Társadalmi munkája: intéző

Intéző… Ez a szó régi „dribliket”, soha meg nem történt eseteket, eltúlzott adomákat juttat eszünkbe. Mert az intéző valahogy, valamilyen formában mindig a játékhoz tartozott, s a játék mindig szolgál váratlan fordulatokkal. A régi legendás intézői fogások ma már csak beszélgetésekben élnek. A mai intéző más. Igaz, hogy az intézői munkakör mindig is szabad időből, szeretetből, lelkesedésből áldozott tevékenység volt és marad is. Ebben nem változott az intéző feladatköre.
Ilyen intéző a labdarúgó csapatnál

Monostori Károly, immár 14 esztendeje. Vajon gondolta-e az egykori labdarúgó, hogy intézőként fogja segíteni egykori csapatát?

— Ki gondol labdarúgókorában arra, hogy mit fog csinálni, ha befejezi a játékot? Magam tőzsgyökeres Fradistának vallom magam, bár a Kispestben kezdtem játszani, s két éven át ott rúgtam a labdát. De régen is volt, talán igaz sem volt!… 1934-ben kerültem a Fradihoz, sok mérkőzésen játszottam, sok nagyszerű labdarúgóval, Sárosival, Toldival, Lázárral rúgtam együtt a labdát négy kerek éven át. Aztán egy sérülés befejezte a pályafutásomat. Nem akartam edző lenni, az öregfiúk csapatában kezdtem újra játszani, s ott rúgtam tovább a labdát 12 évig.

Ennyi dióhéjban Monostori Károly története, s talán szerénységből nem említette a nagy nevek mellett, hogy egyszer rá is került a válogatott mez.

A szorgalmas labdarúgó, azután tíz éven át csak szurkolóként lelkesedett a labdarúgásért, a Fradiért.

— Kimondhatatlanul örültem, amikor 1960-ban felkértek legyek intéző. Boldogan vállaltam — mondja.

Ki mit tud?

Mit tudott az intézői feladatkörről?
— Csak annyit, amennyit minden labdarúgó tud, hogy egyet, s mást el kell rendeznie, de hogy mi is az tulajdonképpen azt csak akkor tudtam meg, amikor elkezdtem csinálni.

Mit csinál az intéző?
— Gondja van a játékosok igazolására, számon tartja, hogy érvényesek-e a sportorvosi igazolások, gondja van a vidéki mérkőzések szállására, az étkezésre, a szabad idő programokra. Mindehhez kell az edzőnek, a sportorvosnak a tanácsa, egyetértése.

Figyelembe vesz az intéző különleges igényeket?
— Inkább úgy mondanám, elkerüli a különleges igényeket. Tudom, hogy melyik labdarúgó melyik társával van szívesebben együtt, úgy intézem, hogy amikor vidéken például a szálloda szoba kulcsait átadják, akkor ezt már ne kelljen kérniük, eleve úgy szól az „összeállítás”, ahogy szeretnék

És az igazolások? A sok vitára okot adó játékosszerzések?
— Járom a többi mérkőzést is, kisebb csapatokat is megnézek, soha nem lehet tudni, hogy kire hívhatja fel az ember a figyelmet. Driblik? Én kérem szépen világ életemben szerettem a tiszta dolgokat, soha ilyesmiben nem vettem részt.

Mikor elégedett?
— Természetesen, ha győz a csapat, s ha mindenki rendben van.

S mikor van álmatlan éjszakája?
— Ha belső bajok vannak, mert a rossz formát is meg lehet érteni, azon túl lehet lenni, de ha bajok marják a csapatot, akkor nagyon nehéz kilábalni abból a bizonyos hullámvölgyből. Ilyet is megértem, meg persze sikereket, szép győzelmeket.

A „három” kívánság

Melyik volt a legemlékezetesebb?
— Az 1964-es bajnokság megnyerése. Csodás érzés volt, hogy valamiképpen én is ehhez a gárdához tartozom!

Jó dolog intézőnek lenni?
— Annak aki szereti, feltétlenül. Állandó nyüzsgést, munkálkodást jelent, izgalmat, élményt.

Milyen kapcsolat fűzi a többi klub intézőjéhez?
— Azt hiszem, nincs haragosom, én legalább is senkit sem tartok annak.

A Ferencvárosnál több edző is megfordult, míg Monostori intéző maradt.
— Ügy látszik, könnyebb intézőnek lenni, mint edzőnek. De az biztos, hogy minden edzővel együtt tudtam dolgozni.

Ha nem lenne a Ferencvárosnál, melyik csapatnál lenne intéző?
— Megmondom őszintén egyiknél sem.

Melyik nagy külföldi kluboknak intézné a dolgait?
— Engem nem csábítanak a nagy nevek, a hírességek, láttam én eleget belőle az FTC-nél. Szóval én nem lennék még a híres Ajax intézője sem, csak a Fradinak.

Mi a három kívánsága?
— Nyerjen megint bajnokságot az FTC!

És a másik kettő?
— Ugyanaz!…

Ebből a beszélgetésből kikerekedett az intéző munkája, feladata, gondja. Monostori intéző 61 éves, s mint nyugdíjas „időmilliomos”, de igazi portréjához az tartozik, hogy akkor is minden szabad percét a csapatnak szentelte, amikor nem volt ilyen bőviben az időnek. Az intézői munka csak látszólag technikai feladatokat takar, mert valójában az intéző ért a főzéshez (menüt rendel és tudja, hogy ki mit tud enni mérkőzés előtt), sőt a diplomáciához is …

L. RÉTI ANNA