1909.V.31. Magyarország – Anglia 2:8

A nemzetközi footbball-kongresszus ünnepi mérkőzései, Labdarugó Szövetségünk csapatai s az Angol, valamint az Osztrák Football Szövetségek reprezentánsai között fognak lefolyni.

E mérkőzések vannak hivatva dokumentálni labdarugósportunk tiz év alatt elért szí­nvonalát az egész világ footballsportjának képviselői előtt. Érthető érdeklődéssel tekint tehát a magyar sportközönség is az idei szezonunk csúcspontját képező mérkőzések felé, melyek eredményeitől a magyar footballsport fejlettségének megerősí­tését reméli.

Az angol szövetség csapata tavaly már járt nálunk s ez alkalomkor aránylag könnyű szerrel 7:0-ra győzte le a magyar válogatottakat. Ez idén a skótok ellen oly kiváló eredménnyel szerepelt csapatát küldi ellenünk az EFA, viszont azonban a mi labdarugósportunk is fejlődött tavaly óta s igy — habár az angol győzelemhez kétség sem férhet — a magyar fiuk lelkes játékában bí­zva, nem hisszük, hogy az angol csapat megismételhesse tavalyi nagyarányú győzelmét.

Pünkösd-vasárnapján az osztrák reprezentatí­v csapat ellen szerepelnek válogatottaink. Az osztrák csapat ezúttal a tényleg legjobb XI-et foglalja tagjai között, amennyiben most a WAC tagjai is résztvesznek s készülődésük után í­télve, erősen törekednek arra, hogy múltkori legyőzetésükért revancheot vegyenek.

A MLSz ellenük már a Bécsben kipróbált lelkes legénységet küldi ugyanabban az összeállí­tásban, mint a legutóbbi mérkőzésen szerepeltek.

Kétségtelen, hogy roppant erős küzdelem lesz a magyar és osztrák labdarugók között, melynek kimenetele jó időre el fogja megint dönteni az egyik avagy másik nemzet e sportbeli elsőbbségét.

Az angolok ellen első napon (szombaton) egy részben fiatalabb, de igen lelkes és gyors játékosokból álló csapatot állí­t ki a MLSz, mely, ha az első perczek „lámpalázán“ átesik, bizonyára ad oly komoly munkát ellenfelének, mint fog adni az a másik csapat, melyet a szombati és vasárnapi magyar csapatok legjobb — de kétségtelenül már fáradt — játékosaiból fog hétfőre a MLSz bizottsága kiválogatni

(Sport-Világ, 1909. május 29.)

Ez a hét a labdarugó kongresszust uralja. (…) A football-sport nagyhetének nevezhetjük a mostani időszakot. Szombat, vasárnap és hétfőn, tehát háromszor fog kiállani a magyar reprezentális csapat. Az első és utolsó napon az angol XI.-el, vasárnap az osztrák válogatottakkal fog mérkőzni. Kétségtelen, hogy a főváros ezrei fogják felkeresni a mérkőzés szí­nhelyét, a Millenáris pályát. A MLSz. két csapatot válogatott ki a két első napra és e két csapatból fogja, kiválogatni a harmadik napra a játékosokat. Az első napon az angolok ellen a következő csapat fog játszani:

Kapus: Domonkos (MTK.) — Révész (MTK.), Manglitz (FTC.) — Weinber (FTC.), Károly (MTK.), Gorszky (FTC.) — Feketeházy (MAC.), Nyilas (Törekvés), Késmárky (BTC.), Tóth (NSC.) és Gross (BAK.).

Vasárnap az osztrákok ellen ugyanaz a csapat játszik, amely Bécsben múltkor győzött. Tehát: Kapus: Bihary (BTC.) — Rumbold (FTC.) és Szendrő (BTC.) — Biró (MTK.), Bródi (FTC.), Weisz (Főv. TC.) — Sebestyén (MTK.), Kertész II. (MTK.), Korody (FTC.), Schlosser (FTC.) és Borbás dr. (MAC.)

