1906.IV.1. Magyarország – Csehország 1:1

Magyar Labdarugók Szövetsége reprezentatí­v csapata — Cesky Svaz Footballovy reprezentatí­v csapata 1:1

Az első magyar—cseh mérkőzés. A Magyar Labdarugók Szövetsége vasárnap, április 1-én állí­tja először szembe válogatott csapatát az újonnan alakult Cescy Svaz Footballovy csapatával. A magyar-cseh kombináció felvetése tulajdonképein eredete a múlt év folyamán felmerült viszályban keresendő, mely az osztrák és a magyar szövetség közt tört ki. E viszály legjobb eredménye a cseh-magyar mérkőzés lett. Természetes, hogy a szereplendő csapatok felé fordul most az általános érdeklődés.

A cseh csapat összeállí­tása bizonytalan, de mint egy előkelő cseh lap í­rja, a következő lesz: Pech (Meteor) — Müller (Smichov), Ring (Slavia) — Kopecky (Meteor), Iza (Smichov), Jetel (Meteor) — Baumruck (Slavia), B. Benda (Slavia), Milka (Smichov), Kosek (Slavia), Jelen (Smichov).

A magyar csapat összeállí­tása nagy gondot okozott. A MLSz. — helyesen — úgy oldotta meg a kérdést, hogy külön válogató-bizottságra bí­zta a kiválogatást. A válogató-bizottság uj volt, uj feladat előtt állott; úgyszólván az utolsó órában válogatta ki a magyar reprezentátiós csapatot.

Nagy érdeklődéssel várták mindenfelől ez összeállitást, melylyel egyetérteni, nagyon nehéz feladat. Az összeállí­tás a következő: Oláh, Horváth, Bosnyákovits, Károly, Sebestyén — Kiss Gyula, Kolhanek, Gorszky — Kisfaludy, Sárközy — Izsó.

Nem valószí­nű, hogy a felállí­tott tartalékok sorra kerüljenek, de mégis úgy tervezik, hogy: Borbás, Weisz, Holics, Braun, Meleghy, Mészáros, Schaschek, Biró, Révész, Molnár E., Domonkos.

(Nemzeti Sport, 1906. április 1.)

Szövetségek mérkőzése. Ünnepe lesz vasárnapon ismét a magyar labdarugósportnak. Az egyesületek pihenőre térnek s nem mérkőznek ezen a napon, a mikor a Magyar Labdarugók Szövetsége reprezentatí­v csapata összeméri erejét a Cseh Labdarugó Szövetség válogatottjaival. Az angol mérkőzéseket kivéve, nem emlékszünk oly esetre, hogy a M. L. Sz.-nek oly erős ellenféllel kellett volna felvennie a küzdelmet, mint vasárnapon a cseh tizenegygyel. Az a fényes játék, melyet a Slavia múlt héten a Postások és a M. A. C. ellenében produkált gondolkodóba ejtette elsősorban a válogató bizottságot, melyet a M. L. Sz. küldött ki a magyar XI. kijelölésére. A cseh reprezentatí­v csapatban öt Slavia-játékos szerepel s hat közülük olyan, a kit más egyletből vettek át s akiknek qualitása azonban legalább is egy ní­vón áll a Slavia játékosokéval. Ily erős csapattal szemben oly magyar csapatot kellett összeállí­tani, mely elsősorban a viszonyoknak megfelelően legjobban állaná meg a helyét s a mely a kiváló cseh reprezentatí­v csapat ellen a legnagyobb energiát képes kifejteni. A válogató bizottság alapos megvitatás tárgyává tette a válogatás kérdését s a következőkben állapodott meg: Izsó — Sárközy, Kisfaludy — Gorszky, Koltai, Kiss Gy. — Sebestyén, Károly, Bosnyay, Horváth, Oláh.

A csatársor összeállí­tásánál döntő jelentőségü volt az a körülmény, hogy az illető helyen nemcsak a legkiválóbb, hanem a csatárláncz egységes munkájára nézve legalkalmasabb játékos szerepeljen. Ebben a tekintetben Károly és Sebestyén a jobb szárnyon, Oláh és Horváth a balszárnyon produkálták ezidőszerint a legtökéletesebbet, mig a két szárny összeköttetését a középen alkalmasabb játékos más, mint Bosnyay, ezidőszerint legjobb középcsatárunk, aligha eszközölhette volna. Szóba került Borbás és Weisz részvétele. Előbbi régi fényes formájából betegsége miatt sokat vesztett, utóbbi pedig erélytelensége miatt a keményen dolgozó csehekkel szemben alig érvényesülhetne.

