Mészáros Józsefre emlékezünk

1957. március 17-e volt. Az első alkalom, hogy újra Fradiként játszhatott 1949 óta a Fradi bajnoki mérkőzést. Az előmérkőzés zajlott, szép játékkel laposra vertük a SZEAC csapatát. Ha módom volt, mindig úgy mentem ki, hogy az előmérkőzésen a tartalékokat is lássam. Feltűnt, hogy a 10-es számú játékosunk – aki nem klasszikus balösszekötőt, hanem valahonnan a fedezetek vonalból irányí­totta a játékot. A labdáinak szeme volt, olyan 40-50 méteres indí­tásokat láttam tőle, hogy csak bámultam.

– Hiába, a Dodó még mindig tud focizni – mondta mellettem egy öreg szurkoló.

Innen tudtam meg, hogy Mészáros József – aki néhány évvel korábban nem egészen önszántából eligazolt alsóbb osztályba – visszatért. S a következő perc eseményeit azóta sem felejtem el, pedig 53 év telt el azóta.

Valahol a balfedezet helyén Mészáros kapott egy labdát. Mindenki helyezkedni igyekezett, s az ellenfél védői is beljebb húzódtak. Jobbszélsőnk, a kistermetű, de nagyon gyors Láng II ott árválkodott a túloldalon a leshatárnál. Visszanézett, aztán elindult.

– Hova megy? – kérdezték néhányan, de a következő percben megjött a válasz. Mészáros egy csodálatos labdát helyezett eléje, és neki csak be kellett száguldania a szegedi kapuba…

Egyébként a „fakó” a következő összeállí­tásban játszott: Szőke Gy. – Thomann, Kispéter, Hruby – Schléger, Bokréta – Láng II, Láng K., Takács Lajos II, Mészáros J., Novák. (Ez a Novák nem azonos Dezsővel, aki akkor még a Haladásban játszott balösszekötőt. Rajta kí­vül az első csapatban semmilyen meccsen nem játszottak Schléger, Bokréta, Láng II.)
Góllövők: Takács 3, Láng II, Mészáros.

Mészárost még néhányszor láttam játszani a tartalékok között, és mindig nagy élményt jelentett számomra.

*

1923. január 16.- án született.

1938-ban a Pesterzsébeti MTK-ban kezdte a labdarúgást. 1940-ben került az élvonalbeli Kispesthez, ahol 1948-ig a legjobb eredménye az 1946-47-es bajnoki ezüstérem volt. Itt 203 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 112 gólt szerzett. 1948-ban innen került be a válogatottba.

Az FTC 1947-es mexikói túráján még mint kölcsönjátékos vett részt, í­gy a messzi távolban viselte először a ferencvárosi mezt… Már akkor eldöntötték, hogy a visszavonuló Sárosi dr. szerepét ő veszi át a ferencvárosi csatársorban. Ugyanis nagyon kellett egy jó irányí­tó játékos. Az ő leigazolása kézenfekvőnek látszott, hiszen a Kispestben Puskás mellett úgysem sok sót ehetett meg. Az átigazolási időszak utolsó napján sikerült leigazolnunk.

Nálunk aztán kivirágzott. Volt két ragyogó végrehajtó csatárunk (Deák és Kocsis), két jó szélsőnk (Budai és Czibor), de addig nem volt igazi irányí­tónk. Bár első mérkőzése nem sikerült igazán:

1948.08.15., Megyeri út, MTK – Ferencváros: 5-3, Centenáris kupa
Henni I – Rudas, Kispéter, Szabó I. Ferenc – Csanádi, Kéri – Budai, Kocsis S., Deák I., Mészáros J., Czibor.
G: Deák I (2), Kéri

De aztán az első bajnoki mérkőzéssel beindult a gépezet:

1948.08.29., Salgótarján, SBTC – Ferencváros: 1-3, NB I
Henni I – Rudas, Kispéter, Szabó I. Ferenc – Kéri, Lakat – Budai, Kocsis S., Deák I., Mészáros J., Czibor.
G: Deák I., Mészáros J., Kocsis S.

