A Fradi Mexikóban III. – Puskás mesterhármasa

Július 24.

A napunk teljes pihenéssel telt el. Csak egy kis vásárlásra mentünk ki az utcára, mert ma kibí­rhatatlannak éreztük a hőséget. A Club Espanában töltöttük a nap legnagyobb részét.

Július 25.

Szabadnapjainkat kirándulások szí­nesí­tik. Mire hazamegyünk, Csikósból történész, Gyulaiból régész, Mikéből pedig természettudós lesz.

Megnéztük a „Villa de Guadalupe”-t, Mexikó védőszentjének gyönyörű templomát. Rónay Ferenc, az odakint élő magyar ékszerész kalauzolt bennünket. Rónay nemrég a templom részére 5 millió peso (1 millió USA dollár) értékű aranykoronát készí­tett.

Sokáig fogunk emlékezni a mexikói prériken levő „Desiertos de los Leones”-en, az oroszlánok pusztáján, és a „San Juan de Teothicnacán”-ban tett kirándulásra. Csodálattal szemlétük a legendás azték műveltség épí­tészeti remekeit, a hatalmas méretű piramisokat, amelyek közül a Sol y Luna (nap és hold) piramis emelkedik ki. Ezeket a 250 méter magas piramisokat megmásztuk.

Este a vacsoránál kedves vendégeink voltak: Orth György és kedves felesége. Szinte bámulattal tekintettünk a maga idejében, a világ legjobb játékosának kikiáltott futballistára. Egyébként itt szövetségi edző, és a Guadalajara csapatának is ő a trénere. Én egyébként most láttam először Orthot és olyan egyéniségnek ismertem meg, ahogy én elképzeltem magamnak. Nagyszerű előadó és jó humorú, mindent összevetve szimpatikus benyomást keltett az egyénisége.

Július 26.

A mai nap aránylag eseménytelenül telt el. A társaság már a holnapi mérkőzés lázában ég. Mindenki fogadkozik, hogy jól fog játszani.

Július 27.

Állnak (balról): Csanádi, Kispéter, Puskás, Rudas, Ónody, Hernádi, Szusza, Opata Zoltán. Elől: Kéri, Csikós, Mészáros, Lakat, Sárosi

Elérkeztünk második mérkőzésünk napjához, melyen a Moctezuma, a Bajnokok bajnoka az ellenfelünk. A második mérkőzésünkre már jobban felkészültünk. A meccs szintén déli 12-kor kezdődött. Ismét olyan nagy ünnepségek vezették be a játékot, mely ünnepség középpontjában Allemann köztársasági elnök áll. Most is mintegy 50.000 ember övezi körül ezt a gyönyörű pályát. Kivonuláskor nagy hangorkánnal fogadták a csapatokat, majd középre állt a dirigens és intésére a szavalókórus kedvencei biztatásába kezdett. Bizony a szí­vem hangosabban kezdett dobogni, mert most már a háló előtt álltam. Én is bemutatkoztam:

FTC – Moctezuma 5:1
Gól: Puskás 3, Csanádi, Mike
FTC: Csikós – Rudas, Kispéter – Csanádi, Kéri, Hernádi – Mészáros, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat
Csere: Mike

Csikós szedi fel a labdát a csatár elől. A háttérben: Rudas és Hernádi

Nagyszerű játékkal nyertünk, én is jól védtem. Egyéni véleményeim helyett álljanak itt a sajtóvélemények, amelyeket magyar testvéreink boldogan fordí­tottak a győzelem után.

ESTO: „Most megmutatta a Ferencváros mit tud, ragyogó játékban 5:1-re győzött. Akik előzetesen lebecsülték a Ferencváros erejét, nagy pofont kaptak, mivel vendégeink bemutatták a klasszikus európai futballt. Merjük állí­tani, hogy a Szövetség vezetői tudták, kit hozzanak el, mert amit láttunk: igazi futball volt!”

NOVEDADES: „El kell ismerni a nagyobb tudást. Érdekes a csatársor játéka, melyben Szusza és Puskás különálló klasszis.”

