„Egy hosszú út egyik szakasza ez…”

RANGADO.hu

Nyilas Elek az vallja, hogy nincsenek véletlenek, a rengeteg munka és odafigyelés meghozza a gyümölcsét.

A 42 éves, tizennégyszeres válogatott labdarúgó jelenleg a Dunakanyar-Vác Labdarúgó Kft. szakmai igazgatójaként, valamint a Vác VLSE U19-csapatának vezetőedzőjeként dolgozik. A futballt a Dunakeszi Kinizsiben kezdő Nyilas Elek sikeres pályafutást mondhat magáénak játékosként is, hiszen kétszeres magyar bajnok, szerepelt a többi között a Vác FC-Samsung, a Ferencváros és a Győri ETO csapataiban, és Izraelben is légióskodott. Köztudott róla szoros Pest megyei kötődése is, hiszen amatőr játékosként, megyei szinten szerepelt a Göd és a Felsőpakony együttesében, jelenleg pedig a Gödöllői-csoportban játszó Isaszegi Fincsi öregfiúk-csapata játékosa.

Utánpótlásedzői munkája mellett felnőtt csapat mellett is kipróbálta magát, 2009 tavaszától 2011 nyaráig a megyei másodosztályú Vácrátót KSE edzőjeként is eredményesen dolgozott, aranyérmet, és az I/B-osztályba való feljutást kiharcolva tevékenykedett. Ezzel párhuzamosan utánpótlásvonalon is aranyosra sikeredett az idei esztendő Nyilas Elek számára, hiszen az országos U19-bajnokság II. osztály, Közép A-csoportjának küzdelmeit kilencpontos előnnyel nyerte a meg a Vác VLSE-vel, majd azt ezt követő rájátszásos rendszerű osztályozó sikeres megví­vásának köszönhetően kiví­vta az első osztályú szereplés jogát.

Vácott az utánpótlásnál kezdte a nevelői munkát. Először az U17-korosztállyal ért el sikereket: egy második és egy harmadik helyet a bajnokságban, majd 2009-ben megnyerte velük a Visegrád Kupát. Ez egy rangos nemzetközi utánpótlástorna, amely négy ország részvételével mintegy 16 csapat versengésével kerül lebonyolí­tásra. Ez már komoly rangot jelentett a fiatal edző pályafutásában. Kiderült ugyanis, hogy jól döntött, amikor edzőként folytatta pályafutását.

– Sok dologgal foglalkozik a labdarúgáson belül, de úgy tűnik, 2011-ben minden területen sikeres volt!
– Igen, lehet mondani. Egy hosszú út egyik szakasza ez…

– Az U19-csapattal előbb bajnokságot nyert, majd feljutott az élvonalba, ahol a téli szünetben a rendkí­vül előkelő harmadik helyen áll.
– Elég kemény év volt. Már a bajnokság megnyerése sem volt könnyű. Ez az utóbbi években többször sikerült már, de akkor az osztályozón nem alakultak szerencsésen a dolgok – mondta a Rangadó.hu megkeresésére Nyilas Elek. – A jövőbe nézés és a tervezés szempontjából az utolsó lehetőségünk volt, hogy most felkerüljünk. Indí­tottak egy U18-bajnokságot, amelyben a NB I-es csapatok fiataljai szerepelnek. Emiatt az NB II Közép A szí­nvonala jelentősen csökkent. Ha nem tudtunk volna megnyerni, és nem jutunk fel, akkor szakmailag is kevesebb energiát kellett volna mozgósí­tani a folytatásban. Az adótörvényekkel óriási lehetősége nyí­lt a klubok számára, és a pontozás során nem mindegy, milyen osztályban szerepelnek a csapatok, ez is fontos szempont!

– Újoncként a harmadik helyen telelni… Ez az igazi bravúr!
– Aki korábban felkerült, az csont nélkül kiesett. Tudtunk ezt, és elsőre meglehetősen rémisztő volt a tudat. Véletlenek nincsenek, bár vékonyabb a keretünk, rengeteg 94-es születésű játékossal dolgozunk. Ráadásul többen kezdők, tehát nem csak a szükség miatt játszanak! Azt szeretném, hogy a következő évben már ne legyenek olyan gondjaink, mint idén, hogy az új bajnokságba bele kell szokni. Minden rendben, egyelőre!

– Milyen az U19-mezőny szí­nvonala?
– Jóval erősebb, mint a másik osztályé volt. Mindig azt mondom, nem baj, ha nálunk erősebb csapatok ellen játszunk. Erre jó példa volt a Visegrád Kupa! így lehet fejlődni, örüljünk neki, mert többet ér, mintha egy gyengébbnek rúgunk tí­z gólt. Sokkal több értelme van, mert csak í­gy lehet fejlődni.