Ezzel szemben az osztrák válogatott csapat öszszeállitása a következő: Kapus: Prager (Kriketter) — Wagner (Kriketter) és Retschury (I. Vienna) — Wackenreuter (W. Sp. Cl.), Kvittek (W. A. C.) és Lintschevsky (I. Vienna) — Beck (Rudolfshügel), Schmieger (W. Sp. Cl.), Studnicka (W. A. C.). Fischera (W. A. C.) és Pfeiffer (I. Vienna).

Az angol csapat ismét amatőrök és professzionistákból van összeállí­tva és kétségkí­vül egyike a legerősebb kombinációknak, amelyet az FA. ki tud küldeni.

A csapat a következő: Hardy (Liverpool) — Rob. Crompton (Blackburn Rovers), Pennington (West Broomwich Albion) — Warren (Chelsea), Wedlock (Bristol City), E. Lintott (Bradford City) — Pentland (Middlesbrough), Flemming (Swindon), V. J. Woodward (Tottenham Hotspur), Holley (Sunderland), Wall (Manchester United). Tartalék: Richards (Derby County), Halse (Manchester United).

Az egyes mérkőzések a Millenáris pályán lesznek s mindig 1/3 6 órakor kezdődnek. Az első mérkőzés bí­rája a hollandi Goodrof, mig a második napon W. Simons (Anglia) és a harmadik napon Meisl (Bécs) fog bí­ráskodni.

(Nemzeti Sport & Sport-Világ, 1909. május 29.)

1909. május 31., 17:30, Budapest, Millenáris, Magyarország — Anglia 2:8 (0:5)
vezette: Hugo Meisl (osztrák)
nézőszám: *12 000
Magyarország: Bihary (BTC) — Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) — Biró (MTK), Károly (MTK), Weisz A. (Főv. TC) — Feketeházy (MAC), Weisz F. (FTC), Schlosser (FTC), Mészáros (BTC), Borbás dr. (MAC)
Anglia: Hardy (Liverpool) — R. Crompton (Blackburn Rovers), Pennington (West Broomwich Albion) — Warren (Chelsea), Wedlock (Bristol City), E. Lintott (Bradford City) — Pentland (Middlesbrough), Flemming (Swindon), V. J. Woodward (Tottenham Hotspur), Holley (Sunderland), Bridgett ()
Gól: Schlosser (47.), Mészáros (77.) illetve Flemming (4., 44., **55.), Woodward (12., 36., 68.), Holley (17., 89.)
A válogató bizottság összetétele: Iszer Károly, Herzog Ede, Löwenrosen Charles, Malaky Mihály, Zuber Ferenc és Minder Frigyes szövetségi kapitány.

Kongresszus és kongresszusi mérkőzések adták meg a múlt hétnek a nagyhét jelleget. (…)

Pünkösdi kongreszszusi mérkőzések.

Anglia—Magyarország 4:2.
Ausztria—Magyarország 1:1.
Anglia—Magyarország 8:2.

Külsőségei: A pünkösdi labdarugó kongresszus keretében, annak mintegy kiegészí­téséül a Magyar Labdarugók Szövetsége három internacionális mérkőzést rendezett, amely érdekesség tekintetében vetekedik, Budapesten eddig látott minden más football-mérkőzéssel. A kongresszusi mérkőzéseket ennek megfelelöleg mind a három napon impozáns számú tömeg látogatta, tanújelét adva a világ football szakértői előtt annak, hogy Magyarországon a football-sport mily nagy érdeklődésnek és elterjedettségnek örvend. Az időjárás ugyan nem volt a legkedvezőbb. Az első két napon esett az eső és csak a harmadik nap emberelte magát meg a természet, amikor szép tavaszi délután kedvezett a foolball-sportért lelkesedők szórakozásának.

