1904.V.15. Ezüstlabda, FTC – MAFC 3:2

Az »Ezüst labda« döntő mérkőzése, Ferenczvárosi Torna-Club 3:2 arányban győz a Műegyetemi Football-Club ellen.

Ma délután Műegyetemi Football Club és Ferenczvárosi Torna Club mérkőznek a margitszigeti sporttelepen az ezüst labdáért.

(Sport-Világ, 1904. május 15.)

Döntő-mérkőzés az ezüstlabdáért. A tavaszi szezon végén a legjobb hazai csapatok egyik legérdekesebb mérkőzése lesz a Ferencvárosi Torna- Klub és a Műegyetemi Futball-Klub között vasárnap a margitszigeti sporttelepen. Ez alkalommal fog eldőlni, hogy az ezüstlabda, a melyet Polonyi Géza országgyűlési képviselő adományozott, további egy évre is a F. T. K, birtokában marad-e, vagy pedig gazdát cserél. A bí­rói tisztet Yolland B. Artur vállalta el. A mérkőzés délután öt órakor kezdődik.

(Budapesti Hí­rlap, 1904. május 15.)

Mai mérkőzések. A mai nap legérdekesebb mérkőzése a margitszigeti pályán lesz, ahol a Margitszigeti Ezüstlabda döntő küzdelme folyik le a FTC. és a MFC. között. A mult, csütörtökön a két csapat a bajnokságért küzdött és akkor a balszerencse által üldözött MFC. veszí­tett. Most a műegyetemiek revansot akarnak venni és ha a megrúgott Niessner játszhatik, teljesen nyilt jellegű heves küzdelem döntheti csak el a vándordí­j idei sorsát, melyben a FTC. szí­vósabb csapatának lesz több esélye. Bí­ró Yolland Arthur (MAC.) lesz. Az összeállí­tások a következők:

FTC. (zöld-fehér): Oláh — Berán, Manglitz — Gorszky, Bródy, Lissauer — Braun, Weisz, Pokorny, Kovács. Borbás.
MFC. (piros-fekete): Ujváry — Fey, Reiner — Nirnsee, Major, Friedrich — Niessner, S. M. Horne, Aschner, Grosz, Fischer.

E mérkőzést megelőzőleg a két legerősebb ifjúsági csapat játszik.

(Nemzeti Sport, 1904. május 15.)

A mult hét igen mozgalmas volt.

A pályákon a Margitszigeti Ezüst-labda döntő mérkőzése igen nagy érdeklődést keltett, amit az meg is érdemelt, mert magyar csapatoknál régóta nem látott heves és szép küzdelmet hozott. A FTC-al méltó csapat nyert el Polónyi Géza értékes vándordí­ját. De nagy formát mutatott a MFC. is, meglepetésszerűen éppen akkor, mikor a csapat tagjai tanulmányaik miatt legkevesebbet trení­rozhatnak. (…)

A Margitszigeti Ezüstlabda 1904-ben

A magyar labdarúgó-sportnak a bajnoki mérkőzések mellett legklasszikusabb viadala a Margitszigeti Ezüstlabdáért folyó viadal. Polónyi Géza orsz. képviselő által alapí­tott hatalmas vándordí­j csapataink legjobbjait szólí­totta a sorompóba s az érte folyt küzdelmek az idén is, úgy mint a mult évben, az év legszebb mérkőzései közé tartoznak.

A nagylelkű alapí­tó ezzel elérte célját; a vándor-dí­j — mely a legértékesebb efajta dí­j a kontinensen — labdarúgó-sportunk fejlődésének egyik legfontosabb tényezője lett. S midőn a mérkőző csapatok háromszoros éljent kiáltanak Polónyi Gézára, méltán tolmácsolják akkor az egész magyar footballsport háláját.

Az ezüst labda idei sorsa is eldőlt; a Ferencvárosi Torna Club a tavalyi győztes, megvédte a vándordí­jat, amely, ha jövőre is megnyeri, végleg birtokába kerül. Győzelme azonban az utolsó pillanatig kétes volt, sőt az utolsó 5 percig a Müegyetemi Football Club látszott a dí­j valószí­nű győztesének, sőt csak e csapat egy-két fejét vesztett játékosán mult, hogy meg nem nyerte.