A csatársor összeállí­tása után a fedezetsor összeállí­tása okozott a bizottságnak legnagyobb gondot, hiszen a fedezetsor lenne a csapatnak az a része, mely a briliáns cseh támadást hivatva volna leszerelni. Koltaiban egyhangúlag megegyezett a bizottság, úgyszintén Gorszky kiváló játéktudásáról is meg voltak győződve s igy e két játékos beválasztása ellen senki sem szólalt fel. A harmadik fedezet kérdésénél azonban az egyik bizottsági tag azon elv mellett kardoskodott, hogy a cseh támadás leszerelésére ne három, hanem négy fedezet jelöltessék s az egyik hátvéd helyett egy kiváló fedezet vonassák be a csapatba. A bizottság ezt az elvet magáénak vallotta s ennek alapján elhatározta, hogy Kiss Gyula balfedezet mögé Kisfaludyt, a B. T. C. legjobb fedezetét állí­tja hátvédnek halfmunkák végzésére, mely szerepre szí­vóssága és agilitása folytán leginkább predesztinált. Másik hátvédnek Sárközyt, kapuvédnek pedig Izsót választotta be, nemzetközi mérkőzéseken szerzett rutinjuk és jelenlegi kondí­ciójuk alapján.

A bizottság választása egyhangúlag történt s mint jellemző adatot feljegyezhetjük, hogy az órákon át tartott tárgyalások folyamán egyetlen egyszer sem került szóba az, hogy melyik egyesülethez tartozik a kiválasztott játékos. A bizottság a válogatásnál figyelembe vette a jelölt játékosok jelenlegi képességeit s valósággal detektiv szolgálatot teljesí­tett, midőn a játékosok minden irányú kondicziójáról szerzett alapos informácziót s ezek szem előtt tartásával állí­totta össze a magyar válogatott csapatot. Nagyon valószí­nű, hogy ez a válogatás nem fog mindenütt tetszéssel találkozni s lesznek sokan, kik bizonyos recenzussal veszik tudomásul azt, hogy egyik vagy másik kedvenczük nem szerepel a válogatottak között. Ezek megnyugtatására szolgáljon az a körülmény, hogy a bizottság lelkiismeretes és pontos utánjárása, a viszonyok szemelőtt tartásával a cseh reprezentatí­v csapat támadásának leszerelése s a magyar csapat működésének eredményessége szem előtt tartásával állapí­totta meg azt a 11 játékost, akit egy csapatban játszva ezidőszerint legerősebbnek tart s bizton reméljük, mi is, hogy az a bizalom, melyel a bizottság viseltetik a válogatottak irányában, köztudatba megy át s a nézők ezreinek buzdí­tása lelkesitőleg fog hatni azokra, kik a nemzetközi versenyekben a magyar szí­neket képviselik.

A válogató-bizottság tartalékokként: Weisz és Borbást a balszárnyon, Braun és Medgyessyt a jobbszárnyon, Szamost és Mészárost fedezetnek, Révészt és Molnárt hátvédnek, Domonkost kapuvédnek választotta meg.

A cseh válogatott csapat összeállí­tása ez lesz:

Kapus: Pech (Meteor). Hátvédek: Müller (Smichov), Ring (Slavia). Fedezetek: Kopeczky (Meteor), Jira (Smichov), Jetei (Meteor). Csatárok: Baumruck (Slavia), Benda (Slavia), Milka (Smichov), Kosek (Slavia), Jelen (Smichov).

A birói szerepet Holley, Bécs elismert legjobb birájára bí­zzák.

(Sport-Világ, 1906. április 1.)

Szövetségi mérkőzés. A cseh-magyar válogatott csapatok mérkőzése április 1-én délután négy órakor lesz a millenáris pályán. A végleges összeállitás a következő: A magyar csapat (vörös ing): Izsó (B. T. K.) kapuvédő, Sárközy (B. T. K.), Kisfaludy (B. T. K.), hátvédő, Gorszky (Fer. T. K.), Koltay I. (Postás) és Kiss Gy. (33. F. K.) fedezet, Sebestyén (M. T. K.), Károly (M. T. K.), Boszniai (B. T. K.), Horváth (B. T. K.) és Oláh (B. T. K.) csatázó. A cseh szövetség is a lehető legjobb csapatot állí­tja sorompóba. A csapat szombaton délután 1 óra 40 perckor érkezett a nyugati pályaudvaron. Biró Holley lesz. A cseh-magyar mérkőzést megelőzőleg délután 2 1/4 órakor kezdődik, az első osztályú második csapatok és a második osztályú csapatok válogatott legényeinek mérkőzése.

