2016.IX.18. NB III, Ferencváros II. – FC Dabas: 1-0
Feljegyzések a fotelból – Visszatértünk
Annak ellenére, hogy egy hete, az MTK elleni kiábrándító játék után legszívesebben nyugdíjaztam volna magam, már a kissé komorra sikeredett jegyzetem után szerkesztőtársam kommentjében „üzent”, hogy szó nem lehet itt lazsálásról, a Loki ellen ott a helyünk a lelátón. Punktum, nincs apelláta, ha kell a hajamnál fogva ráncigál fel. Azt persze nem tudta, hogy hétfőn az első utam a fodrászhoz vezetett… „Súlyosbította” a helyzetet, hogy Laudetur barátomnak családi elfoglaltsága miatt (remélem jól éreztétek magatokat!) egyedül kellett volna felzötykölődnöm a meccsre, ráadásul a késő éjszakai órákban kimondottan utálok vezetni. Az újabb kifogásomra is jött a válasz, – majd nálunk alszol, csapunk egy „görbe” estét és másnap délelőtt landolhatsz Kalocsán. Erre jött a szerdai kupameccs utólagos „hangulata”, mely után a Fradi tábor egységes apátiába zuhant – megjegyzem teljesen jogosan. De már nem volt visszaút, ráadásul a ránk zúduló rosszkedv átcsapott egy „csakazértis” hangulattá, ha az elmúlt két évben tudtunk örömködni a győzelmeknek, akkor igenis a bajban is ki kell állni és segíteni a csapatot a visszatérni a helyes útra. Ezt persze továbbra is gátolja az MLSZ szurkoló barát időpont kijelölése, szó szerint agyament dolog este fél kilenckor meccset rendezni, mely még rá is játszik arra, hogy lehetőleg minél kevesebben menjenek magyar focit nézni. A fanyalgóknak is jól jön, megint lehet címlapon közölni, hogy milyen kevesen voltak a Groupama Arénában. Ez persze nem jelenti azt, hogy csupán az MLSZ a hibás az ötezres nézőszámban, a csapat is tett hozzá néhány lapáttal az elmúlt hetekben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.IX.17. Ferencváros – DVSC: 3-1
Böde-dupla és szép Dilaver-gól, könnyed Fradi-győzelem
A Debrecen csak az első félidőben tartotta magát az Üllői úton, így közelebb került a Vasashoz a címvédő.
Böde Dániel kétszer, Emir Dilaver egyszer talált be a Debrecennek, amely csak egy gólt szerzett a Ferencváros otthonában, Ivan Bobko révén, így a címvédő győzelmével ért véget a labdarúgó NB I 9. fordulója.
Repedésből törés
Izzadságos maratoni
A kis repedésből törés Lett – állítja Thomas Doll, aki a nyári szünettől számítja CSAPATA MEGTORPANÁSÁT. Nem tagadja, a bajnoki összkép egyelőre kedvezőtlen, ugyanakkor biztosra veszi, ha több életet és tüzet visznek a játékukba, a címvédő ismét visszakerül a tabella első helyére, s ott is végez májusban.
2016.IX.14. MK, BKV Előre – Ferencváros: 0-1
Csontiból Császár – Gurult a labda
A lila ruhás zöld
2016.IX.11. NB III, PMFC – Ferencváros II.: 0-0
NB III: 5200 néző, parádés hangulat és döntetlen a Pécs–Fradi II-n
Egyetlenegy NB I-es meccsen sem voltak ennyien
Futballünnep volt Pécsen, ahol NB III-as bajnokin a Ferencváros második csapatát látták vendégül. A találkozóra ugyanis ellátogatnak a zöld-fehér ultrák, több mint 5000-en látták a helyszínen a meccset – egyetlenegy NB I-es találkozón sem voltak ennyien!
Feljegyzések a fotelból – Kicsordult a pohár
Tanár úr, én készültem – állt fel révedten Simonyi Béla 7/C osztályos tanuló, miközben megpróbált szimpátiát átplántálni a mindig is mogorva Beke tanár úr felé, de már félúton tudta, hogy ma semmi esélye. Végül is egyetlen mondatot sem írt a Mohácsi vészről, pedig a doga előtt még anyával át is vették a csatát, persze neki könnyű, most megy a kedvenc sorozata Szulejmánról, bár azt soha nem értette, a magyarok miért is kedvelnek egy olyan szultánt, aki minden gond nélkül átmasírozott az országon. – Maga Simonyi egyetlen sort sem írt a Mohácsi csatáról, és mégis felkészült? – förmedt rá Beke tanár úr, akkor már tudta, ennek a próbálkozásnak vége, mégis kicsúszott a száján – Tanár úr, egy ilyen csúfos vereségről mit is lehetne írni? Tegnap este, a hármas bírói sípszó után valami hasonlót éreztem én is. Egy kicsit Simonyi Bélává változtam, révedten meredtem a képernyőre, miközben halottam a „fülesemben” barátaim beszélgetését, de megszólalni sem volt erőm. – Most én inkább át is kapcsolok egy másik csatornára – ennyit sikerült kipréselnem magamból. Nem voltam kíváncsi a levonuló játékosokra, a kék-fehérek örömére és nem érdekelt Thomas Doll magyarázkodása sem. Betelt a pohár, helyesebben inkább kicsordult, az elmúlt hetekben, hónapokban annyira megtelt már, hogy a tegnapi este „maradványa” már nem fért bele. A távkapcsoló után a második gondolatom az volt, hogy kész, ennyi, vége, finita, egy időre talán be kéne fejezve, nyugdíjaznom kéne magam, nyugodtan szürcsölni a kávét a rózsafák alatti padon és mindent, ami zöld-fehér, egy időre elfelejteni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK