1910.II.20. FTC – BTC 5:3

FTC 5:3 (félidő: 3:2) arányban győz a BTC ellen.

A millenáris versenypályán vasárnap ismét izgalmas mérkőzés kerül döntésre: a Ferencvárosi T. K. és a Budapesti T. K. méri össze erejét a M. L. Sz. első-osztályú bajnokságáért. (…) A mérkőzés délután egynegyed 4 órakor kezdődik. Délelőtt (fél 11 órakor) a II-ik csapatok mérkőznek a szövetségi dí­jért.

(Budapesti Hí­rlap, 1910. február 18-20.)

1910. február 20., 15:15, Millenáris, FTC – BTC 5:3 (3:2)
vezette: Kiss Gyula (33 FC)
nézőszám: 4 500
FTC: Fritz (Schlosser) – Rumbold, Manglitz – Weinber, Bródy, Gorszky – Kucsera, Pápay, Koródy, Schlosser, Szeitler
BTC: Bihary – Sárközy, Szendrő – Simon, ?, ? – Levák, Rákóczy, Késmárky, Mészáros, ?
Gól: Szeitler (17.), Kucsera (21.), Schlosser (36., 53.), Koródy (71.) illetve Késmárky (9., 40.), Rákóczy (73.)

A legnagyobb érdeklődés a Ferencvárosi Torna-Klub—Budapesti Torna-Klub mérkőzés felé fordult, amely a millennáris pályán volt mintegy ötezer néző előtt. A mérkőzés arról tett bizonyságot, hogy mindkét csapatnak a csatársora jó, de a védelem gyönge.

Ferencvárosi Torna Klub—Budapesti Torna Klub 5:3 (3:2). A MTK.—TTK.-mérkőzés befejezése után Kiss Gyula („33“ FTK.) bí­ráskodása mellett ismét izgalmas mérkőzés következett, mely az érdeklődést még jobban felcsigázta. A közönség érdekelt része a biró elnézését avagy szigorú í­télkezését az illető csapattal szemben hatalmas zajongással fogadta, mig a semleges része teljesen meg volt elégedve bí­ráskodásával.

A zöld-fehérek csapata nem volt teljes, amennyiben a csatársor egyik főerőssége, Weisz nem játszott, de a helyét betöltő Kutscherá-val sem gyöngült a csapat. Uj erő a sorban a kis Pápai, ki ha meg fogja érteni társait, a csapatnak sokat fog használhatni. Korody ez egyszer megmutatta, hogy fair játékkal is lehet nyerni. Schlosser a régi félelmetes lövő, kinek méltó partnere volt Szeidler. A halfsorban mintha a kimerültség jelei mutatkoznának, oly lanyhán végezték feladatukat, amellett kissé erőszakos is volt. A hátvédeknél Rumbold szép játéka kirmagaslott valamennyi között; nyugodtsága és nagyszerű helyezkedése a halfsor hibáit gyakran kikorrigálta. Manglitz már nem a régi, úgyszintén Fritz, a kapus, kik a csapat leggyöngébb részét képezték.

A pirosfehérek a hagyományos lelkesedésükkel vették fel a küzdelmet, melynek hiányában bizony, csúfos vereséget könyvelhettek volna el maguknak. A fenti eredmény tisztán a csatársor agilis játékának köszönhető, mely a lanyha fedezetsor miatt teljesen magára volt utalva. Itt Késmárky Dudus pompás játéka keltett feltűnést, mig Levák a szélen produkált elsőrendűt. Egy hibája van, hogy gyakran of-side áll. A fedezetsor — mint már azt fentebb emlí­tettük — nem állt feladatának magaslatán. Simon, bár agilis, de nagyon kapkodó. Sárközy nagyon jó, mig Szendrő nagyon rossz védő játékos. A kapott goalok mind az utóbbi oldaláról estek. A kis Bihary a szokott jó volt, sokat mentett, ami csak menthető volt.

A matchet általában a támadó játék jellemezte. Ennyi goal ily két kiváló csapat mérkőzésén ritkán szokott előfordulni. A FTK. játéka — mely leginkább az összjátékon alapul — sokkal jobban tetszett a BTK.-nál, mely viszont szöktetető metódus, párosulva, lelkesedéssel, igyekszik célt érni.

A zöld-fehérek vehemens támadása nyitja meg a mérkőzést, mely egy kornerben nyer befejezést. A felszabadult BTK.-kapu egy időre megtisztul és a védelem szerepét lassanként a FTK. veszi át, melynek kapujában csakhamar Késmárky mesés lövésével megakad a labda. (A FTK., úgy látszik, továbbra is konzekvens akar maradni, mert az első goalt a tavasz óta mindig ő kapja.) A meglepett csapat sem marad soká adós, mert Szeidler egymaga lefutva a félpályát a habozó bäckek között, védhetetlen gallal felel. A kiegyenlí­tő goal kissé megzavarja a piros-fehérek játékát, melyet az ellenfél ki is használ. Kutschera, majd Schlosser szaporí­tja a goalok számát. A súlyos vereség érzetében erre már a BTK. is összeszedi erejét és Késmárky szép fejelésével a félidő végén egygyel csökkenti a vereség arányát.

De már a második félidőben a FTK. fölénye határozottan szembetűnő lesz. Nyomban támadásba fognak és valóságosan kapujukhoz szögezik a piros-fehér dresszeseket. A folytonos támadás végre a hetedik percben Schlosser révén ismét egy goallal biztosí­tja csapatának előrelátható győzelmét. Változatos és igen élvezetes játék következik ezután. A támadás és védelem élénkül. Közben a BTK. egy tizenegyeshez jut, melyet Késmárky a kapus helyébe álló Schlosser kezébe lő. Ismét a FTK. van frontban és a huszonötödik percben Korody révén ötre szaporí­tja a goalok számát. Még egy eredményes támadáshoz jut a BTK., mely Rákoczy utján kisebbí­ti egygyel a goalkülönbséget. A játék vége felé erősen lankad mindkét csapat. Unottá válik lassankint a játék, melybe a FTK. egy of-side goalja ad még egy kis élénkséget.

(Pesti Napló, 1910. február 22.)

A Ferencvárosi Torna Klub 5:3 arányban (félidő 3:2) legyőzte a Budapesti Torna Klubot. — A millenáris versenypálya tribünjein szorongó vagy ötödfélezer főnyi közönség nagy izgalomban, de tagadhatatlanul élvezettel nézte végig a két csapat elszánt, heves küzdelmét. A győzelem annak a csapatnak jutott, a melyet érdem szerint meg is illetett: a Ferencvárosi Torna Klubnak. A dicséret a győztesnek járna ki, de ebben a küzdelemben nem a ferencvárosiakat, hanem a B. T. K. csatázósorát illeti az elismerés. Általános volt a vélemény, hogy a B. T. K. csatázósora mai összeállitásában fölülmúlja a F. T. K. támadó sorát is és ha mögötte jobb kvalitású födözetsor működik, akkor rövidesen a B. T. K.-ot illetné — mint régente — a legjobb magyar csapat elnevezés. A B. T. K. födözetsorát sem lehet lekicsinyelni, de az való igazság, hogy tisztán lelkesedéssel, — de teknika nélkül föladatát nem tudja teljesí­teni. Jobb véleménnyel voltunk a piros-fehérek hátvédőiről is, a kik a tegnapi mérkőzésben nagy mértékben csökkentették a csapat győzelmi sánszait. A F. T. K. Veisz Ferenc távolmaradása folytán nem szerepelt rendes fölállí­tásában és ez, ugylátszik, kissé béní­tóan hatott a szokott, ellenállhatatlan összmunkájára. A jobbszélen Kucsera játszott, mellette a még tavaly ifjúsági játékos, Pápay és tovább folytatólag a három rendes csatázó. A csapat egyébként a régi összeállí­tásban szerepelt. A csatázósorban föltűnő gyöngén játszott Kórody, Schlossernek csak minden második dolga sikerült. Ha a B. T. K. védelme jobb formában van, bizony bajosan tudott volna a F. T. K. ilyen sok gólt elérni. Fényesen bevált uj helyén Kucsera és a kis Pápay is nagy játékost sejtet. Azt hisszük pályafutása Schlosser karriérjéhez lesz hasonló. — Szaitler, az U. T. E. ellen jobban működött, mint ezúttal. A mi a védelmet illeti, nem vágjunk elragadtatva. Különösen Veinber szükségtelenül erős játéka volt kirí­vó. A hátvédők még tréningre szorulnak.

Az első gólt Késmárky lőtte a 9-ik percben, hirtelen, meglepetésszerü rúgással. A F. T. K. erre erős támadással felelt. A 17-dik percben Szeitler pompásan kicselezte a B. T. K. védelmét és kiegyenlí­tett. A 21-dik percben Kucsera szép éles lövése megszerezte a vezetést, majd a 36-dik percben Schlosser gólja keltett elismerő tapsot, öt perccel a félidő letelte előtt Késmárky ügyes fejpasszala hálóba juttatta a labdát.

A második félidőben nyilvánvalóvá lett, hogy a F. T. K.-é marad a győzelem. A ferencvárosiak ebbeli reménységét megerősitette a 8-dik percben Schlosser, a 26-dik percben Koródy gólja. A 28-dik percben Rákóczy révén a B. T. K. jutott még gólhoz, a további küzdelem azonban már meddő maradt.

