„Hirös” város edzőbuktatói

Azt minden focikedvelő tudja, hogy nem könnyű az edzők élete. Bibliai hasonlattal élve: menny és pokol. Ez mindig í­gy volt és valószí­nűleg ez a hagyomány soha nem fog megszakadni addig, amí­g 22 ember kergeti a labdát és ennek eredményét több millió szurkoló vérmérséklete szerint még kommentálja is. A békésebb országokban elég ha fehér zsebkendőt lobogtatnak, de számos helyen az edzőbuktatásnak több válfaja ismert.

Mondhatnánk rá, az edzők élete már csak ilyen, de igazán csak az tudja aki valaha át is élte. A mennybe menni sem nehéz, elég néhány megnyert mérkőzés és a szurkolók már a vállukon viszik körbe az edzőt, de ahhoz, hogy onnan repüljön egy óriásit, még az sem kell, hogy a szurkolók elfáradjanak, vagy megunják a folyamatos cipelést. Néhány vereség, vagy az ügyeletes sztár kihagyása és az addigi ünneplés átmegy egy olyan dimenzióba, amit most nem nagyon akarok még részletezni sem.

De vajon mi van akkor, ha a játékosok unják meg az edzőt? Röviden és magyarosan fogalmazva: kiutálják. Tudom, nagyon nem szép a szó, és talán még a játékosoknak is lehet igazuk. A demokráciában még létezik a sztrájk, de hát a foci mégsem egy állami cég, ahol a munkabeszüntetéssel pillanatok alatt meglehet béní­tani egy országot. Itt kérem szerződések kötelezik a játékosokat, hogy nekik bizony pályára kell lépniük, ha tetszik az edző, ha nem. Itt nincs szakszervezet és érdekvédelem (vagyis talán van, de hogy minek azt már senki sem tudja), ehelyett a játékosok egy speciális eszközhöz folyamodnak.

Úgy lépnek pályára, hogy fittyet hánynak minden józan észnek, sutba dobnak minden sporterkölcsi tézist és mindent elkövetnek, hogy olyan teljesí­tménnyel ajándékozzák meg a szakmai stábot és a közönséget, hogy ezek után egy magára valamit is adó edző kulturáltan veszi a kalapját és távozik. Épp úgy, ahogy az esti ellenfelünknél történt a „hirös” városban, Kecskeméten. Magát az esetet nem kommentálom, bár vannak információim, hiszen mégis csak közel élek a városhoz, de mivel lemondás következménye sokkal jobban érdekel, inkább azzal foglalkoznék.

Amikor meghallottam a hí­rt, egyből az jutott eszembe: vajon Szivics mester miért nem tudott várni még egy meccset? Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha a játékosoknak még egy „bosszús” mérkőzést kellene produkálniuk ahhoz, hogy az edző távozzon. Tudom, a játékosok tudták mit csinálnak, hiszen a magyar kupában úgy sem lenne hosszú távon esélyük, ezért „hozták meg az áldozatot” a szégyenteljes vereséggel.

Ettől függetlenül azért a kisördög el kezdett motoszkálni bennem és pillanatok alatt olyan összeesküvés elméletet gyártottam, hogy Mel Gibson és Julia Roberts is csak tágra nyí­lt szemekkel pislogna ha meghallaná. Hiszen az már nyí­lt titok, hogy Szivics mester nagy Fradista (persze nem ő lenne az első ilyen), és Berki igazgató úr is kinyilatkozta, hogy Davison mester állása a hátralévő mérkőzések eredményétől függ, í­gy aki gonoszkodni akar, az nagyon könnyen összerakja az elemeket. Átgondolva, ez a puzzle csak néhány elemes, í­gy talán én is megbirkózom a feladattal, de mivel bevallottan nem szeretem az apró papí­rdarabkák egymáshoz illesztését, í­gy ezt a puzzle-t elteszem a mérkőzés végére.
Mert akkor sok minden kiderül. Egyrészt a „hirös” város edzőbuktató játékosairól, hogy valójában visszazuhantak-e a három évvel ezelőtti szintjükhöz, vagy hirtelen feltámadnak és olyan játékkal rukkolnak elő, mely majd az ellenfél csapatánál fog elindí­tani egy „hirösnek” éppen nem nevezhető edzőbuktatást.

A gondom az, hogy az a bizonyos ellenfél zöld-fehér mezben és Fradi cí­merrel a szí­v fölött fog pályára lépni egy kényes szituációban. Mert mi van akkor, ha kikapunk (elnézést kérek még a feltételezésért is), vajon ki fogja lemosni a játékosokról azt, amit Szivics mester a kupa kiesés után a saját játékosaira rakott? Vajon mi van akkor ha nyerünk, vajon ki fogja lemosni Szivics mesterről azt, hogy a „leendő” csapatának súgott? Még aznap közellenség lesz Kecskeméten, ahol még mindig fájnak a szurkolói vállak a sok cipeléstől.

Tudom, butaság az egész, és nincs is értelme itt találgatni. Nyerni kell este, ahogy a hátralévő mérkőzéseken is. És akkor vajon mi lesz Szivics mesterrel, a „hirös” várossal, Bobby Davisonnal és a Fradival?

Azt talán még Mel Gibson és Julia Roberts sem tudja, pedig ők a film végére megoldották a rejtélyt.

– lalolib –