(Budapesti Hí­rlap, 1906. április 1.)

1906. április 1., 16:00, Millenáris, MLSZ Reprezantatí­v csapata — CSF Reprezantatí­v csapata 1:1 (0:0)
vezette: Theodor Holley (osztrák-angol)
MLSZ Reprezantatí­v csapata: Izsó (BTC.) — Sárközy (BTC.), Kisfaludy (BTC.) — Gorszky (FTC.), Koltai (Postás), Kiss (33FC.) — Sebestyén (MTK.), Károly (MTK.), Bosnyákovits (BTC.), Horvát (BTC.), Oláh (BTC.)
CSF Reprezantatí­v csapata: Pech (Meteor) — Müller (Smichov), Kutschera (Smichov) — Kopecki (Meteor), Iza (Sm.), Jetel (Meteor) — Jelen (Sm.), Milka (Sm.), Maisl (Slavia), Jetela (Sm.), Valasek (Meteor)
Gól: Károly (80.) illetve Valasek (56.)
Szövetségi kapitány: Hajós Alfréd (az első alkalommal megválasztott válogató bizottság tagjai a következők lettek: Stobbe Ferenc, Herczog Ede, Lőwenrosen Károly, Németh Andor és Hajós Alfréd szövetségi kapitány)

A sportkörök érdeklődése az elmúlt héten a cseh és magyar szövetségek válogatott csapatainak mérkőzése felé irányult. Sajnos sem a cseh, sem a magyar válogatottak a hozzájuk fűzött reményt nem váltották be. A magyar szövetség mindent. megtett arra, hogy szí­nei méltóan képviselve legyenek; őt tehát semmi vád nem érheti; mert azt a csapatot, melyet legméltóbbnak vélt a magyar szinek képviseletére, becsületesen legjobb tudása szerint kiállí­totta. Nem igy a csehek, akik a szó teljes értelmében negligálta a magyar football sportot, amikor csapatukat léküldötték. Pedig a két nemzet legjobbjainak küzdelmében csak a legjobbak vehetnek részt. Az első félidőben a cseheket representáló csapat tisztán csak védelemre szorult és csak a balszerencsének meg a magyar csapat — minden nemzettől elütő faji tulajdonságának — a gyámoltalan, gyengével szembn való könyörületességnek tudható be, hogy egy tucat gól nem esett. Bezzeg másként lenne, ha mi magyarok a csehekhez hasonló csapattal állnánk ki Prágában. A góléhes csehek bizony reánk vertek volna egy csomó gólt. Ezen mérkőzés eredménye pedig ne keserí­tsen el bennünket. Ki tudja, hátha valóban az a hires cseh legjobb csapat jött volna le:, vajjon nem kapott volna-e ki ? Tudom, hogy kevesen lesznek e sorok szerény í­rójával egy véleményen, mégis igent mondok. Igenis a magyar fiuk akkor szebb eredményt értek volna el. Ezen nézetet majd a legközelebbi mérkőzés október első vasárnapja fogja igazolni, amikor otthon Prágában, a legjobb csehek fognak velünk szemben állani.

Egyenesen meg kell követelni, hogy a legjobbat, állí­tsák ki velünk szemben, különben mérkőzésre nem állunk ki. Nem törpe epigonok, hanem a nemzetek legjobb fiainak küzdelme ez, amit meghamisí­tani — bármi ok legyen is — nem engedünk. Ha kikapunk, kapjunk ki a legjobbaktól, ha győzünk, legyen, annak értéke.

-Jász-

Az első magyar—cseh mérkőzés.

— Cesky SF—Magyar LSz. 1:1 —

A hetek óta oly nagy érdeklődést keltett első mérkőzése a Cesky Svaz Footballovy és a Magyar Labdarugók Szövetsége válogatott csapatainak a magyar szinek erkölcsi vereségével végződött. Vereséget szenvedtünk sportpolitikánkkal a zöld asztal mellett és csapatunkkal a zöld gyepen, mégha ez a vereség a gólarányban kifejezésre nem is jutott.

Sportpolitikánk vereségéért nincs okunk szégyenkezni. Mi minden hátsó gondolat nélkül őszintén támogattuk a CSF.-t akkor, mikor dr. Petrik Otakar körültekintő és tapintatos vezetése alatt megalakult és támogatásunkat kérte Bécs ellen. Az ő kezdeményezésére létesült a két szövetség között a mérkőzés. A kötött megállapodásban expressis verbis nincsen ugyan bent az, hogy jóhiszemüleg a „legjobb” XI-et köteles mindkét szövetség a találkozóra küldeni, mégis oly természetes dolog az, hogy fölötte vitatkozni sem lehet. Mikor tehát a cseh szövetség leküldte ezt a reprezentatí­v csapatját — amelyből föltűnően hiányoztak az első osztályú cseh egyletek képviselői — erősen megsértette a közös megállapodás szellemét. E körülményen mitsem változtat az, hogy abszolút gyenge csapatával szemben oly gyengén álltuk meg helyünket. Csehországból minden bizonynyal jobb csapatot lehetett volna kiküldeni; a cseh szövetség azonban vagy nem tudott, vagy nem akart jobbat küldeni. Az első gyengeségének, a második eset sértő szándékának jele. Úgy hisszük, hogy sok szó esik még e dologról.

*

Lapunk zártakor kaptuk prágai tudósitónk levelét, melyből kitetszik, hogy a prágai sportkörök már értesültek a budapesti sportkörök hangulatáról s a komolyabban gondolkozó sportemberek körében általános az elégedetlenség a Slavia ellen, amely okozója minden bonyodalomnak.

A cseh válogató-bizottság ugyanis eredetileg ezt a csapatot állí­totta össze, amelynek érkezését múlt számunkban mi is jelentettük: Pech (Meteor)—Müller (Smichov), Ring (Slavia)—Kopecky (Meteor), Kotonc (Slavia), Jetela (Meteor)—Baumruck (Sl.), Benda (Sl.), Milka (Sm.) Kosek (Sl.), Jelen (Sm.) — A Sparta három legjobb emberét azért nem lehetett leküldeni, mert Rezek és Raymund katonák s mivel alig pár hete a BTC. ellen szabadságot kaptak, ezúttal nem nyerhettek távozási engedélyt, Bilkát pedig azért nem akarta egylete a Slavistákkal együtt utaztatni, mert fél attól, hogy a Slavia-tagok útközben „beszivják“. Az összeállitás Petrik Otakar dr. iniciativájára történt igy. Ekkor jött azonban Horacek. a CSV. elnökei, a Slavia volt titkára s jelentette, hogy a Slavia játékosai alig mehetnek el Budapestre, mert Kosek április 2-án a Landesbankhoz lép be, Baumruck április 2-án katonai felülvizsgálatra megy, Ring kollokvál stb. Aztán jött a Slavia kapitánya, Vesely és kijelentette, hogy játékosai azért nem mehetnek Budapestre, mert legutóbbi odautazásukat még nem pihenték ki (!)

Petrilc dr. erre nyomban kijelentette, hogy mindez csak ügyetlen mese s a CSF.-nak joga van bármely játékost kijelölni. Mivel azonban lelkesedés nélkül úgy sem hasznánának az ügynek, elhatározták a megfelelő tartalékok betételét és elküldését, amely az adott viszonyok között a legjobb volt. Ennek gyenge játéka meglepte a cseheket is. A CSF. tehát igyekezett mindent megtenni, ami tőle telt s nem rajta, hanem a Slavián, illetve játékosain mullott, hogy méltó képviseletet nem nyert a cseh labdarugósport, mert bizony a Slaviában ismét — a csapat parancsol a választmánynak és nem megfordí­tva.

A Slavia tehát ezek szerint ismét visszaélt domináló helyzetével, mert a Slavia játékosainak magatartása egyenesen Kosekre, illetve a Kosek—Fekete ügyben hozott, MLSz.-i határozatra vezethető vissza.

A cseh csapat vezetésével még korábban Petrik Otokar dr. bí­zatott meg, ki a Kosek—Fekete-affér után semmiesetre sem tartotta Kosek újabb budapesti szereplését megengedhetőnek s midőn látta, hogy a Slavia miatt ebből kifolyólag megfelelő csapatot nem állí­that ki, tisztéről lemondott.

Ez a nagy port fölvert ügy egész hisztórikuma.