A három nap közül a legnagyobb érdeklődés a vasárnapi mérkőzést kisérte, mikor a magyar válogatott csapat a bécsi reprezentatí­vval találkozott. A magyarok azonban ezen a napon feltűnő indiszpozicióval küzdöttek, ugy hogy az osztrák csapattól majdnem vereséget szenvedtek. Az első nap értük el a legjobb eredményt, mikor Anglia ellen 4:2 arányban végeztünk. Azonban nem az első, sem nem a második, hanem a harmadik nap az, amelynek képe mélyen vésődik be ezrek emlékébe. Mert tagadhatatlan, hogy az első napi angol mérkőzés is gazdag volt szép jelenetekben, igaz, hogy nagy érdeklődés kisérte a Bécsben győztes magyar válogatottak küzdelmét az osztrákok válogatottjaival szemben, de az igazi élvezetet mégis a harmadik nap adta meg. Nem volt a közönségnek miért drukkolni, nem volt két győztes pontról, vagy osztrákok elleni diadalról szó. Mindenki megbarátkozott már eleve avval a tudattal, hogy az angolok könnyen fognak elbánni mieinkkel. De azt is sejtette mindenki, hogy ennek fejében szép játék megszemlélésében lesz része. Tényleg a hétfői játék minden várakozáson felüli volt. A közönség feszült érdeklődéssel szemlélte az angolok ezer változatú akciót. A csendes morajlást, néha erősbödő zúgás tette változatossá, hullámvonalban kisérve a játék egyes fázisait. Ez a szabályos gyengülő és erősbödő morajlás-változás, amely a játékot kisérte, mutatta a sokaságnak feszült érdeklődését. A mérkőzés megszemlélése mindamellett eltérőleg a bajnoki és egyéb hazai dijmérkőzéstől minden fáradtság nélküli volt. Az emberek nem távoztak kifáradtan, fejfájással a mérkőzéstől, mint más — döntő jellegű — mérkőzésnél szoktak, hanem frissen, üde állapotban hagyták el a millenáris pályát. A mérkőzés oly szép és változatos, hogy annak megszemlélése nem okozott fáradtságot. Uj és ujabb változatok, elevenebbnél elevenebb jelenetek váltogatták egymást. Az utolsó pillanatig mindig mutatott ujat és ujat a játék kaleidoskopja. Az angolok  mesteri játékával szemben a magyarok lelkesedése különösen a második félidőben, még emlékezetesebbé teszik 1909 május 31-ét.

Az angolok játékáról általában.

A football-sport leghivatottabb képviselőinek játéka a mi fogalmainkat túlhaladja. Jobbat, szebbet elképzelni mi magyarok nem is tudunk. De vajjon lehet-e egyáltalában annál tökéletesebb football-játék, mint amit Albion fiai hétfőn bemutattak? Lehet, hogy igen; lehet, hogy nem.

Legjobban természetesen a csatársor és halfsor játékát lehetett megfigyelnünk, mert leginkább ezek voltak akcióban. A védelemnek aránylag kevés dolga volt, s megállapí­thatjuk, hogy kevés feladatát nagy könnyedséggel, finoman törekedett minden egyes alkalommal megoldani; ez az oka annak, hogy néha, mintha el-ellazsálta volna a dolgot, ami a magyarokat olykor nem várt veszélyes támadáshoz segitette. A csatársort, mint ilyet, nem lehet különválasztani a halfsortól, mikor az angolok támadásáról szólunk. A halfsor — ha támadás folyik — csatársor. Soha oly intenziven közreműködni a támadásban halfsort nem láttunk, mint az angolok hétfői játéka alkalmával. A halfsor külön kis „fiók” csatársort képez; előbb mintha csak hárman lennének viszik a labdát, pár pillanat múlva eltűnnek, beolvadnak a csatársorba. A halfsorral kiegészí­tett csatársor támadó játéka pedig annyi változatú, amennyit csak elképzelni egyáltalán lehet. A labda hol magasan fejről-fejre, vagy egyik lábról a másikra vándorol a partnerek között, vagy földön csúszik a kivánt helyre. Gyorsan és célravezetőén, milliónyi változatban, legkápráztatóbb kivitelben. A kombinációgazdagságot természetesen a labda-technika tökéletessége teszi első sorban lehetővé. A labdakezelésben nagy mestereknek kell lenni első helyen az angoloknak, hogy gondolataikat kitudhassák vinni. Játékukba, amellett hogy mindig célravezető akciókkal dolgoznak, bizonyos hazardéria vegyül. S ez az, ami játékuknak igazi szépségét adta meg.

