Sós Károly
1925 és 1927 között a Ferencváros játékosa volt, de az első csapatban nem játszott. Játékos pályafutásának állomásai: Vasas, Nemzeti, Attila. Külföldön az FC Saint Malo, Olimpique Ales, FC Bern, Banska Bystrica csapataiban fordult meg.
1938-ban hazatért a Gammába, ahol pályafutása végén már játékosedzőként ténykedett.
Edzői pályafutásának következő állomásai: Haladás, Újpest, Haladás, SBTC, Dorogi Tárna.
Deák Ferenc távozása után, 1953-ban ült le a Bp. Kinizsi kispadjára. Négy szezonon át volt a nevétől és színeitől is megfosztott Ferencváros vezetőedzője.
1954-ben, majd egy évvel később is a bronzéremig vezette a csapatot. Mindkétszer a Bp. Honvéd – Vörös Lobogó kettős végzett a táblázat első illetve második helyén.
Az 1955/56. évi kupakiírást az Ő vezetésével kezdte meg a csapat (1957-ben a délszláv túrán történt „Láng-affér” után lemondott), majd Csanádi Árpáddal folytatta 1957-ben. Az 1958-as, győztes kupadöntőben már Tátrai Sándor ült a kispadon.
Ferencvárosi pályafutása utáni állomások: pályaedző a válogatottnál, majd a válogató bizottság (Baróti, Lakat, Sós) egyik tagja, Bp. Honvéd, NDK – szövetségi kapitány. A kelet-németeket bronzéremig vezette a tokiói olimpián.
1968-tól két éven a szövetségi kapitányi tisztet töltötte be idehaza. Nála lett válogatott két ferencvárosi klasszis: Szőke és Juhász is. Utolsó mérkőzése a csehszlovákok elleni emlékezetes találkozó volt Marseille-ben (Érdekesség, hogy hosszú évek után először nem szerepelt játékos a Ferencvárosból).
4 hozzászólás a(z) Sós Károly bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Szinte magától értedődik, hogy Marseiile-ben nem szerepelt FRADISTA !
A CSÁSZÁR ÉPPEN LÁBADOZOTT !
Ha Marseille-ben ott van 4-5 fradista (valami miatt NEM LEHETETT!!!), az a válogatott sosem lap ki! Hiányzott: Az akkori Európa 3 legjobb kapusának egyike, Géczi Pista (vajh miért??? Még a pártba is belépett, szegény!), Novák Dezső, Páncsics Miklós, Juhász Pista, Szűcs Lajos, A „CSÁSZÁR”, Rákosi Matyi …”CSAK” ennyi fradista hiányzott Marseille-ben … azt a Fradit ma VILÁGVÁLOGATOTTNAK hívnák …
„VÉLETLENÜL” ’68 után 1 évvel nagy nehezen, a 3. meccsen sikerült végre kikapni a csehektől … akiknek többsége „szlovák” volt ….semmi politika nem volt benne … nem hát …
Sós Károlynak ragyogó taktikai érzéke volt. Nem akarom ismételni magam, de „Emlékezetes” sorozatomban többször felhívtam a figyelmet arra, hogy új taktikai megoldással – az akkor „szabályszerű” WM (3-2-5) rendszer helyett nemegyszer 4-2-4 vagy 4-3-3 felállással – aratott sikert akkoriban jobb játékerőt képviselő ellenfelekkel szemben.
Sajnos, később valahogyan kihunyt belőle a kreativitás, nem tudta megismételni régi sikereit.
„Ragyogó” taktikai érzékét fényesen bizonyította ’68-ban Moszkvában, ’69-ben Prágában és Marseille-ben. No comment. . A magyar futball egyik sírásója … a saját játekosait nem ismerte fel … az ellenfelekét meg pláne nem …
Hogy lehetett ez az ember szöv. kap. az NDK-ban, ahol AKKOR MÉG (!) mindenki egyforma (szőke!) volt???