Feljegyzések a fotelból – Visszatértünk
Annak ellenére, hogy egy hete, az MTK elleni kiábrándító játék után legszívesebben nyugdíjaztam volna magam, már a kissé komorra sikeredett jegyzetem után szerkesztőtársam kommentjében “üzent”, hogy szó nem lehet itt lazsálásról, a Loki ellen ott a helyünk a lelátón. Punktum, nincs apelláta, ha kell a hajamnál fogva ráncigál fel. Azt persze nem tudta, hogy hétfőn az első utam a fodrászhoz vezetett… “Súlyosbította” a helyzetet, hogy Laudetur barátomnak családi elfoglaltsága miatt (remélem jól éreztétek magatokat!) egyedül kellett volna felzötykölődnöm a meccsre, ráadásul a késő éjszakai órákban kimondottan utálok vezetni. Az újabb kifogásomra is jött a válasz, – majd nálunk alszol, csapunk egy “görbe” estét és másnap délelőtt landolhatsz Kalocsán. Erre jött a szerdai kupameccs utólagos “hangulata”, mely után a Fradi tábor egységes apátiába zuhant – megjegyzem teljesen jogosan. De már nem volt visszaút, ráadásul a ránk zúduló rosszkedv átcsapott egy “csakazértis” hangulattá, ha az elmúlt két évben tudtunk örömködni a győzelmeknek, akkor igenis a bajban is ki kell állni és segíteni a csapatot a visszatérni a helyes útra. Ezt persze továbbra is gátolja az MLSZ szurkoló barát időpont kijelölése, szó szerint agyament dolog este fél kilenckor meccset rendezni, mely még rá is játszik arra, hogy lehetőleg minél kevesebben menjenek magyar focit nézni. A fanyalgóknak is jól jön, megint lehet címlapon közölni, hogy milyen kevesen voltak a Groupama Arénában. Ez persze nem jelenti azt, hogy csupán az MLSZ a hibás az ötezres nézőszámban, a csapat is tett hozzá néhány lapáttal az elmúlt hetekben.
Mindezekre hét óra magasságában olyan vízözön zúdult az Üllői útra, mint anno a Videoton elleni kupadöntőn. A víz mellé tűzijáték is párosult, fél nyolc körül még alig lézengtünk néhányan a büfé körül, de utána azért a “törzsgárda” megérkezett, de így is elszomorító volt látni az üresen kongó arénát. Bockor barátom is befutott, aki még azt a büntetést is kiszabta magának, hogy szerdán megnézze a BKV elleni kupameccset, ettől aztán az örök optimista és örök Fradista szíve is lassabban kezdett dobogni, odáig “fajult” a lelkiállapota, hogy közölte, ha ma nyerünk, a büféasztal tetején fog táncolni.
Nem volt egy bizakodó hangulat, amikor néhány perccel a kezdés előtt felültünk a lelátóra, észre sem vettük, hogy az esőistenek semmilyen kárt nem okoztak a gyepben (az legalább tökéletesen működik). Azt már előre eldöntöttem, hogy a bevonuláskor nem éneklem a Fradi himnuszt, csak felállok és ennyi. Ez a fogadalmam kb. 10 másodpercig működött is, de ahogy a környezetem rázendített, az én torkom is felszakadt. A Fradi technikusai is úgy gondolták, hogy ma talán nem kéne lejátszani a teljes himnuszt, az első “fejezet” után le is keverték, mely után az aréna “maradék” szurkolóiból olyan hangerővel kezdett zengeni a “második rész”, hogy akkor végleg kiszakadt belőlem a búskomorság.
Ehhez persze az is kellett, hogy úgy kezdjük el a mérkőzést, ahogy kell. Újra volt lendület, volt harcosság, voltak jó kombinációk. Doll mester is húzott egy váratlant, hiszen bár egyszerre küldte a pályára Bödét és Djuricint, de levonva az előző mérkőzések tanulságait, az osztrák légióst nem Dani nyakára küldte, hanem visszavonta baloldali futónak, így elég hamar látszott az 4-1-4-1-es felállás. Hajnal remekül irányított és végre volt egy játékos aki kiválóan be tudta rúgni a szögletet. A vezető gólunk is így született, Hajnal a rövidre csavart, Dani meg mindenkit megelőzve csúsztatott a hosszú sarokba! Negyedóra után vezettünk, kell ennél több? Igen, nem szabadott volna két perc múlva gólt kapnunk. Most kivételes nem rögzített helyzetből nézték a hátvédek, hogy az ellenfél gólt szerez, simán kisakkozták az össze-vissza helyezkedő hátvédjeinket. Nalepát könnyedén lefutották, a Loki csatár meg is nézhette hova adja be a labdát, Dibusz a szokásához híven bennragadt a gólvonalon (a gólösszefoglalóban láttam, hogy igenis Dénesnek csak le kellett volna feküdnie – természetesen nem az ágyba), mely után a teljesen szabadon arra bóklászó Loki csatár nagy nehézségek árán passzolt az üresen tátongó kapuba.
