„Irigység és áskálódás fogadott” – Prukner László, a Fradi edzője
Prukner László szerint az érkezésekor irigykedő és áskálódó légkör jellemezte a Ferencvárost, ő azonban senkinek sem akar megfelelni, és az Üllői úton is a maga útját járja. Nem tartja magát „félős gyereknek”, de egy menekülő útvonalat azért nyitva hagyott magának.
A Ferencvárost június 4. óta irányító Prukner László a múlt héten a Blikk olvasóival fórumozott, s nem egy kérdésre a magyar futballban szokatlanul éles választ adott. „Amikor idejöttem a klubhoz, az Erkölcs, erő, egyetértés jelszóból tapasztaltam a legkevesebbet” – jelentette ki a Kaposvárról érkezett, 49 éves szakember, aki az [origo] kérdésére részletesebben is kifejtette a véleményét a Fradinál uralkodó állapotokról.
„Megérkezésemkor a három legendás E betű szellemisége helyett sokkal inkább a furkálódás volt a jellemző. A magyar társadalom hű tükörképével szembesültem az Üllői úton: irigység és áskálódás, illetve a tolerancia és a kölcsönös tisztelet hiánya fogadott” – mondta Prukner, aki részletekbe azonban nem akart belemenni.
Kérdés, hogy vajon a bő egy hónapja tapasztalt légkör jellemzi-e most is a zöld-fehéreket, vagy azóta javult a helyzet? „Miután munkába léptem, lezajlott egy monstre váltás, kicserélődött a menedzsment és a szakmai vezetés is, az angol tulajdonos, Kevin McCabe teljes támogatásával” – felelte erre Prukner. „Úgy érzem, élvezzük a bizalmat, legalábbis ez derül ki a szurkolói reakciókból, az internetes hozzászólásokból. Az eddigiek alapján az a benyomásom, hogy jó az elfogadottságom. Azért dolgozunk, hogy a három E betűt újra megtöltsük tartalommal.”
„Nincs bennem megfelelési kényszer”
A fentiekből az következhet, hogy a hármas jelszó kiüresedése még az előző vezetés hibája lehetetett. „Én semmi ilyesmit nem mondtam, és nem is mondok” – jelentette ki az edző. „Tény, hogy annak idején még Berki Krisztiánnal, a zrt. vezérigazgatójával egyeztem meg, de ő az igazgatótanácsot, illetve McCabe urat képviselte. Előlegezett bizalmat kaptam a tulajdonostól és a szurkolóktól is. Fontosnak tartom, hogy meg tudjuk szólítani a szurkolói csoportokat, s alapkérdés a csapaton belüli, s azon kívüli viselkedés. Együttműködést kérünk a szurkolóktól, hogy újra mindenki örömmel jöjjön ki a Fradi-pályára, látogassa a meccseinket.”
Prukner nem akar felelőtlen ígéretekbe bocsátkozni, többek között azért sem, mert a játékoskeret még korántsem tekinthető véglegesnek. „ígérgetni nem tudunk, és nem is akarunk. Én csak a munkában hiszek, s ahhoz még kevés idő telt el, hogy ennek minden tekintetben megmutatkozzon a hatása. Azt látom, tapasztalom, hogy egészen más jellegű munkához szoktak a korábbiakban, nem azt mondom, hogy az általam vezetett edzések jobbak lennének, mint a Craig Short-érában voltak – egyszerűen másak. Nem vagyok PR-edző, Kaposváron sem voltam az, itt sem leszek. Továbbá senkinek sem akarok megfelelni, nincs bennem megfelelési kényszer, a magam útját járom. Ott, ahol hét évig voltam vezetőedző, hozzászoktam egy munkamegosztáshoz, egy munkastílushoz. Illés János úrral, a kaposvári ügyvezetővel remekül összecsiszolódtunk, rengeteget tanultam tőle a menedzsment tudományából. A Rákóczinál nem volt főnök-beosztotti viszony, alkotó légkörben dolgoztunk, és az utóbbi három hétben a Fradinál is valami hasonlót tapasztalok.”