*

A gólarány azonban már a mi szégyenünk. Ily gyöngén és szánalmasan szövetségünk szí­neit, még nem képviselte XI. játékos, mint ez alkalommal. Pedig a kiválogatás — a külső jelek szerint — nagy körülményességgel történt. Hogy nem sikerült — az bizonyos; aminthogy tény az is, hogy a csapatot a sportkörök még a mérkőzés előtt erős kritika tárgyává tették. Különösen elégtelenséget keltett az, hogy a csapat összeállí­tásán egy klub favorizálást vélték sokan láthatni. Az bizonyos, hogy pl. Kisfaludy hátvéd szerepe nem volt alkalmas e hiedelem eloszlatására. A szövetségi mérkőzésekben résztvevő egyletek viszont zokon vették azt, hogy a csapatban a szövetségi mérkőzéseken nem szereplő BTC.-nak hat játékosa közül 4 olyan volt, akiknél megbí­zhatóbbakat lehetett volna beállí­tani a többi csapatokból. Nagy hiba volt, hogy a csapat összeállí­tásánál a bizottság figyelmen kí­vül hagyta az erkölcsi szempontokat és főleg csak technikai játéktudást jutalmazta, holott egy ország szí­neinek képviselésére csak olyanok méltók, akik meg képesek érteni azt, hogy ama szerep betöltéséhez, amelyre a közbizalom őket meghí­vta, nem elég immel-ámmal mozogni a megtisztelő szinekben, hanem a magyar lélek minden tüzével, lelkesedésével kell pótolni azt, ami esetleg tudásukból hiányzik. Minden embernek meg kellett volna tennie kötelességét. Sajnos, nem tette mindegyik meg.

Legméltatlanabb a bizalomra Bosnyákovits volt. Unottan, lelkesedés nélkül játszott. Azt hisszük, jó időre méltatlanná tette magát hasonló kitüntetésre. A csatársorban gyenge volt a két szélső is. Sebestyén néhány igen szép centerezést csinált, általában azonban a széleken csak — sétálgatott. Oláh legnagyobb hibája ezúttal is a félénkség és önzés volt. Horváth különösen mikor Károly mellé került megtette kötelességét. A csatársor legjobb embere ezúttal Károly volt; nagy játéktudását lelkesedéssel érvényesí­tette, bár megszokott társa, Sebestyén is cserben hagyta. A fedezetsor volt a legjobb. Gorszki és Koltai — mint mindig — most is kitűntek s balfedezetként Kiss is elvégezte dolgát. A hátvédek gyengék voltak. Sárközi rosszul helyezkedett, Kisfaludy pedig — fedezetet játszott, amely szerepben bizonyára a legjobban elvégezte volna kötelességét. Valóban érthetetlen, hogy miért választotta a válogató bizottság; éppen ezt a fontos matchet kí­sérletezésre? Viszont Kisfaludynak magának is tiltakoznia kellett volna a szokatlan helyre való tétele ellen. Izsó nem igen mutathatta be tudását.

A cseh csapatról kevés mondani valónk van. Gyenge volt úgy egyéni tudás, mint összmunka tekintetében. E mellett szinte hihetetlen szerencsével védett. Dicsérettel emlékezhetünk meg azonban lovagias és fair viselkedésükről. Ez emelte némileg a mérkőzés alacsony szí­nvonalát is. A hideg szeles idő dacára is óriási nézőközönség töltötte meg a Csömöri-uti pálya tágas tribünjeit április 1-én, mely a Slávia fényes vendégszereplése, után jogos érdeklődéssel várta a cseh „válogatott” csapatot.

Nagy volt a méltatlankodás, mikor a várt játékosok helyett a következők jelentek meg: Pech (Meteor) — Müller, Kutschera (Smichov) — Kopecki (Meteor), Iza (Sm.), Jetel (Met.) — Jelen, Melka (Sm.), Maisl (Slavia), Setela (Sm.), Valasek (Met.).

A magyar csapat viszont igy állt föl: Izsó (BTC.) — Sárközy, Kisfaludy (BTC.) — Gorszky (FTC.), Koltai (Postás), Kiss (33FC.) — Sebestyén, Károly (MTK.), Bosnyákovits, Horvát, Oláh (BTC.).

A csehek ismét meghódí­tják a közönséget külső figyelmességükkel, midőn balkarjukon a magyar nemzeti szinekkel és élő tulipánnal jelennek meg, ami zajos tüntetésre ragad mindenkit. Utánuk a magyar fiuk jelennek meg festői dresszükben s üdvözlik a jelenlévő régi szövetségi játékosokat. A hely választásánál a szerencse nekünk kedvez, s már az első rúgásoknál meglátszik, hogy könnyű dolga lesz csapatunknak. Csatáraink csakhamar a cseh kapu előtt vannak, hol a 9-ik percben korner esik, melyet a 15-ik percben még egy követ. Számos izgató helyzetben szalasztják el középütt a gól lövést s a közönség már kacag a magyar csatárok tehetetlenségén. Esik lövés a kapu fölé, mellé, a kapufára, kapusba: csak a kapuba nem. Bosnyákovits hihetetlen kedvező labdákat ront el s gyakran megesik, hogy a cseh kapu előtt — visszafelé játszik, miért is a közönség csakhamar elnevezi „tizenkettedik csehnek”. A csehek végre a 30-ik percben átjutnak a magyar kapuhoz, hol azonban Izsó könnyen véd. Nyomban viszszaterelődik a csehek kapujához a játék, hol a közönség nagy boszuságára újabb bizonyságát adja a magyar csatársor — melyből csak Károly és Horvát veszélyesek — gólképtelenségének. Így 0:0 -al végződik a félidő.

