Nyilasi Tibor: 69
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz róla írnom. Biztos voltam benne, csak elő kell bányásznom az emlékeket és úgy fog szaladni a kezem alatt a billentyűzet, mint ahogy Nyíl cikázott át az ellenfél védőin. 1975-től számomra Nyilasi Tibi testesíti meg a Fradizmust, azóta hogy először láttam játszani a Szeged ellen. Akkor már ismert játékos volt, de mint vidéki középiskolás, csak nagy ritkán tudtunk mérkőzésre járni. Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon készültünk, már néhány héttel előtte, az Újpest elleni derbire (4:1 vertük a lilákat és Nyíl lőtte a negyedik gólunkat) szerettünk volna felmenni a Népstadionba, de akkor nem sikerült. Szeptember végén (amikor „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”) már ott szorongtunk Szegeden a lelátón és boldogan csaptunk egymás kezébe, amikor a második félidő közepén Nyíl megszerezte a győztes gólt.
Addig, amíg eljutott a Ferencváros első csapatáig, neki is végig kellett járni az utat: grundok, Viziváros, Medve utcai iskola, majd a jó szemű apuka jóvoltából, az Úttörőstadion következett, ahol az első edzésen tizenhetet dekázott és máris maradhatott. A Ferencvároshoz 1970-ben került, Kertész Jánosnak, az akkori ifi csapat edzőjének a jóvoltából, aki rendszeresen látogatta az Úttörőstadion csapatának az edzéseit, mérkőzéseit. Tehetségére nagyon hamar felfigyeltek, hiszen Sebes Guszti bácsi egy tévényilatkozatban a 70-es elején meg is említette a nevét, mint egy olyan tehetségét, akiről még biztos, hogy hallani fogunk a jövőben.
Guszti bácsi hozzáértését bizonyítandó, Nyilasi Tibi már 1973-ben, tizennyolc évesen bemutatkozott a Ferencváros felnőtt csapatába. Csanádi Ferenc „rendelte” fel az ifiből Takács Lacival és Magyar Pistával együtt. Az akkori szakmai munka hatékonyságát jól jellemzi, hogy az utánpótlással olyan edzők foglalkoztak, mint Novák Dezső és Rákosi Gyula. A Komló elleni bemutatkozásról sok legenda kering. Ehhez elég megnézni az akkori csapat összeállítását: Albert, Géczi, Juhász, Szőke – olyan legendák, akikhez belépni egy 18 éves kamasznak nem csak megtiszteltetés, hanem problémák halmaza is egyben. Vajon hogyan köszönjek? Vajon hogyan fognak fogadni? A kezdeti feszültséget Albert Flóri oldotta meg: „- kisöreg, itt nem jó napottal, hanem szervusszal köszönhetsz!” A híradások szerint Nyíl a 76. percben állt be, volt egy veszélyes fejese, a csapat is nyert 1:0-ra.
Nyilasi Tibor végleg haza érkezett. A bemutatkozás után egy időre visszakerült Novák Dezsőhöz (érdemes megjegyezni, hogy ifistaként 65 mérkőzésen 54 gólt szerzett!), de 1974/75-ben már tagja volt a KEK döntőig jutott csapatnak és természetesen a legendás, Dalnoki-féle 1975/76-os bajnokcsapatnak. Pályafutásának egyik legnehezebb időszaka 1976 őszén kezdődött, amikor egy ütközés során életveszélyes koponyasérülést szenvedett. Egy hónap idegsebészet, majd újabb két hónap rehabilitáció után kapott csak zöld jelzést és játszhatott újra.
Nyíl nagyon hamar visszanyerte a régi formáját és már tagja lehetett az 1978-as VB selejtezőt eredményesen megvívott válogatottnak. Ami Argentínában, a VB-n történt az maga volt a rémálom. Nem csak Nyilasinak és Törőcsiknek, de a magyar válogatottnak, de az értük szurkolóknak is. Több mint harminc éve történt, de az Argentinok elleni mérkőzést nem lehet feledni. Csapó gólja, majd az idő múlásával a botrányos jelenetek sora, Pasarella ámokfutása, majd a két jó barát kiállítása, mely után a kinti vezetők és a hazai újságírók szinte bűnözőként kezelték a két „fenegyereket”. Szerencsére a szurkolók másképpen gondolták, ők nyitott szemmel nézték a mérkőzést és tudták, hogy abban a szituációban könnyű volt elveszteni a józanságot. Több ezer ember várta őket a repülőtéren, nem számon kérve, hanem tapssal és biztatással.