Anglia — Magyarország 8:2. A pünkösdi mérkőzések harmadik napja méltó betetőzése volt annak a hatalmas programmnak, amelyet a MLSz. a pályán, a magyar válogatottakkal bonyolí­tott le. A nap minden tekintetben kiválót nyújtott. Az idő is kedvezett végre, amennyiben gyönyörű tavaszi délután várta a magyar válogatott csapat újbóli találkozását Great Brittannia legjobbjaival. Óriási közönség lepte el a millenáris pálya hatalmas tribünjeit, oly nagy számban, hogy ugyancsak szükségesnek bizonyult még a tribünök legfiatalabbika, az ifj. tornaveresenyre készitett fedetlen emelvény is. A közönség körében, amelynek sorait pazar szí­nekkel tarkí­tott a nagyszámú hölgyközönség, szebbnél-szebb toiletteje, az előkelő világ nem egy alakja volt felfedezhető, amint lelkesedetten adózott az angolok művészetének és honorálta ifjaink küzdelmét. A mérkőzés félidejében Bárczy István polgármester osztotta ki az angol csapat tagjainak a város ezüst emlékérmeit; amit az angolok szimpatikus kedvességgel és jóleső örömmel fogadtak.

Az angolok játéka e napon pompázott teljes ragyogásában. Játékuk kápráztatóan szép volt. Tökélye a football-játéknak általunk megalkotott ideáljának. A football-játék, mint férfias sport a maga teljes meztelenségében állott előttünk. Gyors elhatározás, leleményesség a kombinációban, határtalan ügyesség a kivitelben avatják játékukat ilyenné. Ezekhez járul erős, de amellett fair fellépésük, amely művészetüket mintegy kiegészí­tette.

Az egész csapat munkája harmonikus egészet képez. Az egyesek kiválóságát a partnerek mesés alkalmazkodó képessége juttatja érvényre! Épen ezért nehéz közöttük választani, mikor egyiket vagy másikat különösen kiakarunk emelni. Woodvardot a csapat egyetlen amatőr tagja, a csapat kapitánya, már régebbi kötelék fűzi hozzánk. Hazájában is mint a centercsatár megtestesült ideálját emlegetik. A csatársor támadásait ő intézte és irányí­totta; kiváló partnere volt Holley és Bridgett, akikhez még Vedlock centerhalf járult, ők négyen valósággal tüneményes játékot produkáltak. A legtöbb gól az ő háromszögelésük eredménye. A jobb szárnyat ritkábban foglalkoztatták. Ezeknek játéka is a balszárny kiválóságainak érvényre juttatására alakult ki. A fedezetek közül a balfedezet, a kiváló fejelő volt igen hasznos. A bekek néha könnyelműen játszottak.

A magyar csapat összeállí­tása csak a védelmét illetőleg volt szerencsés. A csatársor teljes elhibázott kombinációban állott ki. Ugylátszik a válogató bizottság csak ugy ad hoc rángatta őket össze. Mert lehetetlen, hogy a rendes körülmények között balszélső balösszekötőt, majd centert, az eredetileg balösszekötő pedig középcsatárt, a jobbszélső viszont jobb összekötőt játszon. Ez a mérkőzés pedig egyáltalában nem volt alkalmas próbálgatásra. Hogy került Mészáros balszélső a centercsatár helyére? Vagy a gyávaságáról ismert Weisz Ferenc hányadszor pottyan be a pirossapkások közé immár érdemetlenül?

