Már nyolc éve, hogy elment a krónikás
Külföldön járva egyáltalán nem meglepő, ha valamely ismert futballklub stadionjában találunk egy múzeumot, amelyben az illető egyesület labdarúgói által szerzett trófeákat és az elmúlt sok évtized írásos és tárgyi emlékeit csodálhatjuk meg. E csapatok múltjáról pedig különböző, a klubok által megjelentetett újságokban, könyvekben olvashatunk rengeteg érdekességet.
Magyarországon a Ferencvárosi Torna Club büszkélkedhet ilyen múzeummal és azzal, hogy történetét hozzáértő módon feldolgozták. Mindez egy olyan ember érdeme, aki közel négy évtizedig töltötte mindennapjait a klubban. Hatalmas munkával, elképesztő mennyiségű dokumentumot gyűjtött össze és rendszerezett, mindent megtudott szeretett egyesületéről, amit csak lehetett. Az 1899-es klubalapítás óta eltelt százhét év történelmét nála jobban senki nem ismerte, különös tekintettel a labdarúgó-szakosztályra. A könyvtárakban fellelhető újságokon, könyveken kívül számtalan egyedi írásos és tárgyi emléket olvasott át, nézett meg, s helyezett el a ferencvárosi történelemben.
A neve fogalom. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, s az ember bizony, óhatatlanul is elgondolkodik: ha ő nem érezte volna élete értelmének a Ferencváros múltjának és jelenének felkutatását és megörökítését, akkor mit tudnánk ma Magyarország legnépszerűbb sportegyesületéről, legkedveltebb futballcsapatáról?
Mindannyiunk szerencséjére Nagy Béla feltette az életét az FTC, a Fradi szolgálatára, és neki köszönhetően ma már szinte nyitott könyv a Fradi története. Amit ő nem tudott, az nem is volt – bár saját bevallása szerint időről időre talált újabb dokumentumokat, hozzájutott újabb információkhoz a múltból.
Nagy Béla a Ferencvárosi Torna Club egyik legendája, akinek emlékét örökre megőrizzük, munkáit a lehetőségeink szerint bemutatjuk, és folytatni kívánjuk. Hiszen 2006. március 26-án csak Nagy Béla földi élete ért véget, a szellemisége és a Ferencvárosi Torna Club története nem, mert az folytatódni fog, ahogy azt daloljuk is: “míg a Földön ember lesz”.
2 hozzászólás a(z) Már nyolc éve, hogy elment a krónikás bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ôrzök Nagy Bélanak 3 kötetit, melyet még a kommunista rendszer alatt nyomtattak ki.
Milyen lehetett ez az ember, akit ùgy képzelem el magamnak, mint valakit, akit egy í llandò bensô tûz és lelkesedés hajt folyton ùjabb és ùjabb dokumentumok felkereséshez.
Egy embert, aki 40 évig magí ban tartja ezt a tûzet csak ùgy tudom elképzelni magamnak, hogy a Ferencví rosi klubhí zban van egy szobí ja, melyban csakis az ô érdekeltségéinek él. Bùjja a könyveket. Levelezik. Fogalmaz. Ìr. Beszédesnek nem tudní m elképzelni, hiszen akkor kevesebb ideje lenne a munkí jí hoz. Egy ilyen ember a munkí jí nak él.
Szivessen lí ttí k-e a klubhí zban ? 40 évig koptatta a lépcsôket ? Vagy otthon dolgozott ? Az akkori renszer; milyen szemekkel nézte ?
De vajon milyen volt a szakmí ja ? Értelmiségi volt-e ?
Sají t magí t – ùgy tûnik – ki tudta tartani, vagyis ki tudta vonni, a mindennapi hiùsí gok alòl. Miért is: Ez idôpazarlí s lett volna.
Nézem a képet, melyet – Pelé és Albert-el együtt – mutatja. Egy szerény mosoly az arcon, azonban nem bùjik el. Öntudat van ebben a tekintetben. Tudja, hogy értékeset fog majd hí tra hatgyni, ha egyszer mí r nem fog élni. Egyenrangùnak lí ssa magí t. És ùgy tùnik, hogy Pelé és Albert is mint egyenrangùval tí rsalognak vele.
Voltak-e egyí ltalí n megjegyzései sají t magí ròl ? Es ha megkérdezték volna, vajon miért csiní lja mindd ezt; akkor ví laszt kapott volna az ember ?
Egy olyan embert, aki csak mí soknak él, és akinek – ùgy tûnik nem is lett volna magí nélete – valamilyen hivatottsí got kellett, hogy érezzen. Tisztí ban volt-e avval, hogy milyen értékes munkí t végez ?
Jò érzés, valahogy egy olyan emberrel talí lkoztunk, aki nem sají t magí t helyezi a központba, hanem egy hivatotttal, aki idôt, erôt, lelki erôt annak í ldozza fel, ami lelkesìti.
Egy ilyen ember, gondolom, tudja, hogy munkí jí nak értéke és értelme van.
Mint remete dolgozott volna-e ? Nem, ezt mr nem gondolom. Tudta bizonyí ra, hogy a Klubjí hoz valò vonzòdí sí val, érte valò lelkesìtésével nem volt, nem is lehetett egyedül.
Jô, hogy vannak ilyen emberek. Nem a többségben vannak. Szemünk elé tí rjí k azt, hogy valòjí ban minden emberé kí r, aki nincs mí r, mert nélküle nem lenne az, amit nekünk hí trahagyott.
Hatalmas fradista volt, s melegszivu ember ! Nagy kar erte a Ferencvarost korai halalaval.
A Muzeummal es a konyveivel orokre fennmarad az emleke.