Már nyolc éve, hogy elment a krónikás

Külföldön járva egyáltalán nem meglepő, ha valamely ismert futballklub stadionjában találunk egy múzeumot, amelyben az illető egyesület labdarúgói által szerzett trófeákat és az elmúlt sok évtized í­rásos és tárgyi emlékeit csodálhatjuk meg. E csapatok múltjáról pedig különböző, a klubok által megjelentetett újságokban, könyvekben olvashatunk rengeteg érdekességet.

Magyarországon a Ferencvárosi Torna Club büszkélkedhet ilyen múzeummal és azzal, hogy történetét hozzáértő módon feldolgozták. Mindez egy olyan ember érdeme, aki közel négy évtizedig töltötte mindennapjait a klubban. Hatalmas munkával, elképesztő mennyiségű dokumentumot gyűjtött össze és rendszerezett, mindent megtudott szeretett egyesületéről, amit csak lehetett. Az 1899-es klubalapí­tás óta eltelt százhét év történelmét nála jobban senki nem ismerte, különös tekintettel a labdarúgó-szakosztályra. A könyvtárakban fellelhető újságokon, könyveken kí­vül számtalan egyedi í­rásos és tárgyi emléket olvasott át, nézett meg, s helyezett el a ferencvárosi történelemben.

A neve fogalom. Munkássága felbecsülhetetlen értékű, s az ember bizony, óhatatlanul is elgondolkodik: ha ő nem érezte volna élete értelmének a Ferencváros múltjának és jelenének felkutatását és megörökí­tését, akkor mit tudnánk ma Magyarország legnépszerűbb sportegyesületéről, legkedveltebb futballcsapatáról?

Mindannyiunk szerencséjére Nagy Béla feltette az életét az FTC, a Fradi szolgálatára, és neki köszönhetően ma már szinte nyitott könyv a Fradi története. Amit ő nem tudott, az nem is volt – bár saját bevallása szerint időről időre talált újabb dokumentumokat, hozzájutott újabb információkhoz a múltból.

Nagy Béla a Ferencvárosi Torna Club egyik legendája, akinek emlékét örökre megőrizzük, munkáit a lehetőségeink szerint bemutatjuk, és folytatni kí­vánjuk. Hiszen 2006. március 26-án csak Nagy Béla földi élete ért véget, a szellemisége és a Ferencvárosi Torna Club története nem, mert az folytatódni fog, ahogy azt daloljuk is: “mí­g a Földön ember lesz”.