LA PRENSA: „Pánamerikai válogatott – Ferencváros 1:5 (a cí­m magyarázata: az ellenfélnél 4 perui, 3 costa-ricai, 3 argentin, 5 mexikói játszott).

LA AFICION: „A magyarok lesöpörték a pályáról a mieinket. Végre ismét tudományos futballt láthattunk. Hálásak vagyunk a magyaroknak, mivel mi jó taní­tványok vagyunk.”

Este tánccal egybekötött pezsgős vacsorán vettünk részt, s nagyszerű hangulatban eltöltött szórakozás a hajnali órákban ért véget, a Fradi-induló frissen hangzó akkordjaival.

Július 28.

Egy teljes délutánt töltöttünk Xochimilcóban, a mexikói Velencében. Itt tanulmányoztuk az általunk ismeretlen növény- és állatvilágot, valamint csónakkirándulást is tettünk érdekes vidéken.

Mondom: tudósok leszünk, mire hazaérünk.

Este az Almádi családhoz voltunk hivatalosak, akik a kedvünkért bográcsban készült paprikás csirkét készí­tettek. Ezt megelőzően már egy másik vendéglátónknál is ettünk, í­gy Almádiak igencsak csodálkoztak, hogy alig-alig fogy a paprikás csirke …

Rengeteg meghí­vást kapunk az itteni magyaroktól. A magyarok állandóan a rendelkezésünkre állnak. Intézik ügyes-bajos dolgainkat, a vásárlásokat. Autójuk a rendelkezésünkre áll s ajándékokkal halmozzák el a fiúkat …

A legjobb barátunk azonban talán  Halápi-Halpert Hugó, a Sporthí­rlap volt munkatársa lett. Hogy idejét és összeköttetéseit mennyire a csapat érdekében használja fel, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a felesége hűtlen elhagyás miatt válókeresetet adott be ellene. (A rossz nyelvek szerint). A vasárnapi győzelem emlékére egy szép ezüst sombreroval lepett meg bennünket.

Július 29.

A ma délelőttünk egyéni program jegyében telt el. Ez azt jelenti, hogy mindenki az idejét saját céljaira fordí­thatja. Egyes csoportok a városba indultak bevásárolni, a többiek összeültek kártyázni. A megbeszélt 12 órára pontosan összejött a társaság és indultunk ki a stadionba. Itt a Zoli bácsi jól megdolgoztatta a társaságot, ez szinte jólesett, mert egyik-másik fiún a hí­zás jelei mutatkoztak.

Este vacsora után varietébe mentünk, ahol a nagyszerű műsorban egy Vajda nevű magyar énekesnek is tapsolhattunk. A konferanszié a mikrofonon keresztül a szí­npadról üdvözölte a Ferencváros csapatát, s mi a széksorokból felállva köszöntük meg, nagy ováció közepette ezt a szeretetteljes üdvözlést.

Július 30.

Háttérben Henni kedvence

A délelőtt pihenéssel telt el, ami már nagyon ráfért a társaságra. Éjfél előtt sohasem tudunk lefeküdni a túlzsúfolt programok miatt. A Club Espanában ebédeltünk. A harmadik mérkőzésünkre nem a fővárosban, hanem Guadalajarában kellett kiállnunk. Az oka szinte hihetetlen: a fővárosban áramkorlátozás van…

Mexikó City-ből délután háromkor volt a start. A repülőgépben kellemes hűs levegő fogadott, mert itt elektromos úton hűtik a levegőt. A repülőutunk meglehetősen kellemetlen volt, mert a 4.000 m magas hegyeken átrepülve, nagyon dobált a gép, a rossz idő miatt.

Már unalmas ugyan, de megemlí­tem, hogy Henni Géza barátunk ismét „vadászott”. Ezúttal egy anyaróka volt a zsákmány. Már az induláskor gondoltam, hogy baj lesz, mert amikor Nagy szakosztályvezetőnk Berke dr.-tól megkérdezte „hányan” vagyunk, a porterió már akkor rosszul volt. Azóta új közmondásunk van: „Hennibe csak hányni jár a lélek.”

