1902.V.17. FTC – Boldklub 0:7

Boldklubben 7:0 eredménynyel győz a Ferenczvárosi Torna-Clubbal szemben.

1902. május 17., 17:00, Millenáris, FTC – Boldklubben 0:7 (0:4)
vezette: Scharfe János (BTC)
FTC: Procskó – Berán, Schwarcz – Kolhanek, Gorszky, Bródy – Braun, Feketeházy, ?, Kovács, Borbás
Boldklubben: Westenholz –
Gól: ?
Jók: Berán, Kovács

Holnap délután a dánok a Ferencvárosi Torna-Klub-bal játszanak, melynek csapatösszeállitása a következő lesz: Procsko kapuvédő, Berán és Schwartz hátvédő, Kolhanek, Gorszky és Bródy elővédő, Braun, Feketeházy, Pokorny, Kovács és Borbás csatázó. Biró: Scharfe János (B. T. C.)

Bold Club of 93. A dán bajnoki csapat következő összeállí­tásban játszik: Westenholz (internacionalis)  – Charles v. Buchwald, Harald Hansen – Olaf Soerensen, Winding E. Jörgensen, K. W. Hoyer – I. Gandil, A. Oenig, Ax. Andersen, F. Soerensen, H. Rambush
Tartalék: H. Kassmensen, Axel Madsen, A. Hansen, A. Buntzen, Olaf Soerensen (kapitány), Winding.

A Boldklubben dán csapat máj. 17-én a ferencvárosi csapattal mérkőzik a millenáris pályán, délután 5 órakor.

(Pesti Hí­rlap, Budapesti Hí­rlap)

1902. május 17.

Az utazás fáradalmait kipihenve, s csapatat megerősí­tve vette fel a küzdelmet a Boldklubben a F. T. C. csapatával. A match előtt zuhogott eső egy kissé feláztatta a pályát s ezért a játék első perczeiben egy csapat sem tudta eléggé érvényesí­teni képességeit. A porhanyos talaj azonban csakhamar beszí­vta az esővizet s a két csapat a játékidő további folyamában kimutathatta minden tudását. A Boldklubben az előző napi mérkőzéséhez hasonlí­tva sokkal jobban játszott, kombinácziói preczizebbek voltak, sőt a goalra való lövésben is ügyes játékosokként mutatkoztak. A Ferenczvárosiak csapatában a legjobb forwards Pokorny lábbaja miatt nem vehetett részt, Borbás sem volt fit kondiczióban, sőt a második félidőben nem is tudott játszani. Az ilyképen meggyengült csatársor természetesen nem is működött a tőle megszokott preczizitással. A fedezetek mind igen jól játszottak, de a legjobb volt ezúttal Berán a mezőnyben, ki önfeláldozó munkájával sokszor megzavarta a dánok összjátékát

Az első félidő javarészt a Ferenczvárosiak mezejében folyik, bár a jobb oldalnak több í­zben sikerül Braun és Feketeházy révén offenzivába átlépni, veszélyessé azonban csak egy í­zben teszik a dán kaput, melyet azonban kevésbbé Westenholz ügyessége, mint inkább Schwarcz elhamarkodottsága mentett meg attól, hogy a labda a dán kapuban fennakadjon. Az első félidőben a dánok összesen négy goalt rúgtak, melyek közül csak kettő volt menthetetlen, a másik kettő a kényelmesen és határozatlanul játszó kapuvéd lelkiismeretén szárad.

A második félidőben a dán védelem lankad s több í­zben engedi át a Ferenczvárosiak csatárait vonalukon. A magyar csapat támadását azonban mindig a maguk javára értékesí­tik, mert szabadabbá válván a magyar kapu előtti mezőny, gyors kombináczióikkal szaporán ostromolják a F. T. C. védelmi poziczióját. A második félidő újabb 3 goalt eredményezett a dánoknak, úgy hogy a végeredmény e szerint 7:0-át tett ki.

Biró Scharfe János B. T. C. volt.

Nem hagyhatjuk azonban e helyen megemlí­tés nélkül azt a furcsa körülményt, hogy az utóbbi időben a goalbirón kí­vül egész csoport néző verődik össze a kapu mellett, kik nemcsak a kapuvédet teszik idegessé folytonos biztatásaikkal, hanem magát a játékosokat és bí­rót irritálják. A bí­rónak kötelessége legyen az ily egyéneket a pályáról eltávolí­tani, mert megérhetjük különben nemsokára azt, hogy egy egész embertömeg foglalja majd el a kapu környékét és kénye-kedve szerint dirigálja a játékosokat.

(Sport-Világ)

A dánok Budapesten. A dán labdarugók, a kik ma a délelőtt folyamán Budafokra rándultak ki, délután a Ferencvárosi Torna-Klub-bal mérkőztek. A dán csapat ma már kifejtette erejét és tudását, mert tudta, hogy a tegnapinál erősebb csapattal van dolga és szép összejátszásukkal ma is akárhányszor tapsra ragadták a nagyszámú közönséget. A Ferencvárosiak csapatösszeállí­tása azonban nem volt teljes, mert hiányzott Pokorny és a második félidőben Borbás is kénytelen volt betegsége miatt kiállani. Az í­gy meggyöngült csatázó sor pedig nem tudott érvényesülni.

A mérkőzés megkezdése után a dánok mindjárt kezdték a magyar kaput ostromolni és több szép támadás után tizenkét percre a játék megkezdése után megszerezték az első gólt, melyet kilenc, három és nyolc perces időközökben még három követett. A Ferencvárosiak pedig egy gólt sem rúgtak. Az eredmény tehát az első félidőben négy gól ellen zérus a dán csapat javára. A második félidőben Berán Ferencvárosi hátvédő beállott középső elővédőnek s Berán nagy rúgásai következtében a labda néhányszor lekerült a dán mezőre, de gólt a csatázók nem tudtak rúgni. A dánok ellenben kilenc, négy és tizennyolc perces időközökben háromszor rúgták be a labdát a magyar kapuba s igy az eredmény a második félidőben három gól ellen zérus a dánok javára, a végső eredmény pedig hét gól ellen zérus ugyancsak a dán csapat javára. A magyar csapatban kitűnt Berán hátvédő szép nagy rúgásaival és nyugodtságával. A második félidőben jól játszott még Kovács szélső csatázó is. Bí­ró Scharfe János (B. T. R.) volt.

(Budapesti Hí­rlap)

A dánok Budapesten. A. Bold Club dán football-csapat második mérkőzése. Ezúttal a Ferencvárosi Torna Club jeles csapatával mérte össze erejét a dán csapat. Az eredmény 7:0, a dánok javára.

Amit a dán csapat kiváló tulajdonságairól í­rtunk, azt mai játékukkal még fényesebben beigazolták. Fegyelmezett összjáték, nyugodtság, mindig öntudatosan, biztos céltól vezetett passzjáték, rendkí­vüli fürgeség, minden helyzetben magát feltaláló figyelem képezi azt a valóban klasszikus játékot, amely a legjobb klasszikus ellenfélnek is nagyon megnehezí­ti a dolgát.

A ferencvárosiakat ismerjük. Sokszor volt alkalmunk méltányolni jeles játékukat. Mai vereségük sem rendí­tette meg róluk való régibb í­téletünket. Tagadhatlan azonban, hogy ma, különösen az első félidőben, mikor az első négy goalt kapták, szokatlan lanyhasággal védekeztek, mintha imponált volna nekik a dánok nyugodt, fair játéka. Kapuvédőjük is a négy goal közül kettőt könnyen kivédhetett volna. Legtöbb erélyt, gyorsaságot, fürgeséget s céltudatos játékot Kovács fejtett ki, akinek több í­zben sikerült a labdát a dánok kapuja elő vinni. A közönség is, valahányszor a ferencvárosiak veszedelemben forogtak, Kovácsot kiáltozta, mintegy segí­tségül kí­ván őt. Hanem hát Kovács sem segí­thetett a bajon, mivel csak egy ember s társai ritkán játszottak a kezére, illetve a lábára.

A második félidőben a 4 goal keserűségétől „buzdí­tva“, kissé erélyesebb tempóban kezdték a játékot. Pár szép rohamot mutattak s jobban védekeztek; de sajnos, nem tudták feltartóztatni a dán labdát, amely még háromszor röpült kapujokba,

(Pesti Hí­rlap)