1981.V.23. Ferencváros – Nyí­regyháza 3-1

Amikor megláttam, hogy szerkesztőtársam a következő bajnokink muzeális beharangozójára egy 1981-es mérkőzésről szóló újságot „szerzett” meg, egyből az jutott eszembe, hogy ez biztos nem csak a véletlen műve. Mikor utána néztem a Nyí­regyháza elleni bajnoki múltunknak, egyből rájöttem, hogy már az komoly fegyverténynek számí­tott, hogy sikerült a könyvtárak mélyéből egy olyan újságot elővadászni, mely a pénteki ellenfelünk egyik régebbi mérkőzéséről szól.

A Nyí­regyháza azon kevés NB1-es csapatok közé tartozik, akikkel nagyon kevés bajnoki mérkőzést ví­vtunk, mindösszesen tizenkilencet, ráadásul a nyí­rségi alakulat éppen az 1980/81-es bajnoki szezonban szerepelt először az élvonalban. Először rá is csodálkoztam a dátumra, hiszen bár elég sok évet töltöttem el az átkos rendszerben, í­gy utólag meglepett, hogy a kommunista rezsimnek annak idején nem volt fontos egy kelet-magyarországi nagyváros focija.

Nekünk, Fradistának az 1980/81-es szezon nagyon kellemes emlékeket kell, hogy ébresszen. Bajnoki cí­m öt év után, az Ebedli, Nyilai Mucha középpályás sor, és természetesen Nyí­l gólkirálysága és ezüstcipője.

Nyilasi első gólja

Amikor 1981. május 23.-án fogadtuk a Nyí­regyháza csapatát, a tabella élén állt a csapat. Még öt forduló volt hátra és bár a sorsolásunk kedvezőnek látszott (Nyí­regyháza, Békéscsaba, Volán, PMSC, Kaposvár) feszülten készültünk a mérkőzésre. A Nyí­regyháza újoncként (Temesvári Miklós edzősége alatt) meglepetésre elég stabil középcsapatnak számí­tott, amiről a 24 ezer (!) néző az első félidőben meg is győződhetett. Egy szervezetten védekező csapattal találtuk szembe magunkat, amit az első félidőben nem is tudtunk feltörni.

A fordulat a második félidőben következett be, gondolom Novák Dezső is felemelhette a hangját, vagy csak megtalálta a Nyí­regyháza gyenge pontjait, hiszen Nyilasi Tibor két góljával elég gyorsan ünnepi karnevállá változott a Szentély. Rab góljával háromra nőtt az előny és bár a mérkőzés hajrájába szépí­tett a Nyí­regyháza, a csapat tovább robogott a bajnoki cí­m felé vezető úton.

1981 tavaszán mindenki úgy gondolta, ezzel az évtized elején megszerzett bajnoki cí­mmel, egy olyan sikersorozat fog elindulni, ami utoljára a hatvanas éveket jellemezte. Arra senki sem számí­tott, hogy éppen az ellenkezője fog bekövetkezni és lesz olyan két olyan évünk (1983-1985) ami 110 éves történelmünk egyik legkellemetlenebb időszaka volt, hiszen 1985-ben csak egy hajszál választotta el a csapatot a kieséstől.

Nyilasi második gólja

A másik érdekesség, már szorosan összefügg a jelennel. 1981-ben 3:1-re nyertünk, 2009. augusztus elején meg sajnos 3:1-re kikaptunk a nyí­rségi fővárosban, egy olyan mérkőzésen, amit egy Zete elleni diadal előzött meg és ahol mindenki azt várta, hogy a csapat folytatja az őszi menetelést. Helyette törés állt be és onnantól kezdve az edzőcseréig több keserűség ért minket, mint öröm.

A tavaszi szezon nem kezdődött rosszul, győzelem a Haladás ellen és egy igazságtalan döntetlen a Zete ellen. 1981-ben, biztos győzelmet arattunk a Szentélyben. Most mindenki abban bí­zik, hogy a mostani csapat is meg tudja ismételni az akkori teljesí­tményt.

Még akkor is, ha a mostani Fradiban nem játszik Nyilasi Tibor.

