Takács László: 65

Szülőhelyén, Mezőhegyesen ismerkedett a játékkal. A helyi Kinizsi csapatában játszott tizenhét éves koráig. Egy ifjúsági nemzetközi tornán nyújtott teljesí­tménye után figyelt fel rá a Fradi és 1973-ban öltötte magára először a zöld-fehér mezt.

Az ifiben Kertész János, majd Rákosi Gyula voltak az edzői és a későbbi csikócsapatból már ekkor a társak között szerepelt Magyar, Kelemen, Rab, Onhausz valamint Nyilasi.

Az aprótermetű, hangyaszorgalmú futballista 1973-ban 18 és fél évesen mutatkozott be Csanádi Ferenc együttesében.

Fiatalok az épülő stadionban: Állnak (balról): Rákosi Gyula, Rab, Takács, Szőke, Onhausz, Tóth, Leskó. Elől: Feleki, Magyar, Nyilasi, Újvári, Mészöly J., Szlobodics

Az afrikai túrán Elefántcsontpart ellen lépett pályára csereként. Olyan játékosok között húzhatta először magára a Fradi cí­meres mezét, mint Géczi, Juhász és Albert. 1974-ben még az ifjúsági bajnoki cí­met szerzett csapat tagja, de két alkalommal már az első osztályban is szóhoz jutott. A Bp. Honvéd ellen a jobbszélső posztján debütált az élvonalban.

A csikócsapatban 18 bajnokin kapott lehetőséget valamint a KEK  menetelésben négyszer is pályára lépett. A Cardiff ellen megszerezte élete első Fradi találatát is.

– Annak ellenére, hogy a KEK-döntőben nem szerepelhettem, az „előmérkőzések” felejthetetlen emlékek számomra. A Cardiff City elleni találkozóra és a kinti Liverpool-mérkőzésre jóleső érzéssel gondolok vissza, hiszen játékomért sok dicséretet kaptam. A liverpooli és belgrádi döntetlent ráadásul sok tí­zezer néző előtt értük el, akik ugyan nem nekünk szurkoltak, de í­gy is feldobta a csapat játékosait a hangulat, és mindkét esetben sikerült kiharcolni a továbbjutáshoz szükséges döntetlent. Kicsit arra is büszke vagyok, hogy a Fradi első csapatában a kapust kivéve — szinte már minden poszton szerepeltem.

Bognár üldözi Takácsot egy örökrangadón

A következő két szezonban mindössze tizenegy bajnokin lépett pályára, de az 1977/78-as idénytől tí­z szezonon át kirobbanthatatlan tagja a csapatnak. Eleinte még többnyire a középpályán szerepelt, csak később lett hátvéd.

„Edzők jöttek, mentek pályafutásának másfél évtizede alatt, volt aki épí­tett rá, más meg félreállí­totta, tartalék sorba tette. A kisTaki sohasem zsörtölődött, nem morgott, nem duzzogott ilyenkor. Legfeljebb jobban összeszorí­totta a fogát, s edzett ugyanolyan szorgalommal, mint annak előtte. Így történt aztán, hogy előbb-utóbb mindig visszakerült a legjobbak közé. – í­rta róla a Labdarúgás c. folyóí­rat.

Dalnoki Jenő egyszer a várható csapatról beszélt, felsorolta külön-külön a csapatrészeket, s először nem emlí­tette Takács nevét. Aztán amikor ismét visszatért a középpályára hirtelen megállt a névsorolvasásban, majd megjegyezte… – Na és idejön még Takács, mert valakinek labdát is kell szereznie …

Az 1980/81-es bajnokcsapatban már főszerepet vállalt: 33 találkozón 2 gólt szerzett.

Nem mindennapi pályafutás az övé. Takács azon 12 ferencvárosi játékos egyike, aki több, mint 500 alkalommal lépett pályára zöld-fehérben. Nyolc bajnoki érme mellé egy kupagyőzelmet is sikerült begyűjtenie.

– … akkoriban ez úgy ment, hogy mindenki bizonyí­tani akart, mert minden fiatal játékosnak az lebegett a szeme előtt, hogy jó lenne a Fradiban megöregedni … Dicsőség volt ugyanannál a csapatnál minél több évet lehúzni.

Hazai pályafutását Pesterzsébeten, az ESMTK csapatában fejezte be. Ezután Ausztriába ment levezetni. Nyolc éven át egy Sankt Pölten melletti negyedosztályú kicsapatban rúgta a labdát, korábbi ferencvárosi csapattársával, Pogány Lacival együtt.

A búcsúzók: Ebedli, Szokolai, Pogány, Takács és Rab

Takács és Pogány

Később megfordult edzőként a Népligetben. Jelenleg a gyulai Grosics-Akadémián neveli a fiatal labdarúgó palántákat.

Egy nem mindennapi pályafutásból:

– olyan csapatok ellen lépett pályára, mint: Borussia Mönchengladbach, Liverpool, Crvena Zvezda, Real Betis, Dinamo Kijev, Benfica, Barcelona, PSG, Anderlecht, FC Bruges, Sevilla, Boca Juniors, Borussia Dortmund, Independiente, Real Zaragoza, Austria Wien, Rapid Wien, Eintracht Frankfurt, Girondins Bordeaux, PSV Eindhoven

– gólt lőtt az Újpesti Dózsa elleni 7:1-es mérkőzésen, összesen 20 derbin szerepelt az FTC csapatában

– 16 örökrangadón viselte a zöld-fehér mezt

– legtöbb bajnoki gólját (4) az 1978/79-es szezonban lőtte

– 4 gólt ért el 1979. májusában egy nemzetközi talákozón

– 3 gólt ért el egy MNK mérkőzésen 1977. októberében

(Kristóf Péter és Nagy Béla interjújának felhasználásával)