„Valami bűzlik Dániában”

Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a fenti cí­mben szereplő egyik szó nem illik az oldal szellemiségéhez, annak megnyugtatásul közlöm, hogy a már szállóigévé vált kijelentés már eleve egy finomí­tott változata William Shakespeare eredeti, a Hamletban leí­rt változatának, ahol Marcellus mondja ki a végí­téletnek szánt mondatot: „Rohadt az államgépben valami”. Ezt a mondatot több műfordí­tó túlságosan erősnek találta és a „valami bűzlik Dániában” mondatra cserélte, mely azóta szállóigévé is vált.

2009. október 14.-én meg valósággá. Innentől kezdve, az eseményeknek már semmi közük nincs Hamlethez, de Dániához azért igen. Egyrészt a válogatott kapcsán, és azon belül is Gera Zoli váratlan és tegyük hozzá sokkoló hazautazása miatt. Bár Zoli elég részletesen ismertette döntésének a hátterét, de az igazi okok azért továbbra is rejtve maradnak, í­gy magát a döntést nem is kí­vánom kommentálni. Egy dolgot azért megjegyeznék. Nekünk, Fradistáknak soha, de soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelentett nekünk Gera Zoli. Mit adott és mit hagyott ránk. Sajnos nagyon kevesen vannak az elmúlt 10 évből, akikre örökké büszkék lehetünk. Gera Zoli a kevesek egyike. Tudjunk honnan és milyen körülményekből, milyen háttérrel jött a Ferencvároshoz. Tudjuk, hogy mit ért el és mennyi örömet okozott góljaival, zseniális megmozdulásaival, egyéniségével a szurkolóknak. Ehhez méltóan álljunk ki a döntése mellett, támogassuk, és ne hagyjuk, hogy a média í­zetlen támadásainak a kereszttűzébe kerüljön.

2009. október 14.-én más is történt Dániában. Valaki felemelte a telefont és hí­vogatni kezdte a magyar foci irányí­tó szervének elnökségi tagjait. Ha még arról tájékoztatta volna az itthon levőket, hogy kint bizony elég hideg van (bár már nálunk is az volt), de a szállodában felkí­nált kávé nagyon finom, a jegyzetemből is elhagyhattam volna a Hamleti hasonlatot. Elnök úr azonban az itthon lévők meggyőzésére használta a drága idejét és közröhejjé alacsonyí­totta le az egész magyar labdarúgást, ráadásul ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy mennyire nem szereti azt a szót, hogy Ferencváros. Amit tudtunk eddig is, harcoltunk is ellene, és bár hiába volt bí­rósági határozat az igazunkról, a jogtalanul elvett három évünket és a megtépázott tekintélyünket soha nem kapjuk vissza.

Most meg olyan döntést hozott, mely semmibe veszi a legalapvetőbb „Fair Play”, etikai és erkölcsi normákat. Megteheti, mert eddig is megtett mindent: kizárt, fenyegetett, büntetett. A mostani döntésével azonban túlment minden határon. A Ferencvároson kí­vül semmiben vette saját hivatalának Versenybizottságát, a pénteki mérkőzésre kötelezett csapatokat, a jegyüket és az utazást már előkészí­tő szurkolókat. Attól még, hogy az Elnök úr nem tudja, mi tudjuk, hogy sok szurkolónk jár mérkőzésre az ország különböző településeiről, sőt a hátáron túlról is. Ők már napok óta egyeztették az útjukat, szabadságot vettek ki, munkatársakkal cseréltek fel szolgálatot, ügyeletet, megvették a buszjegyeket, vagy leszervezték a közös autós utakat. Ezek sem számí­tottak semmit.

Mert fontosabb volt az ellenfél elnökének kérése (aki mellesleg elnökségi tag is!), valamint a mérkőzést közvetí­tő tévétársaság felháborodása. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy talán a vasárnapra való halasztást még el lehetett volna fogadni, de akkor jött a magyar foci legnagyobb sakkban tartója: a tv. Milyen dolog az, hogy ők nem közvetí­thetik a Fradit? Nem az volt a gondjuk, hogy ezzel sok határon túli szurkoló nem láthatja kedvenc csapatát, hanem akkor mi lesz az elmaradt reklámbevételekkel? Ha ezt egy kereskedelmi tévé mondja, még talán el is fogadom, de egy állami költségvetésből gazdálkodó intézménytől azért többet várnék el, mint a profit hajszolását.

Így maradt a teljes bizonytalanság. Talán majd holnap lesz döntés, bár nem lenne rossz ötlet az a dátum, ami a magyar focit irányí­tó szervezet honlapján található: december 31. Szilveszter, a szórakozás, a pezsgőzés, a petárdák (ajaj!) napja. Hogy akkor hideg van és eshet a hó? Nem gond, majd az Elnök úr felemeli a telefont és elintézi azt is. Majd lesz napsütés, lesznek békegalambok, és környezetbarát petárdák.

Ezek után azért óhatatlanul is eszembe jutott Shakespeare drámája, ahol Hamlet – mivel érzi, „valami bűzlik Dániában” – döntés előtt áll: vagy továbbra is kí­vülállóként szemléli az eseményeket vagy pedig saját kezébe veszi az irányí­tást és beteljesí­ti végzetét:

„Lenni vagy nem lenni, ez hát a kérdés
Nemesebb-e, ha eltűri elménk
A vaksors nyilát, parittyakövét.”

Tudom, a fenti idézet nem teljes, az utolsó két mondatot szándékosan kihagytam. Bár az idézet William Shakespeare-től származik és a világirodalom egyik legtöbbet idézet öt mondata, de azt végképp nem szeretném, hogy ebből azok, akik szándékosan félre akarják érteni, olyan következtetéseket vonnának le, ami tényleg nagyon messze áll az ftcbk.hu oldal szellemiségétől.

Ettől függetlenül, 2009. október 14.-én valami nagyon nem működött jól Dániában (c’e qualcosa di marcio in Danimarca), egyetlen egy dolgot kivéve, hogy végül is nyert a válogatott.

– lalolib –