A második félidőben Horvát helyet cserél a tehetetlen Bosnyákovitsal. A magyarok kezdetben erősen támadnak, s nyomban kornert érnek el. Egy óvatlan pillanatban azonban a magyar backek az erős ellenszél dacára nagyon előre mennek, mire a Valasek lefut s egy hosszú lövéssel megszerzi a 11- ik percben a vezetést, melynek a közönség szinte örül, mert a magyar csapat elvesztette már minden bizalmát. Az esett gól a cseheket föllelkesí­ti, a magyarokat pedig megzavarja, úgy, hogy jó 10 percig a csehek támadnak, bár nem veszélyesen. Végre Károly— Horvát szépen fölnyomulnak s a magyar csapat fölénybe kerül, de Bosnyákovits mindent ront, úgy, hogy csak hosszas küzdelem után tud a 35-ik percben Károly kiegyenlí­teni. Még egyszer berohannak a csehek, kornert is érnek el, aztán újból védik ostrom alatt álló kapujokat.

Holley Theodor (Bécs, Cricketer) biró igazságos volt, bár sok kezelést elnézett.

Este a szövetség vendégül látta a csapatokat. E mérkőzést megelőzőleg Horváth Ferenc (FTC.) vezetése alatt az első osztályú egyletek második és a másodosztályú egyletek első csapataiból válogatott két csapat játszott 1:1 eredménynyel.

(Jász, Nemzeti Sport, 1906. április 8.)

Szövetségek mérkőzése.

Magyar Labdarugók Szövetsége reprezentatí­v csapata — Cesky Svaz Footballovy reprezentatí­v csapata 1:1

Budapest, április 1.

A cseh labdarugó szövetség nem küldte le azt a csapatot, melyet a cseh hivatalos sportlapok nyomán múlt számunkban közöltünk, hanem azzal a csapattal képviseltette magát, melyet lapzárta után a Szövetséghez intézett táviratban jelzett. A csapat tagjait a Meteor és Smichov játékosai képezték s a cseh válogatott csapatból hiányzottak a két legjobb prágai csapatnak, a Slavia- és Sparta-nak legkiválóbbjai. Nem kutatjuk annak okát, hogy a cseh szövetség miért küldött oly gyönge klasszisu csapatot, mint a múlt vasárnapon itt szerepelt csapat volt. De akár czéltudatosan, akár öntudatlanul történt a csapat ilyetén összeválogatása, a Magyar Labdarugók Szövetségén sérelem esett s ezt a sérelmet meg kell torolni. Elvégre a két szövetség az április 1-ére kitűzött mérkőzés tárgyalásánál abban állapodott meg, hogy játékosai legkiválóbbjait küldi sorompóba s hogy a legjobb tizenegyek játéka döntse el a két szövetség football-sportjának erőviszonyát. A múlt vasárnapon Budapesten szerepelt cseh válogatott csapat összeállí­tásában Szövetségünk válogatottjainak lekicsinylését láttuk, melyet a korban és hatalomban tekintélyesebb M. L. Sz.-nek megtűrni nem szabad s akár a fumigálás, akár pedig az otthon maradt cseh egyletek üzleti érdeke volt oka a legkiválóbb játékosok távolmaradásának, Szövetségünknek az elégtételt, presztí­zsének a tagegyesületek, de első sorban s nagyközönség előtt való megóvása érdekében meg kell szereznie.

A fumigálás tényén mit sem változtat az a körülmény, hogy a magyar válogatott csapat még ily ellenféllel szemben sem tudott boldogulni. A magyar csapat mentségére ugyan felhozhatjuk, hogy a cseh szövetség elkedvetlenitőleg hatott rájuk, hogy képességük lekicsinylését látták egy hozzájuk nem méltó qualitásu ellenfél kiküldetésében, hogy a magyar csapatot az egész játék folyamán balszerencse üldözte. Bármint próbáljuk azonban mentegetni meddő küzdelmüket, az a kétségbevonhatatlan tény, hogy nem játszottak a tőlük méltán elvárt lelkesedéssel s nem érezték át azt a hazafias missziót, melyet a Magyar Labdarugók Szövetsége a magyar szí­nek diadalra segí­tése czéljából nekik szánt, a múlt vasárnapon szerepelt magyar válogatott csapat rovására í­randó. A magyar labdarugó sport büszkeségeinek szereplése sok reménynek letörője és sok bizalomnak megsemmisí­tője volt. Letörte azon reményeket, melyeket labdarugó-sportunk jövő nagyságába vetettünk s megsemmisitette labdarugóink hazafiságába és lelkesedésébe plántált bizalmunkat.