Talán már megérezték, hogy olyan időszak következik Nyíl életében, mely sorsfordító, mely alapjaiban rengette meg az egész magyar labdarúgást. A huszonnégy éves Nyilasi Tibor, 1979 októberében bejelentette, hogy abbahagyja a labdarúgást. Kész, ennyi volt, elege lett abból a közegből mely jellemezte a magyar labdarúgást, elege lett a fekete bárány szerepből, méltatlannak tartotta az egy éves eltiltást a válogatottól, amit idővel 3 hónaposra mérsékeltek, de továbbra is fenntartották, hogy a játékos viselkedésével komoly károkat okozott az országnak. A klub elfogadta, de nem is fogadta el a döntést, hiszen időt hagyott Tibornak ahhoz, hogy nyugodt körülmények között, átgondolva, higgadtan döntsön a további sorsáról.
A média csámcsogott a híren, a szurkolók meg könnyes szemekkel, rémült tekintettel, értetlenül néztek egymásra. Bár igaz, hogy a Szentélyben is voltak bekiabálások az 1979 őszi, Volán elleni hazai vesztes mérkőzésen, amit sokan bundaváddal is illetek (emiatt Ebedli is a visszavonulás gondolatával foglalkozott), de még a leghangosabbak is, a szívük mélyén szerették Tibort és nem tudták elképzelni nélküle a Ferencvárost. Szerencsére a szurkolókon kívül voltak még olyanok, akik hasonlóan gondolkodtak. Sándor „Csikar” és Szepesi György is megpróbálta visszahozni őt a pályára, több esetben személyesen is megkeresték a játékost. Végül győzött a józanész, a Fradi iránti elkötelezettség, és a labdarúgás iránti szeretet.
Milyen érzés gólt lőni? Olyan mámoros pillanat, amiről nem nagyon tudok beszélni, azt csak átélni lehet igazán. Amikor érzem, hogy jól eltaláltam a labdát, s még bent sincs talán a hálóban, de nekem már a kezem a levegőben, százhúszról biztos kétszázhúszra emelkedik a vérnyomásom, elborulok…Ezért a pillanatért érdemes focistának lenni! (forrás: Hoppe Pál, Szabó Ferenc: A Nyíl c.könyve)
Nyíl visszatért, a szurkoló egyből megbocsájtott, és olyan éveket produkált a pályán, melyek örökre emlékezetesek maradnak. Bajnoki cím és ezüstcipő, remek válogatottbéli teljesítmény, meghívás az Európa válogatottba, az 1982-es VB, a nyolcvanas évek eleje Nyilasi Tibortól volt hangos. Pályafutása csúcsára érkezett. Legendák keringtek a Barcelonai szerződésajánlatról, az egymillió dollárról, arról, hogy a szerződés körüli hercehurca még a központi bizottságot (a kommunista párt legfőbb irányító testülete volt) is megjárta. De mivel az még a VB előtt volt, nem engedték külföldre, de a VB után szabad utat kapott.
Az Austria Wien tárt karokkal várta és nem csalódott benne. Kedvenc lett a „sógoroknál” is, gólkirály (26 találattal, 1983/84), háromszoros bajnok és egyszeres kupagyőztes. 1988-ig viselte a lila-fehér mezt (még ezt is megbocsájtottuk neki, pedig nem volt könnyű), 120 mérkőzésen lépett pályára és 81 gólt lőtt!
Amikor hazajött, és egy TV riportban közölte, hogy most pihen és várja a lehetőségeket, már minden Fradista a kispadra képzelte. Ráadásul a 89/90-es bajnokság nem volt egy diadalmenet, és igazán senkit sem ért váratlanul, hogy 1990-ben, a még mindig nagyon fiatal és az edzőségben tapasztalatlan Nyilasi Tibort nevezték kis a Ferencváros mesterének! Szívet melengető, megható hír volt, bár mindenkiben felmerült a kérdés: vajon felkészült-e már a feladatra? Vajon képes lesz visszahozni a pályára az nyolcvanas években egy kicsit megkopott Fradizmust?
Nyíl hamar megadta a választ. 1990. augusztus 10.-én ült le először „hivatalosan” a kispadra, egy felkészülési mérkőzésen, a Cercle Bruges ellen. Igazi edzővé, az „isteni Nyíllá” néhány nap múlva, augusztus 18.-án vált. A sorsolás szeszélye folytán, az első bajnoki mérkőzésén, az ősi ellenfél, az Újpest ellen vezényelte a csapatát. És hogyan! Mint egy győztes római hadvezér, „öt nyílvesszőt” lövetett a lilák szívébe. Micsoda kezdés, micsoda ünneplés, micsoda siker!
