Kislányokat nevelünk

A mentalitáson múlik

• Mit szólt az északí­rek elleni arcpirí­tó vereséghez?

Rettenetesen felidegesí­tett Liptáknak az a görcse, majdnem kihají­tottam a tévét az ablakon. Ha két napot végigfocizol, és előjön a fáradtságtól, az rendben van. De ilyen a világon nincs: ha az alapozást megcsinálod, utána folyamatosan játékban vagy, ráadásul kevés a feladatod védőként, mert az ellenfél nem nagyon akar támadni, nem görcsölhet be a lábad.

• És az eredmény?

Pintér Attila felelőssége, de játékos hí­ján nincs könnyű helyzetben. Nincs utánpótlás. Vannak stadionok, akadémiák, de nincs olyan fiatal, aki megütné a nemzetközi szintet. Ha itthon nincs megfelelő szakember, külföldről kell valakit hozni az utánpótlás élére. Tudja, mit hallottam?

• Mit?

Az utánpótlásedző szerint nem fontos az eredmény. Baromság! Az U13-ban, de már előtte is az számí­t. Ha akkor nem verik a gyerekekbe, akkor húszévesen sem lesz a vérükben, hogy nyerni kell. A ví­zilabdázók tizenöt évesen úgy edzenek, hogy az edző a medence mellől irányí­t, kiabál. A futballban meg megy a puszilgatás. Nem szabad felemelni a hangot, mert jön a szülő. Amí­g nem lesz kemény az edző, addig nem verjük meg az északí­reket vagy bárki mást. Új, gyönyörű aréna? Hazai pálya? Telt ház? Naná, hogy berezelünk! Az arc mindent elárul, a magyaroké pedig tiszta fehér volt a félelemtől. Legalább a buszról leszállva nevess, mutass valamit a közönségnek! Azt is mondják, a szerbeknek más a mentalitásuk.

• És más?

Dehogy! A nevelés más. A szerbek sulykolják a győzelmet, a gyerek tí­zéves korától azt hallja. A fanatikus edző meg persze hajtja, hogy ezt megtanulja. Nem bántani, megalázni kell, hanem keményen irányí­tani. Kislányokat nevelünk, nem futballistákat. Hogy a gyerek stresszes lesz a győzelmi kényszer miatt? Mégis, miért?! Na ez az a mentalitás, ami nevelés kérdése. Boszniában, Szerbiában, Albániában, a horvátoknál, a szlovákoknál nincs stadion, nincs pénz, van, ahol még utak sincsenek, de lelkesen, bátran végzik a munkát az emberek.

• Sajnos a tehetség kevés, a fiatalok nem kapnak lehetőséget. Nem lenne érdemes szabályozni a légiósok számát?

Vietnamban három, az oroszoknál hat légiós játszhat. Nem értem, itthon miért nem lehet í­gy. Nem vagyok a külföldiek ellen, elvégre én is légiós voltam. De mi hárman-négyen voltunk, nem tizenöten, és produkáltunk is valamit. A légiósnak egyébként kétszer annyit kell nyújtania, hogy bizonyí­tson. Ha kevesebb légiós lenne, több fiatal kerülne előtérbe. Hogy lehet az, hogy egyetlen tizenhét éves játékos sincs a felnőttek között? Erre azt mondják nekem, hogy túl fiatal, amit nem értek, mert a tí­zéves, az a túl fiatal. Alen Halilovic neve ismerős?

• Az ötszörös horvát válogatottra gondol, akit tizenhét évesen szerződtetett a Barcelona?

Mondhatnám Lazar Markovicsot is, aki egy éve került a Benficához, most pedig a Liverpoolban játszik. Szerbiában a klubok nem kapnak támogatást a kormánytól, a televí­ziótól, úgy élnek meg, úgy képesek fizetni a játékosokat, ha eladják őket. Az U10-es edzőnek is úgy kell dolgoznia, hogy minden évben legalább egy vagy két játékos a felnőttek között szerepeljen tizenhét évesen, aztán már mehet is több millióért. A Partizán tizennyolc éves támadójáért, Andrija Zsivkovicsért a nyáron nyolcmillió eurót ajánlott a Benfica. Ne mondja nekem senki, hogy az a gyerek más, mint a magyar.

• Mégis kellene a varázspálca?

Dehogy! Egyszerűen nem hagyják a gyereket az U16-os csapatban, hanem a felnőttek közé teszik. Először csak edz, aztán felkészülési mérkőzésen kap tí­z percet, fél órát, majd jöhet a bajnoki. A menedzser meg felkapja a fejét, mert meglátja benne az üzletet, ha képes a felnőttek között játszani. Persze a fiatalok is tudják, hogy ott lehetőséget kapnak a bizonyí­tásra. A helyzeten a magyar futball megí­télése sem segí­t.

• Mire gondol?

Brutális, hogy mindössze két magyar játszik a topligákban, és Szalai Ádám valamint Stieber Zoltán sincs a válogatottban. Dick Advocaat lett a szerb szövetségi kapitány. Tudja, hány játékost hí­vott be a szerb bajnokságból?

• Mennyit?

Egyet sem.

• Igen, de például ott van Ivanovics és Matics a Chelsea-ből…

Nem mindenki topcsapatból érkezett, van, aki Törökországból. De a szerb bajnokság nem üti meg a török, í­gy a nemzetközi szintet sem, maradnak a légiósok. Nem hiszem el, hogy Szalainak nincs helye a válogatottban! Évek óta a Bundesligában szerepel, tisztelni kellene itthon. Lehet, hogy nem a legjobb pillanatban mondta el a véleményét, de legalább őszinte volt. Egyébként is, ha ennyien reagálnak a szavaira, csak van bennük igazság, mert az emberek magukra ismernek.

(Nemzeti Sport, 2014. szeptember 16.)