Másfél órás repülés után szerencsésen megérkeztünk Guadalajara erősen tropikus jellegű városába. Itt napközben, ha lehet még melegebb van, mint a fővárosban. Ez már csak 1.540 m-re van viszont a tengerszinttől, í­gy a levegővel nem lesz baj.

Este még moziban is voltunk, í­gy soraimat csak holnap folytatom. Az Istenre és családomra gondolva oltom el az éjjeliszekrényemen lévő lámpát, hogy holnap fitten kialudva álljak ki a mérkőzésre.

Július 31.

Ezen a napon élményekben, sikerekben ismét gazdagabbak lettünk. Egy gyönyörű várost ismertünk meg Guadalajarában. A Frances Hotelben szálltunk meg, ahol jól érezzük magunkat. Ideérkezésünkkor nagy volt a meglepetésünk és örömünk, hogy a szálloda igazgatója Wagner József személyében magyar ember.

Nagy izgalmak közepette készültünk a mérkőzésre. A pálya világí­tása elég tűrhető, de nincs olyan tökéletes, mint az Elektromos pályáé. A pályára, amikor kifutottunk mintegy 25.000 ember nagy ovációval fogadott.

Atlas (Guadaljara válogatott) – FTC 2:2
Gól: Sárosi, Mészáros
FTC: Csikós – Rudas, Kispéter — Mészáros, Kéri, Hernádi – Mike, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat

Az eredménnyel és a játékkal még Zoli bácsi is elégedett volt! A mérkőzés szí­nvonalára azt lehet mondani, hogy meghaladta az európai játékní­vót, mert az itteniek szerint (Orth Györgyöt is beleértve) ilyen gyönyörű játékot még nem láttak ezen a pályán. Csak a játékvezetés volt szörnyű: 2:1-es ferencvárosi vezetésnél nem adta meg Puskás szabályos gólját, majd utána kiállí­totta Puskást. Mindezek ellenére a hazaiaknak megadott egy lesgólt …

Külső körülményeiben is különleges volt számunkra ez az esti mérkőzés. A közönség viharos és ütemes biztatása már nem is újság. A különlegesség itt az volt, hogy minden szurkoló pisztollyal jár a mérkőzésre. A játék alatt a pisztolyt kézben tartják s azzal lövöldöznek örömükben és bánatukban egyaránt. Hogy úgy mondjam, ez a „csendes”, a mindennapi szurkoló. Van azután a feledékeny szurkoló. Ő az, aki szórakozottságából otthon hagyta a fegyverét. De ő sem jön zavarba! Fegyverropogtatás helyett az ülőpárnákat, a frissí­tő üvegeket dobálja be a játéktérre kedvtelésből. Sőt, ha ihaj-csuhaj hangulatba jön, akkor a kabátját és a sombreroját sem sajnálja. Vagy mulatunk, vagy nem. és itt vannak a virgone és pajzán szurkolók, akik nem hagyták ugyan otthon a pisztolyukat, de nekik az már kevés. Ők is a lövöldözéssel kezdik, de ha belejönnek amúgy igazán, akkor a lövöldözésen felül égő benzines rakétákat dobálnak a levegőbe s ezek éles sustorgással, villódzó fénnyel hasí­tanak bele a csillagos éjszakába és félelmetesen szép látványt nyújtanak nézőnek és játékosnak egyaránt. Először azt hittem, hogy Szent István-napi tűzijátékban van részünk, de azután megtudtam, hogy ez itt hétköznapi szórakozás. Mondom nagyon szép volt ez a látvány, bár az öltözőben hallottam, hogy Ónodi és Szőke barátomnak más a véleménye arról. Szőke Jancsit azóta Zalánnak hí­vjuk (v.ö: Zalán futása).

Éjfélkor ültünk vacsorához, melyet jó hangulatban töltöttünk el.

(Lakat Károly, Csikós Gyula, Nagy László, dr. Sárosi György és Hoppe László í­rásainak felhasználásával, fotók: Rudas Ferenc, Frank Mike gyűjteményéből)