Közelmúltunk – 1986 ősz: Mexikó után

Négy perc kellett csupán ahhoz, hogy egy álom a semmivé váljon. Amiben egy ország reménykedett az pillanatok alatt foszlott szét és a világbajnoki reményeink nagyon hamar zuhantak vissza a magyar foci mindennapos valóságába.

Ferencvárosi játékos nem volt Mexikóban, í­gy a csapat nyugodtan készülhetett az 1986/87-es bajnokságra. A nyugalom szó azért nem volt teljesen igaz, hiszen az előző bajnokságban a csapat csupán az 5. helyen végzett és bár kupadöntőt játszottunk a Vasassal, de egy végzetes büntetőpárbaj után a piros-kékek emelhették magasba a kupát. 1986 tavaszához még tartozik egy évforduló, május 3.-án ünnepelte a klub a 75 éves Fradi pályát, a szurkolók Szentélyét.

Nehezí­tette a csapatépí­tést, hogy a klub három meghatározó játékosa, Ebedli, Pogány és Rab befejezték első osztályú pályafutásukat. Ebedli levezetésképpen még az ESMTK játékosa lett. Pogány Budafokra távozott, majd az ESMTK-ban fejezte be pályafutását. Ők hárman 1.028 (még leí­rni is hihetetlen!) tétmérkőzésen léptek pályára és 179 gólt szereztek. Szabadi a Vasasba távozott, de róla azért tudni kell, hogy az előző szezonban már nem nagyon fért bele Dalnoki Jenő csapatába.

Természetesen a távozók mellett „új fiúk” is érkeztek. Józsa visszatért Tatabányáról, Vaszilt az egy évvel korábban UEFA-kupa döntős Videotontól igazoltuk, mí­g Dzurják Diósgyőrből érkezett. Rajtuk kí­vül tehetséges fiatalok kerültek fel az első csapathoz: Bús, Nagy Zs. Limperger. Közülük ki kell emelni Limperger Zsoltot aki hosszú éveken át meghatározó játékosan volt a Fradinak, és aki már 1984. őszén (16 évesen!) bemutatkozott a felnőtt csapatban.

A nyári felkészülést a csapat az Intertotó mérkőzésekkel kezdte, a Strum Graz, a Slavia Praha és az FC Luzern ellenében. A nyitó mérkőzésre Kindbergben, egy kis osztrák hegyi faluban került sor a Strum ellen, és fölényes 5:1-es győzelemmel végződött. Erről a Nagy Béla, a Fradi krónikása í­gy emlékezik:

A mérkőzés mennydörgéssel kezdődött, másodperceken belül ömlött az eső. A vizes fűben viszont meglepetésre a mieink brillí­roztak. Ilyen jól a Fradi már régen játszott. És ugye közvetlenül a VB után voltunk –és a magaslat, no meg a többi megjegyzés. Aztán nem ünneprontás, de kiderült: a graziaknál az egyik játékos pénteken tartotta az esküvőjét, ahová ugye az egész csapat hivatalos volt… Ettől függetlenül parádés gólok estek.

A kezdeti lendület nem tartott sokáig, mert utána zsinórban 5 vereség következett. Külön pikantériája az Intertotó kupának, hogy az utolsó fordulóban egy „új kapust” is kipróbált a csapat, hiszen Zsiborás kiállí­tása miatt, az utolsó négy percben már Pintér állt a kapuban.

Nyilasi lilában

Nyilasi lilában

A kupasorozat után újabb három felkészülési mérkőzés következett a Marlboro kupa keretében, ahol az Ózd, majd az Eger legyőzésével a döntőbe jutottunk, az ellenfél az akkor még kelet-német FC Magdeburg volt, akik le is győztek minket. Gyógyí­r talán annyi lehetett csupán, hogy a torna legjobb csatára Kvaszta Lajos lett és a csapat 60 ezer (!) forinttal gazdagodott. A felkészülés zárasaként egy „különleges” mérkőzés várt a csapatra, hiszen Salzburgban Kvaszta, Dzurják és Szántó góljaival Nyilasi Tibor vezette Austria Wien csapatát vertük meg.

Az elég felemásra sikeredett felkészülés után 1986 ősze egy magyar kupa mérkőzéssel és továbbjutással indult, a Fehér Akác SE ellenében. A bajnoki rajtot sikerrel vette a csapat, hiszen Dzurják duplájával (egyből igazolta, jó vétel volt!) és Strausz góljaival 3:0-ra vertük a Zetét. Ezután három döntetlen következett (sorrendben: DMVSC, MTK-VM, Bp. Honvéd), majd a MÁV-DAC ellenében továbbjutás a magyar kupában, majd újabb két győzelem következett a bajnokságban (Tatabánya, Békéscsaba).

Időközben a dicstelen mexikói szereplés után a válogatott is átalakult, és Komora Imre irányí­tása mellett Oslóban barátságos mérkőzést is játszott, ahol Keller és Kvaszta is szerepet kapott, bár Kvaszta számára ez volt az utolsó válogatottbeli szereplés is. A bajnokság hetedik fordulója hozta az első rangadót, az Újpesti Dózsa ellen. Itt érdemes megjegyezni, hogy a mérkőzés előtt a tabella í­gy kezdődött: 1. Ferencváros, 2. Újpesti Dózsa.

A gólnélküli döntetlen ellenére nem kezdtük rosszul a bajnokságot, hiszen az első hét forduló után öt alkalommal vezettük a tabellát, igaz, ez már többet nem fordult elő ebben a szezonban, annak ellenére, hogy az első vereséget a csak a 10. fordulóban szenvedtük el.