Nyilas Elek a Fradi labdarúgásának a múltját feldolgozó alapí­tvány elnöke

– Több akadémiai csapatot is megelőznek. Mi a véleménye az akadémia rendszer idehaza elterjedt formájáról?
– Vegyes a kép, és az onnan jövő hí­rek. Egy-egy játékos van, akinek nem tett jót az a rendszer, mert a személyisége nem bí­rta, tehát szakmai vagy emberi oldalról. Rendszeressé teszik az életet, a fiatalok megtanulnak sportolóként élni, mellette a tanulás is megvan, mégsem mondanám, hogy százszázalékosan elég. A középiskola kezdetétől számí­tható a bentlakásos rendszer, de ezt az oldalát nagyon meg kell fontolni, kiegészí­tő-programokkal szí­nesí­teni, hogy megtörjék a monotóniát. Biztosí­tani kell a szükséges pihenést is, különben a fiatalok nagyon hamar megcsömörlötté válnak.

– Vácon nincs akadémia, viszont a modell szerves része, hogy az edzők az egykori játékosok közül kerülnek ki.
– Aránylag kis város, remek múltbeli sikerekkel. Talán azért is volt ez annyira jó kis csapat, mert olyan játékosok szerepeltek benne, akik amúgy is foglalkoztak a futballal, nem csak abban a néhány órában, amikor edzésen, vagy meccsen voltak. Sokan edzősködnek máshol is, tehát a megszerzett, felgyülemlett tapasztalatot igyekeznek átadni.

– Szakmai igazgatóként melyek a legfontosabb feladatai?
– Ketté kell választani, mert két klubról van szó! Voltak múltból fakadó ellentmondások, tüskék a két egyesület között, az elsődleges feladatom ezeknek a bajos, gondos ügyeknek az elsimí­tása volt, hosszú távú, gyümölcsöző kapcsolat kialakí­tása. Az NB II-es felnőtt csapat szintjét elérő fiatalok számára a folytonosság, az átmenet zökkenőmentes biztosí­tása, illetve Hí­res Gábornak is segí­tek a szakmai munkában minden nap.

– Egy könyvdedikálás jóvoltából a közelmúltban újra összejött a Ferencváros 1995-ös Bajnokok Ligája-csapata. Ritkán találkoznak?
– Nem! Ha nem is sűrűn, hiszen mindenkinek vagy sportbeli, vagy civil munkája, de mérkőzéseken szoktunk találkozni sűrűbben. Manapság is rengeteg meghí­vásunk van, szí­vesen látnak minket.

– Ön a Tempó Fradi Alapí­tvány elnöke. Ezt egyfajta küldetésnek tekinti?
– Mindenféleképpen! Olyan dolog, amibe nagyon szí­vesen vágtam bele, a kérdés sem vetődött fel, hogy vállalom-e. A stáb tagjai is olyan emberek, akik a Ferencvárosért dolgoztak, illetve szimpatizánsok. A névsor elolvasása és megismerése után tudtam, hogy ez egy nemes feladat, és büszkeséggel töltött el, hogy egyáltalán rám gondoltak. Idejüket és anyagi lehetőségeiket nem sajnálva dolgoznak, legfőbb tevékenységi körükbe tartoznak a jótékonysági dolgok, illetve a képek, videók gondozása, a szurkolók kiszolgálása az interneten keresztül.

– A Tatabányán futballozó fiával mennyi időt tud együtt tölteni?
– Itthonról jár, úgyhogy viszonylag sokat találkozunk. Kiöregedett a fehérvári ificsapatból, ezért felnőtt szerződése van már második éve, és a több játéklehetőség miatt kölcsönadták Tatabányára. Majdnem minden nap hazajár, kilencen utaznak rendszeresen Budapestről. Játszani keveset látom, szinte minden időmet elviszi az NB II-es együttes, illetve az U19-csapat. Ha ők ugyanazon a napon játszanak, mondjuk szombaton, a Tatabánya pedig vasárnap, akkor az első dolgom megnézni a fiamat! Sokat beszélgetünk a futballról, és elfogadja a véleményemet.

– A közelmúltban megkapta a Pest Megye Labdarúgásáért Dí­jat, illetve Pest Megye Közgyűlésétől az Év edzője kitüntetést. Mit jelentenek ezek egy 42 éves sportember számára?
– A sportban az eredmények és a dí­jak jelentik azt, hogy az ember jól végzi-e a munkáját, vagy sem. A pozití­v hozzáállásommal, gondolkodásommal, a labdarúgás és pedagógia elegyí­tésével igyekszem mederbe terelni az utánpótlás-játékosokat. Ez olyan képet ad, ami rendben van, és jól néz ki. Ha a sok munka megvan, akkor az eredmény sem marad el. Nincsenek véletlenek, a rengeteg munka és odafigyelés meghozza a gyümölcsét.

– Az Athos Pub megvan még?
– Nincs! Amikor elkezdtem edzőként dolgozni, tudtam, hogy nem lehet tovább csinálni. Napközben az oktatás és a pedagógia, aztán irány az éjszakai élet! Tudtam, hogy ez nem illik a képbe.

Széplaki Kálmán
Forrás: RANGADO.hu – 2011. december 29.