A gól egy kicsit megfogta a csapatot, bár továbbra is irányítottunk, helyzetünk is volt, egy kissé kakaskodóra váltott a két csapat, melyhez Szabó fütyülő mester remekül asszisztált, így döntetlennel mentünk pihenőre, mégis sokkal több bizakodó arcot láttam, mint a mérkőzés előtt (nem volt nehéz). A második félidő úgy folytatódott ahogy az első, a Debrecen csak rombolt, alig építkezett, a gólon kívül egyetlen helyzetet sem alakítottak ki. Mi meg mentünk előre, jó iparosként űztük a labdát, és néha-néha egészen pofás kis támadásokat is vezettünk, néha meg azt éreztük, hogy bár megyünk előre, de céltalanul. Továbbra is sok volt a hátrapassz, Hajnal kezdett elfáradni, de jött egy szöglet, amit a vendégek kapusa kiütött…Ha előre tudja, hogy a labda éppen Dilaver felé fog szállni, talán egyből a saját kapujában üti. Nem így tett, és jött Emir, 20-ról, kapásból, telirüszttel (ahogy tanítják) a kővé dermedő kapus mellett a hálóba bombázott! Jobbhátvédként, a második távoli bombája és bár a Loki egyenlítő góljánál nem tudni merre sétált, ezzel jóvá is tett mindent.
Innen meg már nem volt visszaút a Debrecen számára. Gyorsan jött a harmadik egy remek támadás után, Dani duplázott, a Fradi meg a helyére tette a vendég vonatot. Bejött Csukics, ezzel még stabilabbá váltunk középen (jó az öreg a háznál!), az utolsó negyedóra már az örömködésé volt, és nem csak azért vártam a hármas sípszót, hogy elkönyveljük a hőn áhított három pontot, hanem azért is, hogy lássam Bockor barátom asztaltáncát. Meg is jelent a pultnál és bár a tánc elmaradt, de visszatért a mosoly és a jókedv. Ez meg mindennél többet ért.
Jó kis nap volt, már nem bánom, hogy elfogadtam szerkesztőtársam szíves meghívását (még egyszer köszönöm!), a sok borúra jött egy kis derű, de hogy ez pontosan mennyit is ér, a következő két meccsünk fogja eldönteni. A jegyzet írásakor még kérdőjellel szerepelt a visszatértünk, de mire a végére értünk, egy jól irányzott delete mozdulattal eltüntettem onnan. Lehet, hogy túl optimista lettem (a szurkoló már csak ilyen), de bízom benne, hogy visszataláltunk a helyes útra és innentől már nem is fogunk letérni róla.
Úgy legyen.
15 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Visszatértünk bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Ezen a meccsen a fiatal csatí r (aki Lovrencsics helyére jött be a mí sodik félidôben) bevetése töltött el a legtöbb örömmel.
Szép volt nézni, hogyan mutatkozik be egy fiatal jí tékos és hogyan vonul le gyôztesként a csapatal.
Djuricin-ra mí r legyintetettem, de most mégis felmerült bennem az a remény, hogy lassan megtalí lja (megtalí lta ?) a helyét. Egyetértek azzal a megfigyelésel, hogy mí r sok helyzeteket is kidolgozott tí rsainak. Azonban hozzí kell fûzni azt is, hogy még fékként hat (persze nem olyan nagy mértékben, mint Hüsing, akinek lassan kijí r a rùdja hamarossan); a gyorsasí ghoz szokott Fradi-összjí tékot botlí sai nem kevés helyzetben gí toljí k és ezért megzavarjí k.
Sajní lom Nagy Dominik tí vozí sí t. Ô kiremeklik a jelenlegi csapatbòl és irí nyìtò egyéniség is lehetett volna, Gera Zoltí n és Hajnal Tamas mellett.
Ha még beépül a két mí sik fiatal tehetség, amelyek a Magyar Kupí ban sikeresen együtt mûködtek, akkor mí r nagyon derûlí to lehetünk.
A jelenlegi Fradi jövôje — mégis — a fiatalokon alapzik. Azokon, akik utí na jönnek és akiket mí r most be kellene épìteni a csapatba.
