Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a fenti címben szereplő egyik szó nem illik az oldal szellemiségéhez, annak megnyugtatásul közlöm, hogy a már szállóigévé vált kijelentés már eleve egy finomított változata William Shakespeare eredeti, a Hamletban leírt változatának, ahol Marcellus mondja ki a végítéletnek szánt mondatot: „Rohadt az államgépben valami”. Ezt a mondatot több műfordító túlságosan erősnek találta és a „valami bűzlik Dániában” mondatra cserélte, mely azóta szállóigévé is vált.
2009. október 14.-én meg valósággá. Innentől kezdve, az eseményeknek már semmi közük nincs Hamlethez, de Dániához azért igen. Egyrészt a válogatott kapcsán, és azon belül is Gera Zoli váratlan és tegyük hozzá sokkoló hazautazása miatt. Bár Zoli elég részletesen ismertette döntésének a hátterét, de az igazi okok azért továbbra is rejtve maradnak, így magát a döntést nem is kívánom kommentálni. Egy dolgot azért megjegyeznék. Nekünk, Fradistáknak soha, de soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelentett nekünk Gera Zoli. Mit adott és mit hagyott ránk. Sajnos nagyon kevesen vannak az elmúlt 10 évből, akikre örökké büszkék lehetünk. Gera Zoli a kevesek egyike. Tudjunk honnan és milyen körülményekből, milyen háttérrel jött a Ferencvároshoz. Tudjuk, hogy mit ért el és mennyi örömet okozott góljaival, zseniális megmozdulásaival, egyéniségével a szurkolóknak. Ehhez méltóan álljunk ki a döntése mellett, támogassuk, és ne hagyjuk, hogy a média ízetlen támadásainak a kereszttűzébe kerüljön.
2009. október 14.-én más is történt Dániában. Valaki felemelte a telefont és hívogatni kezdte a magyar foci irányító szervének elnökségi tagjait. Ha még arról tájékoztatta volna az itthon levőket, hogy kint bizony elég hideg van (bár már nálunk is az volt), de a szállodában felkínált kávé nagyon finom, a jegyzetemből is elhagyhattam volna a Hamleti hasonlatot. Elnök úr azonban az itthon lévők meggyőzésére használta a drága idejét és közröhejjé alacsonyította le az egész magyar labdarúgást, ráadásul ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy mennyire nem szereti azt a szót, hogy Ferencváros. Amit tudtunk eddig is, harcoltunk is ellene, és bár hiába volt bírósági határozat az igazunkról, a jogtalanul elvett három évünket és a megtépázott tekintélyünket soha nem kapjuk vissza.
Most meg olyan döntést hozott, mely semmibe veszi a legalapvetőbb „Fair Play”, etikai és erkölcsi normákat. Megteheti, mert eddig is megtett mindent: kizárt, fenyegetett, büntetett. A mostani döntésével azonban túlment minden határon. A Ferencvároson kívül semmiben vette saját hivatalának Versenybizottságát, a pénteki mérkőzésre kötelezett csapatokat, a jegyüket és az utazást már előkészítő szurkolókat. Attól még, hogy az Elnök úr nem tudja, mi tudjuk, hogy sok szurkolónk jár mérkőzésre az ország különböző településeiről, sőt a hátáron túlról is. Ők már napok óta egyeztették az útjukat, szabadságot vettek ki, munkatársakkal cseréltek fel szolgálatot, ügyeletet, megvették a buszjegyeket, vagy leszervezték a közös autós utakat. Ezek sem számítottak semmit.
Mert fontosabb volt az ellenfél elnökének kérése (aki mellesleg elnökségi tag is!), valamint a mérkőzést közvetítő tévétársaság felháborodása. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy talán a vasárnapra való halasztást még el lehetett volna fogadni, de akkor jött a magyar foci legnagyobb sakkban tartója: a tv. Milyen dolog az, hogy ők nem közvetíthetik a Fradit? Nem az volt a gondjuk, hogy ezzel sok határon túli szurkoló nem láthatja kedvenc csapatát, hanem akkor mi lesz az elmaradt reklámbevételekkel? Ha ezt egy kereskedelmi tévé mondja, még talán el is fogadom, de egy állami költségvetésből gazdálkodó intézménytől azért többet várnék el, mint a profit hajszolását.
így maradt a teljes bizonytalanság. Talán majd holnap lesz döntés, bár nem lenne rossz ötlet az a dátum, ami a magyar focit irányító szervezet honlapján található: december 31. Szilveszter, a szórakozás, a pezsgőzés, a petárdák (ajaj!) napja. Hogy akkor hideg van és eshet a hó? Nem gond, majd az Elnök úr felemeli a telefont és elintézi azt is. Majd lesz napsütés, lesznek békegalambok, és környezetbarát petárdák.
Ezek után azért óhatatlanul is eszembe jutott Shakespeare drámája, ahol Hamlet – mivel érzi, „valami bűzlik Dániában” – döntés előtt áll: vagy továbbra is kívülállóként szemléli az eseményeket vagy pedig saját kezébe veszi az irányítást és beteljesíti végzetét:
„Lenni vagy nem lenni, ez hát a kérdés
Nemesebb-e, ha eltűri elménk
A vaksors nyilát, parittyakövét.”
Tudom, a fenti idézet nem teljes, az utolsó két mondatot szándékosan kihagytam. Bár az idézet William Shakespeare-től származik és a világirodalom egyik legtöbbet idézet öt mondata, de azt végképp nem szeretném, hogy ebből azok, akik szándékosan félre akarják érteni, olyan következtetéseket vonnának le, ami tényleg nagyon messze áll az ftcbk.hu oldal szellemiségétől.
Ettől függetlenül, 2009. október 14.-én valami nagyon nem működött jól Dániában (c’e qualcosa di marcio in Danimarca), egyetlen egy dolgot kivéve, hogy végül is nyert a válogatott.
– lalolib –
Vélemény, hozzászólás?