Wilhelm Gyula

A hat Wilhelm fiú közül szinte mindegyik szerette a labdát. A kis Gyula a Soroksári úti KAOE pályán töltötte ideje jelentős részét és ekkor még beérte a labdaszedés „mesterégével”. Egy próbajáték után az FTC ificsapatába került, később már a tartalékok között szerepelt.

1919-ben mutatkozott be az első csapatban és 1922-ig szerepelt ott több-kevesebb sikerrel. A civilben vegyészként dolgozó fedezet nehezen tudta összeegyeztetni munkáját a labdarúgással, í­gy kénytelen volt befejezni pályafutását.

Wilhelm Gyula és Harót János

1925-ben a visszavonult futballistát megkereste egy volt barátja, aki Olaszországból a Cremona meghí­vóját hozta magával. Jeszmással együtt vezéregyéniségei lettek a csapatnak, amelyet csak a Juventus előzött meg a bajnoki cí­mért zajló küzdelemben.

Két év elteltével Luganoba költözött, itt edzősködött (1927-?: FC Lugano) egy ideig, majd tí­z esztendőn át Franciaországban (1929-32: FC Mulhouse) oktatta a labdarúgást. 1939-ben tért vissza Magyarországra.

(Várkonyi Sándor í­rásának felhasználásával)