A dí­jért legjobb csapataink neveztek a fővárosból, sőt a vidékről is benevezett a Komáromi Football Club. A legnagyobb mértékben helyeseljük az agilis klub elhatározását. A vidéki csapatoknak úgy is olyan kevés klasszikus küzdelemben van részük, hogy csak nyerhetnek azáltal, ha a bajnoki viadalok mellett legfontosabb mérkőzésekben résztvesznek. A benevezett kilenc csapat két osztályban küzdött; és pedig I. osztályban: Budapesti Torna Club, Bp. Posta és Táví­rda Tisztv. Sp. Egylete, Ferencvárosi Torna Club, Műegyetemi Football Club; II. osztályban: „33″-as Football Club, Komáromi Football Club, Magyar Athletikai Club, Tisztviselők Labdarugó Egylete, Újpesti Torna Egylet.

Az idei forduló mérkőzései a következők voltak:

Február 14-én MAC—TLE. 12:1. Selejt, mérk
Február 14-én BTC—33FC. 3:1. Oszt. mérk.

Március 27-én MFC—UTE. 4:1. Oszt. mérk.

Április 3 án FTC—MAC. 3:1. Oszt. mérk.
Április 3-án Postás—KFC. (Kom.) 9:2. Oszt. mérk.

Május 1-én MFC —BTC. 1:0. Elő
Május 8-án FTC—Postás 2:1. Elő
Május 15-én FTC—MFC. 3:2. Döntő.

A mérkőzések általában rendben folytak le s érdekes küzdelmeket hoztak. Különösen az elő- és a döntő mérkőzések voltak hevesek s mindig csak egy-egy gólkülönbség döntötte el a további helyezést. A döntő küzdelemtől tudósí­tásunk a következő:

1904. május 15., 17:00, Margitsziget, FTC – MAFC 3:2 (1:2)
vezette: Yolland Arthur (MAC)
FTC: Oláh — Berán, Manglitz — Gorszky Bródy, Lissauer — Braun, Weisz, Pokorny, Kovács, Borbás
MAFC: Ujváry — Fey, Reiner — Friedrich, Major, Nirnsee — Fischer, Grosz, Bartl, Horne, Niessner
Gól: Pokorny (24.), Weisz (86.), ? (90. – 11-esből) illetve Grosz (10., 43.)

FTC.—MFC. 3:2. A mult vasárnap a margitszigeti pályán mérkőzött e két csapat. Igen nagy és előkelő közönség jelent meg a lobogódí­szt öltött pályán; ott volt a vándordí­j adományozója, Polónyi Géza orsz. képviselő is, aki mind végig nagy érdeklődéssel s figyelemmel kí­sérte a játék menetét. Maga a játék igen szép s rendkí­vül izgalmas volt, a mérkőzés sorsa pedig az utolsó percig kétes. Mindkét csapat igen lelkesen s erős tempóval játszott; a FTC. a dí­j megtartásáért, a MFC. pedig a reváns érzetével annak elnyeréséért. E mérkőzés folyamán a két csapat egyenlőnek mutatkozott, de azért a Műegyetem vezetett az utolsó 5 percig. Hogy mégis elvesztették a mérkőzést, azt hátvédeik fejetlen játékának, főleg pedig Reiner eszeveszett faultjainak köszönhetik. A nyertes csapatban ezúttal főleg a csatársor jobb oldala tűnt ki; Weisz és Braun igen jól dolgoztak, mí­g a baloldalon Borbás és Kovács; az ellenük játszó műegyetemi fedezet Nirnsee kitűnő játéka miatt nem tudott érvényesülni. Nagyon jó napja volt Oláhnak; bámulatos hidegvérrel védett. Nagy része van az eredményben. A MFC.-ból újból hiányzott Aschner. Helyét Bartl nem tudta betölteni. A többi csatárok azonban jók voltak. A jobboldalon Horne és Niessner szépen összejátszottak, mí­g a baloldalon Grosz remek lerohanásai arattak tapsot, A kapuban Ujváry veszí­tett formájából. A Ferencváros e győzelmével újból bebizonyí­totta formája állandóságát: joggal tekinthetjük a legjobb magyar csapatnak, amely legjogosultabb védője a nagyértékű dí­jnak. A két csapat a következő összeállí­tásban játszott :

FTC. (zöld-fehér): Oláh — Berán, Manglitz — Gorszky Bródy, Lissauer — Braun, Weisz, Pokorny, Kovács, Borbás.
MFC. (fehér-ing jelvénynyel): Ujváry — Fey, Reiner — Friedrich, Major, Nirnsee — Fischer, Grosz, Bartl, Horne, Niessner.

Pompás szélcsendes időben állnak fel a csapatok. Váltakozó lerohanások után Braun bosszú lövését Ujváry szépen védi. Az előreadott labdával Grosz lefut s a 10-ik percben kornert ér el. Niessner szépen rúgja a kornert, melyet Grosz a kapuba fejel. Utána még egy ideig a MFC. támad, majd fölnyomul a FTC. is és Ujvárynak Braun és Weisz révén dolga akad, mí­g Pokorny veszedelmes fejese a kapu mellé megy. A 24-ik percben Ujváry Braun lövését védi ugyan, de a leütött labdát a résen levő Pokorny védhetetlenül a kapuba juttatja. Heves támadással felel erre  a MFC. A 27-ik percben kornert ér el, azonban sem ez, sem Fey és Friedrich szép lövése nem hoz eredményt. A 29-ik percben kornert ér el a FTC. is, amely után Fischer vezet ellentámadást, amely Bartl gyenge lövésévé végződik. A 35-ik percben Reiner újra kornert vét. Ettől kezdve a félidő végéig MFC. a helyzet ura: a veszélyes támadások egész sora törik meg Oláh kitűnő helyezkedésén mí­gnem a Berán által elhibázott labdával Grosz lefut s védhetlen gólt lö a 43-ik percben. Első félidő 2:1 a MFC. javára.

A második félidő első felében is MFC. a tamado fél. A 7-ik percben Grosz remek lefutása után védhetetlennek latszó gólt hibáz. A 15-ik percben Bródy megrúgja Groszt, csakhamar erre a sorsra jut Horne is Manglitz révén. Ezután piros-fekete védelem csakhamar elveszti fejét. Az egyre-másra faultoló hátvédek a bí­rót egymásután kényszerí­tik a beavatkozásra s ezzel a FTC. kerül fölénybe. A 31-ik percben azonban még a MFC. ér el egy veszélytelen kornert, mí­g a 37-ik percben Borbás által centerezett labdát a lesben álló Pokorny, ki a kapust is akadályozta a védelemben, a kapuba nyomja. A bí­ró a gólt nem adja meg, mire hosszabb vita támad de aztán folytatják a játékot. A 41-ik percben Gorszky átadja a labdát a jobb oldalra, ahol a Friedrich által szabadon engedett Weisz egy váratlan hosszú lövéssel megszerzi a kiegyenlí­tő gólt. Az utolsó percben Steiner teljesen értelmetlenül elvágja Pokornyt akkor, mikor a labda nála sem volt, — s rákövetkező jól kiérdemelt büntetés az utolsó percben meghozza a bajnok csapatnak a nyertes gólt.

Bí­ró: Yolland Arthur (MAC.) volt.

(Nemzeti Sport, 1904. május 22.)

A margitszigeti sporttelep nézőterét nagyszámú, s főleg az érdekelt clubok hí­veiből álló közönség töltötte meg, azért, hogy az »ezüst labda« döntő küzdelmének tanúja legyenek. A Műegyetemi Football-Club revancheot akart venni legyőzőjén s azért fokozott energiával játszott a mérkőzésben, s különösen az első félidőben oly szépen működött, hogy messze felülmúlta ellenfelét s már szinte biztos volt győzelme, midőn az első félidőben mutatott fair játékától eltérőleg erőszakos lett, a minek aztán megitta a levét. A F. T. C. az egész mérkőzés folyamán gyengébbnek bizonyult s ezúttal inkább szerencséje, mint tudása segí­tette a győzelemhez. A csapatnak támadása ez alkalommal is bebizonyí­totta kiválóságát; összjátéka precziz és biztos; védelmében azonban csak a fedezetsor üti meg a támadás classzisát; nincs magyar csapat, melyben a fedezetek oly helyesen fognák fel hivatásukat s oly észszerűen felelnének meg szerepük követelményeinek, mint a F. T. C.-nál. A két hátvéd meglehetős gyönge s a kapuvédő sem sokkal külömb.