A folytatás is jól sikerült, és bár voltak váratlan botlások, a második helyről búcsúztattuk a rendszerváltás első évét. A békés és nyugodt felkészülést egy zaklatott tavasz követte. Gondok a klub tulajdonlásával kapcsolatban (Bras-ügy), mely a csapat teljesítményére is kihatott. Egy nyolcmeccses győzelem nélküli sorozat a bajnokságban elúsztatta a bajnoki álmainkat. Nyílnak is „magyarázkodnia” kellett, de jött 1991. június 18-a, a magyar kupa döntője, ahol nyertünk 1:0-ra a Vác ellen, mely után egyből más megvilágításba került a csapat szereplése.
„Azt hiszem, kevés nagyobb öröm érheti az embert, mint az, hogy edzősége első évében ezüstérmet szerez a csapattal és megnyeri a Magyar Kupát. Mit lehet még ilyenkor mondani?…” – nyilatkozta a mérkőzés után Nyilasi Tibi.
A bajnokság végén második helyen végzett a csapat, de már láttuk, a végső siker nem várat magára sokáig. Az 1991 ősze még nem hordozta magában a siker lehetőségét, de amit a csapat 1992 tavaszán produkált, azt, akik látták és végigkövetették, azok soha nem felejtik. Fantasztikus győzelmi sorozat után, jött az utolsó diósgyőri mérkőzés, a győzelem, a bajnoki cím, a feledhetetlen ünneplés. Nyilasi Tibor edzőként is a csúcsra jutott. Tíz év után nyertünk újra bajnokságot, mely Nyíl szempontjából azért is különleges, hiszen 1980/81-ben játékosként nyert bajnokságot, lett ezüstcipős, Toldi vándordíjas, Európa válogatott és az FTC örökös bajnoka.
A következő szezonban a szurkolók a bajnoki cím megvédését várták, mely nagy küzdelemben, egy végig kiegyensúlyozott bajnokságban nem sikerült. Két ponttal maradtunk le a Honvédtól, „kárpótlásul” azonban újra megnyertük a magyar kupát. Akkor úgy tűnt, Nyilasi Tibor a Fradi kispadjától fog „nyugdíjba” vonulni. A szurkolók rajongtak érte, az első három évét sikerek övezték és bár került néhány porszem a fogaskerékbe, de senki sem gondolta, hogy a következő szezon gyökeres fordulatot fog hozni Nyilasi Tibor edzői pályafutásába.
Nem volt különleges és nem is volt emlékezetes 1993 ősze. A csapat tette a dolgát, voltak jó periódusok, voltak idők amikor már bajnokként láttuk a Nyilasi csapatot, de voltak kínos pillanatok is (Innsbruck elleni keserves KEK kudarc), melyek szép lassan, de előre vetítették a szomorú véget. Ráadásul 1994 tavasza sem emlékeztetett az 1992 tavaszi nagy meneteléshez. És amit már suttogtak a pesti éjszakában, az 1994. június 1-én következett be. Nyilasi Tibor lemondott. A szurkolók nehezen fogadták el a döntést. A június 4-i, Parmalat (Videoton) elleni bajnoki egy össznépi „tüntetéssé” vált, ahol hol a vezetőket szidták, hol Nyílt éltették. A mérkőzés végén az eredményjelzőtáblán is percekig villogott a „Nyilasi Tibi, maradj velünk” felirat. De Tibor nem maradt és átadta helyét volt mesterének Novák Dezsőnek, akivel a Fradi két bajnokságot szerzett, magyarkupát és szuperkupát nyert, valamint első magyar csapatként bejutott a BL csoportkörébe. A szurkolók még sem tudták igazán megszeretni. A csapat legkisebb botlásakor már kórusban szólt az üzenet: „Nyi-la-si Ti-bi!”