Ha “Ômiattuk” veszit a csapat, akkor ùgy kell, mert akkor nélkülük Sem nyert volna.
Az, hogy egy fiatal jí tékos még nem olyan klasszis mint a tapasztaltabb, azt mí r végre be kellene lí tni.
Nem értem Nagy Dominikot miért adjuk el szerintem egyre jobban játszik a harmadik gól szenzációs volt az ő nagyszerű passzából csak így tovább.Hajrá Fradi.
pénzért, mi másért.
és ingyen igazolható német/balkáni/németbalkáni csodákat hozunk a helyére, akikkel olyan célokat célzunk meg, hogy azok aztán meg lesznek ám célozva.
Ez nem mindig csak akarat kérdése. Ha a szerződésben van kivásárlási ár (általában van), akkor nem tehetünk mást. Másrészt ha a játékos menni akar, nehéz helyhez kötni, ráadásul ha pénzt is akarunk érte kapni, akkor időben el kell adni.
Ettől függetlenül a klub eszmélhetett volna hamarabb is, talán egy jobb szerződéssel maradásra lehetett volna bírni, de ismerve a magyar játékosok “klubkötödését”, ezt nem nagyon gondolom. Olyan világban élünk, amikor kizárólag csak a pénz számít. Dominik helyében még vártam volna 1-2 évet, mert bár sokat fejlődött az elmúlt fél évben, de még bőven van hová fejlődnie. Azt meg csak úgy lehet elérni, ha folyamatos játéklehetőséget kap. Itthon lehetősége lett volna rá, de abban már nem vagyok biztos, hogy a lengyeleknél is biztos kezdőként fognak számítani rá. Sajnos elég sok fiatal játékosunk esett eddig ebbe a hibába.
Ez a mérkőzés már jóval jobb volt, mint az előzőek, mondhatni egész jól fogyasztható. Remélhetőleg most már megyünk felfelé. A második félidőben már egyáltalán nem idegeskedtem, – jó, ez köszönhető a Debrecennek is. Persze nem lehet még elmondani Ferenc József után szabadon, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”, de ettől igazán volt néhány figyelemreméltó teljesítmény tegnap.
Böde Dani az Böde Dani, ez nem vitás. Csakhogy levegőt kell neki hagyni a játékhoz. Hajnal Tomi – amíg bírta erővel – nagyon jól irányított. „Majdnemteljesendruszám” örökmozgott, és egy jobb füttymester esetében legalább egy ellenfelet kisárgáztak volna róla. Lovrencsics is kezdi hozni saját magát.
De az igazán kellemes meglepetés »Gyurika« volt. Ahogyan – hol Ramirezzel kettesben, hol egyedül – az őrületbe kergette a debreceni védőket, az nem mindennapos volt. Kövezzenek meg érte, biztosan lesznek is nem kevesen akik megtennék – de engem Czibor fickándozására emlékezetett időnként. Ezzel teremtett levegőt Daninak.
Viszont a védelmünk nem remekelt… Egyébként Raminak látatóan nem használt az újbóli válogatottság, a védőmunkájáról időnként nagyvonalúan elfelejtkezik, ilyenkor aztán feleslegesen szabálytalankodik.
Az újakról érdemi véleményt legkorábban az idény végén lehet megfogalmazni.
Lalolibnak meg azt üzenem – a múlt héten nem akartam bántani – hogy a Fotelszurkoló úgy hozzátartozik már a Fradihoz, mint az, hogy a szentély az Üllői úton van. Ettől ő nem szabadulhat meg, amíg le tudja ütni a billentyűket. És mivel én vagyok az idősebb, feltehetően életem végéig olvasni fogom, mert nem járulok hozzá, hogy előttem váltson bérletet a túlvilági Falelátósra, ahol az örökzöld gyepen egyszerre lehet látni Alberttől Zsiborásig mindenkit.
Értékes három pontot szereztünk javuló játékkal. Mintha a játékosok hangulata is jobb lett volna, mint az előző hetekben. Amikor a harmadik gólnál Djuricin Dani “meglovagolta” örömében, az sok mindent elárult.
A szerdai meccs nagyon nehéz lesz a megerősített Vidi ellen. A felesleges szabálytalanságok miatti pontrúgásokat el kellene kerülni a több jól fejelő Vidi játékos miatt. Abban bízom, hogy Doll a gyors játékosokat (Radó, Varga, Rju) a Vidi és a Dózsa ellen tartalékolta, mert szükség lesz a gyorsaságra. Ramirez nagyon felelőtlenül szedi össze a sárgákat! Persze, nem tudom, melyik a jobb, ha a Vidi, vagy a Dózsa ellen játszik.