A M. F. C.-nak csatársora kétféle játékot produkált. Az első félidőben szépen összejátszott, sőt az összjáték preczizitása jó időn át felülmúlta F. T. C.-ét. A második félidőben azonban mintha kicserélték volna a csapatot: összjáték helyett az egyéni játék dominált, az egységes szellem meglazult s az egyéni önzésnek adott helyet. Igaz, hogy e tekintetben is kiválók a M. F. C. csatárai, de még sem elég jók ahhoz, hogy azt az eredményt, melyet a jól összejátszó támadás produkálni tud, í­gy egyénileg elérni képesek lennének A védelemben a fedezetsor képezi a csapat főerejét. Mindhárom fedezet derekas munkát végzett. A hátvédek inkább durvaságokkal tudták megnehezí­teni az ellenfél támadását. Fey múlt vasárnap félelmetes szerepet játszott. Neumann kitűnő kapuvéd, de némelykor túl sokat tánczol a labdával.

A publikumról is essék néhány szó Az ily fajta mérkőzéseken, hol egy vándordí­j döntőjéről van szó, természetesen izgatottak a kedélyek s felindulásban nem egy ember ragadtatja el magát s bizony a kifejezésekben nem éppen válogatós. A mit azonban a múlt vasárnapon a tribünön hallottunk, az felülmúl minden képzelhetőt s a külváros mezí­tlábasai is szégyenkeznének azok hallatára. A bí­rónak jutott persze a legjavából, de vigasztalhatja őt az a tudat, hogy a trágár szidalom mindig rá vall annak elkövetőjére.

A match lefolyását a következőkben foglaljuk össze:

Szélcsendes időben kezdi a F. T C a játékot. A zöldfehérek több í­zben sikeres lerohanásokkal és goallövésekkel hozzák veszélybe az ellenfél kapuját. A M. F. C. szépen kombinál és ügyes összjátékkal kijátszva ellenfelét, kornerhez jut. Niesner gyönyörű sarokrúgásából Grósz fejpassza révén goal lesz. A piros-feketék most lelkesebben támadnak s jó ideig ostrom alatt áll a F. T. C. kapuja. A M F. C erős szorongatásából azonban csakhamar felszabadulva, Braun szép czenterezése után Pokorny a 21 perczben goalt lő. A játék most már változatosabb jelleget kezd ölteni a felváltott támadások által. A F. T. C. védelmének határozatlanságát Grosz egy í­zben felhasználja és gyors lerohanás után goalt lő. Niesner rushei hatalmas iramot diktálnak a M. F. C. csatársorának, mely azonban újabb eredményhez nem jut. Half time 2:1 a M. F. C. javára

A második félidő elején mindkét csapat meglehetős bágyadtan és bizonytalanul játszik. Grosz kicselezve az ellenfél védelmét, maga fut le a labdával, de elhirtelenkedve a dolgot, kapu mellé rúg. A zöld-fehérek egy í­zben goalt rúgnak, melyet a bí­ró szabálytalanság miatt nem érvényesí­tett. A játék durvasággá fajul; Bródy a F. T. C., Fey es Reiner a M. F C részéről erős massage-al csökkentik az ellenfél támadásának erélyét. A match már-már a M. F. C. részére eldöntöttnek látszik, midőn a F. T C. az utolsó öt perczben 2 goalhoz jut; utóbbit, mely egyszersmind a győzelmet jelentette, egy büntető rúgás révén érték el.

Biró: Yolland A. B. (M. A. C.) Bí­ráskodása igazságos és correct volt A publikumból azonban néhányan vagy nem tudták, vagy nem akarták megérteni intentióját, mert heves kifakadásokkal és méltatlan szidalmakkal illették.

(Sport-Világ, 1904. május 22.)

MLSZ: Yolland Arthur bí­ró FTC.— MFC. mérkőzésen Bródy és Braun által Veres határbí­rón ejtett sértést jelenti. Bizottság Braun Ferenc FTC. és Bródy Sándort a határbí­róval szemben használt sértő kifejezésért szigorúan megdorgálja.

(Nemzeti Sport, 1904. szeptember 11.)