Mennyivel szebb lett volna, hogy ha a magyar csatársor helyesebb összeállí­tásban viszonylagosan olyan játékot tudott volna produkálni, mint a vedelem. Mert valljuk meg őszintén alig-alig tudott a mi csatársorunk egypár egészséges kombinációt véghezvinni. Arra pedig a szövetségnek kell módot találni, hogy a válogatásnál olyanokat érdemesí­tsen a kitüntetésre, akik meg tudják partnereiket becsülni. Mert amit például Weisz Ferenc produkált, mikor labdát nem adott Fekete II.-nek: az minden kritikát kihiv maga ellen. A csatársor ilyen körülmények között csak a félidő végén mutatott valamit. Mészáros megszökése imponáló volt. A halfsorban Károly volt legjobb, Biró szokottnál gyengébben játszott. Szendrő volt a védelem lelke, mig a már csak rúgni tudó Rumbold helyett Révészt láttuk volna szivesebben. Biharyn meglátszott a harmadik nap fokozott izgalma. Jó lett volna őt is kicsit pihentetni.

Magyarok kezdenek, de mihamar Anglia támad s Bihary-nak Woodward lövését kell menteni, de Bridget éles labdáját már a kapufa tartja föl. Anglia jobbösszekötője gólt lő, a magyar kapus késői elfekvésével nem védhette a lövést. Borbás támad pár pillanatig, majd ismét a magyar kapu van veszélyben, végre Holleynek Bihary állal nem jól védett lövése után Woodward a gólba helyezi a labdát (12. p.) 2:0. Fekete II. támadása után Borbás akciója kornerrel végződik, amelyből ujabb sarokrúgás származik. Az angolok kerí­tik hatalmukba a labdát, Bihary Warren jobbfedezet lövését kiejti kezéből. A kornervonalról Holley szép ivben a kapu felső sarkába húzza a labdái! 3:0! (17. p.) Anglia kornere után a magyar csatársor támad kevés ideig, mely után Bihary az angol középsők gyakori lövéseit védi, de Holley off-side fejese nemsokára a gólba jut. amit Meisl biró, csak Simons közbelépésére nem itél meg. Az angolok negyedik gólja mégis fejesből származik, Woodward szerzi meg a 36-ik percben. Anglia két kornere után Flemmig helyezett lövéssel az ötödik gólt szerzi meg (44. p.) Félidő 5:0.

Újrakezdés után Weisz—Mészáros leviszik a labdát az angol kapu elé, Schlosser éles lövése az angol kapus kezei közül a hálóba perdül (2. p.) Fekete II. támadását leszerelik. Feleletül az angolok Flemming révén a 6-ik góljukat szerzik meg. Az angolok egymásutáni sürü lövéseit Bihary nagy ügyességgel sorra menti. A sortüzből Borbás szabadí­tja ki a magyarokat, lerohan, de Mészáros lövése gyenge. Woodward labdája azonban elég erős arra, hogy magas í­vben a magyar hálóba juthasson. 7:1 (23. p.) Anglia két kornere után Fekete II. vezet sikertelen támadást, majd Schlosser éles lövése a kapu fölé kerül. Holley lövését ismét kapufa menti. Az angol jobb bek elöl Mészáros szedi le a labdát. Hatalmas rössel megszalad, éles lövése a belső kapufáról visszapattan ugyan, de az érkező bek testéről letagadhatatlanul ismét a kapuba jut. 7:2 (32. p.) A magyarok élénken támadnak, Borbás centerét Schlosser továbbí­tja, de Hardy helyén van. Újra Anglia támad. Az utolsóelőtti percben Anglia kornerhez jut, bár tele van a magyar kapu, Holley suttja mégis becsúszik a védők között. Wedlock utolsó góllövését Bihary kivédi, mire a biró füttye a mérkőzés befejezését jelzi.

Biró: Meisl Hugó (Bécs.)

Az angolok véleménye a magyarokról.

Az angolokat négy napos pesti ittlétük alatt a magyar sportemberek kalauzolták, akik közt a legbuzgóbban és a legszeretetreméltóbban Fischer Mór mérnök végezte ezt a tisztet, akit angliai időzése óta már igen jól ismertek. A kiváló sportembernek alkalma nyilt az angol szakemberek közül Woodward-nak, a legjobb centernek és Mr. Simmons-nek, az ideálisan működött bí­rónak véleményét megtudni.

Mr. Simmons előbb szerényen Woodward véleményét mondotta el és csak mikor a jeles amatőr nyilatkozott, szólt ő a maga nevében is.