Biztosra vettük, hogy a cseh válogatott csapatot reprezentáló legénységgel szemben nemcsak győzelmet, de nagy sikert fognak aratni. Csalódtunk; számí­tásainkon keresztet húzott a magyar válogatottak kedvetlen játéka s az a körülmény, hogy a csapat nem tudta átérezni annak a missziónak jelentőségét, melyet labdarugó-sportunk nekik szánt.

A válogató bizottságot nem érheti gáncs, hiszen tényleg a legjobb tizenegy embert válogatta ki s csak abban csalódott, hogy nem számí­tott a reprezentatí­v játékosok hangulatára. Az összeállí­tást a mérkőzést megelőzőleg mindenütt legnagyobb megnyugvással fogadták, legfőképpen a csatársorét, pedig a csatársor játéka okozta a legnagyobb csalódást s az a játékos, a kiben minden bizalom összpontosult, a kitől eddigi sikerei után a legtöbbet reméltük, indolencziájával és tehetetlenségével a támadás egységének és energiájának megbontója lett. A legjobbnak vélt középcsatár, Bosnyay, játékával teljesen csődöt mondott. Oláh volt aránylag a legjobb. Károly sokat cselezett s különösen az első félidőben nagyon önzően játszott. Horváthnak sem ártott volna, ha többet játszott volna a csapatnak, mint önmagának vagy a publikumnak. Sebestyén pedig egyáltalán nem volt kondiczióban. A mezőnyben még valahogy érvényesült a támadás itt-ott felcsillanó összjátéka, a kapu előtt azonban teljes fejvesztettség s a higgadtság, a határozottság hiánya jellemezte játékukat. A fedezetsorról sem emlékezhetünk meg az elismerés hangján. Koltai az első félidőben elég jól játszott, a másodikban kimerült vagy pedig nem volt bizalma a csapathoz sem, mert a tőle megszokott energikus játéktól eltérőleg kedvetlenül, erélytelenül játszott. Gorszky agilitásával nem tudta pótolni fizikai gyengeségét, mely a testileg megtermett csehekkel szemben feltűnő volt. Kiss Gyulán pedig meglátszott, hogy a balfedezet helye neki nagyon szokatlan. A fedezetek után a hátvédek rossz játéka okozott csalódást. Kisfaludy nem tudott back szerepében hälfet játszani s a kétféle szerep tudata teljesen kihozta a sodrából a különben kiváló tehetségű fedezetet. Sárközy hátvéd létére szintén fedezetnek képzelte magát s játékában hiányzott az erély és határozottság. Izsó kapuvédnek nem volt dolga s igy véleményt róla nem mondhatunk. A kapott goal, hibáján kí­vül, a csehek szerencséjének tudandó be.

A cseh csapatról vajmi kevés a mondani valónk. A csapatban egyetlen klasszis játékos nem volt s a tudatlanságot erősen pótolta rendkí­vüli agilitásuk s leginkább nagy szerencséjük. Úgy látszik a cseheket sokkal jobban áthatotta a rájuk bí­zott misszió tudata s ha a két csapat lelkesedése lett volna csak döntő befolyással a goalarányra, úgy a cseheknek nagy fölénynyel kellett volna győzniök. Labdára gyorsan mennek, pillanatig sem tétováznak s különösen a kapujok előtt elismerésre méltó ellentállást tudtak kifejteni. Kapuvédjük nagy szerencsével s a védelem erős testőrségével játszott. Az első félidő folyamán csaknem minden játékos a goalban állott s valósággal eltorlaszolták a magyar csatársor útját. A 45 perczig tartott állandó védekezést csak egy-kétszer szakí­totta meg a támadás munkája, mely a magyar kapu ellen irányult. A második félidőben is a magyar csapat volt fölényben, de goalt elérni sehogy sem tudott, sőt a csehek egy lerohanása után beczenterezett labdát a szél a magyar kapuba csavarván, a csehek első goaljat eredményezte. A kiegyenlí­tő goal tiz percczel a játék vége előtt esett Károly egy védhetetlen lövése révén. A játék nagyon egyhangú volt s a sok ezer főnyi, derék publikum bármint próbálta biztatni a magyar fiukat, a lelkesedés moraja hidegen hagyta őket.

