1903.IV.5. Magyarország – Csehország 2:1

Budapest—Prága 2:1.

A M. L. Sz. reprezentatí­v csapata 2:1 eredménynyel győz a prágai kombinált csapat ellen.

Az intéző bizottság az 1903. márczius 7-én tartott üléséből: (…) A szövetségi válogatott csapatot a következőkép állí­totta össze: Sipos (B. T. C.) — Berán (F. T. C.), Reiner (M. F. C.) — Gorszky (F. T. C.), Skrobák (B. T. C.), Bayer (M. A. C.) — Niessner (M. F. C.), Róka (B. T. C.), Buda (B. T. C.), Minder (Postás), Borbás (F. T. C.).

(Sport-Világ, 1903. március 15.)

Ma délután Budapesten csak egyetlen egy mérkőzés kerül döntésre. A Magyar Labdarugók Szövetsége reprezentatí­v csapata játszik egy prágai német és cseh játékosokból álló összekombinált csapattal. Hogy e csapat tulajdonképen a prágai játékosok selejtje, az természetszerűen következik, ha tekintetbe veszszük, hogy sem a Deutscher Football-Club, sem a Slavia I. csapataiból egyetlen egy ember sem vesz részt. A Deutscher Football-Club politikából nem vesz részt oly csapatban, melyben cseh játékosok szerepelnek. Különben is már — tudtunkkal — egy külföldi csapattal angazsálva van. Slavia szintén nem vesz részt, mivel ma a Civile Service angol football-csapattal lesz matche. A szövetségi reprezentatí­v csapat ellen tehát egy oly legénység vonul fel, mely összjátékot nem lesz képes produkálni, lévén a játékosok különböző egyesületek (Union, Vinohrady, Deutscher Sport- Club, Sport-Favorit) tagjai, kik eddigelé egy csapatban együttesen sohasem játszottak. A mi pedig az egyéni tudásokat illeti, kötve hiszszük, hogy a magyar csapat tőlük a legcsekélyebbet, is tanulhatna. A magyar csapat győzelme tehát holt bizonyos s előreláthatóan nagy fölénynyel fog végezni erőben és ügyességben hozzá egy csöppet sem méltó ellenfelével.

Most csak az a kérdésünk: mi a czélja a Szövetségnek a mai mérkőzéssel? Midőn az április 5-ét rezerválta magának, tette azon czélzattal, hogy a bécsi Unió válogatott csapatával mérkőzzék Ez utóbbi azonban a bécsiek részéről eddig minden tekintetben tapasztalt ripőkséggel kijelentette, hogy akkor játszik, mikor ő akar s nem hajlandó lejönni április 5-én, hanem talán junius közepe felé. A magyar Unió erre más szövetséggel kezdett tárgyalni kölcsönösen rendezendő mérkőzések végett, de megállapodásra jutni nem tudott egyikkel sem. Szövetségek tehát nem voltak hajlandók reprezentatí­v csapatot kiállí­tani, a M. L. Sz. tehát idegen egyletekkel kezdett tárgyalni s ezzel elvesztette a szövetségi match eredeti jelentőségét, a melynek értéke még inkább alászállt azzal, hogy nem is elsőrangú, hanem másodrangú játékosokból összetoborzott csapattal veszi fel a küzdelmet. A Labdarugó Szövetség mai matchének tehát semmi erkölcsi alapja nincs, használni nem fog a magyar labdarugó-sportnak, sőt inkább ártani, mert a szövetségi reprezentatí­v csapat mérkőzései el fogják veszteni vonzó erejöket, ha a football iránt érdeklődő publikum ma végig fogja szemlélni a ní­vón alul álló cseh és német zagyvalék-csapatnak szereplését. A szövetségi egyletek pedig joggal zúgolódhatnak azon konkurrenczia miatt, melyek felettes hatóságuk a szövetségi matchek intencziójától eltérőleg a mai mérkőzéssel létrehozott.

(Sport-Világ, 1903. április 5.)

E heti mérkőzések. Ma vasárnap délután 1/2 4 órakor a csömöri-uti pályán nemzetközi mérkőzés lesz a Magyar Labdarugók Szövétsége és a prágai cseh, német válogatott csapat között.

(Nemzeti Sport, 1903. április 5.)

Prága—Budapest. A vasárnapi szövetségi nemzetközi mérkőzésre a szövetség a következő csapatot állí­tja ki a prágai csehek és németek válogatott csapata ellen: Sipos (B. T. K.), Berán (F. T. K.), Fehéry (M. U. E.), Gorszky (F. T. K.), Kolhanek (F. T. K ), Kiss (33 F. K.), Niessner (M. F. K.), Róka (B. T. K.), Buda (B. T. K.), Minder (Postás), Borbás (F. T. K.). Tartalék: Nagy (M. T. K.), Szemethy (Postás), Károly (M. T. K.), Zulu (M. T. K.). Biró: Ordódy Béla (Budapesti Ramblerek) lesz. Minthogy 5-én más football-mérkőzést nem szabad rendezni, a sportközönségnek ez lesz az egyedüli élvezete vasárnap délután.

(Budapesti Hí­rlap, 1903. április 5.)

1903. április 5., 15:30, Millenáris, Budapest — Prága 2:1 (1:1)
vezette: Ordódy Béla (Budapesti Ramblerek)
Budapest: Sipos (BTC) — Berán (FTC), Fehéry (MUE) — Kiss Gy. (33 FC), Kolhanek (FTC), Gorszky (FTC) — Braun (FTC), Károly (MTK), Niessner (Műegyetem FC), Minder (Postás), Borbás (FTC)
Prága: Vcelak, Kraus, Kotoc, ?
Gól: Minder vagy Borbás (16.), Minder (78.) illetve a csehek balösszekötője
Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc (a válogatást az MLSZ intéző bizottsága végezte)

Április 5-én vasárnap mérkőzött a Magyar Labdarugók Szövetsége válogatott csapata a prágai cseh-német válogatott csapattal. A mérkőzés fényesen sikerült: a közönség élén részvétele azt mutatta, hogy barátja az ily vállalkozásnak. A válogatás se volt rossz, csak arra lett volna szükség, hogy a csapat néhányszor trenirozzon, a mi által helyes összjátékot nyert volna. Sajnos, hogy akadtak egyletek, amelyek szükkeblüen ellene voltak a M. L. Sz. helyes vállalkozásának, legjobb játékosaikat nem engedték játszani, sőt azt vetették a Szövetség szemére, hogy az ily versenyek rendezésével konkurenciát csinál az egyleteknek.

Az ily felfogást nem lehet eléggé helytelení­teni elvégre egy football-egylet még nem nyerészkedő vállalat hazánkban. A Szövetség erkölcsi érdeke mindenesetre előbbre való az egyes csapatok anyagi érdekeinél Ha egy egylet a Szövetség nyújtotta előnyöket élvezi kötelessége a Szövetséget minden vállalkozásában odaadással támogatni. Ha az épen nem helyes és sportszerű eljárás azonban a mérkőzés sikerét nem volt képes meghiusitani és ha nem is vertük meg oly formában a prágai csapatot, a mint erőviszonyainkhoz képest ezt meg kellett volna tennünk, mégis győzelmet arattunk.

A magyarok csapatában kitűnt a hátvédők közül Berán az ő erős és elhatározott fellépésével, a fedezetek közül Kolhanek és Gorszky. A csatárok közül egyedül Minder játszott jól. Niessner szokatlan rosszul játszott, legfeljebb az lehet a mentsége, hogy nincs hozzászokva a centerben játszani. Károly, az M. T. K. goallövője szokott helyén játszott, de azért vagy ötször lőtt a kapu mellé és fölé. A prágai csapat, bár sem a Slavia, sem pedig a D. F. C. csapatából nem volt benne senki, mégis jónak volt mondható. Meglepett szép összjátékuk, a mi azt mutatja, hogy készültek a mérkőzésre. Hátvédeik igen jók, a fedezetek közül a bal, a csatárok közül pedig a center elsőrangú játékosok.

A játék lefolyása a következő volt: A prágaiak kezdése után a magyarok veszik át a támadást, azonban az össze nem szokott csapatban nagy a fejetlenség. A csehek eközben párszor támadnak, de a két hátvéd könnyű szerrel elhárí­tja a támadásokat. Egy izben a csehek sikerrel rohannak le és balösszekötőjük védhetlenül lövi a labdát a kapuba. A magyarok ekkor kissé összeszedik magukat és erélyesen ostromolják a csehek kapuját, mig végre Minder a Braun által centerezett labdát a kapuba küldi. Az első félidőben egyik fél sem ér el több goalt. Eredmény 1:1.

A második félidőben a magyarok kezdenek összeszokni, különösen Minder, Borbás és Kiss háromszög játéka kezd feltűnni. Borbás egy párszor szépen lerohan és a jól centerezett labdákat Károly egymásután lövi el a kapu mellett. A magyarok folyton támadnak úgyannyira, hogy a csehek néha erőszakkal igyekeznek a támadásokat meghiúsí­tani. Körülbelül 12 perccel a mérkőzés vége előtt egy a Kolhanektől adott labdát Minder szép lövéssel a kapuba juttatja. A közönség sürün biztatja a játékosokat „tempó”-ra, de mindhiába, goalt többé az ügyesen védő csehek ellen nem tudnak elérni s í­gy a mérkőzés 2:1 arányban végződik a magyarok javára.

Ordódy pártatlanul, de a faultokkal szemben nem elég szigorúan bí­ráskodott.

(Nemzeti Sport, 1903. április 12.)

1903. április 5.

A magyar reprezentatí­v csapatnak immár második szereplése nem hozott valami nagy dicsőséget a magyar football-sportnak múlt vasárnapi mérkőzésével. El voltunk készülve arra, hogy a prágai csapat felett a magyar játékosok javából összekombinált legénység tetszés szerint fog győzni. Reményeink azonban füstbe mentek, a mint az első 10 perczben vergődni láttuk azt a csapatot, melyet »magyar reprezentatí­v«-nak keresztelt el a Szövetség. A reprezentatí­v-csapat tudvalevőleg a legjobb játékosok összeválogatásából szokott állani; a múlt vasárnapi csapat azonban nem volt az, a miről a Szövetség nem tehet, mert részéről megvolt a jóakarat s nem gyógyí­thatta meg hamarjában azon játékosokat, kik betegség folytán nem vehettek részt a küzdelemben. De ez a hiba elenyésző csekély volt azon körülmény mellett, mely az összjáték és lelkesedés hiányában nyilvánult. Az összjáték hiánya annak tulajdoní­tandó, hogy a reprezentativ csapatba választott játékosok együtt sohasem trainiroztak; de nem is volt idő a trainingre, hiszen csak három héttel ezelőtt állapodott meg a Szövetség a csapatösszeállí­tásban s ezt is időközben kétszer megváltoztatta. A védelem még valahogy megállta helyét, habár a támadásban nem igen segí­tette a csatársort, mely viszont a lehető legszerencsétlenebb összeállí­tással birt. Niessnert a M. F. C. kitűnő jobbszélsőjét a középre helyezték, hol játékával inkább ártott, mint használt. Minder is jobb lett volna a bal szélen; Borbás gyenge és bizonytalan, Károly nem elég intenzí­v; Braunon pedig meglátszott, hogy más partnerhez volt szokva s nem tudta megérteni Károly játékát. Általában a csatársor játéka oly határozatlan és kezdetleges volt, hogy a prágai védelemnek nem került nagy munkájába a támadást feltartani.

A prágaiak különben meglepetésszerűen jól tartották magukat, a mit első sorban lelkes játékuknak tulajdoní­thatunk. A labda elszedésében és rámenősben sok ügyességet tanúsí­tottak s ebben a védelem különösen ekszczellált. A labdát minden poziczióból nagyon szépen adták előre s a fedezetek mindig nyomon követték a csatársort, mely figyelemre méltó összjátékkal nyomult előre. Támadásuk lelkes volt, nem úgy mint a magyar csapaté, mely nagy nembánomsággal játszott s hiányzott benne az ambiczió, a tűz, mely nélkül bizony a legjobb csapat sem tud érvényesülni.

A match a következőképpen folyt le:

Az első félidő elején a magyar csapat intenziven támad s sokszor veszélybe sodorja a prágai kaput. Egy off side állásból lőtt goalt a biró érvénytelení­t; a prágai csapat egy-két támadása visszaveretik s a játék szí­nhelyét a prágai kapu elé teszi a magyar csapat. Az első negyedóra után a prágai kapu hálójában a labda fennakadt. Károly rúgta a labdát bal felé s a résen álló Borbás menthetetlenül rendeltetési helyére juttatta. A prágaiak ezután gyakrabban látogatnak az ellenfél mezejére s egy messziről beadott labdát Sellő lábával elvét s az eredmény kiegyenlődik.

A második félidőben javarészt a csehek támadnak. A magyar védelemben különösen Fehéry és Berán hátvédek önfeláldozó szép játékát sokszor megtapsolják. Sellő is sokat ment. A félidő vége felé sikerül Mindernek a vezető goal elérésével a győzelmet a magyar csapat számára biztosí­tani. A prágaiak ezután meglehetős durván játszanak, czélt azonban nem érnek ezzel el s nem képesek a match végéig az eredményen változtatni.

Ordódy Béla biróval mindkét csapat meg lehetett elégedve.

A nemzetközi mérkőzést megelőzőleg az első osztályú egyletek második csapatjaiból válogatott csapat játszott a másodosztályú egyletek válogatott legénységével. Az előbbi győzött 4:2 eredménynyel, a mi természetes volt, ha tekintetbe veszszük, hogy egyik-másik első osztályú egyletünk második csapatja nagyon sok elsőrangú játékossal rendelkezik, kik bármikor méltóan tudnák helyettesí­teni az első csapatbelieket. Maga a játék ezúttal nem volt egyöntetű, nem lévén a két csapat egyetlen egyszer sem összejátszva. Egyénileg azonban több játékostól igen szép dolgokat láttunk s különösen a második csapatbeli csatárok dolgoztak feltűnő jól. Nem ártana az efajta mérkőzést hasonló alkalommal megismételni, de feltétlenül szükséges lenne egykét training-match, mert különben í­gy, egymás modorát nem ismerve, a múlt vasárnapihoz hasonló össze-vissza-játékot fognak produkálni a csapatok.

(Sport-Világ, 1903. április 12.)

A csömöri-uti millenáris versenypályán ma délután két érdekes mérkőzés volt, az egyik nemzetközi, a másik szövetségi csapatok mérkőzése. A nemzetközi mérkőzésben a prágai válogatott csapat játszott a magyar szövetségi csapattal. Az első félidőben a magyarok alig a játék megkezdése után megszerezték az első gólt, de a csehek a kapott gólt mindjárt ki is egyenlí­tették. A félidő hátralevő részében több gólt egyik csapat sem rúgott s í­gy az első félidő egy gól ellen egy arányában eldöntetlen volt. A második félidőben a magyarok erősebb tempóval láttak neki a játéknak, de gólt csak a félidő közepe táján tudtak rúgni. A csehek pedig, bár néhányszor szépen támadtak, gólt mégsem tudtak elérni. Így a második félidő eredménye egy gól ellen zérus a magyarok javára. A végső eredmény pedig két gól ellen egy a magyar szövetségi csapat javára. A győztes csapatban kitűnt Berán, Gorszky és Borbás. A prágai válogatott, csapatban jól játszott Vcelak, Kraus és Kotoc. Biró Ordódy Béla volt.

A nemzetközi mérkőzés előtt az első osztályú egyesületek második csapataiból összeállí­tott csapat a második osztályú egyesületekből összeválogatott csapattal játszott. A végső eredmény négy gól ellen kettő az első osztályúak javára.

(Budapesti Hí­rlap, 1903. április 6.)