A B. T. K. II. 1:0 arányban legyőzte a F. T. K. II. csapatát (szövetségi dij.) A B. T. K. az utolsó pillanatban szerezte meg a győzelmet.)

(Budapesti Hí­rlap, 1910. február 22.)

FTC 5:3 (félidő: 3:2) arányban győz a BTC ellen. Millenáris pálya. Óriási érdeklődés kisérte a két csapat találkozását, mely mindvégig gyors, változatos tempóban s ami a legörvendetesebb, fair modorban folyt le. Már hozzá vagyunk szokva, hogy a BTC—FTC mérkőzések valamelyes szempontból szenzációval végződnek s most is kevés hijja volt, hogy a szenzáció, t. i. a zöld-fehérek legyőzetése, be nem következett. Talán még soha nem kí­nálkozott olyan alkalom a BTC-nak a győzelemre, mint most. (A vezető gólt BTC rúgta). Vereségük a halfsor gyönge játékán, de főkép Bihari rossz védésén múlott. Sokan a hátvédeket okolták, pedig ha a centerhalf a csatársorba megy, a szélső halfok pedig tehetetlenek, akkor a tisztán szembe jövő öt csatár ellen a két hátvédnek nagyon nehéz boldogulni. FTC minden gólja igy esett. A piros-fehér csapat legjobb része a csatársor, amely nem ugyan combinációival, hanem ötletességével és gyorsaságával volt veszélyes.

A FTC. még mindig nincs formában. A védelem működött legrosszabbul, a csatársorban Koródy és Szeiler elégí­tett ki. Weisz helyén tartalék játszott. A győzelmet a halfsor játéka hozta létre, amely észszerüség, de meg tudás dolgában is jóval felülmúlta az ellenfél halfsorát.

A mérkőzést Kis Gyula vezette.

Szövetségi dí­j. BTC II. 1:0 (félidő: 0:0) arányban győz a FTC II. ellen. Millenáris pálya. Biró: Langfelder Ferenc.

(Nemzeti Sport, 1910. február 26.)

A leghevesebbnek a BTC—FTC mérkőzés í­gérkezett, ami azonban korántsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A BTC fedezetsora oly gyenge és taktika nélküli játékot produkált, hogy az FTC „feltartva“ nyerte a mérkőzést. A csatársorok mindkét részen jól működtek, mig a védelmeket, — de különösen a BTC-ét — láttuk már jobban is játszani.

Ferenczvárosi Torna Club-Budapesti Torna Club 5:3. Az érdekesnek í­gérkező küzdelem tömött tribünök előtt folyt le. Nem csoda. A mérkőzés kimenetele óriási befolyással volt a bajnokság sorsára. A BTC győzelme esetén ugyanis a bajnokság egyetlen komoly jelöltje a MTK lett volna, igy azonban izgató finis várható a múlt évi bajnokcsapat s a most három ponttal vezető MTK között.

A mérkőzés kemény tempóban kezdődik s a piros-fehérek nehány percznyi küzdelem után megszerzik a vezető gólt. Kezdés után a FTC veszi át a tempódiktálást s rövidesen kitűnik a BTC gyenge oldala — a halfsor. Alig vannak támadások, melyeket a BTC-halfok szerelnének le, sőt jórészt mögöttük kezdődnek az FTC csatársor támadásai. A két BTC-back, eltekintve attól, hogy ezúttal amúgy is erősen formáján alul játszott — nem volt képes az őt szöktető modorban játszó ferenczvárosi csatárt feltartóztatni s igy daczára a BTC csatársor fényes játékának nemcsak kiegyenlí­t az FTC, hanem két góllal megszerzi a vezetést is. Közben több ízben veszélyesen támad a piros-fehér csatársor s félidő végéig 3:2-re javí­tja a BTC helyzetét

A második félidőben változatos a játék. Egyik fél sincs hoszszabb ideig offenzivában. A félidő első gólját a FTC éri el Schlosser kiszökése révén, mig az ötödik gólt Kórody szerzi meg csapatának. Ezután ellanyhul a játék. A BTC veresége biztos. Hiába kap egy eredménytelen 11-est, hiába támad a csatársora, Rákóczy szép gólján kí­vül több eredményt elérni nem tud.

A csapatok formája de különösen a védelemé nem fix. A BTC csatárai szebben, a FTC-éi eredményesebben játszottak A mérkőzést, a melyet a halfsorok közötti differenczia döntött el, Kiss Gyula jól vezette. Bí­ráskodásában különösen az tetszett, hogy 11-est csak a legvégső esetben í­télt. Ebben igazán példát vehetnének róla biráink.

Szövetségi dij. BTC II.—FTC II. 1:0.

(Sport-Világ, 1910. február 26.)