„Semmi sem marad titokban előttem”
Prukner Kaposváron folyamatosan a középpontban volt, és az Üllői úton is kezében tartja a gyeplőt. „A konkrét szakmai munkán túl a játékosok szerződtetése is az én feladatköröm, teljes körű döntési kompetenciám van ezen a téren, s az összegeket is ismerem, semmi sem marad titokban előttem. Az utánpótlást felügyelem, tárgyalok a játékosügynökökkel. Három alapelven nyugszik a szakmai ars poeticám: egyik az alapos, mindennapi munka, a másik, hogy a gyeplő minden szála az én kezemben fusson össze, a harmadik pedig a feltétlen bizalom a kollégáim és közöttem. Engem csak egyvalami tud megviselni, ha logikátlan, irracionális dolgokkal találom magam szembe. Erről csak annyit: pozitív folyamatok indultak el.”
A szakvezető korábban azt is említette, hogy Megyeri Balázs méltatlan összegért került a görög Olimpiakoszhoz.”Valóban így fogalmaztam. Kénytelenek voltunk elengedni a kapust egy olyan összegért, amely az előző menedzsment által aláírt szerződésben szerepelt. Nem volt más választásunk. Ami Anthony Eldinget illeti, őt végül nem vittem ki a csapattal Ausztriába. Ennyi.”
Levezető Heinzre nincs szükség
Ott van viszont Windischgarstenben a harminchárom éves, harmincszoros cseh válogatott középpályás, Marek Heinz. „Heinz tud futballozni, ehhez nem fér kétség, ezt már egyetlen edzés alapján megállapítottam. A kérdés, hogy tudjuk-e még motiválni, mert arra nincs szüksége a Fradinak, hogy ő az Üllői úton vezessen le. Egyébként őt is ingyen tudnánk szerződtetni, lejárt a szerződése, a Ferencváros jelen pillanatban nincs abban a helyzetben, hogy élő szerződésű labdarúgókat pénzért igazoljon. Heinz meglehetősen sok klubnál megfordult a pályafutása során, ilyen-olyan híreket hallottunk felőle, de engem csak az érdekel, amit a saját szememmel látok.”
Prukner László a hároméves, ferencvárosi szerződéssel olyan közeget hagyott ott, amelyikben otthonosan mozgott, ahol bizonyos értelemben körülötte forgott a világ. Az Üllői út viszont egészen más. „Nem vagyok egy félős gyerek, kedvelem a kihívásokat, ez pedig az a javából. Egyedül az agresszivitást nem tudom kezelni, bízom benne, nem is kell majd, remélem, a Fradi-szurkolók csakis szurkolók lesznek. Egyébként egy, úgymond, menekülő útvonalat nyitva hagytam magamnak, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumból fizetés nélküli szabadságra engedtek el, azaz bármikor visszavárnak korábbi munkahelyemen. Ezzel, ha úgy tetszik, huszonöt éves munkámat honorálták, s Szita Károly polgármester úrnak is köszönettel tartozom ezért a gesztusért.”
Nem szégyen Kaposvárról igazolni
Felfigyeltünk arra a paradoxonra, hogy a középmezőnyben végző, s az élmezőnybe törekvő Fradi több posztra is olyan csapattól igazolt, amely mögötte végzett a bajnokságban: a Kaposvártól. Nem logikai bukfenc ez? „Csak látszólag” – mondta Prukner. „A bajnoki ezüstérmes Videotonnál például négy olyan játékos is szerepel, akik korábban a Kaposvárban játszottak: Nemanja Nikolics, Andre Alves, Dusan Vasziljevics és Szakály Dénes. A Kaposvár évről évre ontotta az olyan labdarúgókat, akik magyar szinten klasszisnak számítanak – csak éppen nem volt képes megtartani őket, anyagi okok miatt. Kaposvárról igazolni egyáltalán nem szégyen.”
(Ch. Gáll András / origo.hu)
2 hozzászólás a(z) „Irigység és áskálódás fogadott” – Prukner László, a Fradi edzője bejegyzéshez