Ormai Ferenc: 85

A Kőbányai Drasche csapatában kezdte pályafutását. Innen a Debreceni Honvédhoz, Palotás István edző csapatába került, aki megtalálta a számára legmegfelelőbb posztot, a védelem közepén. Ezután a Budai Spartacusba igazolt, ahonnan az NB II-es válogatott tagja lett. Ekkor figyelt fel játékára Mészáros József, aki 1962-ben leigazolta a Fradiba.

— Az akkori Drasche gyárba 1951-ben kerültem ipari tanulónak. Iskolai edzőm ajánlotta ezt a szakmát, amely a vasasok közt még ma is „elitnek” számí­t. Akkoriban, kölyökként rengeteget rúgtuk a labdát, hiszen csak egy klottnadrág kellett hozzá, s más amúgy sem volt. A gyári csapat akkor a Budapest I. osztályban játszott, annak idején ez a harmadik vonalat jelentette. Innen kerültem az ifjúsági válogatottba is, még mint csatárjátékos.

Aztán egy nap megjött a behí­vó, s Ordina Ferenc Debrecenben töltötte le katonai szolgálata idejét. A futball-lal közben sem szakí­tott: a Debreceni Honvéd játékosa volt. Itt szerzett egész életre szóló sérülést; leszerelése előtt tizenegy nappal egy mérkőzésen összefejelt valakivel. Agyrázkódás lett belőle, s azóta nem is hall a bal fülére.

— A másodosztályú Budai Spartacusba kerültem később. Itt az edző Bodola Gyula olyan játékosokat nevelt fel, mint Garamvölgyi (Honvéd), Szigeti (FTC), Törőcsik (Honvéd) és még sorolhatnám. Ekkor lettem tagja a B-ligaválogatottnak is, amely a Népstadionban a szovjet válogatott ellen játszott. Köztük volt a későbbi aranylabdás Igor Nettó is. Az ellenfél edzője, Kacsalin hí­vta föl rám a magyar szakvezetők figyelmét.

Hét NB I-es csapat kereste meg abban az idényben őt. Tatabányára készült, Lakat Károly együtteséhez, aztán végül mégis a népszerűbb Ferencvárost választotta.

– Az 1962/63-as bajnokságban már az első mérkőzésen, a Szeged ellen középhátvédként szerepeltem. Nagyszerű játékosokkal kellett megharcolni a csapatba kerülésért és nehezí­tette a helyzetet, hogy akkor még nem volt cserelehetőség. Tizenkét mérkőzésen szerepeltem, í­gy többek között az első VVK mérkőzésen (Viktória Köln). Szép siker volt, hiszen továbbjutottunk. 1963-ban kimaradtam a bécsi Húsvéti tornára utazó keretből. Igaz, a húsvét hétfői budapesti visszavágón kezdő csapattagként számí­tott rám az edzőm, de én távol maradtam. Nem jelentkeztem hosszú hónapokig! Ennek a vélt sérelmemnek lettem az áldozata, tulajdonképpen kettétört labdarúgó karrierem. Nem csodálkozhattam azon sem, hogy még a bajnoki aranyérmet sem kaptam meg. Most már tudom, hogy nagyot hibáztam… Elmentem a Fradiból és fél évet még levezetésként játszottam a Kőbányai Porcelán BLASZ csapatában. 29 évesen szögre akasztottam a futballcipőt…

Állnak (balról): Rákosi, Albert, Mátrai, Ormai, Orosz, Novák. Elől: Kocsis Gy., Kökény, Száger, Vilezsál, Fenyvesi (Novák Dezső gyűjteményéből)