Nyíl három éves kihagyás után, 1997 júniusában tért vissza a Fradi kispadjára mely akkor már inkább Dózsa tüzes trónjához hasonlított. Varga Zoli eltávolítása épp olyan indulatokat váltott ki, mint Nyíl 1994-s távozása. A kialakult feszült hangulatban egyetlen megoldás volt a túlélésért küzdő vezetők számára, Nyilasi újbóli kinevezése. A 97/98-s szezon aránylag nyugalomban telt (egyedül a válogatott szereplése borzolta az idegeket – 1-7 Jugoszlávia ellen), az Újpest bajnoki címét nem nagyon fenyegette senki, a szurkolók is meg voltak „elégedve” a kivívott második hellyel. 1998 ősze Nyilasi edzői pályafutásának legrémesebb időszaka. A csapat szinte teljesen kicserélődött, a BL hősökből már csak néhányan maradtak hírmondónak, a klub is a fennmaradásért küzdött, a szurkolók is hátat fordítottak a sikertelenség láttán. És üzenetet is küldtek: „Nyilasi és szakmai stáb! A múltból nem lehet megélni, itt az idő a változtatásra! Sajnáljuk!”
1998. november 28-án ült utoljára a Fradi kispadján Nyilasi Tibor. Amit akkor senki sem gondolhatott, ez a mérkőzés Nyíl utolsó edzői 90 perce is volt. Bár utána a szurkolók még éveken át skandálták a nevét (ezzel üzenve az akkori edzőnek, vezetőknek) és néha-néha felröppentetek hírek, hogy más klub keresi a kegyét, de Nyilasi Tibor örök hűséget esküdött a Fradinak. Játékosként 309 tétmérkőzés és 165 gól, edzőként 230 tétmérkőzés. Közel 20 évet töltött el a Fradiban, összesen nyert 3 bajnoki címet és hatszor volt magyar kupagyőztes. Játéka, egyénisége nemzedékek számára egyet jelentett a Fradizmussal.
Bár jelenleg távol van, de zöld-fehér szívünkhöz mégis közel.
A CSÁSZÁR után ő volt a legjobb és legnagyobb FRADISTA, akit volt szerencsém látni játszani. Szinte minden hazai meccsünkön kint voltam NYíL idejében.
Fejjel és FEJBEN is kiemelkedett a mezőnyből.
Az európaiból is: 1977-ben hetedik (!) lett az Aranylabda szavazáson…
ISTEN ÉLTESSEN, TIBI !
60! Öreg király nem vén király! És bevallom, nagyon jól esik látni Dárdai Pali mellett a kispadon, az edzéseken Dzsudzsákék között rövidgatyában, abba a közegben és úgy, ahol és amiben mindig a legnagyobb volt. Isten éltessen, Nyíl, sok sikert!
Isten éltesse Nyilasi Tibit! lalolib, fantasztikusan írtad meg… csak csatlakozni tudok… generációmnak Tibi volt a MINDEN, a BÁLVÁNY… A Császáron és „vargazolin” nőttem fel, de akkor még alig eszméltem, zászlós, sálas, az ország végébe is elbumlizó fanatikus korszakomban már Tibi volt a király! lalolib, azon a ’75-ös szegedi meccsen és is ott voltam! Szenvedtünk, a SZEOL -akkori minden vidéki csapat szokása szerint – mintha az életéért küzdött volna… A II. félidőben azután Tibi bólintott, 1-0-ra nyertünk! Előtte egy héttel a Honvédot vertük 4-3-ra, arra sikerült zsugát szerezni, de előtte a Dózsa elleni 4-1-re nem, már szerdán címlapon írta a Népsport, hogy „minden jegy lekelt”!!! Ez 75000 nézőt jelentett, nem 22000-et…. Amíg Fradista él a Földön (a következő kb. 4-5milliárd évben), addig mindig lesz, aki fátyolos szemmel fogja emlegetni Tibi cseleit, labdavezetését, „bólintásait”…
Isten éltesse sokáig gyermek- és fiatalkorom legnagyobb bálványát! Amit 1998-ig tett, pályán és kispadon, nekünk,értünk, velünk, kitörölhetetlen a szívünkből és emlékezetünkből — mindörökké a Fradi-történelem aranylapjain a helye. Hogy utána mi és miért következett, azt viszont nem itt, nem most értékelném. Boldog születésnapot, Nyíl!
Isten éltessen Nyíl!!!
ISTEN ÉLTESSEN TIBI!
laci
Isten éltessen sokáig Nyilasi Tibor!
Isten éltessen Nyilasi Tibi!
Sajnos nem láttam a fradiban játszani,de az austriában igen.
Igen a 92′-es bajnokcsapat volt az edzői karrierje csúcsa.
Ilyen remek emberek sajnos egyre kevesebben vannak a fradi családban,de bízom benne ,hogy 30év múlva is köszönthetem itt-(ha én megérem….)
Számomra is Nyíl testesíti meg a Ferencvárost. Még akkor is, ha az idők folyamán ez a fajta „istenkép” halványult egy kicsit. De én sem tudok kilépni fiatalságom emlékeiből. Mozdulatai, kiismerhetetlen cselei, felhőfejesei összeforrtak a Fradizmusommal. Játékosként, edzőként is olyan alkotott mely a legnagyobbak közé emeli.
Az örök szívfájdalmam, hogy eddig nem tudta elfoglalni azt a helyet a Ferencváros vezetésében amit megérdemelne. Tudom, vagyis csak sejtem az okát, de ettől még hiányzik.
Boldog születésnapot Nyíl!
Tizenötödik éve, hogy elhagyta a kispadunkat, azóta nincs intézményes kapcsolata a klubunkkal. Iszonyú hosszú idő az eltávolodáshoz, még ha lelki kötődés, a sok feledhetetlen emlék nyilván meg is marad, de erre a jövőt nem lehet alapozni. Nem fog már szerepet vállalni nálunk, fogadjuk el, bár talán valami jelképes, tiszteletbeli hellyel – mint amilyen volt a Császárnak, s most is van még a két öreg legendának – igazán megtisztelhetnék vezetőink.
De mindentől függetlenül nekem természetesen továbbra is ő marad mindörökké az Isten, gyermekkorom bálványa, aki mindörökre bevonult a Fradi és a magyar labdarúgás aranykönyvébe. A Tibi.
Isten éltesse nagyon sokáig!
Helló Tibi!
Ma néztem valahol egy műsort, ahol Te azt mondtad hogy flotillás voltál. Én is az voltam, 1991-93-ig. A Komp utcában. Az Újpesten van, talán Te is ott voltál?
Várom a válaszolad!
Nagyon jó foszista voltál!!!
Isten éltessen Nyíl!
Sokat már nem lehet hozzáfűzni, tán annyi, ha felkérnek újra, hogy vállald el, Te csak bólints Tibi! Nagyon-nagyon sokan várják ezt!
Áldja meg a jó isten a KIRÁLYT még negyven négy évig erőben egészségben,boldogságban.!
Isten éltessen Tibor. Bízom a Fradi feltámadásában.
Egy évvel ezelőtt már elmondtam amit akartam Nyílról. Most csak a két legfontosabbat ismétlem: örökké visszavár Téged a Ferencváros! Isten éltessen!
Isten éltessen Nyíl!
Remek írás egy remek emberről. Köszönöm! Isten éltessen Nyíl!
Isten éltesse sokáig MINDENKI TIBIKÉJÉT,nagyon szeretném még látni Őt Fradi edzőként vagy szövetségi kapitányként! Luxus,hogy csak TV-s szakkommentátorként tevékenykedik. Lehene nyugodtan az FTC elnöke,mondjuk Berki helyén igencsak szívesen látnám,korábban Ő is azt nyilatkozta – még 1985-ben – hogy,elnök szívesebben lenne!
Egy apró kérésem,ha lehetne;a sztálinista,ávós,cionista és nem mellesleg Fradigyűlölő Sebest – egyébként nyugodjon békében – ne Guszti bácsizzuk ezen az oldalon! Köszönettel:Juhász Attila
így igaz.lalolib! Annyira jó az írás,hogy bocs a jelzésért..Hajrá Fradi!
Lalolib, nyilvan eszrevettuk a kis bakit nehanyan, de ilyet nem illik eszrevenni, annyira jo az iras.
Talan az edzoi munkajarol lehetett volna tobbet is irni, de osszessegeben nagyon jo volt ez igy.
S szo sincs fekete pontrol.
Szivbol gratulalok neked is, nem csak Tibi baratomnak !
becefix! Köszönöm az észrevételt, úgy látszik erősen öregszem és a memóriám nem a régi, Pedig utána szoktam nézni a dolgoknak, de a Vác olyan biztos pont volt, hogy ráhagytam az emlékeimre.
Ráadásul akkor a Vác nem is volt NB1-es, ez plusz fekete pont nekem. Még jó, hogy van egy lexikonunk, ahol pontosan szerepel a mérkőzés: 1979.10.10., Üllői út, Ferencváros – Volán: 0-1, NB1
Még egyszer köszönöm az észrevételt, javítom a bakimat.
Nagyon várjuk vissza Tibit! ERRE bólints,Tibi!
Egy röpke sztori 1981 kora nyaráról:
A budai Feneketlen-tó melletti teniszpályán fedeztük fel óriási kedvencünket! Ő volt,a Nyíl!
Integettünk Neki,ünnepeltük Őt ,mint 2 héttel korábban a PMSC elleni 4-0 után.
Kisvártatva feljött a pályáról a Villányi útra és Jani haverommal együtt lefotóztak Vele minket! ILYEN sportember Ő,aki m egbecsülte a 2 kis 12 évest…A sors fintora,hogy Jani barátom megpróbálta egy sötét szobában megnézni a képet…Soha nem lehetett már előhívni persze,azt hittem akkor,mikor megtudtam,hogy kinyírom…:-) Nyilasi Tibi,reméljük,”..egyszer hazatalálsz..” ( Egy kis javítás a remek cikkhez: az ominózus ’79-es bundavádas meccs a Volán SC elleni volt,0-1..bocs)
ÉLETEM ELSŐ FRADI MECSSE NYíREGYHÁZÁN VOLT 1980-ban.NAGY NEHEZEN NYERTÜNK 1-0-ra.GÓLUNK ELŐTT A FRADI SZÚRKOLÓK KÓRUSBAN KIABÁLTÁK ,BÓLINTS TIBI.ÓHAJUNKAT AZ ÉGIEK MEGHALGATTÁK,ÖRÖK ÉLMÉNY MARAD.BOLDOG SZÜLETÉS NAPOT TIBIKÉM.
Ehhez túlsokat már nem kell hozzátenni! Nagyszerű kis írás, méltó az oldalhoz és főleg méltó Nyilasi Tiborhoz. Boldog születésnapot Nyíl!
Freka!
Nagyon köszi a kiegészítést, főleg amit Csöpiről és a diszvacsoráról írtál. Ez a Fradizmus. Ismét lekell, hogy írjam: Tibi, gyerek haza!
Oriasi figura Tibi, termeszetesen szerettem jatekoskent is, edzokent meg koyelebbrol ismerhettem meg, es soha sem csalodhattam benne !
Aki emlekszik arra 83 tavaszi gyori meccsere, vagy arra vasarnap delelotti Honved-meccsere, az tudja, hogy miert .
Edzokent nem futhatta ki a palyajat, hiszen feltekenyek voltak nehanyan ra a szekhazban.
Kecesen tudjak, hogy 94-ben meg ‘+ 1 eves’ szerzodese volt, s megcsinalta volna az Ajax mintara az Utanpotlas Akademiat, de nem engedtek neki. Pedig hol lennenk azzal, amivel a Sh .U. csak most probalkozik. Na mindegy mar …!’
Az MLSZ-ben is komoly eredmenyei voltak,a mostani U 20-as csapat tobbek kozott, ott meg Kisteleki tartott be neki, s a vegen kirugta.
Meggyozodesem, hogy kap meg komoly feladatot ( Fradi vagy szov. kapitanysag), s ha latja a normalis hatteret , el is fogja vallalni !
A Nagy Bela Hagyomanyorzo Tarsasag termeszetesen diszvacsorat akart rendezni Tibinek, aki elharitotta, mondvan ” amig Dzurjak Csopi ilyen allapotban van, nem tudnank jo szivvel unnepelni „.
Na ezert is szeretem Tibit, a Joisten eltesse meg nagyon sokaig !
Nyíl nekem is sokat jelent. Én is a játékán nőttem fel, úgy lettem Fradista, hogy bálványként tiszteltem őt. Jó lenne ha hazatérne, ha vezető szerepet játszana a Fradi megújításában. Olyan személyek nélkül, akik jelentős szerepet játszottak a Fradi múltjában, nehéz lesz visszalopni a lelkekbe a Fradizmust.
Isten éltessen Nyíl! És gyere haza!
Egy remek születésnapi megemlékezés egy csodálatos játékos, edző egy igazi FRADISTA a Luxemburg grófjának köszöntésére!!!
Köszönet lalolib! ISTEN ÉLTESSEN NYíL!!!
HAJRÁ FRADI!!!
Isten éltesse Nyilasi Tibit, Ö az én tinédzserkori bálványom. Mondjuk most is az, pedig már nem vagyok tini- sőt.
Laci
Egyetértek lalolib barátom utolsó bekezdésével!! Nyilasi Tibi! Várunk vissza!
Mivel Lalolib ujjra oly remekül leírt mindent nekem már csak egy maradt: Isten éltessen jó erőben egészségben Tibi!