Szigeti Ferenc: 90

Egy kis falusi csapatból, Türjéről ifistaként került az FTC-be. A Fradi ifi bajnokcsapatában már gólkirály volt, az ifjúsági válogatottban is bemutatkozott. A tehetséges centercsatár – ekkor még Schmidt néven – nagy jövő előtt állt és az Üllői úti utánpótlás egyik gyöngyszemének számí­tott.

Hat meccsen már a felnőtt csapatban is bemutatkozott és 10 gólt lőtt! Ezután a Megyeri útra csábí­tották (10 bajnoki mérkőzés / 2 gól) … Ettől kezdve átok ült rajta.

Lábtörésekkel, sérülésekkel teli pályafutása dunaújvárosi (34 NB I-es bajnoki / 10 gól) kitérő után 1957-től az Üllői úton folytatódott. Nem sokáig, hiszen az 1959-es lábtörése után visszavonult az élvonalból.

A 32 mérkőzésen 42 gólt szerzett az Üllői úti csapatban! Pályafutásának furcsa fintora, hogy ez a gólerős játékos edzőitől egyetlen bajnoki szereplésre sem kapott bizalmat!

A harmadik lábtörése után két évet játszott a Budai Spartacusban, aztán edző lett.

Előbb a serdülőkkel és az ifikkel foglalkozott, majd felnőtt csapatok mellett dolgozott. A Spartacus és a Cegléd után a BVSC-hez került, amellyel NB II-es (1969-ben harmadosztály) bajnokságot nyert. Ezután az NB I/B-s Kecskemét, majd Váci Hí­radás következett.

Aztán a hetvenes években pályaedzőként az első csapatnál (Dalnoki segí­tőjeként a csatárokkal foglalkozott), majd utánpótlás-szakágvezetőként egy ideig a Ferencvárosnál tevékenykedett. Járt az öregfiúk meccseire, no és éveken át az Üllői úti mérkőzésekre.

Állnak (balról): dr. Farkas (orvos), Monostori Károly (intéző), Dalnoki Jenő (vezetőedző), Rab, Martos, Eipel, Branikovits, Domján, Bálint, Géczi, Mucha, Megyesi, Viczkó, Ebedli F., Szigeti Ferenc (másodedző), Albert Flórián (technikai vezető), Dóka (gyúró). Elől: Szőke, Magyar, Pusztai, Nyilasi, Szabó II. Ferenc, Kelemen G., Onhausz, Ebedli, Máté, Pogány, Pataky dr., Takács.

(Várkonyi Sándor í­rásainak felhasználásával)