Karácsonyi köszöntő

A vasárnap meggyújtott negyedik adventi gyertya fénye is kialszik lassan és átadja helyét az ötödik, legszentebb gyertyának, melynek felvillanó lángja bevilágí­tja az egész világot.

Karácsony, szenteste, a szeretet ünnepe – sorolhatnánk azokat a szavakat, kifejezések, melyekkel évszázadok óta próbálják megfejteni a titkot. Álljunk meg egy pillanatra. Vegyük észre, hogy a Karácsony nem csak egy ünnep, sokkal inkább egy érzés. A szeretet, az emlékezés, az együttlét élménye. Meggyújtjuk a gyertyákat, emlékezünk azokra, akik már nincsenek velünk, gondolunk azokra, akiket szeretünk, de a Karácsonyt nem velük töltjük. Egymásra mosolygunk, mert együtt lehetünk.

Este megszólal a karácsonyi csengő, amelynek hangja a családot, az otthon melegét hozza el. Ismét gondolhatunk szeretteinkre, barátainkra, és figyelhetünk arra, hogy mit nyújthatunk azoknak, akik fontosak a számunkra. Nem a drága ajándékok jelentik a fényt a lelkünkben, hanem a szándék, hogy önmagunktól mit adhatunk önzetlenül. Ahol béke és szeretet van, ott meghitt, bensőséges kapcsolatokra épülő családot lehet teremteni. Figyeljünk arra, hogy a szeretet lángja ne csak néhány napig, az ünnep idején éljen a szí­vünkben, hanem a hétköznapokon is megmaradjon az izzása.

Ha visszatekintünk, hosszú lenne felsorolni, mi minden változott az életünkben. Ilyenkor mindenki tart egy kis visszatekintést: milyen meghatározó momentumok voltak ebben az évben. Mit sikerült elérnem? Mi az, amit kudarcként élek meg? Milyen öröm, illetve bánat ért az év során?

A szí­v ilyenkor furcsa játékba kezd. Megpróbál külön válni és elkezd válogatni az emlékek között. Ami rossz volt, ami fájdalmat és keserűséget okozott, annak semmi esélye arra, hogy a karácsony meghitt pillanataiba békétlenséget hozzon. Mert a karácsony tudja egyedül azt, hogy mi kell a szí­vnek, és mi kell a léleknek. Családunk közt, a karácsonyfa meghitt árnyéban jövünk rá, hogy ezek a pillanatok, amikor igazán szeretünk, életünk legszebb pillanatai. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Sokan éppen fordí­tva gondolják. Azt hiszik, hogy az a valóság, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élnek. Valóságuk a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóságuk a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a „senkihez sincs közöm” életérzése.

Bármilyen utat is választunk, a gondolkodást igen, a szí­vet sohasem téveszti meg az önáltatás hazugsága. A szó szeret megtéveszteni, a szí­v erre képtelen. Soha ne feledjük el, minden szí­vből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet. Szeretet nélkül nem lehetünk emberek, szeretet nélkül nincsenek ünnepek. Ne féljünk kimutatni, ne féljünk elmondani és ne féljünk azt átadni. Gyújtsuk meg együtt a szeretet gyertyáját.

A ftcbk.hu szerkesztősége minden kedves olvasójának kí­ván békés és szeretet teljes karácsonyi ünnepeket.