Nagy lesz az FTC?

A zöld-fehér szí­nek rajongói érthető türelmetlenséggel várják az időt, amikor kedvenc csapatunk — az elmúlt dicső évekhez hasonlóan — a büszke bajnoki cí­mért folyó gigászi küzdelembe ismét ütőképesen be tud kapcsolódni. Vajon mikor következik el ez?

— A csapat már idén ott lesz az élen! — hallottuk nem egy szurkolónktól a reális körülményeket nem éppen figyelembe vevő, egy-egy sikeres mérkőzés eredményének hangulatában született véleményt:

Vajon mi az igazság e probléma körül? Mi várható a valóságban?

Bátran szembe kell nézni a tényekkel,

hidegen mérlegelve a körülményeket ahhoz, hogy a valóban várható eredményre következtessünk. A Ferencvárosnak jelenleg 15 olyan igazolt játékosa van, aki már játszott az NB I-ben. A 15 játékos közül Szabóra — sajnos — ebben az idényben már nem lehet számí­tani. Kispéter és Mészáros, az idősebb évjárat e két nagy tudású, csupaszí­v játékosa megoldja az alkalmanként adódó nehézségeinket, de rájuk egy perspektivikus csapatépí­tésnél huzamosabb időre számí­tani nem lenne észszerű. Maradt 12 játékos… Egy-két sérültre mindig el kell készülnünk. (Még most is borzongva gondolok a Salgótarján elleni találkozóra, ahol a mérkőzés előtti közös ebéden 11 játékos vett részt. Nem is merek rá gondolni: mi lett volna, ha a mérkőzés kezdetéig valaki rosszul lesz, vagy melegí­tés közben megsérül. Pedig hát ezek emberi dolgok, tehát előfordulhatnak.)

A való helyzet az, hogy hétről hétre azon kell izgulnunk sportorvosunkkal, Juhász doktorral együtt, hogy ki sérül meg, illetve, kit hogyan lehet vasárnapig „helyrepofozni”. Bizony talán nevetségesnek hangzik, de jelenleg a Ferencvárosban ott tartunk, hogy a csapatba kerülést gyakran nem az dönti el, hogy ki milyen formában van, hanem hogy ki nem sérült.

Ilyen szűkre szabott létszámú és korlátozott összetételű játékosgárdánál nehéz a helyesnek, ésszerűnek látszó taktika kidolgozása és megvalósí­tása.

Vagy például beszélhetünk-e jelenleg a játékosok közötti egészséges versenyszellemről? — A régi Ferencvárosban 17—18, közel egyenlő tudású játékos szinte egymást múlta felül a versengésben, edzésen és mérkőzésen, óriási hajtóerő volt többek között, amikor Csikós és Henni „verekedett” a bekerülésért, amikor Kemény és Gyetvai harcolt a balszélső posztjáért stb. Ez a versenyszellem a mai csapatban nincs meg. Noha a jelenlegi játékosok kivétel nélkül óriási akaraterővel edzenek, játszanak, nem ártana, ha egy-egy mögött ott állna a bizonyí­tásra éhes rivális…

A jelen panaszai mellett azonban nézzünk egy kicsit előre is.

Mi várható a jelenlegi együttestől?

Papí­ron a Bp. Vasas és az MTK tudásban pillanatnyilag feltétlenül a mi csapatunk felett áll. Reálisan és az előbb emlí­tett nehézségek miatt csapatunktól nem szabad a 3. helynél jobb helyezést várni. (Ámbár a lelkesedés már nemegyszer csodát művelt! Dehát csodák nem minden évben születnek …) Ebben az évben arra kell törekednünk,hogy a jövő alapjait lerakjuk: kialakí­tsuk az együttes jellemző játékmodorát; megállapí­tsuk, hogy a jelenlegi játékosgárdából ki képes e játékmódszer megvalósí­tására; új játékosok kiszemelésével és megszervezésével szerkezetileg kiépí­tsük a következő bajnoki év csapatát.

Sokan kérdik szinte naponként:

Kikre van szükség a lövőben?

Erre a kérdésre nehéz személy szerint válaszolni legalábbis egyelőre. Kétségtelen azonban, hogy egy megfelelő képességű tartalékkapusra, egy hátvédre és legalább két csatárra szüksége van a csapatnak. (Feltételezve, hogy Szabó lába a következő bajnoki rajtig rendbejön.)

Elvileg nem helyeseljük a csapatnak úgynevezett „külső” erőkkel való megerősí­tését. Ilyen vád a Ferencvárost a múltban nem nagyon érhette, hiszen az Üllői úti pálya szinte ontotta a sajátnevelésű tehetségeket. A jelenlegi helyzetben azonban mégis kénytelen a vezetőség néhány olyan játékos után nézni, aki már bebizonyí­totta, hogy a magyar élvonalba tartozik. Erre a lépésre a Ferencvárosnak megvan az erkölcsi alapja is, hiszen az elhibázott labdarúgó sportpolitika leginkább az FTC-t sújtotta a közelmúltban. És ha őszig sikerül a csapatépí­tési tervet végrehajtani; ha sikerül a megfelelő tudású és szellemű játékosakat kiválasztani, megszerezni, akkor már csak a vezetőkön meg a szakvezetésen múlik, hogy a cí­m utáni kérdőjel már jövőre felkiáltójellé változik. Valahogy í­gy:

NAGY LESZ AZ FTC!!!

Csanády Árpád