1937.VI.27. KK, Ferencváros – Slavia Praha 3:1

Közzétéve: 2009. február 6. péntek | Szerző: lalolib

„Bűzbombát helyeztek el a szobámban, aztán rám zárták az ajtó és Springer elnök úrral lesték a hatást. Csakhogy hamarosan észrevettem a mókát és szégyen az ugrás, de hasznos jelszóval kiugrodtam az ablakon…” – ezt az anekdotát nem a kor nagy „viccmestere” Karinthy Frigyes jegyezte le (a zseniális író, műfordító, költő éppen 1937-ben fejezte be az „Utazás a koponyám körül” című regényét), hanem vitéz Kemenessy Sándor, a Fradi akkori igazgatója mesélte el az újságíróknak a Slavia Praha elleni KK mérkőzés visszavágója előtt.

Ezzel a kis rövidke bevezetővel szerettem volna ráhangolni a kedves olvasót (és természetesen saját magamat is) arra, hogy néhány perc erejéig tegyük át gondolatainkat és érzéseinket 1937 júniusába és éljük át együtt a „boldog békeidők” utolsó esztendejét. A címlapon az úszás kedvelőket fogadja egy örömteli hír. Csík Ferenc, a magyar úszósport egyik legnagyobb egyénisége (1936-ban olimpiát nyert), a főiskolás világbajnokságon remek idővel (2:17,5) nyerte a 200 méteres mellúszást (jelenleg 2:05 körül van a világcsúcs). Csík Ferenc tagja volt minden idők legjobb magyar 100 méteres gyorsváltójának (Zólyomi, Kőrösi, Gróf, Csik), mely éppen 1937-ben úszott világrekordot.

Ha már „kigyönyörködtük” magunkat a korabeli újság hirdetésein (imádom őket, a mai kedvencem az ecuadobi „panamakalapok”), akkor térjünk vissza 1937. június 27-hez, a KK sorozat második, visszavágó mérkőzéséhez. Az első találkozón Prágában 2:2 lett a végeredmény, és a mérkőzés után, Sándor József a csapat mestere azt nyilatkozta, hogy a játékosok lábában maradtak a gólok, és reméli, a budapesti visszavágón a Prágában hagyott három gól landolni fog a cseh kapuba. A mester vagy egy jóstehetség volt, vagy csak ismerte a csapatát, de tény, a Prágában felejtett három gól menetrendszerűen meg is érkezett a Slavia kapujába a visszavágó mérkőzésen.

Húszezer néző, ahogy a korabeli újság költőien fogalmazott: „vastag patakokban folydogál a nézők áradata a bejárókon át”, végig remekül szórakozott. A legendás Fradi B-közép is újított, hiszen a B-tribün árnyékában már külön zászló alatt szurkoltak a budapesti és a budai Fradisták. Óhatatlanul vetődik fel a kérdés: talán már akkor is voltak problémák a szurkolók között? Természetesen nem (ez akkoriban még nem volt szokás), de a B-közepesek úgy gondolták, ha két tábor felváltva szurkol, úgy az egész mérkőzés alatt „sakkban” lehet tartani az ellenfelet és folyamatosan lehet szurkolni a csapatnak.

Annak a csapatnak, mely bár „csak” második lett a bajnokságban, de nagyon szerethető volt. Háda, Polgár, Lázár, Táncos, Toldi és a kor legnagyobb magyar játékosa, Sárosi doktor, mind olyanok, akik sokat tettek azért, hogy a Ferencváros dicső múltjáról beszélhessünk a jelenünkben. Az első félidő nagyon idegesen telik el, Sárosi nem találja a helyét (a szünetben szóvá is teszi, hogy jó lenne, ha végleg megtalálnák a számára legmegfelelőbb posztot), a csatárok egymás után hagyják ki a helyzeteket. A félidő vége felé egyet sikerül bepréselni a csehek kapujába (Toldi fejesével), így elég soványka előnnyel vonulnak a csapatok az öltözőbe.

A szünetben az öltözőben mindenki az okokat keresi, és bár nincs vita, de a feszültség tapintható. Még Springer elnök úr is értékel és biztat. Tapintható a feszültség, mely a második félidő kezdetére hirtelen elillant és a közönség legnagyobb örömére egy felszabadultan és eredményesen játszó Ferencvárost láthatott a pályán. Egymás után gördültek a jobbnál jobb akciók, és mire a csehek levegőt tudtak venni, Sárosi és Toldi góljaival már 3:0-ra vezettünk! Innentől kezdve már örömjáték, a közönség hálás, a B-közép felváltva ünnepel, amit még az sem tud elrontani, hogy az utolsó percben szépít a Slavia Praha.

3:1 a vége, összesítésben 5:3, a továbbjutás megvan, várhattuk a következő ellenfelet. A győzelmi örömében, az öltözőben Springer doktor úr ki is adja a „parancsot” : „Fiúk, ne szóródjatok szét! Este Budán együtt vacsorázunk! Lehetőleg együtt is menjünk át!” Végigböngészve az újságot, az eddig idézet mondatokon túl számos ehhez hasonló tartalmú véleményt, nyilatkozatot, jó kedvű megállapítást olvashatunk.