Hajrá Fradi!
Voltak jó teljesítményeink végre, és egy jelenlegi formánkhoz passzoló ellenfél – ilyen gyenge Lokit az ezredforduló környéke óta nem láttam -, de voltak biztató jelek, összességében azonban elöl-hátul lehetett volna sokkal hatékonyabban, sokkal simábban is. (A második félidő közepéig iksz volt, és féltem, ha még egyszer eljut kapunkig az ellenfél, legjobb esetben is a Kövesd-meccset ismételjük…).
Szóval hurráoptimizmusra semmi ok, de a lelkünkre ráfért.
Igaz bentről figyeltem a meccset,de megint nem voltam elájulva sajnos.Ráadásul olvastam Kubatov cikkét-ami kérdés,hogy össze van e vágva vagy sem-,hogy mi lett volna,ha bl-be jutunk,kiket igazoltunk volna,ha meg stb. .Szóval elég idegesen “mentem neki” ennek a meccsnek is.Nem értettem,de talán Ti jobban tudjátok,hogy hol van/volt a dél koreai fiú,aki többet tett a múltkor csereként -pl. gólt is lőtt- mint sokan meccsek óta.
A 3 pont zsebben,ez a legtöbb,de a jó játék már régen nincs.Sajnos nem is emlékszem mikor volt.
Jó lenne,ha ezt a Nalepát,Dilavert-gólja ellenére-Drujcint,Trinkset,Hüsing fiút elzavarnák.Ezek ha jól tudom mind Doll “felfedezettjei”.szép!!! 🙁
Inkább Lipcsei Peti küldjön fel 1-2 agilis srácot, ha van ott egyátalán.Remélem van….
Hajrá Fradi
Nincs.
Rövid, tömör válasz…és sajnos igaz
Futball-utánpótlás (másutt) sincs és még évekig nem is lesz.
Ráadásul (újra) elindult egy olyan folyamat, hogy 16-17 évesen elviszik a gyerekeket külföldre.
Vagy Dani dönt vagy senki.
Djuricin rengeteg helyzetet teremtett a társaknak helyezkedésével, lehet, hogy Doll megtalálta a posztját.
Ramíreznek viszont kár volt eltiltatnia magát a Vidi meccs előtt.
Hátul továbbra is tartjuk a formánkat, ami kapura megy, az gól.
Kedves Lalolib és szurkolótársaim!
Ennyit jelent az, ha van lendület és erő egy csapatban. Nem játszottunk jól, csak az elmúlt hetekben látottaknál jobban(nem volt nehéz…) A folyamatos, önveszélyes hátrapasszolás Dibuszig és a védelem időnkénti lassúsága és hajmeresztő hibái mellett most Doma és Dani éltek a pályán, Hajnal Tomi érkeztével Gerzson is lazább volt, Dilaver pedig megint elsütötte a mozsárágyút:) Gyuri favorizálása nehezen fér a fejembe (Olyan ez, mint a “Tud úszni?-Nem.- És, ha megfizetem?” – Nos , Ő akkor sem…) Rami felelőtlen, Hüsing remélem már nem játszik, Nalepa helyén is szívesen látnék gyorsabb és jobban helyezkedő védőt. Radó és Varga jegelését sem értem, Nagy Ádi hiányzik középről, mert nem szűr a középpálya. Az első szándékú kontrák is ritkák, megy az oldal-,meg a hátra passz folyamatosan, szóval van miben javulni. A tegnap esti siker csak akkor ér valamit, ha követi azt újabb kettő:) Hajrá Fradi!
Szia becefix! Szerintem ez volt eddig Djuricin legjobb meccse, igaz a helyzetek kihagyásában hozta a “formáját”, de mellette rengeteget mozgott, és ahogy K@rcsi is írta, számos helyzetet is teremtett a társaknak. Jó húzás volt őt hátrébb rakni, ezzel Daninak van tere és nem azt kell néznie, hogy nehogy csatártársát akadályozza. Ő akkor érzi jól magát, ha szabadon “döntögetheti” az ellenfél védőit a pálya teljes szélességében. Az első perctől kezdve látszott, hogy élvezi a játékot, persze ehhez kellettek a társak is…és Gyuri is. 🙂
Ugyanezt a szerepkört Radó Bandi szerintem hitelesebben eljátssza, ráadásul feleennyi helyzetből is gólt lőtt volna. Ez a fickó nem vérbeli csatár, nekem nem jön be a játéka így sem