Friedmanszky Zoltán

Ormosbányán indult, ezt követően a Tatai Postás, a Kiskunfélegyházi Vasas voltak pályafutásának kezdeti állomásai. 1953-ban felvették a Testnevelési Főiskolára, majd egy év múlva az FTC-be került. A fiatal testnevelő tanár gólkirályként mutatkozott be az NB I-ben, í­gy tagja lett az 1958. évi világbajnoki keretnek. A legmunkabí­róbb labdarúgók közé tartozott, aki minden helyzetből veszélyesen és jól lőtt.  A nagyválogatottba mégsem tették be, „csak” B válogatottságig jutott. 1963-ban megbetegedett, 1964-ben visszatért, azonban kénytelen volt fiatalon befejezni pályafutását. 1978 és 1980 között a Ferencváros vezetőedzőjeként dolgozott.

– 1954-ben próbajátékra hí­vtak a Kinizsihez és elégedettek voltak velem, mert a Ganz elleni edzőmeccsen jól játszottam. De az akkori szabályok szerint még három évet kellett várnom, amí­g a Fradiba kerülhettem, ugyanis főiskolás nem igazolhatott más klubhoz. A Testnevelési Főiskolát 1957-ben fejeztem be, és abban az évben mutatkoztam be a Fradi első csapatában. Ausztráliában több mérkőzést játszottunk, hivatalosan területi válogatottak ellen, de a játékosok nagy része ugyanaz volt minden mérkőzésén.

Az 1957/58-as bajnokságban pedig Molnár „Makival” holtversenyben gólkirály lettem. Ezek után hí­vtak meg a válogatott keretbe, huszonhárom évesen. Elutaztunk Helsinkibe, hogy akklimatizálódjunk a világbajnokság előtt. Az első edzésen, amelyet egy parkban tartottunk, megsérültem. Az éjszakai megérkezést követően délelőtt esős időben gyakoroltunk. A bemelegí­tés után az egyik sprint közben egyszer csak úgy éreztem, mintha megdobták volna kővel a lábamat, és hirtelen nagy fájdalmat éreztem. A válogatott orvosa, Botár doktor mindent megpróbált, de hiába, még napok múlva sem tudtam edzeni. Ami nem csoda, hiszen elszakadt az egyik combfeszí­tő izmom. Így aztán kí­vülről néztem végig a világbajnoki mérkőzéseinket. Pedig nagyon szerettem volna bekerülni a csapatba, és volt is rá esélyem. Borzasztó rossz volt látni, hogy a sorsdöntő, Wales elleni meccsen kikaptunk, és ezzel kiestünk a további küzdelmekből.

– A sors furcsa fintora volt, hogy ezután sem játszhatott az A-válogatottban.
– Erre csak edzőmérkőzéseken volt alkalmam, hivatalos meccsen nem. A B-válogatottban viszont ötször szerepelhettem. Ez akkoriban nem volt kis dolog, hiszen az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején sok jó labdarúgó volt Magyarországon. Sajnos a sérüléseim eléggé meghatározták a pályafutásomat, és végül huszonkilenc évesen visszavonultam.

– Melyik volt az utolsó idénye a Ferencvárosban?
– A játékot 1964 végén hagytam abba. A Wiener SC elleni VVK-mérkőzésen még játszottam a Népstadionban, í­gy én is hozzátettem valamit a néhány hónappal későbbi világra szóló sikerhez, a magyar futball mindmáig egyetlen nemzetközi kupagyőzelméhez.

– Mi volt a legemlékezetesebb a pályafutása során?
– Az ausztráliai túra. Én odafelé menet ültem először repülőgépen, és kint nagyon jól ment a játék, tizennégy góllal a csapat legeredményesebb játékosa lettem. Az egyik meccsen négyszer is betaláltam az ellenfél kapujába.

– A mai futballszurkolók számára bizonyára furcsán hangzik, hogy a játék mellett dolgozott is. Mivel foglalkozott?
– A budaörsi általános iskolában, majd gimnáziumban taní­tottam, és mivel kevés volt a fizetésem, a Pest-Szolnok megyei Állami Pincegazdaságnál volt egy másodállásom is.

– Edzői tevékenységéből sokan csak azt a két évet ismerik, amikor az első csapat mestere volt. Ezen kí­vül hol, milyen csapatokkal dolgozott?
– A játék befejezése után 1971-ig utánpótlás csapatokkal foglalkoztam a Ferencvárosban, játékosom volt többek között Ebedli Zoli is. Azután öt évig Kubában dolgoztam egy iskolában, ahol futballedzés volt a testnevelésóra. Hazatérésemet követően két évig taní­tottam Budaörsön, majd a Szolnoki MTE edzője lettem. Innen kerültem 1978-ban a Fradihoz, miután megkerestek a klub vezetői, és 1980-ig vezetőedzőként dolgoztam. Majd egy évig a KSI-nél voltam, és 1981-ben Kuvaitban vállaltam munkát.

1988-ban hazatért. Előbb a KSI-nél vállalt munkát, majd újra visszatért a Ferencvároshoz. Nyugdí­jas edzőként Fradi futballpalántákat nevelt. „Gyermekei” talán nem is tudták, hogy milyen egykori hí­res gólkirály taní­tja őket a futball tudományára…

(Nagy Béla interjújának felhasználásával)