1946.III.10. Ferencváros – MTK 3:0

Mindig is szerettem a történelmet. Általános iskolában a történelem szeretete összekapcsolódott Margit tanár néni nejlon harisnyájával, ami olyan tökéletes simult a lábához, mint annak idején Sárosi Gyuri lábához a focilabda. A középiskolában már Beke tanár úr úri kimértsége határozta meg az órákat, és az a tény, hogy szinte megszállottan érdekelte a Római Birodalom története és bukása, amit mindig a rá jellemző fanyar iróniával í­gy befejezett be: nem kell felszisszenni, nem összehasonlí­tási célzattal emlí­tettem meg a jelent. Valószí­nűleg egyszer már tovább is ment a rendszer bí­rálatán, hiszen az ötéves érettségi találkozónkra már nem jöhetett el, mert „méltatlan” tanári magatartás miatt eltanácsolták az iskolából.

A történelemből igazán soha nem a tények izgattak igazán, hanem maga az ember, aki alakí­totta és aki átélte világunk vérzivataros éveit. Talán ezért is örültem annak, hogy az első speciális, muzeális bajnoki videós beharangozóban egy 1946-os mérkőzést filmhí­radós részleteit mutathatjuk meg Önöknek. Amikor végignéztem az 1946. március 10-i, MTK elleni örökrangadóról készült összefoglalót, először nem is játékosokra lettem figyelmes, hanem a telt ház ragadott el, a szorosan, szinte összesimulva egymás mellett ülő közönség kerí­tett a hatalmába. Vajon ezen a vasárnap délutáni napon, egy évvel a világégés befejezése után, amikor szinte mindenki elvesztett egy családtagot, vajon miért egy labdarúgó mérkőzésre jöttek ki az emberek? Egy ilyen trauma után lehetett már hétköznapi életet élni, lehetett már szeretni és örülni az első tavaszi napsütésnek és lehetett boldogan, felszabadultam kiáltani, hogy „Hajrá, Fradi”?

Jó lett volna ott lenni, jó lett volna egymás kezét szorongatni, jó lett volna felfedezni a szemközti szurkolótáborban egy-két ismerős arcot, akiket elkerült a náci pokol és jó lett volna együtt örülni annak, hogy ismét elhisszük, hogy történjen bármi, az élet akkor is csodálatos marad. Kamaszkoromban hiába próbáltam kivallatni nagypapámat azokról az évekről, nem nagyon akart emlékezni rá. Tudom, hogy ennek családi okai is vannak, hiszen egyik testvére a Don kanyarban vesztette az életét, í­gy marad a történelemkönyv és az ilyen páratlanul értékes videók, melyen megpróbálnak néhány pillanat erejéig azokba az évekbe repí­teni.

A labdarúgás erejét mutatja, hogy már 1945. szeptember 23-án útjára indult a magyar bajnokság. 1945-ben már volt egy „csonka” bajnoki szezon, de ott csak pesti csapatok indultak, mivel az utazások és azt esti kijárások még életveszélyesek voltak. Ősszel valamelyest javult már a helyzet, de í­gy is egy elég speciális lebonyolí­tási rendszert alakí­tottak ki, hiszen két részre osztották az országot. A Keleti és a Nyugati csoport (14-14 csapat) majd az alapszakasz végeredménye után alakult ki a felsőházat és az alsóházat alkotó csapatok. Miután a Fradi megnyerte a Nyugati csoportot, í­gy a Felsőházban folytatta (a Keleti csoport felsőházas csapataival mérkőzve). De nem volt elég a több lépcsős bajnokság, mellette még megrendezték a Tildy kupát, sőt volt még Karácsonyi és Húsvéti kupa is. Szinte futószalagon játszották a csapatok a mérkőzéseket, mintha egy szezon alatt akartak volna mindent bepótolni, mintha amit elvett az emberektől a háború, azt egyszerre akarták volna visszaszolgáltatni.