Lyka Antal edző (Lyka II néven az előző évtized kiváló irányí­tó középfedezete) megtalálta Mészáros igazi helyét: hátravonva játszatta. Valójában már akkor kí­sérletezett a 4-2-4-es játékrenddel, mert Kispétert középhátvédben játszatta – én í­gy is í­rtam a felállást – és Kéri vagy Csanádi I legtöbbször későbbi kifejezéssel élve „második belső védőt” vagy „beállóst” játszott. Ezt azonban akkoriban nem vették észre, mert a csatárok annyira ontották a gólokat.

Amikor 1950 nyarán szétszedték a csapatot, akkor is nálunk maradt, és Kispéterrel kettesben ők tartották a lelket a fiúkban. E korszak az 1954-es évvel fejeződött be.

Utolsó bajnoki mérkőzése:
1954.04.25., Dorog, Dorogi Bányász – Bp. Kinizsi: 2-1, NB I
Bp. Kinizsi: Gulyás G. – Mátrai, Kispéter, Dalnoki – Szabó L., Dékány – Ombódi, Láng K., Mészáros J., Vilezsál, Fenyvesi.
G: Ombódi

Ezután még néhány hazai dí­j és nemzetközi mérkőzésen pályára lépett, utoljára az 1954-es Esti Kupa elődöntőjében.

1954. augusztus 15., Csepel, Bp. Kinizsi –Sztálin Vasmű Épí­tők 1:0
Gulyás G. – Ombódi, Kispéter, Dalnoki – Szabó L., Dékány – Kertész T., Borsos, Orosz, Vilezsál, Láng K.. Csere: Mészáros J.
G: Orosz

1955 elején átigazolt (nem egészen saját jószántából) az NB II-be, ha jól emlékszem az azóta régen megszűnt Bp. Vörös Meteorba. Igaz, Szabó Laci személyében már a „kis Bozsik” játszott jobbfedezetet, és balösszekötőben Vilezsál is igen jól játszott hátravont csatárként.
1957 tavaszán azonban visszajött, és nem volt méltóságán aluli, hogy csak a tartalékcsapatban játszott. Aztán még egykori játékostársa, a csapat akkor edzője, Csanádi Árpád elvitte az ausztrál túrára. Legutolsó mérkőzését itt játszotta.

1957. augusztus 8, Dzsakarta, Indonézia A – Ferencváros 0:3.
Gulyás G. – Ombódi, Mátrai, Dalnoki – Gerendás, Láng K. – Kertész T., Borsos, Orosz, Vilezsál, Fenyvesi. Cs: Mészáros J.
G: Borsos, Ombódi, Dalnoki

Aztán hazaérkezésük után átvette a tartalékcsapat edzői teendőit.
A Ferencváros (ÉDOSZ, Bp. Kinizsi) szí­neiben 136 bajnoki, összesen 183 (ha kölcsönjátékosi szereplését is idevesszük 187) alkalommal lépett pályára, és 40 (41) gólt szerzett. (ebből 30 bajnoki).
Magyar bajnok: 1848/49, ezüstérmes 1949/50, bronzérmes 1954. És vegyük ide még az 1954-es Esti Kupa győzelmet is, mely akkor nagy tett volt.

*

1957 őszétől 1961 tavaszáig a tartalékok edzője volt. Érdemes volt akkor megnézni ezt a csapatot. Egyrészt ragyogóan játszottak, másrészt olyan játékosok kerültek be a nagycsapatba a keze alól, mint Albert, Rákosi, Varga Z. De az ő neveltje volt az igen tehetséges, de labdarúgó pályafutásában elakadt Nagy Gábor vagy Verebes József is.
Aztán az 1961-62-es idénnyel átvette az első csapatot.

Első mérkőzése: 1961.07.30., Népstadion: Ferencváros – Csepel: 1-1, NB I
FTC: Landi – Mátrai , Kiss III. , Novák – Vilezsál , Kocsis Gy. – Kökény , Göncz , Varga Z. I Orosz , Fenyvesi
G: Mátrai.

