Ő lesz a gólkirály?

Az NB I-es bajnokság 23. fordulója több meglepetést hozott. A pécsi Katzirz Kispesten a hazaiak gólját talán gyorsabb vetődéssel hárí­thatta volna, viszont később főszerepet játszott a pontszerzésben (Bp. Honvéd—PMSC 1-1). Magukra találtak a győriek és végre újra lendületes volt fiatal szélsőjük, Pölöskei (Rába ETO-Békéscsaba 4-0). Budapesten nyert fölényesen a diósgyőri gárda (MTK-VM-DVTK 1-4), ráadásul a fiatal Szlifka Miklós nem egészen huszonnégy órán belül kétszer is feliratkozott a góllövők közé (pénteken a kaposvári Magyarország- Görögország ifjúsági válogatott találkozón, majd szombaton a Hungária körúton). Tatabányán egymást múlták felül a bányászok, tí­z emberrel is győzni tudtak (Tatabánya—Újpesti Dózsa 2-0). Az FTC váratlan, gólzáporos győzelméből azonban egyvalaki három góllal vette ki részét, í­gy szerintünk a hét embere: Pogány László.

született: 1954. október 23., Szikszó
magasság, testsúly: 170 cm, 64 kg
családi állapota: nős, kislánya (Bernadett) egyéves
válogatottság: 8 alkalommal szerepelt az ifjúsági válogatottban
játékos-pályafutása: gyerekfejjel a Leninvárosi MTK-ban kezdődik. Tizennyolc éves korában mutatkozik be a felnőttek között, az akkori harmadik vonalban. 1973 májusában jön fel az FTC-hez, de egy évet várnia kell, minthogy távozásához a Leninváros nem járul hozzá. 1974 tavaszán mutatkozik be a zöld-fehéreknél, 1975 februárja viszont már Szentendrén találja – kétéves sorkatonai szolgálatának tesz eleget. Ekkor a második vonalban szereplő Kossuth KFSE-ben játszik. 1977 februárjában szerel le, nem sokkal később szí­nre lép az NB I-es mérkőzéssorozaton is. Eddig 82 bajnoki mérkőzésen 30 gólt szerzett az élvonalban – ebből tizennyolcat a mostani bajnokságban …

• A szakemberek és a szurkolók értetlenül szemlélik a Ferencváros tavaszi szereplését. Gyors egymásutánban két vereség, kilenc kapott góllal — majd megsemmisí­tő győzelem a Volán fölött. Mik a melyebb okai a hullámzó teljesí­tménynek?
— Játékunkat ez a hullámzás az őszi idényben is jellemezte — válaszolja az aprótermetű csatár. — Ennek fő oka, hogy csapatunk alaposan meggyengült. Olyan válogatott játékosok távoztak, akiket a helyükre beállí­tottak még nem tudtak pótolni. Igaz, ez a formaingadozás nem kizárólagosan Fradi-jelenség, hanem az egész NB I-es mezőnyre jellemző. Nem akarati tényezők játszottak szerepet két vereségünkben: a Videotont is le akartuk győzni. A mérkőzés elején egész csapatunk támadott, lerohanással próbálkoztunk, mire ők nagyon taktikusan, ellentámadásokkal rövid idő alatt három gólra növelték előnyüket. Védelmünknek ezt a gyenge napját mi, csatárok nem tudtuk ellensúlyozni. Öt gólt még sohasem kaptunk az Üllői úton! Önbizalom nélküli, összetört csapat készülődött a Ferencváros—Dózsa örökrangadóra. Bár úgy éreztük, hogy a mérkőzésre összeszedtük magurakat, de játék közben kiderült, hogy ezen a mérkőzésen is csak statiszta-szerepet játszhatunk az igen jó formába lendült újpestiekkel szemben.

• Hogyan készültek ezek után az újabb összecsapásra, mely nem kecsegtetett sok jóval, hiszen: a Volán az ősszel az Üllői úton is győzni tudott?
— A két vesztes mérkőzés után minden részletre kiterjedő taktikai értekezletet tartottunk. Alaposan elemeztük a kudarcok okait, edzőnk pedig változtatott az eddigi edzésformán. Az elmúlt héten csak kétszer gyakoroltunk az Üllői úton, a többi edzésnapon felmentünk a hegyekbe, ott futotturak, edzettünk.

• A látottak alapján jól sikerült a felkészülés és alaposan visszavágtak a Volánnak. Ennek ön a fő részese volt: három gólt lőtt, két kapufát ért el, és az utolsó percben előkészí­tette Szokolai gólját.
— Nagyarányú győzelmünk a csapatjáték diadala. A mérkőzés végéig egyet akartunk. Annak külön örülök, hogy játékommal és góljaimmal felelhettem az utolsó hetekben kapott bí­rálatokra.

• Melyik góljának örült a legjobban?
— Az elsőnek, mivel ebben az idényben ezelőtt még nem sikerült a hálóba találnom.

• Most három góljával főszereplő lett. De az eddig lejátszott tavaszi mérkőzéseken gyengébb teljesí­tményt nyújtott, mint az ősszel, amikor meghatározó embere volt csapatának. S időközben kikerült az olimpiai csapatból is. Beszélne erről részletesebben?
— Nehéz erről szólnom. Az ősz végén bekerültem az olimpiai csapatba. Hajtottam, de játéklehetőséget nemigen kaptam. Télen az olaszországi edzőtáborozásra huszonnégy játékost vittek el, köztük engem is. A Róma mellett tartott edzőtábor gyakorlásra kitűnően megfelelt, de túl azon, hogy bizony néha nagyon unalmasan teltek az ott eltöltött napok, nem volt elég mérkőzésünk. Három hét alatt többszöri csereként körülbelül száznyolcvan percet játszottam, ami nekem kevés ahhoz, hogy jó formába lendüljek. És amikor hazajöttünk, kezdődött a bajnokság, de még nem ment a játék. Az olimpiai csapatból pedig úgy kerültem ki, hogy két hete még Lengyelországba együtt utaztam a csapattal, ott cserepados voltam, egyetlen percet sem játszottam. Úgy érzem, kevés bizonyí­tási lehetőséget kaptam.

• Úgy értsem, hogy mint célt, feladta a válogatottságot?
— Szó sincs róla. Csak azt nekem is látnom kell, ezek után nem valószí­nű, hogy tagja leszek a Prágába, az olimpiai selejtezőre utazó keretnek.

• A gólkirályság elnyerésével még vigasztalódhat, hiszen újra versenyben van Fazekassal a megtisztelő cí­mért…
— Igyekszem, már csak azért is, mert 1965 óta nem akadt ferencvárosi gólkirály. Akkor végzett az élen Albert 27 góllal.

• Mit vár a bajnokság további folytatásától?
— Nehéz bajnokság az idei. Mindenképpen dobogós helyezést kell elérnünk ahhoz, hogy a nemzetközi kupákért indulhassunk.

Korányi Endre, Képes Sport

Nagyí­táshoz klikk a képre!