Nemes Gyula
Már kölyökjátékosként az Üllői úton rúgta a labdát – akkor még zöld-fehérben … Később már a piros-fehér Kinizsi-mezben ismerte meg a ferencvárosi publikum.
Óriási tehetségnek tartották. Jó technikájú, úgynevezett gondolkozó játékos volt. Az ifi válogatottban középhátvédet játszott, a Fradiban azonban ezen a poszton Kispéter Miska szerepelt.
Amikor 1956 tavaszán „szóba került” a felnőtt csapatnál, fedezetként állították be a csapatba. Hatszor játszott a gárdában, de 18 éves lévén, az ifi válogatott is hívta az emlékezetes nyugati portyára… Majdnem az egész csapat kint maradt, így Nemes is.
A Fradi után számos országban, több külföldi csapatnál próbált szerencsét, melyből a leghíresebb az Anderlecht volt.
Nemes Gyula Svájcban végezte el az edzői iskolát. Nem sokáig maradt azonban ott, ugyanis Izlandra szerződött és egészen a bajnoki címig vezette a Valur Reykjavik csapatát!
Névjegy:
Klubjai: 1948-56: FTC, ÉDOSZ majd Bp Kinizsi, 1956-60: RFC Liege (1958-59: belga bajnoki 2.), 1960-61: Anderlecht (bajnoki 3.), 1961-62: Cercle Bruges, 1962-65: SC Enschede (1964-65: holland bajnoki 3.), 1965-66: Twente, 1966-70: MVV Maastricht, 1970-71: SM Caen, 1971-72: FC Dunkerque, 1972-73: FC Bucks (játékosedző), 1973-74: FC Bucks (edző), 1978-79: Valur Reykjavik (edző, 1979: izlandi bajnok)
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
4 hozzászólás a(z) Nemes Gyula bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Greatings from germany
eva nemes
Az Albert szobor leleplezésén sokan voltak, természetesen a Baráti Kör tagjai is elmentek, köztük Kopeczky Lajos, aki egy kis meglepetéssel szolgált honlapunk olvasóinak. íme.
2014. augusztus 7.
Hatalmas tömeg a 3 nap múlva avatandó új Fradi pálya, a Groupama stadion főbejáratánál. Ünnep már ez a nap is. A magyar labdarúgás ünnepe. Az egyetlen aranylabdás labdarúgónknak, az életét a Ferencvárossal haláláig összekötő Albert Flóriánnak szobrát avató emberek ünnepe. Tarlós István főpolgármester, dr. Bácskai János Ferencváros polgármestere, Simicskó István államtitkár a megemlékezők között. Nem hiányzik természetesen Kubatov Gábor, a Fradi elnöke, dr. Fenyvesi Máté , Rákosi Gyula és Nyilasi Tibor sem. De vajon ki az a jó tartású, idősebb úriember, aki megtisztelte jelenlétével ezt a szép napot? Hozzá lépek és bemutatkozom.
– Nemes Gyula vagyok. – válaszol.
Elképedek. 1956-ban még a régi falelátós pályán az akkori Kinizsiben, 6 mérkőzésen láthattam egy Nemes nevezetű, finom technikájú fiatalembert. Természetesen rákérdezek.
– Igen, igen én vagyok. – jön a válasz.
Elgondolkozom. Miért nem találkoztunk eddig a Fradi mindennapjaiban.
– Nem itthon élek. – jön a magyarázat. – Brüsszelben lakom 1956 óta. Akkor ősszel ifjúsági válogatottként Bécsben játszottunk az osztrák ifikkel. Fantasztikus csapatunk volt. Simán nyertünk 3:0-ra. A kapitányunk Vincze Jenő volt. Közben itthon kitört a Forradalom és mi úgy ahogy voltunk kint maradtunk. Mindenki ment amerre látott. Négyen: Gelei, Povázsai, Matesz és Várhidi később hazatértek. Én Belgiumba kerültem. Látja, most is onnan jöttem. Korosztályom így veszett el!
De hogyan illeszkedhetett egy fiatal akkor a nagyvilágba?
– Hamar játéklehetőséghez jutottam, az Anderlecht leigazolt, majd Hollandiában a Twente-ben 8 évig futbaloztam. Itt volt csapattársam két évig a német Rahn, aki az 1954-es VB. döntőn két gólt is lőtt nekünk. Ezzel nyerték meg a világbajnokságot. Szidtam is emiatt. Pedig a futballcipő segített nekik. A mi csapatunk ugyanis az akkor divatos kis stoplis cipőben játszott a sáros talajon. A németek a második félidőre pedig megkapták az Adidas új, hosszú stoplis cipőit, amelyben biztosan mozoghattak.
Új információ az 1954-es vereséghez.
– A játékot 35 évesen hagytam abba és ettől kezdve edzőként dolgoztam Izlandon, Marokkóban és Svájcban. 15 évig ez volt az életem. A lábam azonban rakoncátlankodott, a térdeim miatt alig tudtam járni. Operációkra került sor, Belgiumban „kiegyenesítették” a lábaimat és leszázalékoltak. Próbálkoztam a menedzserkedéssel, de ez nem az én világom.
Átfut rajtam a gondolat: honnan benne a Fradi szerelem? Ráérez.
– 1948-ban itt a Fradi kölyökben kezdtem játszani. Edzőnk Száger Misi bácsi fogalom volt. Ő tanított meg minket átérezni a Fradi lelkületet. Ez hozott most is ide. Flórival és Rákosi Gyuszival hetente háromszor E-mailt váltottunk. Németh Miki, Strasszer ugyancsak barátaim. És ami a legfontosabb: a Baráti Kör augusztus 26-ra meghívott egy beszélgetésre. Természetesen visszajövök!
http://www.ftcbaratikor.hu/2014/08/08/egy-eltunt-korosztaly/
Folytatom. Mire Nemes a felnőtt csapat keretébe került, már Mátrai Sanyit kellett volna kiszorítania a középhátvéd posztjáról.
Egész jól helyettesítette a sérült Szabó Lacit. Hamar megszerettük, és reménykedtünk, hogy beválik. Sajnos mindez szétfoszlott. Kinti karrierje aztán már nem volt méltó tehetségéhez, érezhetően talaját vesztette… Egy magyar tehetség megint eltűnt a semmiben…