Érdekesnek tartottuk helyenkint az ő angol kifejezésüket is befoglalni a kis interjúba, mert nyelvünk nem tudta mindig visszaadni az ő jellegzetes kritikájukat. A három kis interjú itt következik:

Simmons Woodward nevében: Az a csapat, mely Anglia ellen játszott szombat este, jobban játszott footballt, mint bármely csapat, amelylyel a kontinensen játszottunk: Dániát, Hollandiát, Svédországot, Francia- és Németországot és Ausztriát beleértve.

Wodward: A magyar beckek rúgásai a II. félidőben szél ellen és szemben az erős angol támadással, valóban gyönyörűek (magnificent) voltak és általában is a magyar csapat játéka dicséretére válnék (would do justice) sok angol első osztályú csapatnak. A csatárokat nem sokat láthattam, de azt mondhatom, hogy a csatárok lövései valóban nagy javulásra szorulnak még (shooting in certainly open to great improvements) (Egyáltalában ez volt az angolok általános véleménye — a Szerk.)

Mr. Simmons: Láttam az összes európai országok footballcsapatait — Olaszország kivételével — és én nem habozom kijelenteni, hogy egy ország sem mutatott nagyobb haladást a játék technikai részének megfogalmazásában és az ügyességben, hogy a komplikáltabb mozgásokat keresztülví­gyék. Ezeken alapul a mi angol csapatainknak is a sikere. Nem ösmerek csapatot, mely a legutóbbi 12 hónap alatt anynyira haladt volna, mint Magyarország és nem kételkedem benne, hogy a játékosok megközelí­tik immár az angol footballnak legjobb ideáljait. (The players ara closely approximating of the best ideals of english foutball). Immár nagyon kevés az, amire mi önöket taní­thatjuk, a taní­tványok közel vannak, hogy elérjék ugyanazt a nivót, amelyen a mestereik állanak. (The pupils are reaching the same plain as the tutors).

(Nemzeti Sport, 1909. június 5.)

A pünkösdi mérkőzések.

A magyar labdarúgásnak mindig ünnepe volt az, midőn a sport mesterei látogattak el hozzánk. Kétszeresen ünnepszámba ment azonban az angolok idei látogatása, mert mérkőzésük, a labdarugókongresszus ünnepségeit volt hivatva szaporí­tani.

Az angol labdarugók legkiválóbbjai, az EFA reprezentatí­v csapata mérkőzései mellett óriási érdeklődést keltett még az osztrák válogatottainak matche is, mely talán látogatottság tekintetében az angol mérkőzéseket is felülmúlta.

Az angol csapat játékáról egyszerűen az jegyezzük meg, hogy játékuk, a mi fogalmunk szerint a lehető legtökéletesebb volt. Remek helyezkedésük, szép passzjátékuk, mellyel a labdát közvetlen a kapu közelébe tudják juttatni, bámulatos lövőképességük immár a napilapok sporttudósitásai folytán annyira méltatott s közismert tények, hogy erre már kiterjeszkedni nem kí­vánunk. Hanem külön fel kell emlí­tenünk azt, ami az angolok játékában legjobban megragadta figyelmünket, hogy angol játékost sohasem láttunk a labdáért egyedül küzdeni. Ha az angolok látták, hogy az ellenfél játékosai erősebben szorongatják társukat, azonnal segí­tségére siettek s könnyűszerrel átvették a labdát a kedvezőtlenebb helyzetbe jutott játékostól. Egyáltalában nem láttuk azt, ami a mi csapatainkban szinte rendszeres, hogy mig egy játékos, jóformán teljes erejét megfeszí­ti a labdáért való küzdelemben, addig a többi csupán a néző szerepére szorí­tkozik.

Az angol játékosok továbbá mindenkor komolyan vették ellenfelüket, általában a lovagias modor jellemezte minden ténykedésüket. Szóval, sokat, igen sokat tanulhatunk még az angol labdarugóktól.

Az osztrák csapatról — mely az eredeti összeállí­tástól lényegesen különböző fellállitásban jött el hozzánk, — szintén csak jót mondhatunk.

