A zöld-fehér színek rajongói érthető türelmetlenséggel várják az időt, amikor kedvenc csapatunk — az elmúlt dicső évekhez hasonlóan — a büszke bajnoki címért folyó gigászi küzdelembe ismét ütőképesen be tud kapcsolódni. Vajon mikor következik el ez?
— A csapat már idén ott lesz az élen! — hallottuk nem egy szurkolónktól a reális körülményeket nem éppen figyelembe vevő, egy-egy sikeres mérkőzés eredményének hangulatában született véleményt:
Vajon mi az igazság e probléma körül? Mi várható a valóságban?
Bátran szembe kell nézni a tényekkel,
hidegen mérlegelve a körülményeket ahhoz, hogy a valóban várható eredményre következtessünk. A Ferencvárosnak jelenleg 15 olyan igazolt játékosa van, aki már játszott az NB I-ben. A 15 játékos közül Szabóra — sajnos — ebben az idényben már nem lehet számítani. Kispéter és Mészáros, az idősebb évjárat e két nagy tudású, csupaszív játékosa megoldja az alkalmanként adódó nehézségeinket, de rájuk egy perspektivikus csapatépítésnél huzamosabb időre számítani nem lenne észszerű. Maradt 12 játékos… Egy-két sérültre mindig el kell készülnünk. (Még most is borzongva gondolok a Salgótarján elleni találkozóra, ahol a mérkőzés előtti közös ebéden 11 játékos vett részt. Nem is merek rá gondolni: mi lett volna, ha a mérkőzés kezdetéig valaki rosszul lesz, vagy melegítés közben megsérül. Pedig hát ezek emberi dolgok, tehát előfordulhatnak.)
A való helyzet az, hogy hétről hétre azon kell izgulnunk sportorvosunkkal, Juhász doktorral együtt, hogy ki sérül meg, illetve, kit hogyan lehet vasárnapig „helyrepofozni”. Bizony talán nevetségesnek hangzik, de jelenleg a Ferencvárosban ott tartunk, hogy a csapatba kerülést gyakran nem az dönti el, hogy ki milyen formában van, hanem hogy ki nem sérült.
Ilyen szűkre szabott létszámú és korlátozott összetételű játékosgárdánál nehéz a helyesnek, ésszerűnek látszó taktika kidolgozása és megvalósítása.
Vagy például beszélhetünk-e jelenleg a játékosok közötti egészséges versenyszellemről? — A régi Ferencvárosban 17—18, közel egyenlő tudású játékos szinte egymást múlta felül a versengésben, edzésen és mérkőzésen, óriási hajtóerő volt többek között, amikor Csikós és Henni „verekedett” a bekerülésért, amikor Kemény és Gyetvai harcolt a balszélső posztjáért stb. Ez a versenyszellem a mai csapatban nincs meg. Noha a jelenlegi játékosok kivétel nélkül óriási akaraterővel edzenek, játszanak, nem ártana, ha egy-egy mögött ott állna a bizonyításra éhes rivális…
A jelen panaszai mellett azonban nézzünk egy kicsit előre is.
Mi várható a jelenlegi együttestől?
Papíron a Bp. Vasas és az MTK tudásban pillanatnyilag feltétlenül a mi csapatunk felett áll. Reálisan és az előbb említett nehézségek miatt csapatunktól nem szabad a 3. helynél jobb helyezést várni. (Ámbár a lelkesedés már nemegyszer csodát művelt! Dehát csodák nem minden évben születnek …) Ebben az évben arra kell törekednünk,hogy a jövő alapjait lerakjuk: kialakítsuk az együttes jellemző játékmodorát; megállapítsuk, hogy a jelenlegi játékosgárdából ki képes e játékmódszer megvalósítására; új játékosok kiszemelésével és megszervezésével szerkezetileg kiépítsük a következő bajnoki év csapatát.
Sokan kérdik szinte naponként:
Kikre van szükség a lövőben?
Erre a kérdésre nehéz személy szerint válaszolni legalábbis egyelőre. Kétségtelen azonban, hogy egy megfelelő képességű tartalékkapusra, egy hátvédre és legalább két csatárra szüksége van a csapatnak. (Feltételezve, hogy Szabó lába a következő bajnoki rajtig rendbejön.)
Elvileg nem helyeseljük a csapatnak úgynevezett „külső” erőkkel való megerősítését. Ilyen vád a Ferencvárost a múltban nem nagyon érhette, hiszen az Üllői úti pálya szinte ontotta a sajátnevelésű tehetségeket. A jelenlegi helyzetben azonban mégis kénytelen a vezetőség néhány olyan játékos után nézni, aki már bebizonyította, hogy a magyar élvonalba tartozik. Erre a lépésre a Ferencvárosnak megvan az erkölcsi alapja is, hiszen az elhibázott labdarúgó sportpolitika leginkább az FTC-t sújtotta a közelmúltban. És ha őszig sikerül a csapatépítési tervet végrehajtani; ha sikerül a megfelelő tudású és szellemű játékosakat kiválasztani, megszerezni, akkor már csak a vezetőkön meg a szakvezetésen múlik, hogy a cím utáni kérdőjel már jövőre felkiáltójellé változik. Valahogy így:
NAGY LESZ AZ FTC!!!
Csanády Árpád
Vélemény, hozzászólás?