Kvaszta Lajos: 65
Egykoron a magyar válogatottban is szerepelt jobbszélsőnk 1981 nyarán érkezett az NB II-es miskolci Papp J. SE-től.
Az 1981/82 évi ezüstérmes csapatban 18, majd egy idénnyel később a szintén második helyen végzett csapatban 12 találkozón kapott lehetőséget Novák Dezsőtől.
Legtöbb meccsét a ’85/86-os idényben játszotta (27). Ekkor „találta meg” góllövő cipőjét is: hatszor vette be az ellenfelek kapuját az első osztályban. A kupadöntőig menetelő csapatban is a zöld-fehérek legeredményesebb játékosának bizonyult három góljával.
1986 őszén, a „mexikói sokk” után a válogatottban is lehetőséghez jutott. Komora Imre a norvégok elleni 0:0 alkalmával szavazott három percre bizalmat a szélsőnek Oslóban.
1988 tavaszán a másodosztályban szereplő Diósgyőrbe igazolt, majd a Békéscsaba színeiben tért vissza az első osztályba. Míg a Fradiban „csak” dupláig jutott az élvonalban, addig a lila-fehéreknél mesterhármast is lőtt a Vasas ellen (7-2) 1988 őszén.
Harmincévesen légiósnak állt, pályafutását Svájcban, a BSC Old Boys csapatában folytatta, két év után itt fejezte be a labdarúgást.
A ’90-es években évekig a Kanári-szigeteken élt, később visszatért Magyarországra. A civil életben helyezkedett el, a futballal megszakadt a kapcsolata.
Egy Kvaszta gól Győrben 0:45-nél a Rába ETO elleni gólzáporos mérkőzésen:
Klubjai: Borsodi Bányász (1977-79), Vasas (1979), Honvéd Papp J. SE (1979-81), FTC (1981-88: 124 bajnoki / 13 gól), DVTK (1988), Békéscsaba (1988-89: 9 bajnoki / 6 gól), BSC Old Boys (1989-91)
Ó, már négy éve, hogy hozzászóltam?! De jó kis csatár volt, Isten éltesse, de azért elég borzongató a gyerekkori hősökről kimondani, hogy 58 éves…
’86 tavaszán volt az a Debrecen-meccs is (vagy már ’87-ben?!), amikor ugyancsak szépen betalált, jó apám akkor ötlötte ki a „Kvaszta beb@szta” fordulatot. 🙂
Továbbra is kíváncsi lennék, mi lett vele pályafutása lezártával, a civil életben, meg hogyan emlékszik vissza a régi szép időkre.
Isten éltesse! Vajon mi van most vele?