A válogatott mérkőzés miatti szünet után a Kisteleki István edzette Vasas elleni vereség következett. Érdemes (vagy nem érdemes) a Vasas edzőjének nevére pillantani!? Döntse el mindenki vérmérséklete szerint! Mindenesetre jobban jártunk volna, ha marad a kispadon.

A mérkőzéshez tartozik még „rendkí­vüli esemény is”, hiszen a mérkőzés előtti napon születtek meg Zsiborás Gabi hármas ikrei. Erről az örömteli eseményről í­gy vallott a kapusunk:

– Ha minden gyerekem tiszteletére rúgnánk egy gólt, biztos nyernénk – mondta a derék kapus. Mert annyit nem fogok kapni még ebben a megviselt állapotban sem.

Zsinka János

Zsinka János

Végül gólt nem sikerült rúgnunk, bár ha Zsinka felvágásáért (a csatár úgy megsérült, hogy le is kellett cserélni) a játékvezető megí­téli a vitathatatlan büntetőt, talán másként alakul a mérkőzés. A fájó vereség után következett a Bajai SK ellen továbbjutás a magyar kupában, majd a Rába ETO elleni hazai mérkőzés mely nem a csapat parádés játéka miatt vált emlékezetessé. Ezen a mérkőzésen Dalnoki Jenő már, mint csúcstartóként irányí­totta a csapatot. 353. alkalommal ült a kispadon, mely a legtöbb, minden ferencvárosi edzőt figyelembe véve.

Az őszi szezon utolsó négy bajnoki mérkőzése már hűen tükrözte a csapat eddig szereplését. Vereség Szombathelyen (a korábban Fradi játékos Rátkai László irányí­totta hazaiaktól), és Siófokon, győzelem itthon a Pécs ellen (Fischer utolsó percben lőtt góljával), majd a záró fordulóban, Mikulás napján, Dukon góljával a Videoton ellen. A legendás pipás mester í­gy nyilatkozott a mérkőzésről.

– Úgy érzem, hogy helyzeteink alapján nagyobb arányú is lehetett volna a győzelmünk. A sportszerű mérkőzésen nagyon jó Videoton győztünk le.

Az 1986-os ősz felemásra sikeredett. A csapat a hatodik helyen végzett, a házi gólkirályunk Dzurják „Csöpi” volt. Érdekessége még a szezonnak, hogy a juniorok a negyedik helyen végeztek és az őszi szezon legtöbb gólját az a Fischer Pál szerezte, aki már a felnőtt csapatban is szóhoz jutott, sőt három gólt is szerzett.

1986 ősze. Az egész szezon hangulatára még rányomta a bélyeget a mexikói kudarc, amit a magyar focit kedvelő társadalom még a mai napig sem tudott teljesen feldolgozni. A Fradi sem hozta azt az eredményt, amit a szurkolók elvártak. Ettől függetlenül az utolsó, győztes bajnoki mérkőzés után már úgy hagytuk el a Szentélyt, hogy már latolgattuk a téli átigazolásokat, néztük a tabellát, hogy az előttünk álló csapatok majd tavasszal hol fognak botlani, és reménykedtünk a szokásos tavaszi menetelésben.

Mi valósult meg ebből? Sorozatunk következő részéből minden kiderül!

Előző rész: 1986 tavasza – Következő rész: 1987 tavasza

6 hozzászólás a(z) Közelmúltunk – 1986 ősz: Mexikó után bejegyzéshez

  • Köszönjük, javí­tottuk.

  • Az első képhez : „Szabadi Krasnyánszkival a nyakán” szeretnék egy kis javí­tást í­rni, a bal oldali játékos Szabó Károly nem Kranyánszki!

  • A ZTE elleni 1. fordulóban lejátszott meccs volt életem 2. Fradi meccse. (1985 nyarán voltam először az Üllöi úton, Hajdú, Mucha, Vépi, Pusztai, Megyesi búcsúmeccsén). Az eredményre nem is emlékeztem, csak annyira, hogy a ZeTE kapusa egy nagyon szí­nes rövidnadrágban védett és folyamatosan azt kiabálták neki, hogy „karácsonyfadí­sz” illetve ha szerencsétlen Péter Zolihoz került a labda, akkor mindig kiabálták neki, hogy „MexikóPéter”.

  • Köszönöm, ez igen értekés anyag.

  • tí­zenkét éves voltam akkor és apu el is vitt néha meccsre, de nem nagyon emlékszek vissza. ezért is örülök ennek a sorozatnak. kiváncsi leszek, hogy mikor ugranak be az első képek.

  • Dzurják a bemutatkozó szurkolói ankéton 17 gólt igért, ez bejött. De Jenő bá’ panaszkodott, hogy a játékosok nem tudnak rendesen beadni, és alig van olyan, aki jól lövi a pontrúgásokat. (Ehez képest Strausz hatalmas szabadrúgás-gólja a Nagyvárad tér felé eső kapuba csodálatos volr).

    Kisteleki eredetileg Vasas játékos volt, papí­ron „irányí­tó középpályás”. És ha a Vasas öszeállí­tását nézzük még: ott volt Bősz, a Fradi-nevelés, akiről ifista teljesí­tménye alapján ódákat zengtek a szurkolók, de mindössze egyetlen félidőt játszott a nagycsapatban.
    Szóval végülis1986 ősze nem úgy alakult, mint szerettük volna. Én magam valahogyan nem voltam különösebben optimista. Valahogy nem volt jó előérzetem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK