítettem le, mikor a bíró odarohant hozzám, és a következő szavakat kiáltva, németül tombolt:
– Kifelé, te magyar kutya!
A sértésre elfutott a düh, s két hatalmas pofont akasztottam le a prágai bírónak. Óriási ribillió tört ki erre, a tömeg a pályára rohant és meg akart verni. Drága jó cimboráim azonban védőgyűrűt fontak körülöttem. Nem engedtek bántani. A rend helyreálltával mégsem kellett kiállnom, de gondolom ezt meg is bánták, ugyanis ezután két gólt lőttem.
Az 1917/18 évi hadibajnokság legeredményesebb ferencvárosi játékosa az ezüstérmes csapatban. Továbbá az Ő nevéhez fűződik a mára rangadóvá vált Ferencváros – Bp. Honvéd (FTC – KAC) összecsapások első bajnoki találata is: 1916. október 8-án lőtte a kispestieknek.
(A III. kerületi TVE kiadványainak felhasználásával)
Szerintem, korrekt lett volna Szegedi Péterre hivatkozni, mert ő rendezte sajtó alá “emlékek egy letűnt korszakról címmel és szerepeltette idén megjelent “Az első aranykor” címet viselő könyvében. Persze, tény, hogy az alap az idézett Nemzeti Sport cikk.
Horányi Ervin, Baráti Kör tag, hobbyból Fradi történelem kutató
Olyannyira rá (is) hivatkozunk, hogy a benne van a link a cikkben, ahol elolvasható a teljes anyag…
Micsoda sztori! Köszi, mjozef, hogy ezt előbányásztad! Képzeljétek el ma egy BL-meccsen, amint a bíró pld. Drogbát “kifelé, te fekete kutya!” felkiáltással küldené le, mire a jó Didier leakasztana egy sallert (ez még hihető változat is lenne), majd mégsem kell kiállnia, mert a társak nem engedik… Muris világ lehetett…
Muris, hm. 1917-et írtunk, már három éve folyt a vér. A csehekben meg tombolt a nacionalista düh és a magyarellenesség. Mi lett a vége, ugye tudjuk. Nem volt muris, máig hatóan nem.