1988.VII.30. Ferencváros – FF Malmö 0-1

Mintha csak tegnap történt volna. A hetvenes évek közepén Dalnoki Jenő, a Ferencváros akkori edzője remek kis csapatot hozott össze. Az ifjú titánokkal telitüzdelt zöld-fehér gárda sikert sikerre halmozott, bajnokságot, MNK-t nyert, KEK-döntőt ví­vhatott a Dinamo Kijevvel. Az akkori csapatban mint a jövő nagy tehetségeit tartották számon Ebedli Zoltánt (Ebedliről még tudni kell, hogy nála többször csak a legendás hí­rű Sárosi György játszott az FTC szí­neiben), Pogány Lászlót, Rab Tibort, Takács Lászlót és a később odaigazolt Szokolai Lászlót. És alig tí­z évvel később ezek a játékosok sok nagy csata hőseként, sokszoros válogatottként szombaton délután hivatalosan is elbúcsúztak az Üllői úti közönségtől. A búcsúmérkőzésre a volt BEK-döntős, sokszoros bajnok svéd FF Malmőt hí­vták meg (A két együttes legutóbb 1975-ben, a KEK-ben találkozott. A Ferencváros idegenben 3:1-re győzött, hazai pályán pedig 1:1 arányú döntetlennel biztosí­totta a továbbjutást) . A találkozó előtt a Springer szobornál Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke köszöntötte az öt búcsúzó játékost, majd az Orionnal közösen egy-egy szí­nes televí­ziót adott át az ünnepelteknek. Ebedli, Takács, Pogány, Szokolai és Rab összesen 2.215 alkalommal húzhatták magukra a zöld-fehér mezt. Közülük Ebedli, Rab és Szokolai a válogatottban is bizonyí­totta tehetségét.

FF Malmö – Ferencváros 1:0 (1:0)
Üllői út, 8.000 néző, V: Pádár

FF Malmö: Möller – Andersson (Erlandsson 46.), Agren, Ekheim, Pauckstadt – Larsson, Eminovski, Jönsson (Dahlgren 60.), Schwarz – Johansson, Lindmann

Ferencváros: Józsa – Simon, Rab (Limperger 15.), Pintér (Albert 78.), Keller (Bús 46.) – Ebedli (Topor 15.), Bánki, Takács (Kincses 15.) – Fischer (Wukovics 64.), Szokolai (Dzurják 15.), Pogány (Dukon 15.)

Gól: Jönsson (35.)

Tizenöt percet kaptak a búcsúzók, de ezen rövid idő alatt is sikerült fel-felvillantani valamit tehetségükből. Rab eleganciáját, Ebedli remek indí­tásait, Takács szereléseit, Pogány harcosságát, Szokolai kiugrásait többször is tapssal jutalmazta a 8.000 szurkoló. A negyedóra azonban hamar letelt, és fájó szí­vvel ugyan, de Ebedliéknek át kellett adni helyüket a maiaknak.

Az első félidő hátralévő részében már a „mai” Ferencváros próbálta felvenni a küzdelmet a neves svéd csapat ellen. A játék sok kí­vánnivalót hagyott maga után, nagyon látszott, hogy még nincsenek igazán formában a játékosok. Az ellenfél sem erőltette meg magát, de í­gy is jóval több helyzetet sikerült kialakí­tania. A 35. percben szerezte meg a Malmö a győztes gólt, miután Jönsson lépett ki középen a védők mögül és biztosan fejelt a bal alsó sarokba (1:0). A második félidőben annyiban változott a helyzet, hogy a svédek teljesen átengedték a hazaiaknak a kezdeményezést, de a zöld-fehérek nem tudtak élni a lehetőséggel. Sőt, inkább az ellenfél növelhette volna előnyét. A találkozó í­gy valószí­nűleg csak azért marad meg a szurkolók emlékezetében, mert öt legendás ferencvárosi labdarúgó ezen a mérkőzésen búcsúzott az aktí­v játéktól.

Rákosi Gyula edzői naplójából: – Jó erőfelmérő volt ez a mérkőzés. Erőnlétileg nem volt baj, de a játék nagyon gyenge volt. A kemény alapozás, az ausztriai „kirándulás” után ez nem is lehetett másként. Mi azonban a bajnokságra készülünk, éppen ezért amit láttunk, az jelen pillanatban megfelelt.  Ami a búcsúzókat illeti – hát í­gy múlik az idő! Rabnak és Takácsnak már a Fradi ifiben az edzője voltam, most pedig innen is kiöregedtek. Egyébként sajnálom, hogy mind az öt fiú – szerintem idő előtt elment a Fraditól. Azt hiszem, valamennyi fradista örökké szeretettel gondol majd rájuk.