Mathesz Imre

Mathesz Imre (1937. március 25., Budapest – 2010. december 6., Mernye) az ÉDOSZ (1949), a Törökőri Vasas (1949-50), a Vasas SC (1950-69: 248 bajnoki / 28 gól; négy bajnok- és két KK győztes csapat tagja) közben az Austria Wien (1956-58: 5 bajnoki / 2 gól) majd a DVTK (1970: 17 bajnoki) univerzális játékosa, 1964 és 1967 között 12 alkalommal volt a válogatott tagja. Tagja volt az 1966. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek.

A piros-kékek jeles labdarúgója középhátvédtől balszélsőig szinte minden helyen játszott a Vasas csapatában. Sokoldalúsága kitűnően érvényesült a középpályás fontos szerepkörében. Technikai képzettsége és taktikai érettsége kifogástalan volt. Jól szerelt, körültekintően és pontosan osztogatott, sőt kapura is veszélyt jelentett. Fej-játéka kielégí­tő volt. A gyorsasága volt az egyetlen hiányossága. A válogatottak közé viszonylag későn, 27 éves korában került be. Legjobb játékát 1965. szeptember 5-én, az Ausztria elleni találkozón (3:0) nyújtotta. Válogatottbeli szereplésének érdekessége, hogy tí­zszer győztes csapat tagjaként vonulhatott az öltözőbe.

Az 1958/59 évi bajnokságban a Vasas győztes találatát szerezte az 1:0-s angyalföldi sikerrel zárult őszi találkozón. A Fradiban az 1961. decemberi dél-amerikai túrán három mérkőzésen szerepelt.

Indulás Dél-Amerikába (Kocsis György gyűjteményéből)

1970-től edzőként dolgozott a DVTK (1970-72), az Egri Dózsa (1972), a Kaposvári Rákóczi (1973-77), a H. Rákóczi SE (1977), a Siófoki Bányász (1977-78), a Soproni SE (1978-80), a Mohács-Véménd TE ill. Mohácsi TE (1980-84), a Hódgép Metripond SE (1984), a Boglárlelle (1987-88), ismét a Kaposvári Rákóczi (1991-92), majd a Vasas (1992-94, utánpótlásedző) csapatainál.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a Vasas kiadványainak és a Ki kicsoda a magyar sportéletben? c. könyv továbbá a www.austria-archiv.at felhasználásával)