Ihletem forrása: Puskás!

Kérdés: Mit érez, amikor szóba kerül, hogy ön az egyetlen magyar aranylabdás játékos?
Válasz: Hatalmas büszkeséget érzek, de el kell mondanom, hogy a szerencse fia vagyok, ugyanis az Aranycsapat játékán nőhettem fel, páratlan tehetségű játékosoktól, Puskástól, Czibortól, Kocsistól vagy Hidegkutitól leshettem el a szakma fogásait. Az ő játékuk meghatározta a későbbi stí­lusomat, és egy olyan futballra nevelt, amely a technikát, a támadást és a gólszerzést részesí­tette előnyben. Személyiségük nagy hatást gyakorolt rám, belőlük merí­tettem ihletet, de legfőképpen Puskás játékából.

Kérdés: Milyen futballista volt Albert?
Válasz: Egy gólerős középcsatár, egy „goleádor”, aki szerette érezni a labda közelségét, éppen ezért állandóan kereste a társaságát. Imádtam a technikás futballt. Latinos stí­lusban futballoztam. Szerettem szervezni, improvizálni, különleges dolgokat alkotni. És, persze, imádtam gólt szerezni.

Kérdés: Miért nem követte Puskás, Kocsis vagy Kubala példáját? Ugye, érti, mire gondolok?
Válasz: Abban az időszakban, Európa ezen szegletében, minden, de minden, rendkí­vül bonyolult volt. Aki Spanyolországban, Olaszországban vagy Angliában szeretett volna játszani, annak bizony disszidálnia kellett. Nem akartam elhagyni a családomat, és ez az egyetlen oka annak, hogy nem követtem a többiek példáját. Ha szabadon távozhattam volna, következmények nélkül, akkor kipróbáltam volna magam külföldön, ez szinte biztos.

Kérdés: Hová igazolt volna, ha választhatott volna magának csapatot?
Válasz: Az én időmben, a 60-as évek közepén, minden kétséget kizáróan, a Manchester United volt a világ legjobb csapata. Náluk játszott Bobby Charlton, George Best, Dennis Law, stb. Óriási csapatuk volt. Csodálatos futballt játszottak. A kérdésre válaszolva, nos, abban a Manchesterben szí­vesen játszottam volna.

Kérdés: A kortársai közül kit tartott a legjobb labdarúgónak?
Válasz: Nem lehet csupán egy játékosról beszélni. Eusebio, Di Stéfano, Cruyff vagy Charlton fantasztikus játékosok voltak, jóval átlagon felüli tehetséggel megáldva. A honfitársaim közül szinte a teljes Aranycsapatot felsorakoztathatnám. Puskás egymaga képes volt arra, hogy megtöltsön egy 80 ezres stadiont, de Bozsikért is megőrültek az emberek. Fenséges futballista volt. Mindig is azon a véleményen voltam, hogy nekem jutottak a legjobb taní­tómesterek.

Kérdés: Sokan vélik úgy, hogy Van Basten volt az ön tükörképe? Egyetért ezzel a megállapí­tással?
Válasz: Azt gondolom, hogy minden egyes játékos saját személyiséggel és stí­lussal rendelkezik. Albertből vagy Van Bastenből csak egy van, és sorolhatnám. Az viszont tény, hogy a holland futballiskola tehetségei közül néhányan, legalábbis, ami a futballról kialakult koncepciójukat illeti, Albertre emlékeztethetnek.

Kérdés: A ’66-os világbajnokságot Eusebio góljai és az ön, brazilok ellen nyújtott teljesí­tménye tette emlékezetessé. Itt csúcsosodott ki a pályafutása?
Válasz: Karrierem egyik legfontosabb állomása volt, ezt nem vitatom, ugyanakkor a Juventus legyőzése a Vásárvárosok Kupájában sem volt kevésbé fontos. Csodálatos pillanatokat éltem meg labdarúgóként, ám a brazilok elleni meccsnek hatalmas visszhangja volt. Azt követően, hogy a portugáloktól kikaptunk 3-1-re, tudtuk, hogy ez az utolsó esélyünk, ha tovább akarunk lépni. Ennél kerekebbre nem is sikerülhetett volna a meccs. A világbajnokság után le akart igazolni a Santos, hogy Pelé, Pepe és a többi nagyágyú mellett játsszam. Végül semmi nem lett belőle.

Kérdés: 1969-ben súlyos sérülést szenvedett, és ez ví­zválasztónak bizonyult pályafutása során.
Válasz: Ez í­gy van. Térdszalagszakadást szenvedtem, és 11 hónapot voltam kénytelen kihagyni. Amikor visszatértem, már nem voltam az igazi, a régi. Sikerült 4 évvel meghosszabbí­tanom a pályafutásomat, és ezt az élet ajándékaként fogom fel, ugyanakkor egy kí­nszenvedés volt pályára lépni. Gondoljon bele, minden meccs előtt le kellett szí­vni a folyadékot a térdemből. Kemény időszak volt, aztán elérkezett az a pillanat, amikor ki kellett mondanom, hogy ezt a tortúrát már nem tudom tovább vállalni.

Kérdés: A magyar futball nagyjából 30 éve válságban van? Van arra magyarázat, hogy miért?
Válasz: Nagyjából akkor kezdődött a profizmus Magyarországon, amikor úgy döntöttem, szögre akasztom a stoplist. Ez volt a vég kezdete. Egy szép nap besétáltam a Labdarúgó-szövetség székházába, és elmondtam az illetékeseknek, hogy egyetlen játékosnak sem lehet pénzt adni addig, amí­g nem bizonyí­tott. Futballunk hanyatlása ekkor kezdődött, és azóta sem tud kikecmeregni a gödörből.

Kérdés: Cristiano Ronaldo megérdemli az aranylabdát? Mit gondol?
Válasz: Meg. Kivételes tehetségről beszélünk. Tálentuma a csapatával elért fontos trófeákban is mérhető.

David Ruiz, Marca, 2008.12.31., Farkas Norbert fordí­tása