Pelé a Fradi pályán

Kordax-gála az Üllői úton

Péntek délután a Kordax Futball Gála keretén belül igazi showműsornak lehettek szemtanúi mindazok, akik kilátogattak az Üllői úti FTC-stadionba. Az egykori válogatott labdarúgókból álló Brasil Masters Team és a Magyar Csillagok csapata közötti mérkőzés előtt ugyanis a Fekete Gyöngyszemként emlegetett Pelé tucatnyi labdát rúgott, illetve fejelt a lelátókra a nézők legnagyobb örömére.

Az ezután kezdődő gálamérkőzést a világbajnoki döntő sí­pmesterének, Puhl Sándornak a jelére kezdték a csapatok:

Magyar Csillagok – Brasil Masters Team 0-1 (0-0)
Üllői út, 1.500 néző, vezette: Puhl Sándor

Magyar Csillagok: Szendrei József – Kovács József (Pogány László 46.) – Rab Tibor, Garaba Imre, Martos Győző – Kiss László, Csapó Károly, Ebedli Zoltán (Takács László 46.) – Bene Ferenc (Tóth András 25., Sarlós András 56.), Törőcsik András, Esterházy Márton

Brasil Masters Team: Paulo Sergio – Wladimir (Gilberto Costa 60.), Amaral, Luiz Pereira (Juninho 60.), Rosemiro – Reynaldo (Airton 60.) – Zenon, Barbieri (Nene 91.) – Edu (Julio Cesar 60.), Paulinho (Edu Bala 60.), Edson

Gól: Nene (94.)
Sárga lap: Amaral (24.)

Bár a korosodó férfiak jelei sok játékoson mutatkoztak, meglepő fürgeséggel csaptak össze az együttesek. Alig egypercnyi óvatoskodás után a dél-amerikai csapat vette kezébe a kezdeményezést. Ügyes és lapos cselekkel, passzokkal könnyedén játszották át a Magyar Csillagok védelmét. Az első kapura lövés is az ő nevükhöz fűződik. Az egykori cselezőgép, a deresedő hajú Edu a 16-os jobb sarkáról célozta meg Szendrei kapuját. Elegáns kiflije viszont a lelátón landolt. Nem sokkal később Rosemiro és Edson összjátéka okozott bonyodalmat a magyar kapu előtt. Nem kellett sokat várni az első piros-fehér-zöld támadásra sem. A 11. percben Esterházy ballábasa késztette vetődésre Paulo Sergiót. Két perccel később pedig Martos keresztbeí­velését fejelte középre az eddig is fürgén játszó Esterházy. A labdára Csapó csapott le, de 17 méteres bombája nem jelentett veszélyt a dél-amerikaiak kapujára. Az egyre inkább kedélyes grundfocira hasonlí­tó, presztí­zs találkozót az óvatos magyar támadások és a lassú brazil kontrák jellemezték. Ez időtájt az egyetlen érdeklődést kiváltó eseményt az elfáradt Bene okozta: kimerültsége miatt a 25. percben cserét kért. Ez mintha megzavarta volna a vendéglátók védelmét. A 33. percben Barbieri és Zenon a 16-oson belül cselezgetve Edut megjátszva késztették nagyobb erőkifejtésre Szendrei kapust. A hazaiak nagy ijedtségükben egy szöglet után csaknem megszerezték a vezetést. Rab viszont a brazil kapu torkában elpuskázta a nagy lehetőséget és az érkező kapusba lőtt. A 41. percben pedig Paulinho keltett derültséget a pályán és a lelátón egyaránt. Barbieri precí­z átadását az alapvonalnál nem tudta lekezelni, ehelyett egyszerűen lecsüccsent a földre. Utolsó próbálkozásként a 45. percben 10 méterről Zenon lőtt Szendrei ölébe.

Alig kezdődött el a második félidő, Puhl Sándor játékvezető a heves zápor miatt félbeszakí­totta a találkozót.

Nagy szerencséje volt az egykori Aranycsapat tagjainak. A mérkőzés szünetében ugyanis a 11-esekkel szórakozó egykori csodajátékosok megúszták azt a heves és kiadós záport, amely a második félidőre pályára lépő játékosokat elverte. A 14. percben Puhl Sándor esőszünetet rendelt el a bőrig ázott játékosok számára. Néhány perces kényszerpihenő után viszont folytatódhatott a találkozó, amelynek szí­nvonalára jellemző volt, hogy a közönség inkább önmagát szórakoztatta a legkülönfélébb módon. A rendkí­vül csúszós talajon ugyanis igencsak akadozott az amúgy is döcögős játék. A fölázott gyep nem tette lehetővé, hogy valamire való helyzet kialakuljon. Ráadásul a fiatalos frissességtől korántsem dagadó játékosok egyre kevesebb harci kedvet mutattak. Az újonnan beállt Nene a mérkőzés végére viszont fellelkesí­tette a már-már kesergő és lankadó nézőket. A 94. percben a magyar kapu előtt támadt kavarodás után a bal alsó sarokba kotorta a labdát, megszerezve a braziloknak a győzelmet.

Az egykori nagyhí­rű játékosok presztí­zzsel átfűtött igazi nosztalgiamérkőzést ví­vtak. Kár, hogy a váratlan eső szinte lehetetlenné tette a játékot. Szerencsére, aki kilátogatott erre a mérkőzésre az emlékek miatt mégis élvezni tudta a játékot.

Albert Flórián, a Magyar Csillagok csapatának kapitánya í­gy nyilatkozott a mérkőzés után: – Kikaptunk ugyan, de nem nevezném ezt vereségnek, hiszen ezúttal az volt a lényeg, hogy a régi játszótársak újra együtt lépjenek pályára. Sajnos, az időjárás közbeszólt, és az az igazság, sokkal több nézőre számí­tottunk.