Pedig a borzalom, mely 1946 tavaszán még ott éget a szí­vekben, nem múlt el olyan könnyen. Sőt ha belegondolunk, a mai napig sem tudott maradéktalanul a zsigereinkből távozni. Pedig 1946 még biztatóan indult. Tildy Zoltánt államfőnek választották, helyette a miniszterelnöki posztot Nagy Ferenc kapta meg. Néhány hónap alatt sikerült megfékezni a hiperinflációt, és 1946 őszén már forinttal fizettek az országban. A Fradi meg átvészelte fennállása első igazi krí­zisét, amikor 1945-ben meg akarták szüntetni, a néhány hónapos nyilas párti elnökség miatt (Jaross Andor, a Sztójay-kabinet belügyminiszterét 1946-ban végezték ki háborús bűnei miatt, és aki 1944-ben volt a Fradi elnöke). Erről Pluhár István í­gy emlékezett vissza: „Az új kokárdás emberek meg akarták szűntetni a Ferencvárosi Torna Clubot. Salamon Béla értelmes közbenjárására a vezetők megkegyelmeztek a Fradinak. Ennek a nagy múltú klubnak a vezetői és a játékosai is példamutatóan viselkedtek az üldöztetések alatt. Érthetetlen volt a megrágalmazásuk.”

Egy gól a háromból. Aki lövi: Mike.

A politika diktatúra majdnem felemésztette a Fradit (tudjuk, hogy 1945 után, az ötvenes években is megpróbálták teljesen felégetni a zöld-fehér klubot), de végül is győzedelmeskedett a józan ész, és Salamon Béla (legendás komikus és örök MTK drukker) azon érve, hogy a ránk ültetett nyilas vezér soha nem jelentette a Ferencvárost. Mert azt olyan játékosok fémjelezték, mint a Csikós – Rudas, Ónody I. – Sárosi III., Kéri, Lakat – Sipos, Kubala, Mike, Sárosi, Nagy IV. tizenegy, mely 3:0-ra nyerte meg az örökrangadót az MTK-val szemben 1946. március 10-én, egy nagyszerű csatár, Mike István mesterhármasával. A fiatal, fantasztikus testi adottságokkal rendelkező Mike húszévesen mutatkozott be a Fradiban 1944-ben. Összesen 107 alkalommal játszott zöld-fehér, és 112(!!) gólt szerzett. Ilyen gólátlaggal nagyon kevesen rendelkeznek a Ferencvárosban, mindösszesen három másik klasszis előzi meg az örökranglistán (Schlosser, Takács II., Deák).

Amikor először felocsúdtam az alig egy perces összefoglaló történelmi kábulatából, azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mit is tudok í­rni egy olyan mérkőzésről, melyről a néhány soros statisztikai adatokon kí­vül, csupán ez a videó részlet maradt fent. Bár segí­tségül hí­vtam a történelmet és a Fradi dicső múltját is, de a végén mégis hiányérzetem van. Továbbra is keresem a válaszokat azokra a sorsfordí­tó évekre, továbbra is szeretnék néhány napot eltölteni 1946-ban, hogy megértsem azt, amit a mi korosztályunk szerencsére már nem élt át. Hogyan tudtak emberek maradni az embertelenség másnapján?

Erre nincs válaszom, és talán azoknak sincs, akik átélték a borzalmakat és az újrakezdést. A válaszok helyett inkább újból elindí­tottam a filmhí­radót és örültem annak, hogy olyan embereket láthatok, akik barázdát arcukról a mosoly próbálta elsimí­tani a borzalom éveit.

– lalolib – 2011.04.21.

* * *

Ferencváros – MTK 3:0 (3:0)
Góllövő: Mike, Mike, Mike
Üllői-út 20.000 néző – Vezette: Ujváry A.

Ragyogó, napsütéses idő, igazi rangadó. A villamosok már 2 órakor ontják a nézőket, a lelátón rég nem látott arcok. A Ferencváros öltözőjében nagyszerű a hangulat. Szojka dr látogat be a régi klubtársakhoz. Rudas még mindig fájlalja a lábát.

– Remélem, nem lesz baj – mondja.

Az MTK-isták bezárkóztak. 3 óra a pénztárfülkék előtt még hosszú sorok, benn húszezer néző. 3 óra 10 perckor fut ki a két csapat.

Ferencváros: Csikós – Rudas, Onódi – Sárosi III., Kéri, Lakat – Sipos, Kubala, Mike, Sárosi dr., Nagy IV.
MTK: Klimcsák – Megyeri, Biró – Kovács II. Polgár, Kovács I. – Turbéki, Füstös, Füzér, Ádám, Hárai.