Fényesen megczáfolták a csapat képességeiről elterjedt, nem épen jó hireket. Jól és biztosan helyezkedő védelmük, igazán kiváló fedezetsoruk, valamint a rossznak épen nem mondható csatárok méltóvá tették a csapatot az elért eredményre.

A mi csapataink játéka is a jövő fejlődés reményével töltheti el e sport hí­veit.

Az első napon szerepelt fiatal játékosok közül csupán egy-kettő volt, ki nem ütötte meg a válogatott játékos ní­vóját. Igaz viszont az is, hogy ezt a csapatot a szerencse is kisérte játékában s kis hijja volt, hogy eldöntetlen eredményt nem tudott elérni a világ legjobb csapatával szemben.

A második napon szereplő csapatunk legnagyobb hibája, az az elbizakodottság s a fölény érzete a gyengének hitt osztrák csapattal szemben. Az elbizakodottság ismét megbosszulta magát s a fényes bécsi győzelem után csapatunk kénytelen volt megelégedni az eldöntetlen eredménynyel.

A harmadik napon játszó magyar csapat — bár látszólag a legkedvezőtlenebb eredményt érte el, — a legszebb játékot produkálta. Erős ellenfelével szemben is gyakorta jutott a támadó szerepére s valószí­nűleg csak egy-két játékosának fáradt voltán múlott, hogy az angol csapat, — mely ugyan az első mérkőzésénél is szebb és magasabb ní­vójú játékot mutatott be — kedvezőbb eredményt tudott elérni, mint szombaton. A magyar csapatok játékosai közül e helyen a mindhárom napon szereplő kapuvédőt, a kis Biharyt kell felemlí­tenünk, ki valóban bravúros, fényes játékával egyszerre a legnépszerűbb s legjobb kapusunkká emelkedett.

Angol válogatottak—Magyar válogatottak 8:2. A harmadik napon a magyar válogatottak a következő felállí­tásban játszottak: Bihary — Rumbold, Szendrő — Biró, Károly, Weisz — Feketeházy, Weisz, Schlosser, Mészáros, Borbás. Válogatott csapataink között ez a csapat produkálta a legszebb játékot. Minden játékosa jól megállotta a helyét s hogy ennek daczára az eredmény kedvezőtlenebbnek látszik, mint az első napon, annak oka az volt, hogy az angolok ezen a mérkőzésen még a szombatinál is szebben és eredményesebben dolgoztak. Az első félidőben az angolok jóformán állandó fölényben voltak. Mesés szép játékuk a 4., 12., 17., 36. és 44-ik perczekben öt jól megérdemelt gólhoz juttatta őket. A második félidő már változatosabb. A magyar csapat szépen és lelkesen dolgozik. A csapatösszeállí­táson is változtatnak, amennyiben Schlosser a balösszekötő Mészárossal cserél helyet. Szép összjátékkal közelitik meg a magyarok az angol kaput s már a 2-ik perczben az első gólt rúgják. Anglia diktál erre erős iramot s néhány percz múlva e félidő eredményét kiegyenlí­tve, hatodik gólját éri el. Tovább is az angolok támadnak, de Woodward védhetetlennek látszó lövését Bihary gyönyörűen menti. Borbás szép lefutása azonképen az angol védelmen törik meg, Woodward támadása ellenben a hetedik gólhoz segí­ti az angol csapatot. Ismét a magyarok, majd újból Anglia van offenzivában. Mészáros lefutása s lövése következtében a kapufáról visszapattanó labda a beléje futó angol hátvéd lábáról a kapuba repül, ami a mieink második gólját eredményezi. (33 p.) Tovább is változatos játék folyik, majd az utolsó 5 perczben Anglia jut ismét nagy fölénybe s az utolsó perczben a nyolczadik gólt lövi a magyar kapuba.

A biró tisztét e napon Meisl H. (Bécs) töltötte be.

(Sport-Világ, 1909. június 5.)

*Budapesti Hí­rlap, 1909. június 1.
**Pesti Hí­rlap, 1909. június 1.