Harcos erényeket csillogtatott Nyí­regyháza az Üllői úton, pedig a Ferencváros mintegy húszezer főnyi közönsége buzdí­totta csapatát. A vidéki csapat azonban jól megszervezte védekezését és Szendrei kapus is jól védett, az első félidőben mindent hárí­tottak a vendégek, ezért nehéz második negyvenöt perc várt a bajnoki cí­m­re törő zöld-fehérekre. Hogy nehéz, az nem is kifejezés, ugyanis a második játék­részben egyszer, még 0-0-ás ál­lásnál Fecsku í­géretesen és egyedül tört a hazai csapat ka­pujára, de Judik szabálytalankodásának és Kakas jó ütemű közbelépésének révén kimaradt a legnagyobb nyí­regyházi gólhelyzet. És ekkor már látszott, csakis a gólkülönbség kérdéses, a hazai győzelem nem maradhat el.

Izgalmas, jó mérkőzést ví­vott a két csapat, és ez a hazai csapat szellemes játékán kí­vül a fegyelmezett, de sportszerű ven­dégeket is dicséri. A hibátlanul működő Palotainak (aki szerdán ­különben a BEK-döntőt vezeti Párizsban) alig kellett beavatkoznia, észrevétlen maradhatott. Igaz, egy alkalommal Ebedli reklamálni próbált, de a példát mutató Nyilasi közbelépett, és arrébb küldte elégedetlenkedő csapattársát.

A Ferencváros szép győzelmével megőrizte kétpontos előnyét és hátralevő mérkőzéseit ismerve, kijelenthetjük, ezt a bajnokságot már csak valami hatalmas baklövés árán veszí­theti el a zöld-fehér gárda.

Zsengellér Zsolt, Képes Sport

***

30. forduló: 1981. május 23, Üllői út, 16.145 néző

FTC: Kakas — Jancsika, Judik, Rab, Takács — Ebedli, Nyilasi, Major — Mörtel, Szokolai, Pogány
Cs: Koch, Murai
G: Nyilasi 2, Rab
Edző: Novák Dezső

A mérkőzés előtt Losonci Tibor és Havasi Mihály társaságában Nyilasi Tibor látogatott be az edzői öltözőbe. Kezében néhány szál fehér szekfűt szorongatott és a csokor zöld-fehér szalaggal volt átkötve. Tibi a csapat és az egyesület munkatársai nevében adta át Nováknak, aki ezen a szombaton ünnepelte névnapját…

És győzelemmel ünnepelte. Az első félidő ugyan gólnélkül végződött, de érezni lehetett, hogy a meg-meg újuló ferencvárosi támadások előbb-utóbb góllal végződnek. Az 55. percben megtört a jég. Pogány nagy vágtával lefutott az alapvonalig, onnan átí­velte a labdát — és a jókor érkező Nyilasi 8 m-ről a kapuba fejelte a labdát. És a közönség buzdí­tásától kí­sérve egyre másra futottak a ferencvárosi támadások. A 62. percben Major húzót el, majd középre adta a labdát. Szokolai ügyesen továbbperdí­tett s a nagy iramban érkező Nyilasi az ötösrő) a kapuba vágta a második gólt.

Ezután egy kicsit „kiengedett” a Fradi és ezt a nyí­regyháziak majdnem ki is használták. Czeczeli 18 méterről zúgó kapufalövéssel riasztotta a ferencvárosi szurkolókat. De aztán nem volt ok az ijedelemre. A 74. percben, a csak néhány pillanattal korábban beállt Murai energikusan húzott kapura, lefutotta a védőket, majd élesen belőtte a labdát. Rab torpedóként robbant a beadásra és éles fejessel küldte a labdát, szinte milliméterekkel a léc alá a sarokba. Látványos, nagyszerű gól volt! Óriási volt az öröm pályán, nézőtéren egyaránt.

Rab látványos fejesgólja

A nagy lendülettől a gólszerző is majdnem a kapuba esett, tekintete még a labdát követi, de kezét már örömmel emeli …

Egy mérkőzésen három gólt egész eddigi NB 1-es pályafutása alatt még nem kapott a szilárd védelméről hí­res nyí­regyházi gárda! Az utolsó percekben egy kicsit halkult a vastaps, mert a vendégek is betaláltak Kakas kapujába.

A lényegen azonban ez már nem sokat változtatott: nagy küzdelemben értékes 2 pontot szerzett a ferencvárosi csapat. Érezték ezt a nézők is, akik — kedves szokás szerint még a mérkőzés után fél órával is — szinte körülállták a klubházat és éltették az immár civilben távozó ferencvárosi labdarúgókat.

Nagy Béla. (Az 1980/81-es szezon fotói: Pozsonyi Lajos / Magdics László)