A Ferencváros fekete karszalaggal játszik, Weisz Istvánt gyászolják. Mezőnyjáték folyik az első öt percben, Sárosi Béla hatalmas rúgással küldi előre Nagyot, Mike lekésik a labdáról. Megint Mike tör előre, két testcsellel tisztára játssza magát, de idegességében fölé lő.

Változatos a játék. Turbéki a legveszélyesebb kék-fehér csatár. Megyeri hibáz. Nagy bead, de Mike testére pattan a labda és oda a nagy helyzet. A 15. percben egy percre felállással áldoz a közönség Weisz István emlékének. Lakat nagy lövése alig száll a kapu fölé.

Hárai labdáját Csikós lábbal hárí­tja, Kubala kapásból lő kapu fölé. Többet támad a Fradi. A 25. percben Sárosi dr-tól Mike kapja a labdát, a középcsatár kiugrik, senki sem ér a nyomába, közelről Klimcsák mellett bevágja a labdát. 1:0-ra vezet a Ferencváros.

Nem lakand a zöld-fehérek harci kedve. Kubala lövését Klimcsák kiüti, Sárosi dr. rálövi, újra kipattan a labda és most Mike nem hibáz, Klimcsák tehetetlen volt. 2:0.

Mike hatalmas bombáját hárí­tja el az MTK-kapus. A 37. percben Kubala lövésébe a nyolc méterre álló Mike beteszi a lábát és a labda mint a bomba vágódik a léc mellett a hálóba. Remek, ritkán látott nagy gól volt. 3:0. Mike mesterhármasa! Az utolsó percekben is a Fradi támad.

Szünetben az MTK öltözőjében csendesen ülnek a játékosok. A vezetőség felforgatja a csapatot. A két szélsőhátvéd Kovács II. és Biró lesz, a fedezetsor Kovács I – Polgár – Megyeri, mí­g a csatársorban Ádám helyet cserél Füzérrel. Érdekes: a három gól dacára sem a játékosok, sem a vezetők nem tesznek szemrehányást.

A zöld-fehéreknél mindenki elégedett. Mikének gratulálnak remek góljaihoz.

– Még nincs vége – mondja Urbancsik edző. – Csak í­gy tovább.

II. félidő

A 3. percben szögletet ér el az MTK. Turbéki beí­velt labdáját Csikós öklözéssel szedi le Ádám fejéről. Az MTK hamarosan a 3. szögletet rúgja. A 9. percben Turbéki kapja a labdát, a zöld-fehérek lest vitatnak, leállnak. Turbéki a kapu felé tőr, de a kifutó Csikósba rúgja a labdát. Nagy helyzet volt.

A 16 percben Turbéki Fürtöst próbálja kiugrasztani, de a csatárt ketten is szerelik. A ferencvárosi csatárok mintha elfáradtak volna. Csupán Sipos buzgólkodik. A kék-fehérek határozottan jobbak, mint az első félidőben.

A 27. percben Turbéki a 16-os sarkáról a tisztán álló Ádám elé tálal, de nem tudja átvenni a labdát. Háraihoz fut, aki nagy helyzetben mellé lő. Kovács I. kiugrasztja Turbékit, akit szabálytalanul nyomnak. A szabadrúgást Ádám az oldalhálóba lövi. A 28. percben Ádám szép sarkazással Turbékihoz játszik, akinek lövése a kapu bal sarka mellett száll el.

A 38. percben, Mike 40 méterről rajtol a labdával. Klimcsák vetődéssel ment. Egy perc múlva már innét a Fradi kapuja előtt a labda. Egy könnyű lövést Csikós kiöklöz, majd kifutott a kapuból, de Turbéki az üres kapu fölé bombáz. A következő pillanatban Füzér fejese száll a kapu fölé. Kék-fehér támadásokkal fejeződik be a mérkőzés.

Szögletarány: 4:3 (0:2) az MTK javára.

Nyilatkozatok:

Nádas Adolf (Ferencváros): Megismétlődött a pécsi eset! Nem bí­rták a fiúk a II. félidőt.

Urbancsik Gábor: Az első félidő a Ferencvárosé, a második az MTK-é volt.

Kisfalvi István dr (MTK): A Ferencváros első félideji játéka alapján megérdemelte a győzelmet.

Feldmann Gyula (MTK): Győzött a jobbik csapat.