Biró: Holley, a bécsi Graphia tagja volt, ki sok körültekintéssel és igazságérzettel vezette a különben fair lefolyású mérkőzést.

*

Első osztályú második csapatok válogatott legénysége — Másodosztályú válogatott csapat 1:1.

A reprezentatí­v csapatok mérkőzését idén is a fenti kombináltak küzdelme előzte meg. A szerencsés ötlet ezúttal is kedvező visszhangra talált, játékosok és közönség nagy érdeklődéssel nézett a match kimenetele elé. Az összeállí­tás lelkiismeretes, szerencsés munka volt és ha a csapatok nem is mutattak összjátékot, egyéni tudásuk, kedvteli játékuk bizonyí­téka, hogy a magyar footballsport fejlődése biztosí­tva van. A vasárnapi „fiatalok” működése szebb és sikeresebb jövendő gyors eljövetelét jelezte. Szemnek a II osztályúak tetszettek jobban; fürgébbek, odaadóbbak voltak. Mintha egyéni tudásuk is felette állott volna ellenfelüknek. A rutinirozotabb, meggondoltabb első osztalynak helyzete nehezebb volt. Első félidőben hatalmas hátszél ellen, sikeresen küzdöttek és szí­vósságuk bizonyí­tékául, a második félidőben, friss erőben, nagy fölényben voltak. A védelem mindkét részről kitűnő volt. Erős, elszánt hátvédek, jó rúgással, jó szedőképességgel. Kimagaslott a II. osztálybeli Lévay játéka. A kapuvédők közt Beumel határozottan jobbnak bizonyult Rapajinál. A fedezetsor a II. osztályuaknál egy klasszissal meghaladta az I. osztályú fedezetsort. Különösen Szednicsek kitűnő technikája és jó helyezkedése keltett feltűnést. Az I. osztályú halfsor csődöt mondott s csak Blitz ambiczí­ózus munkája érdemel emlí­tést. A csatársor viszont az I. osztályuaknál volt a jobb, daczára, hogy a II. osztályúak jobb egyéni játékosokkal rendelkeztek. Előbbieknél Riedl, Szántó és Vajda, utóbbiaknál Forgács, Kaufmann és Szabó voltak a legjobbak. A csapatok következő összeállí­tásban küzdöttek:

I. osztályú második csapatok válogatottjai: Beumel (Postás) — Markovics, Steiner (M. T. K.) — Korda (Postás), Lang (F. T. C.), Blitz (Typographia) — Almássy (U. T. E ), Vajda (M. T. K.), Kraft (M. A. C.), Szántó (Postás), Riedl (M. A. C.).
II. osztálya csapatok válogatottjai: Rapaji (Újpesti Törekvés) — Szeifert L. (Tisztviselők), Lévay (Újpesti Törekvés) — Sporkó (Tisztviselők), Szednicsek (Törekvés), Paulik (Törekvés) — Kaufmann (Törekvés), MenschI (Újpesti Törekvés), Horváth (Törekvés), Szabó (Újpesti Törekvés), Forgács (Tisztviselők)

Az első félidő az I. osztályúak támadásával kezdődött, de eredménye csak egy korner lett. Néhány percznyi változatos játék után a II osztályúak támadnak és az I. osztályúak csak ritka lerohanásokkal teszik változatossá a játékot. Szabó és Kaufmann szebbnél-szebb lövéseit Beumel gyönyörűen menti, mí­g a hátvédek ügyes lekapcsolásaikkal mentik az állandó veszélyt. Az I. osztalynak támadása legtöbbször az ellen fedezetsorán megtörött.

A második félidőben éppen ellenkező volt a játék képe A fölényben levő I. oszt. csapat sürün bombázta a II. oszt kaput, Riedl, Szántó és Vajda lövéseit Rapaji szerencsésen menti, de Szeifert és főleg Lévay védtek kitűnően. Egy í­zben Szántót a goal előtt akadályozták — szabálytalanul — a lövésben, mire egy 11 méteres büntető rúgás révén Vajda rúgja a vezető goalt, melyet csaknem hasonló módon — egy szigorí­tott szabadrúgásból — Szednicsek kiegyenlí­t. A játék vége felé Almássy gyors lerohanása tette kétségessé az eredményt, de a jobbszélről intézett, hatalmas lövése a goalfáról pattant vissza.

Horváth Ferencz (F. T. C.) körültekintő, higgadt biró volt.

(Sport-Világ, 1906. április 8.)