Hát ez nem volt valami csodálatos kezdés, de aztán nyugodt, folyamatos épí­tkezéssel a klub történetének egyik legkiválóbb csapatát épí­tette fel. 2 bajnokság, 1 ezüstérem, 2 bronzérem, a magyar labdarúgás történetének egyetlen nemzetközi kupagyőzelme (1965, VVK), és egy VVK elődöntő.

Felső sor(balról): Novák, Mátrai, Géczi, Dalnoki, Orosz, Páncsics. Középen: Zalka András szaktanácsadó, Vilezsál, Rátkai, Juhász, Németh M., Perecsi, Horváth L., Aczél, dr. Éry József szakosztályvezető, Balázs László gazdasági vezető, dr. Szellő Ambrus orvos. Elől: Karába, Varga, Albert, Mészáros József edző, Rákosi, Fenyvesi, Dóka György gyúró, Barinka Károly szertáros. Albert kezében a VVK, Mészáros kezében a Zaragoza különdí­ja látható

Edzősége idején 29 játékos mutatkozott be az első csapatban. Többek között (időrendben) Novák Dezső, Géczi István, Páncsics Miklós, Juhász István. 1965 őszén mutatkozott be Szőke István is, ám akkor már nem Mészáros József ült a kispadon.

Utolsó mérkőzése: 1965.09.19., Komló: Komló – Ferencváros: 1-1, NB I
FTC: Géczi – Novák , Mátrai , Dalnoki – Juhász , Orosz – Karába , Varga Z. I, Albert , Rákosi, Fenyvesi.
G: Albert

Edzői pályafutása döntetlennel kezdődött és döntetlennel végződött. Hogy miért kellett felállnia? Nem tudom pontosan. Nagy Béla sem tudta (vagy akarta??) nekem megmondani. De az biztos, hogy „belülről” fúrta valaki. Sajnos…

Edzői teljesí­tménye:
Bajnoki mérkőzés: 122 69-26-24 250: 136
Összesen 197 108-37-52 435: 261

És vegyük hozzá, hogy nem volt olyan igazi irányí­tó játékosa, mint valaha ő volt, vagy később Ebedli Zoltán lett. Mindenesetre egyik legjobb megoldása volt, hogy az „észjátékos” Oroszt visszavonta fedezetbe, és a két egykori összekötő, Vilezsál és Orosz megbí­zható fedezetpárt alkotott (bár akkor már Rákosi is a középpályán játszott). A jobbszélen is állandó problémái voltak. Volt, hogy Rákosit vagy Friedmanszkyt volt kénytelen kivinni a szélre. Mert Kökény, Fenyvesi II és Karába közül egyik sem nyújtott válogatott szintű teljesí­tményt. Nem mintha nem lettek volna kiváló mérkőzéseik, hiszen 1965 június 16-án Karába hatalmas bombájával vertük ki a Manchester Unitedet a VVK elődöntőjéből, mint ahogy arra is emlékezni fogunk, amikor Kökény 1962 december 12-én szétfutotta a Sampdoria védelmét, amikor 6:0-ra lemostuk őket a pályáról. Bár elnézést kérek a nálam néhány hónappal fiatalabb Kökény Jóskától, a család legnagyobb eredményeit a következő generáció szállí­totta (és remélhetőleg vezetőként még szállí­tani fogja) – egy Bea nevű hölgy…

Tőlünk a Salgótarjáni BTC-hez került, amelyik csapattal 1967-ben MNK döntőt játszott, 1968-ban az MLSZ alkalmazásában szövetségi edzőként tevékenykedett. 1969 és 1970 között a Rába ETO vezetőedzője volt. 1971 és 1973 között visszatért Kispestre és az 1971-72-es idényben ezüstérmet szerzett a Bp. Honvéddal.

Azonban visszajött hozzánk: 1978 és 1980 között a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának elnöke volt. Utána haláláig az FTC Baráti Körének elnöke. 1997. április 21.-én hunyt el.

– YSE –