Szántó Gábor: 65
1976 szeptemberében a DVTK színeiben mutatkozott be az élvonalban. Első klubsikereit is a borsodi csapatban érte el: két kupagyőztes-, egy kupadöntős-, valamint egy bajnoki bronzérmes csapat meghatározó tagjának mondhatta magát.
1979-ben előbb az olimpiai, majd az A-válogatottban is debütált dr. Lakat Károly kezei alatt.
23 éves korára öt elsőosztályú szezont töltött el a piros-fehéreknél, közel 150 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, nyolcszor a válogatott mezét is magára öltötte, így személyében egy fiatal, de mégis rutinos és jó képességekkel bíró védő került a bajnokcsapathoz 1981 nyarán.
’81 őszén már a Fradiból kapott behívót a Mészöly-csapatba és két VB-selejtezőn is tagja volt a magyar válogatottnak. 1982 februárjában még a kezdőcsapatban kapott helyet a magyar válogatott Új-Zéland elleni mérkőzésein, majd tavasszal előbb bajnoki meccsen (1982 áprilisától 11 hónapig nem játszott a Fradiban tétmérkőzésen), később a spanyolországi világbajnokságra készülődő válogatott utolsó edzőmeccsén is megsérült… 1982 nyarától Nagykanizsán folytatta a Honvédség kötelékében…
1987 tavaszáig hat idényen át rúgta a labdát zöld-fehérben, kétszer is ezüstérmes csapat tagja volt. Míg Diósgyőrött kupagyőzelemig, az Üllői úton csak kupaezüstig jutott (az 1985 őszén a Vasas ellen győztes gólt szerző Szántó büntetőjét Kakas védte ki a piros-kékek elleni kupadöntő tizenegyespárbajában 1986 tavaszán). Játékos-pályafutása során az 1985/86-os bajnoki pontvadászatban volt a leggólerősebb az NB I-ben; négyszer talált az ellenfelek kapujába.
Ahogy a diósgyőri, úgy a ferencvárosi évek alatt is végig csapata alapemberének mondhatta magát. 163 tétmérkőzésen lépett pályára zöld-fehérben, ezalatt 19 gólt szerzett.
Egy Szántó fejesgól egy örökrangadóról:
httpvh://www.youtube.com/watch?v=yKudfXU8ux4
1987 áprilisában lépett utoljára pályára az NB I-ben, majd külföldön folytatta karrierjét. Előbb két és fél szezont játszott a svéd IF Elfsborg csapatában, majd 1990-től a német harmadosztályban szerepelt a VfL Herzlake együttesében, 1992-ben itt fejezte be a labdarúgást.
Később sem távolodott el a futballtól: az FTC öregfiúk ill. Old Boys csapatában is számos mérkőzésen szerepelt.
Klubjai: MÉMTE (-1975), Hejőcsaba (1975-76), DVTK (1976-81: 146 bajnoki / 3 gól), FTC (1981-87: 136 bajnoki / 12 gól), IF Elfsborg (1987-89), VfL Herzlake (1990-92)
Válogatott: 1979-82: 12 mérkőzés (DVTK: 8, FTC: 4)
Gyerekfejjel hogy haragudtam szegényre a kihagyott 11-esért… A nyolcvanas évek közepe ínséges időszak volt, az a kupasiker gyógyírt jelenthetett volna a kiesés elleni küzdelmek évei után, a középmezőnybe süllyedve.
Ma már rég volt, szép volt, igaz se volt, Gábor neve jó helyen van a Fradi aranykönyvében, remek hátvéd volt, Isten éltesse!
Isten éltesse sokáig Gábort! Bárcsak manapság lenne legalább két Szántó Gáborja a magyar focinak !!!